Nyugat-dunántúli cimbalommuzsika
:köszöntő
(Nyugat-Dunántúl)
nosza pajtás jó kedvel tölts pohár bort emeld fel vígan legyünk
mondjunk egy szép éneket egy pár köszöntő verset énekeljünk
neve napján esthajnalban szent istvánnak
szép köszöntést mondjunk mi; a kis istvánok
mondjuk mi is mindnyájan egyenlő jó szándékkal; tartsa isten
minden jóban részt vegyen sok esztendőt tölthessen szerencsésen
bú vagy bánat elkerülje mindhalálig
szíve örüljön mindennek oly sokáig
ez az élet úgy se sok éljenek az okosok
:cinege cinege aranyos pintyőke
(Nyugat-Dunántúl)
cinege cinege aranyos pintyőke
estébe hajnalba szépen szól a hangja
borom a pincébe magam a szőlőbe
pohár a kezembe hadd igyak belőle
szeretnék szántani hat ökröt hajtani
ha a rózsám jönne az ekét tartani
:arra alá a baranya szélben
(Nyugat-Dunántúl)
arra alá a baranya szélben
kinyílott a tulipán a barázda szélen
egy-két szál három szál
csalfa voltál rózsám megcsaltál
ez a kislán úgy éli világát
ha az anyja aluszik süti a pogácsát
estétől reggelig
várja a babáját reggelig
ez a kislány úgy éli világát
édes csókra jó korán szoktatja a száját
estétől éjfélig
várja a régi szeretőjét
:zörög a kocsi pattog a jancsi
(Nyugat-Dunántúl)
zörög a kocsi pattog a jancsi talán értem jönnek
ó édesanyám szerelmes dajkám de hamar elvisznek
kocsira ládám kocsira párnám magam is felülök
ó szülőanyám fölnevelő dajkám tőled elköltözök
érik a szőlő hajlik a vessző bodor a levele
két szolgalegény szántani menne de nincsen kenyere
van vöröshagyma a tarisznyába' keserű magába'
szolgalegénynek ej a szegénynek kevés a vacsora
:túlsó soron esik az eső
(Nyugat-Dunántúl)
túlsó soron esik az eső
ne menj arra barna szeretőm
sáros lesz a piros kis csizmád
megver érte az édesanyád
túlsó soron esik a dara
ne menj arra csutora mara
besározod sárga papucsod
megszid érte bagó sógorod
túlsó soron van a mi házunk
nincsen nékünk eladó lányunk
esztendőre lesz az eladó
akkor lesz az legényhez való
túlsó soron van a pék háza
van is néki eladó lánya
ötven éve hogy már eladó
vedd meg pajtás az néked való
:kispiriti faluvégen folyik el a kanális
(Nyugat-Dunántúl)
kispiriti faluvégen folyik el a kanális
enyém vagy te kisangyalom ha bánja az anyád is
haj cicc kalárom de szeret a galambom
haj cicc kalárom de szeret a galambom
mind megitták a pálinkát nem tudtak hazamenni
kispiriti falu végén kocsit kellett fogadni
haj cicc kalárom de beteg a virágom
haj cicc kalárom de beteg a virágom
túrra mentem házasodni túrót adtak enni
a padkára lefektettek vizet adtak inni
haj cicc kalárom de beteg a virágom
haj cicc kalárom de beteg a virágom
Aki dudás akar lenni…
gyerekjátékok, dalok és mondókák
(Felvidék)
:dombon törik a diót a diót
(Felvidék)
dombon törik a diót a diót
utána a mogyorót rajta vissza
tessék kérem megbecsülni
és a földre lecsücsülni táririttya hopp
pokol előtt egy nagy fa
vargák ülnek bokorba
vargák vargák bújj a kemencébe
verset verset a jó szerencsébe
micsoda madarak járják járják
mink is járjuk mink is járjuk tardoskeddi jányok
szeretik a mákot vöröshagymát tökmagot
attól lépnek jó nagyot cini cini rotty mosogatórongy
