Egy évvel ezelott, a 13 Aradi Vértanú emléknapján remény ébredt aziránt,
hogy párbeszéd alakulhat ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Romániai
Magyar Demokrata Szövetség között. Utóbb azonban bebizonyosodott, hogy a
közelgo országos választások miatt csupán a párbeszéd látszatára volt
szüksége az RMDSZ-nek.
Idén júliusban, az RMDSZ elnökének tusnádfürdoi "nyitása" szintén
konjunkturális természetunek bizonyult. Arculati gesztusa mögött nem volt
tartalom. Nemzeti közösségünk létkérdéseirol a hatalomra kapott
RMDSZ-nomenklatúra érdemben továbbra sem hajlandó sem az egyházakkal, sem
a civil szférával, sem az autonómia-tanácsokkal egyeztetni, a Magyar
Polgári Szövetséget pedig továbbra is nemlétezoként kezeli.
A hivatalos RMDSZ politikája jobbára kimerül Románia integrációs
érdekeinek a túlbuzgó képviseletében, melyhez a romániai magyarság
közképviseletének kisajátításából merít etnikai legitimációt. Ahelyett,
hogy Románia európai csatlakozásának kedvezo körülményeit kamatoztatná a
magyarság javára – a magyar közösség felhasználásával és annak rovására
szolgálja ki elvtelen módon a többségi hatalom integrációs érdekeit.
Az aradi Megbékélés Parkja híven jelképezi ezt a politikát. A többségi
nemzet diadalkapuja árnyékában húzódik meg a kisebbségi magyarság
Szabadság-szobra. Ez a park nem is a Megbékélés, hanem a történelmi és
politikai Megalázás Parkja.
A Park mintájára: a kisebbségi törvény kikényszerítése által egy olyan
politikai-jogi konstrukciót akarnak az erdélyi magyarságra eroltetni, mely
a közösségi önrendelkezésen alapuló szabadságtól végképp megfosztana
bennünket. Az RMDSZ pártbizottsága mind a Tuzoltó-tér, mind Erdély
autonómiájáról kész önként lemondani.
Ebbol az önfeladó helyzetbol csak a széles köru magyar társadalmi
párbeszéden alapuló közösségi érdekérvényesítés jelenthet kiutat.
Egyházainknak, politikai, polgári és társadalmi szervezeteinknek
érvényesíteniük kell álláspontjukat az egyeduralmát reánk erolteto
RMDSZ-szel szemben – éspedig egy sokoldalú és az RMDSZ-tol is joggal
megkövetelheto párbeszéd keretében.
Életbevágóan fontos, hogy az RMDSZ-t párbeszédre kényszerítsük. Az EMNT
kezdettol fogva következetesen szorgalmazza ezt.
Az erdélyi történelmi egyházak, az ERMACISZSZ és az MPSZ egyetértoen
válaszoltak az EMNT párbeszéd-kezdeményezéseire. Valamennyien kifejezték
azon véleményüket, hogy a kisebbségi törvénytervezetet általános közvitára
kell bocsátani.
Az RMDSZ-nek nincs joga a magyarság és annak intézményes közületei
megkérdezése nélkül törvényt faragnia saját – elhibázott –
törvénytervezetébol.
Tarthatatlan és demokrácia-ellenes, hogy az RMDSZ Operatív Tanácsa és
szövetségi elnöke semmibe veszi a rajta kívülrol megnyilvánuló magyar
közakaratot, és Bukarest, valamint Budapest egyoldalú támogatásával,
továbbá a számára kedvezo európai hátszelet kihasználva, mindenféle
magyar-magyar párbeszédet mereven elutasít.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács erdélyi magyar egyetértésre törekszik a
közösségi önrendelkezés ügyében. Az integráció nem lehet öncél, hanem
alkalmas eszköz az autonómia kivívására. A kisebbségi törvénytervezet
jelenlegi formájában való elfogadtatásával az RMDSZ elárulja a valódi
autonómiát, és vétkes módon eljátssza a Románia európai csatlakozása
nyújtotta érdekérvényesítési lehetoségeinket.
Elengedhetetlenül fontos, hogy a romániai politikai, egyházi és civil élet
képviseletei létrehozzák az Erdélyi Magyar Állandó Értekezletet (ERMÁÉRT),
és ennek keretében együttesen és egyetértésben képviseljék nemzeti
közösségünk érdekeit.
2005. október 5.
Tokés László, elnök
