Ökrös – Bonchida, Háromszor

A magyaroké:

Násznagykísérõ

Csak azt mondd meg, jó galambom, melyik úton mész el,
Felszántatom én azt az utat aranyos ekével.
Be is vetem én azt szemenszedett gyönggyel,
Be is boronálom a sûrû könnyeimmel.

Amerre én játok még a fák is sírnak,
Gyönge ágaikról bús levelek hullnak.
Hulljatok, levelek, rejtsetek el engem,
Mert az én édes galambom mást szeret, nem engem.
Hulljatok, ti levelek, sûrûn az utamra,
Hogy ne tudja az én rózsám, merre van galambja.