Csalogatók
Románia is fontolgatja saját státustörvénye megalkotását
2003. augusztus 16. (28. oldal)
Lukács Csaba
A hét végén a román miniszterelnök a magyar státustörvényhez hasonló jogszabályt ígért az ország határain túl él? románoknak. Keleti szomszédunk minden románul tudó moldovainak útlevelet ajánl, amellyel a román állampolgárokat megillet? jogok mellett schengeni vízummentesség is jár. A magyarországi románok nem akarnak kett?s állampolgárságot, de örülnének anyaországuk támogatásának.
A múlt pénteken, amikor a román miniszterelnök a f?városból a tengerpartra indult, úgy döntött, ezúttal nem kér rend?ri felvezetést, és a sof?rjének sem engedte a megkülönböztet? jelzés használatát. Érdekes tapasztalatban volt része: a kétszázhúsz kilométernyi út háromszor annyi ideig tartott, mint amennyit korábban megszokott. A nép egyszer? fiai közé vegyült politikusnak meg kellett tapasztalnia, milyen érzés harmincöt fokos melegben órákig várakozni az ország egyik legforgalmasabb útszakaszán. Amelyiken minden választási kampányban megígérik az autópályát, de a rendszerváltást követ? tizenhárom esztend?ben csak alig tizenhat kilométernyi készült el bel?le. Adrian Nastase a Fekete-tenger partján ürességt?l kongó, ám méregdrága szobaárakkal m?köd? szállodákat látott, és azzal a szomorú ténnyel szembesült, hogy a drága pénzen az országba csalogatott turisták végül nem a román tengerparton, hanem néhány kilométerrel odébb, Bulgáriában töltik el a szabadságukat. A kétmillió lejes (tizenötezer forintos) szobaár öngyilkos turisztikai politika – jelentette ki, így bármilyen jó hazafi is a külföldr?l érkez? román, pénztárcája „emberibb” tájakra kényszeríti.
A Callatis, 2003 elnevezés? fesztiválon aztán a miniszterelnök meghirdette a külföldön él? románok számára a „Gyere haza szabadságra!” turisztikai programot, és „gyors megoldást” ígért egykor elkobzott ingatlanjaik visszaszolgáltatásában azoknak az egykori román, most külhoni vagy kett?s állampolgárságú üzletembereknek, akik t?két, befektet?ket hoznak az országba. A határokon kívül él? románoknak pedig megígérte a bukaresti kormány offenzív politikáját és a román státustörvényt, amelyet jobban fognak megoldani, „mint ahogyan azt a magyar kormány teszi a romániai magyarok tekintetében”.
Talán nem árt külön hangsúlyoznunk: egyesek a Medgyessy–Kovács-féle – kizsigerelt – státustörvény sikereként próbálják értelmezni Nastase szavait, ennek elismerését látják a román szándék bejelentésében. Szó sincs ilyesmir?l! A román kormányf? szavai – az Adevarul tudósítójának beszámolója szerint – így hangzottak: „»?szintén hiszem, hogy fel kell hagynunk a védekez? magatartással.« Amelyet véleménye szerint »f?leg a Romániában él? magyarok érdekében fellép? magyar kormányok offenzív magatartása váltott ki«.” Ami nem mást jelent, mint azt, hogy Nastase a jelenlegi kormányt és státustörvényét éppoly „támadó jelleg?nek” tartja, mint az itthon annyit kárhoztatott Orbán-kormányt és kedvezménytörvényét. Szavai szerint mindenik magyar kormány offenzív magatartást tanúsított a kérdésben.