mé' nem gyüttél hamarább kaptál volna most
ededem bededem cimpalláré szól a rigó rikkanáré
cérnára cinegére hess ki madár a mezőre
zsipp zsupp kender zsupp ha megázik kidobjuk zsupp
az én párom elveszett keresésére megyek
térdig érő nagy sárba' nem nem nem nem talált a párjára
az én párom elveszett keresésére megyek
térdig érő nagy sárba' rá rá rá rátalált a párjára
megdöglött a bíró lova sugárija
megnyúzta a bíró maga sugárija ja ja ja sugárija
jó lesz a bőri bundának sugárija
annak a híres bírónak sugárija ja ja ja sugárija
a böndőjefőkötőnek sugárija
a híres feleségének sugárija ja ja ja sugárija
a hurkája pántlikának sugárija
annak a híres lányának sugárija ja ja ja sugárija
a négy lába kocsonyának sugárija
az egész kompániának sugárija ja ja ja sugárija
felkel a lány jókor reggel jaj jaj jaj
feje olyan mint a bokor hibibib hobobob hop hop hop
kenyeret is jól tud sütni
kétszer szokott kovászolni
aztán kétszer befűt neki
mégis sületlen veszi ki
dudásunk dudásunk kedves muzsikásunk
fújd fel a dudádat edd meg a kutyádat
Aki dudás akar lenni…
Hallgató
(Felvidék)
:el kén hán indulni meg kén házasodni
(hallgató – Felvidék)
el kén hán indulni meg kén házasodni
de még az a kérdés kit kéne elvenni jadé jadé jadadé…
ha szépet elveszek mindenki szereti
ki a fene győzi mindig féltegetni jadé jadé jadadé…
:elhajtanám a libám komáromig mezítláb
(tánczene – Felvidék)
elhajtanám a libám komáromig mezítláb
még tovább is elhajtom ha a babám meglátom
kiskecske fölment a ződ fára ződ ágat szakít a szájába
így babám úgy babám így lesz jó a libám a rétbe lakik jól
péterkére mentem vóna elejbem állt egy nagy gólya
ha a botom nem lett vóna talán meg is evett vóna
dudás uram dudáljon kend hosszú nótát ne fújjék kend
gyengék vagyunk kifáradtunk talán ugyan meg is halunk
aki dudás akar lenni pokolba kell annak menni
ott kell annak dudálgatni míg az ördög el nem viszi
:vígan vígan víg angyalom
(tánczene – Felvidék)
vígan vígan víg angyalom víg órában termett rajom
mindig olyan víg vótam én víg órában születtem én
a fűzfának nincsen töve a vendégnek nincsen szeme
szeme volna haza menne ilyen sokáig nem lenne
babot vittem a malomba azt hittem hogy kukorica
kukorica édes málé majd menyasszony leszek már én
anyám sütött szilvás lepényt odacsalta a sok legényt
a lepényem megettétek a lányomat elvegyétek
nem kell nékünk a kend lánya csupa ragya az orcája
csupa ragya az orcája csupa festő a pofája
:aj ne menj el ne menj el
(tánczene – Felvidék)
aj ne menj el ne menj el maradj itt még az éjjel
még az éjjel itt hálok de már reggel búcsúzok
le a kerten le le le érik a fa levele
régi rózsám szerelme most jutogat eszembe
le a kerten meg vissza a gyűrűmet add vissza
mert ha vissza nem adod kitépem a hajadat
szőlőtőke venyige jaj de édes a leve
jaj de édes jaj de jó jaj de kedvemre való
:fújdogál a szellő fehér hegyek felől
(tánczene – Felvidék)
fújdogál a szellő fehér hegyek felől
ballag már a legény szeretője felé
tudom is tudtam is a legény mind hamis
megölel megcsókol elfordul kicsúfol
:leesett a lencse betörött a feje
(tánczene – Felvidék)
leesett a lencse betörött a feje
