Bánat, bánat

Bánat, bánat, de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy.
Eladnálak, de nincs kinek,
Bánatja van mindenkinek.

Utca, utca, bánat utca,
Bánatkővel van kirakva.
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.
Nem járok én sírva rajta,
Járjon, aki kirakatta.

Végigmentem a kölpényi temetőn

region: Mezőkölpény

Végigmentem a kölpényi temetőn,
Eszembe jutott a régi szeretőm.
Én Istenem, hogy is jutott eszembe,
Pedig milyen rég, hogy el van felejtve.

Zsebkendőmet, amit adtam, add vissza,
Mert miköztünk a szerelem nem tiszta.
Átkozott volt az az óra, az a perc,
Amelyikben megismertük mi egymást.

Piros rózsa, ha leszakítanálak,
Mint mondanál babám, ha elhagynálak?
Azt mondanám, verjen meg a Teremtő,
Mert nem voltál soha igaz szerető!

Édesanyám, mért szültél a világra,
Mért nem dobtál a zavaros Tiszába?
Tisza vize vitt volna a Dunába,
Most a szívem a babámért nem fájna.

Életemben csak egyszer voltam boldog,
Akkor is a két szememből könny csorgott.
Sírtam bíz én örömömben, hogy szeretsz,
Bánatomban, hogy az enyém nem lehetsz.