verbuválnak szék városán

verbuválnak szék városán kötéllel
elfogják a szegény legényt erővel
a gazdának öt-hat fiát
a gazdának öt-hat fiát nem bántják
a szegénynek ha egy is van elfogják

hátrakötik a két karját kötéllel
úgy kísérik kolozsvárra fegyverrel
utána megy apja-anyja
utána megy apja-anyja siratják
kérik vissza semmi pénzért nem adják

apám-anyám térjél vissza szomorán
növeld többi gyermekedet szigorán
növeld többi gyermekedet
növeld többi gyermekedet szigorán
hogy fogja el a vármegye szaporán

este későn megperdítik a dobat
kiadják a nehéz parancsolatat

magyar fiúk kezdődik a háború
de azért tük ne legyetek szomorúk

ki van téve a magyarnak zászlaja
de sok legényt feleskettek alatta

én magam is felesküdtem alatta
az én rózsám keservesen siratja

erdélyország hegyes-völgyes határa
terem kislány minden legény számára

hol terem több jó bor és több szép leány
mint idelenn erdélyország határán

köszönöm édesanyámnak

köszönöm édesanyámnak
köszönöm édesanyámnak
hogy felnevelt katonának
hogy felnevelt katonának

ha édesanyám nem lett volna
katona sem lettem volna
de még akkor béíratott
mikor bölcsőmbe ringatott

csicset adott elaltatott
csicset adott elaltatott
mégis katonának adott
mégis katonának adott

csánják az erdei utat
csánják az erdei utat
viszik a szegény fiúkat
viszik viszik szegényeket
szegény magyar legényeket

búra termett idő

búra termett idő ködnevelő szellő
ködnevelő szellő
megemésztett engem ez az egy esztendő
ez az egy esztendő

ha én azt tudhatnám melyik úton mégy el
melyik úton mégy el
felszántanám én azt aranyos ekével
aranyos ekével

be is boronálnám apró gyöngyszemekkel
apró gyöngyszemekkel
meg is öntözném azt sűrű könnyeimmel
sűrű könnyeimmel

telekes bocskor gyöngyös kapca
járd meg tubám járd meg
majd elmegyünk a kocsmára
de engem is várj meg

vörös nadrág sárga csizma
járd meg tubám járd meg
megjárom én a kopogót
tubám te is járd meg

kerek az én szűröm alja

piros selyemmel kivarrva
magamról ha levetkezem
szűröm fejem alá teszem

zöld a pázsit megnőt a fű
az én rózsám kökényszemű
aj a szívem fáj a szívem
vajon ki gyógyít meg engem

móric gazda egy icce bort
frissen akit most felmarkolt
torkomon akadt a bánat
hadd öntsem le mert elszárad

édes kedves feleségem
mit csinálsz jövő héten
tilolom kenderem
kenden jár az eszem
egész héten

édes kedves feleségem
mit dolgozol majd a héten
fonok szövök szabok
inget gatyát varrok
jó uramnak

ugyan kedves komámasszony
hová siet olyan nagyon
megyek a kocsmába
táncba mulatságba
jöjjön velem

megjött este ambrus gazda
ing és gatya rongyos rajta
benyúl a ládába
pókhálót talála
a vót benne

cudar élet fékomadta
hol az asszony majd megkapja
munkája jutalmát
ingem gatyám árát
furkósbottal

elmentem én gyulára
a gyulai vásárra
szilaj csikót hajtottam
babám de elfáradtam

szilaj csikót hajtottam
babám de elfáradtam
elfáradt a jobb lábom
kivel a csárdást járom

ez a lábom ez ez ez
jobban járja mint emez
édes lábom jól vigyázz
mer a másik meggyaláz

kapitány úr azt mondja a bakának

maradj vissza édös fiam zupásnak
három csillagot kapsz a gallérodra gallérodra
egész század hallgat a kommandódra

kapitány úr köszönöm a jóságát
adja másnak azt a három csillagját
van énnékem odahaza kökényszemű galambom
annak a két szeme az én csillagom

felkötöm a kardot

töltik a nagyerdő útját
viszik a székely katonát
viszik viszik szegényeket
szegény székely legényeket

úgy elviszik arra helyre
hol az út is vérrel festve
kit a golyó kit a lándzsa
kit éles kard összevágta

látom a szép eget
fölöttünk fényleni
békesség csillagát
rajtuk lengedezni

lobog a vérmezőn
három színű zászló
a seregek ura
legyen oltalmazóm

nem szánom véremet
ontani hazámért
mégis fáj a lelkem
az én otthonomért

a bús harangok es
néma hangon szólnak
mikor indulni kell
szegény katonáknak

mert még a fecske es
ahol nevelkedik
búsan énekel ha
indulni kell nekik

felkötöm a kardot
apámért anyámért
megforgatom én azt
szép magyar hazámért

kossuth lajos udvarában van egy terebélyes diófa
kis pej lovam felnyergelve kantározva áll alatta
arany a zabolája édes a babám pici szája
lehajtom a bús fejemet a rózsám ölelő két karjába

megüzenem vagy megírom vagy még szóval is megmondom
hogy az isten a jó isten egy árva fiút ne adjon
mer az árvát az ág is siratja aztat a madár is
így hát csárdás kisangyalom árván maradsz te még magad is

a gyulai kaszárnyára rászállott egy gólya
vizet hozott a szájával regruták számára
mosdjatok regruták mert porosak vagytok
azt csak a jó isten tudja hogy mikor szabadultok

pokrócomnak a négy sarkára írom a nevemet
átadom a resztungomat a százegybelieknek
ne sírj bundás ne sírj kitelik az időd
nékem is volt de már letölt a három esztendő

fiumei kikötőben áll egy hadihajó
közepében négy sarkában nemzeti szín zászló
fújja a szél fújja hazafelé fújja
negyvenhatos öreg bakák mennek szabadságra

CD: Téka / Ki az eget megkerüli…