vajjal kötötték be vajjal jó a lencse
sütött ángyom rétest nem adott belőle
kivitte a kertbe rózsás keszkenőbe
bánod bíró bánod hogy lányodhoz járok
de még jobban bánod hogyha véle hálok
:vedd föl öreg bundácskádat
(kanásznóta – Felvidék)
vedd föl öreg bundácskádat vedd válladra juhocskádat
te meg kati kendőcskédet kösd be boglyas fejecskédet
ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
esik eső de nem ázok cseresznyefa alá állok
az alá is azért állok arra járnak el a lányok
ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
azt mondtam én a fenének egye meg a szeretőmet
ne úgy egye mint a hagymát reszelje meg mint a tormát
ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
sánta csikós vak tehenes süket ökörpásztor
a kanász is világtalan nem félnek egymástól
elbúcsúzott a disznó kilenc malacával
utána ment a kanász üres tarisznyával
megismerni a kanászt büszke járásáról
tűzött fűzött bocskoráról tarisznya szíjáról
ej haj hajahaj úgy elmegyünk mint a raj
:ittál ettél jóllaktál
(kanásznóta – Felvidék)
ittál ettél jóllaktál vigyen az ördög innen már
sej ittál ettél jóllaktál vigyen az ördög innen már
nincs a fűzfának töve nincs a lucának szeme
ha szeme volna elmenne itt nem szemtelenkedne
Mese a dudásről, aki vizet fakasztott
(Felvidék)
Egyszer volt, hol nem volt, a nagy hegyek tövébe volt egy szomorú falu.
Azért volt szomorú az egész falu, mert nem volt ivóvizük. Ha valaki
szomjas volt, olyan messzire kellett menni, hogy bizony el is fáradt, meg
is éhezett, mire vízhez jutott. Mentek ezek a szegény emberek fűhöz-fához,
vicispánhoz, hogy segítsen rajtuk, de mindhiába. Ha sok eső volt, akkor
teleszedtek minden csöbröt-vödröt, mikor elfogyott ez is, akkor csak a
harmat meg a könnycsepp volt a faluban a víz. A falu bírója meg a kántor
fúrtonrúrt keresték a vizet, hiába fúrtak ki minden követ, a víz nem jött,
nem szökött fel sehol.
Hát már nagyon el volt keseredve a falu népe, mikor odavetődött egy dudás.
Igen vígan jött a faluba, legelőbb is a falu közepén állott meg, aztán
elkezdte dudájával a fiatalságot biztatni. Akik nem voltak nagyon
eltikkadva, azok odamentek hozzá, hallgatták, hogyan fújja egy páran a
táncot is elkezdték már, a dudás meg mindig jobban, gyorsabban fújta a
dudát. Hát bizony nem volt valami könnyű munka, bele is fáradt nagyon.
Hogy kicsit felfrissüljön, kért egy ital vizet.
Felhördült erre a bíró:
— Ej te mihaszna ember, egy ital vizet kérsz ezért a haszontalanságért!
Hát nem tudod, hogy egy ital víz kincset ér minálunk?
— Bizony nem tudtam én, mert nálunk a vízben mosnak az asszonyok meg
fürdik a jószág benne, ráadásul a malmot is hajtja.
A dudás ugyanis a nagysárrétről, a vizek országából jött. Nagyon
szenvedett, hogy nem kapott vizet. De gondolt egyet, hogy neki a
keresztapja azt mondta egyszer, ha megszorul valamikor, tekerje meg a duda
nyakát. A keresztapja maga az ördög volt, hát könnyű volt neki ilyet
mondani! Nahát eddig nem próbálta ki a dudás a dolgot, de most erősen rá
volt fanyalodva.
Azt mondja a bírónak:
— Na mindjárt hozok én vizet nektek annyit, hogy ellepi még az utcát is!
