Székely Útkereső
Barabás László

Az esztendő leggazdagabb ünnepi periódusa, szokásrendje Karácsony köré
csoportosul, Jézus születese központi helyet foglal el népünk ünnepei
között. December hónapját hosszú századokig Karácsony havának nevezték.

A karácsonyi ünnepkör már adventtel, az előkészületi és böjti idővel,
valamint a tél eleji jeles napokkal megkezdődött. Katalin napján
(november 25) jósoltak a karácsonyi időjárásra, a Katalin vagy András
napján (november 30) vízbe állított orgonaág Karácsonyra kivirágzott, a
Luca-naptár szerint a Luca napjától (december 13) Karácsonyig tartó
tizenkét nap időjárásából következtettek az új esztendő tizenkét
hónapjának időjárására. A Karácsony előtti napokban a katolikus vidékeken
megkezdődött a szentcsalád-járás, ez az újabban elterjedt népi vallásos
szokás. Házról-házra viszik a Szent Család (Mária és József) képét,
imádkoznak és énekelnek.

Mindezzel csak jelezhető, hogy Jézus születésének ünnepe egész i.u. a IV.
Században kezdte megünnepelni december 25-én a Megváltó születését. A
középkorban Karácsonykor kezdődött az újév – népi nevén: kiskarácsony –
is a karácsonyi ünnepkörbe tartozik, amely január 6-án, Vízkereszttel
zárul.

A karácsonyi-újévi szokások egyik rétege vallásos, szentesített
hagyomány, a másik a téli napfordulóhoz kapcsolódó vagy évkezdő jellegű
mágikus termékenységvarázsló rítus vagy újabban keletkezett közösségi
köszöntő szokás.

A karácsonyi ünnepkör a féldramatikus és dramatikus népszokások, népi
játékok előadásának egyik kiemelkedő alkalma is. A legismertebb
karácsonyi dramatikus szokás a betlehemezés, melyet a közelmúltban még
sokféle gyakoroltak. Az erdélyi-székelyes változatokban a misztérkumjáték
Mária és József szálláskeresésével kezdődik. A jól ismert bibliai
történet szerint a keményszívű betlehemi király a városszéli istállóba
utasítja őket. A második rész a pásztorjáték; angyalok költögetik a
betlehemi mezőn alvó pásztorokat, akik a kisded, a Megváltó látására
sietnek, köszöntik és átadják ajándékaikat. A betlehemes játékban
egymást váltják a szöveges és énekelt részek, a fennkölt-ünnepélyes és
komikus-humoros mozzanatok.

Marosszéken két vidéken élt a betlehemezés hagyománya. Az egyik az
Alsó-Nyárádmente vagyis Murokország falvai: Luka-Ilencfalva,
Káposztásszentmiklós, Karácsonyfalva, Somosd, Teremiújfalu. Ezek a falvak
mind reformátusok, tehát a betlehemezés itt a reformátusok
hagyományvilágához tartozott, akárcsak a Mezőségen, Kalotaszegen vagya az
Alföldön. Ugyanannak a játéktípusnak a változatait adták elő serdülő
legények. A betlehemezést a 40-es évek végén mindenütt betiltották és
Teremiújfalu kivételével nem sikerült huzamosabb ideig felújítani. Itt a
70-es évek közepén Vetési András földműves ember emlékezete alapján
betanította és azóta minden évben betlehemeznek.

A betlehemezők Teremiújfaluban ünnep szombatján délután indulnak és minden
házat felkeresnek, ahová beengedik őket. A játék szereplői a csengetyűs
bottal beköszönő Kengyelfutó, a Király, Szent József, a betlehemi istállót
vivő két Angyal és két – ifjabb és öregebb – Pásztor. A szereplők számából
is következően (hét szereplő, hiányzik Mária, három helyett két pásztor
stb.) a játékmenet egyszerűsödött, egybeoldvadt a szálláskeresés és a
pásztorjáték. A váltást az énekek biztosítják; legjellemzőbb éneke a
"Mostan kinyílt egy szép rózsavirág" kezdetű karácsonyi népének. A
betlehemezés résztvevői azon fiúgyermekek illetve cserepedő legények közül
verbuválódnak, akik a következő évben konfirmálnak vagyis nagykorúvá
válnak a református egyházban.

