Ho-ho-ho-nagy-horgász!

Ha itt a nyár, ugye komám,
A szív a víznek szalutál,
És vígan lépked, akár a tornász,
Így megy a nagy ho-ho-ho-horgász.
Bátran rikkant: puhányok ho-ho-ho-hó!
Megint csak ho-ho-ho-hó!
Van itt csali, s egy-két horog
Az eszem pedig jól forog
S cselt a cselre kiválón sorjáz
Ravasz a nagy ho-ho-ho-horgász

Ref. Városbéli puhányok, nyavalyások,
Ha gyötör a láz,
Fületek nyissátok gyorsan, hallgassátok
Amit most néktek, hallgassátok,
Amit most néktek eldalol a ho-ho-ho-nagy-horgász!

Kispiricsi falu végén

Kispiricsi falu végen folyik el a kanális,
enyém vagy te kisangyalom, ha bánja az anyád is!
//: cin-cin cillárom, de beteg a virágom ://

Mind megitták a pálinkát nem tudtak hazamenni,
kispiricsi falu végen kocsit kellett fogadni!
//: cin-cin cillárom, de beteg a virágom ://

Mezőségi

1. Csárdás

Ágas-bogas a diófa teteje
Csak egy kislányt neveltek a kedvemre
Azt az egyet nem adnám a világért
Az anyjának a mennybeli jussáért

Az anyjának kevés benne a jussa
A lányának olyan édes a csókja
Olyan édes, nem tudom felejteni
Hanem inkább jobban tudnám szeretni

Ősz az idő, hull a fáról a levél
Megbánod te régi babám mit tettél
Megbánod te, jutok én meg eszembe,
Hogy milyen volt bús szívemnek szerelme

Le van az én selyeminge vasalva
Nem vagyok én legényeknek az alja
Sem eleje, sem az alja nem vagyok
Amér' engem a szeretőm elhagyott.

2. Csárdás

Télen nagy a hó
nyáron nagy a sár
bolond aki télen-nyáron
a lányokhoz jár
aj-la-la…

Szegény vagyok én
szélről lakom én
a házamnak nincs teteje
elhordta a szél

De én fogadom
bezsuppoltatom
arra jár a kisangyalom
becsalogatom
aj-la-la…

Mezőségi csujjogatások

Ez a kicsi mulatság
Tartana meg a világ
Három éjjel, három nap
Nem elég a lábamnak

Nem megyek én el oda
El a szomszéd faluba
Mert a szomszéd faluba
Nincs ilyen jó muzsika

Ugy szeretem a táncot
Mint a cigány a fánkot
De még jobban a legényt
Mint a szőlő szemecskét

Kicsi nékem ez a ház
Kirúgom az oldalát
Kicsi nékem ez a csűr
Kirepülök mint egy fürj

Az én szívem olyan víg
Mint akinek háza ég
Az én szemem olyan kerek,
ahányat lát annyit szeret,
de a szívem olyan igaz,
ezer közül egyet választ!

Víg a gazda, víg a vendég,
Bárcsak így tartana mindég,
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat.

A mérai hegytetőn
Ott lakik a szeretőm
Fehér kendőt lobogtat
Engem oda csalogat

A mérai csorgóvíz,
Olyan édes, mint a méz,
Aki iszik belőle,
Vágyik a szerelemre.
Ez a legény olyan forma,
Mintha bivalyborjú volna,
Ha kihajtják a mezőre,
Messze hallik a bőgése.
Kerek az én csizmám sarka,
Kereken fordulok rajta,
Kerek az én szoknyám alja,
Legény legyen, ki felhajtja.
Ez a legény úgy járja,
Térdig látszik a lába.
Alig várom szüretet,
Szüret után egyebet,
Hogy vigyék el nénémet,
Néném után engemet.

Fiúknak való:

Húzd rá cigány, hegedűs,
A te kezed nem ezüst,
Se nem ezüst, se nem réz,
Csak egy ügyes cigány kéz.
Innám, innám, de nincs mit,
Borért küldnék, de nincs kit,
Itt van az én galambom,
Elmegy az, ha én mondom.
Ha ez mindig így vóna,
Ingem, gagyám nem vóna,
Ingem, gagyám eladom,
Mégis megházasodom.
Megesküdtem Isten előtt,
A mérai templom előtt,
Hogy nem tartok több szeretőt,
Csak minden ujjamra kettőt.
Kerek ablak, réz a sarka,
Nézz ki babám, nézz ki rajta,
Nézz lefelé, nézz felfelé,
Nézd meg, ki jár arrafelé.