— Jól van, ha ez igaz, mi holtig szolgálni fogunk téged.
Hát a dudás félrefordul, azt mondja a dudának, aminek jól megcsavarta a
nyakát.
— Keresztapám, keresztapám, ha megígérte, tegye meg! Szomjan veszek, ha
vizet nem ereszt ide!
Hát, ha láttátok volna mi lett ott egyszerre: csak úgy bugyogott a víz az
utakból meg mindenféle kis hasadékból! Már ellepte a küszöböket, de a nép
még mindig csak ivott, csak ivott. Hát nem csoda, mert soha nem voltak
ilyen bőségébe a víznek.
A dudás egyszer azon veszi észre magát, hogy egy szép párnás székbe teszik
és viszik a legszebb házba. Ott aztán megmondták neki: egyen-igyon, vígan
legyen, csak néha tekerjen egyet a duda nyakán, hogy mindig legyen víz.
Igen nagy becsben állott ezután a falu előtt, úgy tisztelték ott, mint
máshol a plébános urat.
No ez a mese rövid volt, de holnap majd hosszabbat mesélek
Sok születésnapokat
(Széki vonós zene)
:sok születésnapokat
(köszöntő – Szék)
sok születésnapokat vígan elérhesd
napjaidat számlálni ne légyen terhes
az ég harmatja szívedet újítsa
áldások árja házad elborítsa
tenéked minden öröm holtig adassék
amellett semmi bánat ne barátkozzék
légyen éltednek virágja mind kinyílt
szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt
:gyere pajtás igyunk hát
(köszöntő – Szék)
gyere pajtás igyunk hát
éljen a barátság
éljen éljen éljen hát
éljen kötünk az igaz
az igaz barátság
gyere pajtás add tovább
éljen a barátság
éljen éljen éljen hát
éljen kötünk az igaz
az igaz barátság
gyere pajtás idd ki mind
éljen a barátság
éljen éljen éljen hát
éljen kötünk az igaz
az igaz barátság
gyere pajtás igyunk hát
éljen a barátság
éljen éljen éljen hát
éljen kötünk az igaz
az igaz barátság
gyere pajtás idd ki mind
éljen a barátság
éljen éljen éljen hát
éljen kötünk az igaz
az igaz barátság
:gyere rózsám amerre én
(csárdás – Szék)
gyere rózsám amerre én
úgy tudod meg hol lakom én
itt lakom én ez utcába'
s a nagy utca derekába'
aki csókol sötét este
áldja meg az isten érte
aki csókol holdvilágon
számoljon a másvilágon
:azt hallottam hogy a héten
(csárdás – Szék)
s azt hallottam hogy a héten
leányvásár lesz a réten
én is oda fogok menni
szőkét barnát választani
szőkét ne végy mert beteges
pirosat se mer' részeges
barnát vegyél a' lesz a jó
a' lesz az ölelni való
a kapuba' a szekér
itt a legény leányt kér
de a leány azt mondja
nem megyek férjhez soha
párnahaja szövetlen
derekalja tőtetlen
a tollúja a tóba'
a vadréce hordozza
örömanya jöjjön ki
hogy az ajtót nyissa ki
eressze be a vejét
a lánya szeretőjét
:a csizmámban nincsen ták
(csárdás – Szék)
hej csuhaj haj haj…
a csizmámban nincsen ták nincsen ták nincsen ták
ellopták a leánkák leánkák leánkák
hej csuhaj haj haj…
azér ülünk mayernél mayernél mayernél
nincsen málé se kenyér se kenyér se kenyér
hej csuhaj haj haj
(ták: talpbetét)
:csak azért szeretek a falu végen lakni
(csárdás – Szék)
csak azért szeretek a falu végen lakni
oda jár a babám a lovát vasoltatni
lovát vasoltatja magát csinosítja