A székely Sóvidéken – Marosszék és Udvarhelyszék határán – századunk
közepéig betlehemeztek Atyhában, Parajdon és Szovátán. Jobbára felnőtt
férfiak jártak, katolikusok és reformátusok együtt. Azóta mindegyik
helységben betiltották vagy szervezők híján magától megszűnt. A Szovátáról
a szomszédos Ilyésmezőbe házasodott Oltyán György legénykorában tanulta
meg a betlehemes játékot és őrízte fél évszázadig fejében és lelkében,
félig-meddig írástudatlan erdölő munkásemberként nem vethette papírra. A
89'-es változások óta magtanította falubelijeinek, rokonainak és újból
elindultak betlehemezni.

A felújított betlehemes játéknak tíz szereplője van: a Bekérező, a Király,
a Katona, József, Mária, két Angyal és a három pásztor: Jakab, Morgondi,
Vén Karácsony. A játékot felnőt férfiak és legények adják elő, akárcsak a
betlehemezés hagyományozódó korszakában. Oltyán György csak az angyalok és
Mária szerepét bízta leánygyermekekre, illetve leányra. Az ilyésmezeiek
1992-es előadásában a betlehemes játékok erdélyi típusának szövege
lerövidült, de a legfontosabb mozzanatok megmaradtak;
bekérezés-beköszönés, József és Mária szálláskeresése a Királynál, a
betlehemi mezőn alvó pásztorokat felébresztik az angyalok, a pásztorok
köszöntik a kisdedet, ajándékot adnak, elköszönés és áldáskérés a
háziakra. A humor, a komikum hordozói a pásztorok. Karácsonyi népénekekben
jóval gazdagabb a nyárádmenti változatnál.

Marosszék mindhárom vidékén – a marosszéki Mezőségen, a Nyárádmentén és a
Kis-Küküllő felső völgyének falvaiban – kántálnak, énekes köszöntővel
járnak Karácsonykor. Ünnep szombatján délután – estefelé indulnak a
gyermekcsapatok, este a legények és a felnőtt férfiak. A gyermekek a
rokonokat, szomszédokat keresik fel, a legények a leányos házakat.
Napjainkban a felnőtt férfiak az egyház, a presbitérium irányításával
kántálnak és a pénzbeli adományokat az egyház, a presbitérium
irányításával kántálnak és a pénzbeli adományokat az egyház javára
fordítják. Újabban a fiatalok, 18-20 éves lányok, fiúk együtt járnak
énekelni egymáshoz, és a "baráti körhöz". Néhány évtizeddel ezelőtt
énekléstől zengtek Karácsony este a marosszéki falvak, néhány faluban –
például Mezősámsondon, Mezőmadarason, Mezőfelében, Szabédon, Kölpényben,
Teremiújfaluban – napjainkban is változatos formákban kántálnak. Sámsondon
a szokást kalindálásnak, a Nyárád – és a Kis-Küküllő mente közötti
falvakban (Szövérd, Gyulakuta, Balavásár, Kelementelke) hajnalozásnak
nevezik. Karácsony másodnapján a gyermekek járnak ünnepet köszönteni,
rigmust mondani, a cigányok pedig tisztelegni. A kántálók napjainkban
többnyire a használatos egyházi énekeskönyvek valamelyik karácsonyi énekét
éneklik, kiszorulóban vanna az egykor jellegzetes, nemzedékről-nemzedékre
hagyományozódó népénekek, mint amilyen például az "Elindult Mária Betlehem
városba" (Szálláskeresés a gazdag kovácsnál) kezdetű, Teremiújfaluban a
gyermekek, Szabédon a magyar ajkú cigányok által megőrzött epikus ének.

A karácsonyi ünnepkör másik köszöntö szokása az istvánozás illetve
jánosozás (dec. 26. illetve 27-én). Az Istvánköszöntés, istvánolás szokása
a bibliai István vértanú hajdani kultuszát, a Szent István pohara néven
emlegetett szentelményt idézi. Korunkra a szakrális mozzanatok jórészt
kihullottak belőle, de névnapköszöntő szokásként Erdély több vidékén
gyakorolták (Mezőség, Kalotaszeg, Székelyföld, Dél-Erdély). Marosszék
jellegzetesen istvánozó vidék, alig volt olyan faluja, ahol valamilyen
formában ne élt volna a szokás.