Szatmári

Mikor mentem a faluból kifelé,
Lányok kísértek az állomás felé.
Mindegyiknek kezet adok sorjába,
Csak a babám maradt legutóljára.

Régi babám add ide a jobb kezed,
Mer én téged igazán szerettelek.
Jártam hozzád sok esőbe, sok sárba,
Jártam hozzád régi babám hiába.

Édesanyám menjen haza, ne sírjon,
Ha hazamegy, rögtön levelet írjon!
Írja meg, hogy a babám kit szeret,
Kivel tölti el ezt a három évet.

másik:

Ha én gólyamadár volnék,
Túl a tengeren szállnék,
Ott imádkoznék hazámért,
Hazámban a szép rózsámért.

Ha én levelet írhatnék,
Arany pecsét alatt írnék,
A szívemet belé tenném,
Rózsám hozzád elküldeném.

Most akadtam egy csurgóra,
A csurgóban egy leányra,
Kinek aludt tej a szája
Színaranyból van a lába.

Mézből van a nyeldeklője,
Ezüstből a beszélője,
Szeme kökény, foga gyémánt,
Az inge aranypaszománt.

Új élő népzene

Édesanyám úgy szeretett (ördöngösfüzes)

Édesanyám úgy szeretett
hogy bölcsőbe tett s úgy rengetett
csicset adott s elaltatott
mégis katonának adott

s édesanyám sok szép szava
de sokat intett a jóra
kit fogadtam kit nem soha
megvert érte a jehova

s édesanyám ne járj sírva
mert katonának vagyok írva
katona 'z én életem
sirathat már a kedvesem

Ezerkilencszáztizennégy évben (ördöngösfüzes — katonakísérő)

Ezerkilencszáztizennégy évben
leüzent a jóisten a földre
leüzent a sej-haj füzes közepébe
szegény magyarokat viszik a harctérre

ej anyám anyám kedves édesanyám
te voltál a felnevelő dajkám
születésem napján de nagyon örvendtél
engemet anyám katonának felnevelted

ej anyám anyám kedves édesanyám
egy szomorú vasárnap délután
házunk előtt sej-haj szépen muzsikálnak
engemet anyám visznek katonának

ej anyám anyám kedves édesanyám
szedje össze minden civil ruhám
szedje össze sej-haj tapossa a sárba
soha még a világ nem leszek gazdája

ej ne vigyenek engem katonának
meghasad a szíve a babámnak
meghasad a sej-haj babám gyönge szíve
ej ha engemet elvisznek mellőle

Száraz bokor a hegytetőn (mezőség)

Száraz bokor a hegytetőn
száradj el kedves szeretőm
Száraz bokor a hegytetőn
száradj el kedves szeretőm
s úgy száradj el mint a nádszál
mint a lekaszált szénaszál

Idesanyám ides teje
keserű a más kenyere
Idesanyám ides teje
keserű a más kenyere
keserű is savanyú is
jaj de néha panaszos is

Katonasirató (galga-mente)

Verje meg az isten azt az édesanyát
aki katonának neveli a fiát
húsz évig neveli világ pompájára
húsz év után pedig öltözteti gyászba

Fölkötöm a kardom fölveszem fegyverem
az édesanyámtól végbúcsúmat veszem
ne sírj édesanyám tekint az isten ránk
ellenség kezébe nem adja a hazát

Muzsikaszó hallatszik (szék)

Muzsikaszó hallatszik a cserjésbe
most viszik a rózsám az esketőre
be szeretnék én is akkor ott lenni
mikor a pap a rózsámat esketi

Hallanám meg hogy tagad ki szívéből
Hallanám meg hogy tagad ki szívéből
nem félsz rózsám a fennvaló istentől
nem félsz rózsám a fennvaló istentől

Beszegődtem tarnócára (fedémes)

Beszegődtem tarnócára bojtárnak
jó legelője van ott a birkának
fizetésem tíz forint meg húsz krajcár
megél abból szegényesen egy bojtár

