Zörög az akácfa levél
Mert Kállóból fújja a szél.
Fújja a szél, zörgeti;
Más babáját szereti,
Szereti és elveszi.

Rózsa Sándor szereti a táncot,
Nagyváradon csörgeti a láncot.
Csörgeti a szati biró láncát,
A vármegye hat fontos lakatját.

Nem iszom bort, fogadásom tiltja,
Vizet iszom, ha babám adja.
Meg azt is úgy, ha szájából adja,
Mint a galamb párját, hogy itatja.

The locust tree leaves are rustling
In the wind blowing from Kalló.
The wind blows them, shakes them;
He loves another's sweetheart,
Loves her and will marry her.

Sándor Rózsa loves the dance,
His chains rattle in Nagyvárad.
He rattles the Szat judge's chains,
The county's six best padlocks.

I won't drink wine, my oath forbids it,
I will drink water if my sweetheart offers it.
And that only if she offers it from her lips,
In the way a dove feeds its mate.