A határon túli románok érdekében követend?, eddiginél sokkal aktívabb politika már jó ideje témája a román közéletnek. A Realitate televíziónak adott interjújában két hete úgy nyilatkozott a miniszterelnök, hogy Romániának immár nem szívességeket kell kérnie az Európai Unióval szomszédos államokban él? románok érdekében: hazája joggal várhatja el, hogy az ? esetükben ugyanazokat az európai normákat érvényesítsék, mint amelyeket korábban t?le megköveteltek. Szerinte a magyar kedvezménytörvénnyel kapcsolatban sikerrel megvívott politikai csata után az új román–magyar megállapodásba bekerült a kölcsönösség elve: a Magyarországon él? románok ugyanolyan elbánásban részesülnek majd a magyar állam részér?l, mint amilyet a román állam biztosít a nemzeti kisebbségeknek. Románia is létrehoz közalapítványokat a határon túli románság kulturális elképzeléseinek támogatására, és megteremti a román közszolgálati televízió határon túli sugárzásának m?szaki feltételeit. Vizsgálják annak a lehet?ségét is, hogy a román alkotmány módosításának szenátusi vitájában megfogalmazzanak-e olyan változtatást, amelynek értelmében a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének alkotmányos elvét kib?víthetnék a kölcsönösség elemével. Magyarán: a Romániában él? kisebbségeknek csak akkor járna automatikusan parlamenti képviselet, ha az a kisebbségek anyaországában is jár a román minoritásnak. (Ez az eljárás érvényesül jelenleg Romániában a nem magyar – görög, török, tatár, ukrán stb. – kisebbségek esetében.)
„A magyarországi románság olyan mérték? fogyására, mint amilyet a legutóbbi két népszámlálás között mértünk, még nem volt példa az utóbbi száz–kétszáz évben” – mondja Berényi Mária, a Magyarországi Románok Kutatóintézetének vezet?je. Ez azt jelenti, hogy tíz esztend? alatt közel húsz százalékkal csökkent a száma: az 1990-ben mért tízezer-ötszáz f? helyett 2001-ben csak nyolcezer-hétszáz magát románnak valló személyt találtak a kérdez?biztosok. A kisebbség országos szervezete ennek háromszorosára becsüli a magyarországi román kisebbség lélekszámát, egész pontosan azokét a románokét, akiknek már a nagyszülei is itt születtek. A román kisebbség fogalmának meghatározása ugyanis speciális kérdés: a kommunizmus utolsó éveiben tízezerszám menekültek ide Ceausescu országából románok és magyarok egyaránt, és az áttelepülési hullám a rendszerváltozás után sem állt meg. A Románia területér?l érkez?k beszélnek románul, egyik-másikuk románnak is vallja magát, így aztán nemegyszer kisebbségi önkormányzatot alakítanak, kiszorítva bel?le az „?shonos” románokat – mutat rá Berényi.
A kutató szerint az etnobiznisz más téma: a magyarországi román kisebbség köreiben eddig nem volt gyakorlat a román állampolgárság igénylése, így azt sem tudják, Bukarest pozitívan bírálta volna-e el ügyüket, ha effélét kérnek. A tervezett román státustörvényr?l t?lünk értesült, de reméli, hogy Bukarest konzultál a kérdésr?l a magyarországi románsággal, mert nem ugyanarra van szükségük a moldovai, szerbiai és a magyarországi románoknak. Ez utóbbiak els?sorban oktatási célokra, publikációik megjelentetésére és templomaik renoválására várnak támogatást Bukarestt?l. Így talán meg lehet állítani a fogyást, amelynek okai közül az er?s asszimilálódást és a román kisebbségi önkormányzati választások körül kialakult helyzetet említette az intézetvezet?. A hazai román fiatalság körében ugyanis kollektív szégyenérzetet tapasztaltak a botrányok után.
A magyarországi románok név nélkül nyilatkozó képvisel?i elmondták: Románia csak tíz éve kezdett foglalkozni velük, de korábban sem voltak ?k „annyira románok, mint a moldovaiak”. A kisebbség tagjai közül már csak az id?sekben él er?sen az anyaországhoz való tartozás igénye. A magyar oktatási rendszer „százötven éve ügyel arra, hogy ne legyenek ilyen érzéseink” – vallják. Aki esetleg mégis kérné a román állampolgárságot, az vélhet?en gazdasági okok miatt tenné: esetleges romániai vállalkozását könnyítené meg a kett?s állampolgárság.
Bukarest megkülönböztetett figyelme a határon túl él? román kisebbség iránt nem új jelenség, legfeljebb a hangsúly eltolódásának lehetünk szemtanúi. A Moldova Köztársaságban él? románokra az 1989-es események óta figyel a román politika – egyes politikusok gyakran hangoztatják a két ország egyesülésének fontosságát is. Bukarest gyakorlatilag korlátozás nélkül ad állampolgárságot azoknak a moldovaiaknak, akik kicsit is tudnak románul, hiszen az 1991/21. számú román állampolgársági törvény szerint a külföldi állandó lakhely meg?rzése mellett is megszerezhetik a román útlevelet azok, akik egykor Románia állampolgárai voltak, magatartásukkal a román állam és nép iránti elkötelezettségr?l tesznek tanúbizonyságot, nagykorúak és büntetlen el?élet?ek. S?t az idén májusban úgy módosították a jogszabályt, hogy az egykor román területen éltek leszármazottai is megszerezhetik az állampolgárságot, ráadásul ingyen.