A Felső-Nyárádmente, szűkebben a Bekecsalja egyik végfalujában,
Nyárádselyében az istvánozás napjainkban is a közösség kiemelkedő,
várvavárt eseménye. Szervezetten, csoportosan itt a legények istványoznak.
Az első csapatot a katonaság előtti fiúk, a "kicsik" alkotják, a masodikat
a berukkoló "nagyok", a harmadikat a leszereltek, az "öregek". Karácsony
másod napjára virradó éjszaka mindhárom csapat végigjárja a falut, de úgy,
hogy ne találkozzanak. Felköszöntenek minden Istvánt és minden leányt
illetve leányos házat. Karácsony előtt hetekkel a "tanító bácsival" – egy
hogyományismerő és jóhangú pásztoremberrel – tanulni kezdik az istvánozó
énekeket és köszöntőverseket. Ezek többsége a diákköltészettel mutat
rokonságot, kántori-tanítói szerzemény lehet, de van közöttük
folklorizálódott Petőfi vers is (Ej van .). A legjobb hangú legény kezdi
az éneket, ő az énekvezér. A leányos házaknál az a legény mondja a
köszöntőt, aki "oda" udvarol. Az Istvánok borral, a leányok
virágbokrétával viszonozzák a felköszöntést. Reggelre a legények sapkája
és melle tele virágbokrétával. Elhangzik több is egy-egy háznál,
áldáskéréssel, jókívánsággal és mindenik után inni kell, de reggelre nem
szabad megittasodni. Istvánozás után a legények capatostul a templomba
mennek, felekezete szerint ki a reformátusba, ki a római katolikusba.

Hasonlóképpen a legények szokása a tüzeskerék engedése, gurítása a
Kis-Küküllő mente falvaiban. Erdélyben különböző naptári ünnepeken és
jeles napokon – óesztendő estéjén, farsang végén, húsvétkor – a szászok és
a románok is szoktak szalmával betekert égő kereket legurítani a faluszéli
dombokról. Az egykori napkultusz lehetséges elemeként, rítuscselekvésként
is értelmezhető óesztendei tüzeskerék engedés Szászcsáváson legénypróbává
alakult. Régebben csak egy kereket engedtek éjfélkor, mostanában már
délutántól kezde engednek egyet-egyet, de az éjféli a legnagyobb. Melyik
csapatnak sikerül a legszebben égő kereket legurítani, ki engedje az
éjféli kereket, amely összeköti az óesztendőt az újjal? Ez a legénypróba
tétje.

Marosvásárhelyen és a környékbeli falvakban újévre virradó éjszaka aranyos
vizet merítettek a kutakból, Szászrégen környékén és Kis-Küküllő menti
falvakban a gyermekek izgalommal várták, hogy mit hozott az aranyos
csitkó. A karácsonyfa megjelenése előtt az aranyos csitkó nyerített
hajnalok hajnalán a gyermekes házak tornácában és a szobába szórta
ajándékait. Az aprószentekelő, mustármagkérő gyermekek is kaphattak
ajándékot, diót, almát, pár szem cukorkát, – a hátuljukra a vesszőből is,
hogy nőjenek nagyra. December 28-dikának, aprószentek napján ismert
féldramatikus szokása az aprószentekelés. Az egyházi liturgia szerint
emléknap; a Krisztusért mártírhalált halt betlehemi kisdedek szenvedéseit
jelképezi. A vesszőzés, korbácsolás viszont egészség és
termékenységvarázslás és tisztító rítusok emléke. Néprajzi tájainkon arra
is találunk példát, hogy a vesszővel házra járó aprószentekelő gyermekek
vesszőzik meg a háziakat, de gyakoribb az, hogy a háziak kezében van a
vessző. A Nyárádmentén a gyermekek mustármagot kérni járnak. Ezt a
változatot a mustármagról szóló evangéliumi példázat ihlette, amely
szintén összefüggésben áll a gyermekek növekedésével. A Mezőség széli
falvakban a nagyobb fiúgyermekek, cseperedő legények az utcákon
végigszaladva óesztendő éjszakáján ostorokkal csattogtattak, kolompokkal
csengettek, nagy zajt csaptak: szimbolikusan minden gazda házához egy-egy
ökör vagy tehéncsordát hajtottak, hogy semmibe se szűköldködjenek az új
évben. A Kis-Küküllő mente falvaiban közösségileg elbúcsúztatták
eltemették az óesztendőt és köszöntötték az újat. Csokfalván erre az
alkalomra elkészítik a falu verses krónikáját az azévben történt
eseményekkel. Csokfalván, a szomszédos Székelyszentistvánon és Atosfalván
a legények aprószentek-napi felköszöntő menetét, maszkos alakoskodás, az
ún. gircsók kísérték.