Tíz nap a székelyeknél

Az elmúlt években sokan inkább csak afféle nemzeti-történelmi kirándulásokra keresték fel Erdélyt. Bár tudunk a szép tájakról, a valamikor híres fürdőhelyekről, síterepekről, igazán nem lett felkapott úticél. A korábbi félelmek a határátlépés bonyodalmaitól, a járhatatlan utaktól, a rossz ellátástól, körülményektől még mindig ott munkálnak sokakban. Pedig a korábbi gondok többségétől ma már nem kell tartani.

Ha éppen nincsen valamilyen nyugatról jövő, vagy oda menő invázió, a határon szinte percek alatt át lehet jutni. A hivatalos váltással, a kétszeres levonás után egy forint 35 leit ért néhány héttel ezelőtt, utcai váltóknál 36-37 leit is ki lehetett alkudni.

Az utak minőségével kapcsolatos félelmek ma sem teljesen alaptalanok. Erdélyben a szó szoros és átvitt értelmében teljes erővel folyik a kapitalizmusba vezető út építése. Ha valaki kellően figyel, és hamar átveszi az ott szokásos kicsit agresszív vezetési stílust, akkor még 50-60 kilométeres átlagot is összehozhat egy hosszabb szakaszon.

Az elmúlt években gyökeres változás zajlott le az üzletek kínálatában is. Amíg az évtized elején szinte alig lehetett húst, vagy más fontos élelmiszereket kapni, ma mindent megtalálunk. A nagy választéknak sajnos ára is van: ma már az árak gyakorlatilag azonosak az itthon megszokottal, s ez sokkal nehezebb helyzetbe hozza a magyar átlagjövedelmek feléből, harmadából élő helyieket.

Aki Erdélyben jár, biztosan vesz valamilyen népművészeti tárgyat. Ha jól időzítjük a vásárlásokat, sok pénzt megspórolhatunk: egy közepes méretű korondi tányért Korondon 15 ezer leiért adnak, Farkaslakán 10 ezerért, Körösfőn pedig 20 ezret kérnek ugyanezért.

Megoldást a szálláskeresésre a fizetővendéglátás jelenthet — nyolc-tíz évvel ezelőtt még gondot okozott, hogy magánházaknál csak rokont engedtek megszállni, de a 90-es változások elsöpörték ezt a szabályt is.

A tíz napig tartó, hazulról számítva mintegy 2500 kilométeres körút tapasztalatai alapján nyugodtan ajánlhatjuk úticélul Erdélyt mindenkinek. Ha eleve felkészülünk az esetleges kisebb kényelmetlenségekre, olyan élményekben lehet részünk, amelyekkel itthon nem találkozhatunk. S ne feledjük el, hogy mindeközben jobbára magyarok között vagyunk.

Forrás: Győrffy Árpád, “Tíz nap a székelyeknél,” Földi Útikalauz Stopposoknak, 1997. augusztus 21.