A Magyar Lobbi 2006. december 8-i akciólevelének „Rendőr brutalitás” című rovata egyetlen sajtószemléből állt: Bodacz Balázs 2006. november 27-i tudósításából arról, amit Tamás Gáspár Miklós a Magyar Rádió Vasárnapi Újság című műsorában mondott. Az alábbi összefoglaló a tudósítás tartalmát adja vissza, a legélesebb megfogalmazásokat idézve.

Egy alapító a saját pártjáról

A nyilatkozat súlyát az adta, hogy TGM az SZDSZ egyik alapítójaként beszélt — önfeladással és hűtlenséggel vádolva a pártot. Az érve nem általános politikai kifogás volt, hanem egészen konkrét: magukat demokratának és liberálisnak tartó vezető emberek a saját múltjukkal és elveikkel szemben helyeslik „ártatlan emberek ütlegelését, megkínzását és megaláztatását”. Ebből vonta le a következtetést, hogy „a párt elveszítette létjogosultságát, ez kétségtelen”.

A közvetlen kiváltó ok Demszky Gábor főpolgármester levele volt, amelyben azt kérte a miniszterelnöktől, hogy ne támogassa Gergényi Péter budapesti rendőrfőkapitány nyugdíjazási kérelmét — vagyis hogy a főkapitány maradjon. TGM javaslata erre az volt, hogy ha a párt Demszkyt megtűri vezető emberként, akkor „tényleg változtassa meg a nevét”.

A gyorsított eljárások

A tüntetések utáni bírósági ügyekről azt mondta, az államfőnek amnesztiát kellene javasolnia. Elismerte, hogy a tüntetők közül is elkövettek néhányan szabálysértéseket, és hogy ezek tisztázhatók — de a gyorsított eljárásban lefolytatott pereket értéktelennek tartotta, mert azokban csak rendőr tanúk szerepeltek. „Ezekben nem bízom” — jelentette ki.

A minősítés

A tudósítás szerint TGM szerint nem pusztán arról van szó, hogy a rendőrség megsérti a jogrendet, hanem arról, hogy az alkotmány védelmére felesküdött, vezető állású államférfiak védelmükbe veszik a megengedhetetlent. A rendőrök maguk is „elképesztő morális helyzetbe kerültek, amiből nincs kiút”. Innen jutott el a címadó mondatig:

„Magyarország ma is rendőrállam. Természetesen egy demokratikus, alkotmányos rendszeren belüli rendőrállam, de a rendőri önkénnyel szemben nincs védekezés.”

Forrás: Bodacz Balázs tudósítása, 2006. november 27. (3. oldal), a Magyar Lobbi akciólevelének átvételében.

Frissítés: „A parancsnokok előre tudták, hogy lesz brutalitás” (2007. január)

Két hónappal a fenti nyilatkozat után TGM az Info Rádióban tért vissza a témára, a Freedom House demokrácia-rangsorát kommentálva. A rangsorolást „meglehetősen gyerekes játéknak” nevezte; szerinte az számít, hogyan ítéli meg a magyar nép a saját demokráciáját.

Az érv, amiért ez a nyilatkozat több az előzőnél — egyetlen konkrét, ellenőrizhető tényből vezet le szándékosságot:

„Mindenki tudja, hogy a rendőrök október 23-án nem viseltek azonosítót, álarcot viszont igen. Ha a parancsnokok így küldték ki az embereiket, akkor eleve számítottak arra, hogy lesznek panaszok. Ez azt jelenti, hogy előre tudták, hogy lesz verés és brutalitás. Ha egy ország fővárosában a rendőrség előre megfontoltan kíván jogsértéseket elkövetni, utána pedig ennek a rendőrségnek a vezetőjét kitüntetik, akkor a törvényi garanciák látványosan nem működnek megfelelően.”

Ehhez egy szándékosan hétköznapi ellenpéldát tesz, hogy a tételét a rendőrségen túlra vigye: Magyarországon 1994 óta kötelező minden épületet akadálymentesíteni, és tizenhárom év alatt nem történt semmi — újabb és újabb épületek épülnek, ahová tolószékkel, babakocsival nem lehet bemenni. A következtetése mindkét példára ugyanaz: a törvények betartását az intézmények nem kényszerítik ki.