Hát itt vagyunk még
szétszaggatott testtel,
torkunkra fagyott
könnyel, reménnyel,
vággyal, szerelemmel..,
tisztelettel
minden iránt mi tiszta,
ellenségünk
vérünk issza,
szemünk még látna,
és szivünk még érez,
Óh mártirjaink!
Gyilkos ezredév ez,
tatárdúlások,
pusztitó Mohács,
kuruckodás,
és németcsizma
koppanás…
Eszmélések,
felébredések,
szabadságunkért
józan érvelések..,
és nagyhatalmi goggel
állitott bitók,
"kiegyezés",
amely elkábitott..,
sasok, hiénák, éhes farkasok
lakomái után vérzo tagok,
sebek és szétmarcangolt
idegkötegek,
amelyek fájnak,
s nem felejtenek!
Hát itt vagyunk még,
páran magyarok
kik lélekmélyén
vigyázzuk a szót,
kik még békésen kérjük
ami jár, érezve, tudva
cudar a világ,
de még utolszor
feltartjuk fejünk,
vérzo tagokkal
kérünk, nem követelünk!