Csárdás és friss

Szépen legel a kisasszony gulyája,
a kisasszony maga sétál utána.
Már messzirõl kiáltja a gulyásnak,
szívem, gulyás, terítsd le a subádat.

Nem terítem én még le a subámat,
mert elhajtják aranyszõrû gulyámat.
már te azzal, szívem gulyás, ne gondolj,
kiváltja az édesanyám, ha mondom.

Amerre én járok, még a fák is sírnak,
gyenge ágairól a levelek hullnak.
||:Hulljatok levelek, rejtsetek el engem,
mert az én szeretõm mást szeret, nem engem.:||