Ezerkilencszáz tizennégy évben
Lenézett a Jóisten a földre.
Lenézett a sej-haj, Füzes közepébe,
Szegény magyarokat viszik a harctérre.

Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Te voltál a felnevelo dajkám.
Születésem napján de nagyon örvendtél,
Engemet anyám katonának neveltél.

Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Egy szomorú vasárnap délután
Házunk elott, sej-haj, szépen muzsikálnak,
Engemet anyám visznek katonának.

Hej, anyám, anyám, kedves édesanyám,
Szedje össze minden civil ruhám.
Szedje össze, sej-haj, tapossa a sárba,
Soha, míg a világ, nem leszek gazdája.

Hej, ne vigyenek engem katonának,
Meghasad a szíve a babámnak.
Meghasad a, sej, haj, babám gyönge szíve,
Hej, ha engemet elvisznek mellole.