Egy ideig Bukarestig sem kellett utazniuk ezért a moldovaiaknak, hiszen a határ közeli megyék rend?rkapitányságán is beadhatták a kérvényüket. Egyes vélemények szerint mára egymillió moldovai rendelkezik két útlevéllel. A román hatóságok nem adnak ki err?l adatokat, mert júniusig a Pruton túli ország alkotmánya tiltotta a kett?s állampolgárságot. A román passzus felértékel?désében nagy szerepe van annak, hogy birtokosa tavaly januártól a schengeni térségbe is vízum nélkül utazhat. Két hónapja „szigorodott” a román állampolgárság megszerzésének feltétele: a kérelmez?nek kell tudnia románul is, a nyelvtudást szóban ellen?rzi a konzulátus alkalmazottja. Válaszul a Moszkva-barát chisinaui kormány moldovai–román szótárral sértette vérig a románokat, hiszen a két nyelv egy és ugyanaz.
A pozitív elbírálás után a kérelmez?nek esküt kell tennie a román hatóságok el?tt: „Esküszöm, hogy hazámnak és a román népnek elkötelezettje leszek, védem a nemzeti jogokat és érdekeket, tiszteletben tartom az alkotmányt és Románia törvényeit.” Az újdonsült román bármelyik ?shonos állampolgárral azonos jogokat élvez, és ha áttelepedik Romániába, egészségügyi ellátásban, nyugdíjban is részesül.
Ezek után jogosan vet?dik fel a kérdés: mi történne, ha a magyar hatóságok is hasonló könnyedséggel osztogatnák a magyar állampolgárságot az erdélyi (határon túli) magyaroknak? Román részr?l nem volna alapja a felháborodásnak: az ország évekkel ezel?tt beleegyezett abba, hogy a bánsági horvátok horvát állampolgárságot és útlevelet szerezzenek, ráadásul abban az id?szakban, amikor a román okmánnyal még nem, a horváttal viszont már lehetett utazni szerte Európában. A lehet?ségnek köszönhet?en a romániai horvátok száma tíz év alatt majdnem megduplázódott annak ellenére, hogy a hatóságok szigorúan csak a vér szerinti származást vették figyelembe.
A jelenlegi román törvények nem tiltják a kett?s állampolgárságot, de az alkotmány korlátot szab bizonyos jogok gyakorlásának: a kett?s állampolgársággal rendelkez?k nem lehetnek katonai vagy civil közhivatalnokok, és nem is választhatók képvisel?vé vagy szenátorrá. Igaz, ez a jogszabály várhatóan megváltozik, mert a képvisel?ház már megszavazta a diszkrimináló alkotmánycikkely módosítását.
***
Adatok a magyarországi román kisebbségr?l
Magyarországon az 1999–2000-es tanévben 1067 tanuló részesült román nyelv? általános iskolai képzésben, ezt a költségvetés 300 millió forinttal támogatta a normatív támogatáson kívül. Az el?z? ciklus alatt Gyulán 450 millió forintos beruházással elkészült az új román kollégium és m?vel?dési központ, Méhkeréken pedig 40 milliós költségvetési támogatásból felújították a település román iskoláját. A hazai románság legfontosabb intézménye, a Magyarországi Románok Kutatóintézete különféle kutatási programok megvalósítására hárommillió forintos támogatásban részesült. A magyarországi román ortodox egyház tizenkilenc településen húsz parókiát m?ködtet, ehhez a költségvetés 2000-ben 9,8 millió forinttal járult hozzá. A román állam egyre jelent?sebb anyagi támogatásban részesíti az itt él? román közösségeket – pénzt adott templomfelújítási munkákra, évente 30–40 fiatal számára biztosít romániai tanulmányi ösztöndíjat, és segíti a magyarországi román lapkiadást is. A Foaia Romaneasca cím? román nyelv? hetilap megjelentetéséhez 2000-ben a magyar költségvetés 24,2 millió forinttal járult hozzá.