azt az ici-pici száját csókra igazítja
a piros rózsának elhajlott a szára
én is elhajlottam egy hűtlen szavára
mit ér a rózsafa piros bimbó nélkül
mit ér a szerelem igaz hűség nélkül
Sok születésnapokat
(Széki vonós zene)
:elvesztettem zsebkendőmet
(Szék)
elvesztettem zsebkendőmet megver anyám érte
aki nékem visszaadja megcsókolom érte
lányok lányok szépek vagytok piros az orcátok
kertben jártam rózsát láttam hasonlít hozzátok
elvesztettem zsebkendőmet megver anyám érte
aki nékem visszaadja megcsókolom érte
fiúk fiúk csúfak vagytok sárga az orcátok
mezőn jártam kórót láttam hasonlít hozzátok
# #7
# Síppal, dobbal: népzene moldvából
#
Síppal, dobbal: népzene Moldvából
:hujogtatások
(Moldva)
fejér végü kendőbe
menjünk ki ez erdőbe
veres végü kendőbe
menjünk mennyekezőbe
szép a leány ha barna
csúf a legény haragja
szép a legény ha piros
csúf a legény ha itos
aki rivám haragszik
kapja fel a forgószél
s addig vigye amíg él
amíg pokolra nem ér
kukorica búza szál
kapálatlan maradál
fussál jános kapáld meg
s aztán házasodjál meg
hujuju hu hu hu …
szép a virág ha fehér
csúf a legény ha kevél
szép a virág ha veres
csúf a legény részeges
csiripelnek e fecskék
részegek e menyecskék
csiripelnek madárkák
részegek e bábecskák
(bábecska: öregasszony)
Síppal, dobbal: népzene Moldvából
:este jő szürkül bé
(kecskés – Moldva)
este jő szürkül bé
tűzhelyeket seperd bé
mert nem tudod ki jő bé
mert nem tudod ki jő bé
'zeste ki béjött vót
kilenc almát hozott vót
mind e kilenc rothadt vót
s e legény is egy rossz vót
vékony cérna kemény mag
jaj de kevély legény vagy
mi haszna ha kevély vagy
egy pénznek ura nem vagy
este jő szürkül bé
tűzhelyeket seperd bé
mert nem tudod ki jő bé
mert nem tudod ki jő bé
'zeste ki béjött vót
kilenc almát hozott vót
mind e kilenc piros vót
s e legény is egy jó vót
# #10
# Síppal, dobbal: Népzene Moldvából
# félöves és árgyelánka
#
Síppal, dobbal: Népzene Moldvából
:csak azért szeretek falu végin lakni
(Moldva)
csak azért szeretek falu végin lakni
mert az én szeretőm oda jár itatni
lovát itatgassa magát fitogtassa
s e gyenge orcáját nekem mutatgassa
szeretőm e táncba gyűrűm az ujjába
minden fordulásra ragyog ez ujjába
szeretőm es vótál kerítőm es vótál
verjen meg az isten ha igaz nem vótál
erőst meg se verjen veretlen se hagyjon
ilenc esztendeig mind e hideg rázzon
ne csak egyszer másszor vagy egy hétbe kétszer
de minden órában bár csak tizenkétszer
:hujogtatások
hozd ki máma székecskét
hogy vegyük le szépecskét
ha még egyszer lány lennék
kertbe hagymát ültetnék
este regvel gyomlálnám
soha el nem adódnám
hazahoztuk e menyit
le ne tépje bezerit
hazahoztuk a lányát
le ne tépje kerpáját
münköt hiába néznek
velünk úgyse jöhetnek
velünk csak úgy jöhetnek
ha egy korsó bort vesznek
hozd ki máma lajtorját
vegyük le e madárkát
hozd ki máma székecskét
vegyük le e szépecskét
hozd ki lábam járd ki most
mert nem lássa senki most
(bezer: női ingnyak fűző
kerpa: fejkendő és tartója)
CD: / Tündérkert