A gazdámmal leszek majd egy kenyéren
szentgyörgy napján jönnek értem szekéren
felteszik a tulipános ládámat
mellé meg a furulyámat subámat

Leégett a szentpéteri hodály
beleégett három juhászbojtár
három juhász három pár csizmája
számadónak sallangos bundája

Számadónak nincsen semmi kárja
megveszi a miskolci vásárba
de a három szegény juhászlegény
mind a három beleégett szegény

Barna kislány a hodályt kerüli
számadótól a bojtárját kéri
mutassa meg annak a sírhalmát
hadd ültessek rája tearózsát
rózsát teremjen az ne töviskét
mer ő engem igazán szeretett

Szabad a madárnak (csongrád m.)

Szabad a madárnak ágról ágra szállni
szabad a legénynek lányokhoz eljárni
el is szabad oda járni mégse szabad véle hálni
este nyolc órára el kell tőle válni

Az eke a földet nem magának szántja
az anya a lányát nem magának tartja
ha magának tartja zárja kalickába
ne engedje menni legénnyel a bálba

Az eke a földet nem magának szántja
az apa a fiát nem magának tartja
szépen fölneveli szárnyára ereszti
három esztendeig a császár elviszi

Zöld erdőben zöld mezőben (csongrád m.)

Zöld erdőben zöld mezőben sétálgat egy páva
kék a lába zöld a szárnya aranyos a tolla
híva engem útitársnak el is megyek véle
csongorádon nincsen olyan legény sej aki nekem kéne

Zöld a páva zöld a szárnya ezüstös a tolla
fölkeresem azt a pávát s megkérdezem tőle
nem látta-e a galambom abban az erdőben
kiért fáj a fáj a gyönge szívem sej meg is hasad érte

Altató (moldva)

Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
hosszú útnak porát kicsi gyermek búját
hajdaj hajdaj hajdaj hajdaj hajdajala

Fúdd bé idesimnek fúdd bé kebelibe
hogy haljon meg tőle mérges mirigyekvel

Cserefát égetek gyermeket rengetek
cserefának füstje kihozta könyvemet

s úgy elaludjál mamámnak bubája
mint madár az ágon s a fecske a házon

s úgy elkukuljál mamámnak bubája
mint a nyúl a fűbe kicsi hal a vízbe

Ama híres Báthory házban (szentegyházasfalu)

Ama híres Báthory házban
születtem nagy és fényes ágban
ifjúságom mások példája
volt főméltóságok csodája

Gyermekségem volt kellemetes
szüleimnél valék tetszetes
bibor-bársony selyem fedezte
széltől napfénytől is őrizte

Hogy lelkemet ártatlanságban
megtarthatnám én tisztaságban
a krisztus-hit szolgálatában
felkenettem a szent papságra

Hamar engem írtak Rómába
kardinálok sárkos rangjába
fejedelme Erdélynek lettem
lépésemet ily gyorsan tettem

Mihály vajda csalfa szívével
kínálkozik ígéretével
mi megfogva fejemet veszi
az törökre boldoggá teszi

Kívánsága veszendő kincsnek
nagy rozsda az emberi szívnek
ez vesztette az én fejemet
ez végezte itten életemet

András kardinál (szentegyházasfalu)

András kardinál
Erdély fejedelme
éltit itt végezte
végső veszedelme

Tulajdoníttatik
nagy Kristály Andrásnak
mikor egy híja volt
az ezerhatszáznak

Tette e keresztet
Puskás Tamás papunk
mikor ezerhatszáz
tizennyolcat írtunk

Zöld erdőben zöld mezőben

Zöld erdőben zöld mezőben sétálgat egy páva
Kék a lába zöld a szárnya aranyos a tolla
Híva engem útitársnak el is megyek véle
Csongorádon nincsen olyan legény sej aki nekem kéne

Zöld a páva zöld a szárnya ezüstös a tolla
Fölkeresem azt a pávát s megkérdezem tőle
Nem látta-e a galambom abban az erdőben
Kiért fáj a fáj a gyönge szívem sej meg is hasad érte

Forrás: kézírásos/gépelt dalgyűjtés, előadók és gyűjtők neve nélkül.