Dr. Lázár György egyetemi tanár emlékbeszéde Danner János emléktáblájánál, 2003. október 23-án, Szegeden. Danner János a Budapesti Műszaki Egyetem első 1956-os hősi halottja volt. Részlet a Magyar Lobbi 2003. november 28-i akció körleveléből.

Tisztelt Ünneplő Közönség! Honfitársaim!

Az 1956-os Nemzeti Forradalom és Szabadságharc jelképévé vált a középen kivágott, lyukas nemzeti lobogó. Annak a jelképévé, hogy a magyar nép végleg meg akart szabadulni a szovjetmintájú címertől — és mindentől, amit a forradalom előtt szovjetmintájúvá tettek Magyarországon: az internálótáboroktól, a magyar gulágtól, a szovjetmintájú kolhozoktól, ahová bekényszerítették a magyar parasztságot, a rettegéstől, hogy hol áll meg éjszaka a fekete kocsi, a szovjetmintájú katonai egyenruhától és fegyverektől, a szovjetek által kinevezett bábkormánytól és a megfizetett árulóktól.

1956-ban hány és hány magyar fiatal életét oltották ki ezek a szovjetmintájú gépfegyverek! Ezek közé a fiatalok közé tartozott Danner János is, akinek az emléktáblája előtt állunk, hogy tisztelettel meghajtsuk fejünket a nemzet mártírja előtt, akit 29 évesen, 1956-ban terített le az ÁVH-sok kezéből leadott géppisztoly-sorozat.

Danner János a Budapesti Műszaki Egyetem első 1956-os hősi halottja volt. 1999-ben a Politikai Foglyok Szövetségének Szegedi Szervezete és Szeged Városa emléktáblát állított emlékének, annak a háznak a falán, melyben Danner János 19 éves koráig gyermekkorát töltötte. Milyen megható volt, amikor emléktáblájának avatásán, csaknem félévszázad után, hajdani iskolájának — a Klauzál Gábor-, majd jogutódja Szegedi Radnóti Miklós Gimnázium — tanulói tisztelegtek emlékének.

Danner János 1927. május 12-én született, szegedi polgárcsalád sarjaként. Dédapja, Danner Péter 1845-ben nyitotta meg fűszer- és paprikakereskedését, mely virágzó üzlet volt mintegy száz éven keresztül, egészen az államosításig.

Danner János Szegeden vált hazája sorsáért felelősen gondolkodó fiatalemberré. Rokonai, ismerősei emlékei szerint minden iránt érdeklődő és fogékony fiatal volt, szerette a zenét, irodalmat, verset írt, rengeteget olvasott, széleskörű műveltségre tett szert. Önmagát tizenkilenc éves korában így jellemezte: “Európai vagyok, a keresztény kultúra hordozója.” Ma, amikor azon vitatkoznak, hogy az Európai Unió alkotmányába be kell-e tenni a keresztény szót, felháborodás tölt el. Hát nem hallottak arról, vagy nem olvasták, hogy már több mint 50 évvel ezelőtt éltek Magyarországon fiatalok, akik az európaiságot összekötötték a keresztény kultúrával.

Megfogalmazta a polgárság lényegét: “Humanizmust érzek benne. Szabadság, személyiség, tolerancia. A polgárság fogalmába nem egy kort akarok foglalni, hanem egy szellemi vonulatot, melybe beletartozik Szókratész, Platón, Erasmus, Morus Tamás… Nagyszerű sor. Érdemes érte élni.” Gondoljuk meg: e sorokat egy 19 éves fiatalember írta le abban az időben, amikor Magyarországon üldözötté vált a polgárság, később pedig, sokak részére, egészen napjainkig a polgárság fogalma a gúnyolódás tárgya lett.

Danner János már fiatalon, több ezer diáktársával együtt, részt vett az 1947. évi szegedi diáktüntetésen, ahol a résztvevők a fakultatív hitoktatás ellen tiltakoztak. Danner Jánost is őrizetbe vették, és 17 éves korában rendőri felügyelet alá helyezték.

Mivel Szegeden nem tanulhatott tovább, tanulmányait az érettségi után Budapesten folytatta. Először elvégezte a Kereskedelmi Főiskolát, majd beiratkozhatott a Műszaki Egyetemre, ahol előbb, munka mellett, az esti tagozaton tanult, majd átkerült a nappali tagozat hallgatói közé.

A Forradalom és Szabadságharc kitörésekor V. éves hallgató volt. Abban az időben szinte az egész ország népe úgy érezte, Magyarország felett megnyílt az ég! Danner János is ott volt azon az emlékezetes éjszakán a Műegyetem aulájában, ahol a hazájuk sorsáért felelősséget érző fiatalok — a márciusi ifjakhoz hasonlóan — pontokban fogalmazták meg követelésüket, ugyanúgy, mint az egész országban, a legkisebb falutól kezdve a fővárosig. Ezen az ülésen Danner János adott szót a szegedi fiataloknak, akik hozták a hírt a Műszaki Egyetem hallgatóinak, hogy Szegeden — Magyarország függetlenségét és az önkényuralmi rend lebontását követelő programjával — megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületének Szövetsége, a MEFESZ.

Danner János diáktársaival együtt ott volt a másnapi felvonuláson, részt vett a Rádió ostromában. Élete utolsó öt napját Marián István mellett töltötte, aki korábban a Műszaki Egyetem katonai tanszékének vezetője volt, de a forradalom mellé állt, és 1956 őszén az egyetemi nemzetőr egység parancsnoka lett.

Danner János és Marián István 1956. november 1-jének végzetes napján együtt vettek részt egy értekezleten a Honvédelmi Minisztériumban. Marián István előbb tért vissza az egyetemre, Danner János egy másik gépkocsin később követte. Az őt szállító autót egy másik gépkocsi üldözőbe vette, melynek utasai a Műegyetem kapuja előtt géppisztoly-sorozatot zúdítottak Danner Jánosék kocsijára. Danner János testét 12 lövés érte — ő maga egyetlen golyót sem lőtt ki.

A Műegyetem aulájában került ravatalra, egyetemi bajtársai díszőrséget álltak mellette. Gyászjelentése így írt:

“Fogadjuk meg hős bajtársunk holtteste előtt, hogy nem adjuk fel soha magyar hazánk szabadságát; minden eszközünkkel, eszünkkel és ha kell fegyverünkkel harcolni fogunk. Nem felejtünk. Gyászunk kifejezője legyen, hogy egységben kitartunk a független Magyarország megmentéséért folyó harcban.”

Budapest, 1956. november 2.
Aláírás: Forradalmi Egyetemi Ifjúság

Az 1956-os Magyar Nemzeti Forradalom és Szabadságharc alatt egy új csillag tűnt fel az égbolton; e ragyogó csillag fénye világította be a magyarság millióinak, határainkon belül és kívül, és Kelet-Európa népeinek a hőn áhított szabadság felé vezető útját. Ma a szabadság vezérlő csillaga szívünkben él, a szív dobbanásával száll apáról fiúra. A csillag fényét, amíg magyar ember él a földön, a nemzet szabadságáért életüket adó mártírjaink emlékéhez híven, hűen követni fogjuk.

Dr. Lázár György egyetemi tanár

Forrás: A Magyar Lobbi Akció Körlevele, 2003. november 28.