Móricz Zsigmond klasszikus regénye, tizenkét fejezetben.

• I. fejezet — amelyben egy kisdiák elveszíti a kalapját, s emiatt késő télig hajadonfővel jár szegényke esőben, hóban, míg csak a közömbös világ is észre nem veszi a rendellenes állapotot
• II. fejezet — amelyben a kisdiák pakkot kap hazulról, s egyszerre nevezetes ember lesz, megszokja, hogy a szemek ránézzenek, aztán nagy veszélybe kerül, és az ösztön vakmerően ügyessé teszi; végre pompás kondíciót kap, s pénzt keres
• III. fejezet — amelyben a kisdiák szorgalmasan dolgozik, tanul, jelesekre felelget, és két barátra tesz szert
• IV. fejezet — mely az előbbinek folytatása, de valami más történik benne, mint amit vártunk, mert az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember
• V. fejezet — amelyben a kisdiák családok életébe keveredik bele, s olyan dolgokról hall, és olyanokat lát, amik nem tartoznak a gimnáziumi tananyaghoz: például szerelmes leveleket közvetít, ami szintén hiányzik az „államilag jóváhagyott” tantervből
• VI. fejezet — amelyben legnevezetesebb, hogy a kisdiák fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados történelmi emlékét, amely nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc, hanem egy háromszáz éves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt
• VII. fejezet — amelyben csodálatos, hogy a szenvedő ember körül is minden természetes és vidám; szinte nem érdemes élni, ha az élet ilyen kevéssé vesz részt a szív fájdalmában
• VIII. fejezet — amelyben kitűnik, hogy Misi olyan gyerek, aki nem szereti, ha vele foglalkoznak, kivált mikor valami kellemetlenség áll a háta mögött: hagyják békén; jó ilyenkor haza és nagy gondokra gondolni, jó elfelejteni a nagy mellett a kis bajt
• IX. fejezet — amelyben isten tudja csak, mi fog történni; a kisdiák örül, hogy szombat van ez után a nehéz hét után; úgy érzi, ma be fog valami fejeződni: hét végére kell, hogy a bajoknak is vége legyen
• X. fejezet — amelyben szomorú és nehéz vasárnapra virrad a kisdiák, zúgó fejjel néz a jövőbe, s valami ismeretlen erő hajtja olyan utakra, amerre különben soha el nem indult volna
• XI. fejezet — amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden gyötrelmén, gyermekül ismeri meg a kenyérkereső emberek földi szenvedéseit
• XII. fejezet — amelyben kiviláglik, hogy a kis Misi egész életében minden munkáját ugyanolyan csodálatos és rendkívüli zűrzavarok és kétségbeejtő válságok között vitte végbe, mint első kis versének költését