2003. július 9. (7. oldal)

Lukács Csaba

Vége az ünnepnek Csíksomlyón, beszélhetünk immár arról is, ami fáj. A
hétköznapok tényeiről – arról a világról, amelyben élünk. Ebben a
világban a magyar Országgyűlés háromszáznyolcvanhat tagjából, a
kormánypárti és ellenzéki politikusok közül egyaránt, senki sem tartotta
fontosnak elmenni minden idők legnagyobb magyar nyelvű színpadi
előadására. És nem tartották fontosnak részt venni az István, a király
rockopera erdélyi bemutatóján azok sem, akik a kormányban dolgozva épp a
határon túli magyarokkal való törődést kapták feladatul, és ezért veszik
fel a nem kevés fizetésüket.

Az adófizetők pénzéből fenntartott Magyar Távirati Iroda nem tartotta
fontosnak, hogy a több mint háromszázezer embert megmozgató eseményre egy
fotóst kiküldjön. Aztán később – az újságoktól érkező kéréseknek engedve
– mégiscsak vásároltak képeket az előadásról.

Ebben a világban balliberális laptársunk a két-háromezer embert
megmozgató melegfesztivált tartotta címlapjára érdemesnek, egy másik
országos napilap pedig egyetlen sornyira sem tartotta fontosnak a
Hármashalom-oltárnál történteket.
A szintén az adófizetők pénzéből fenntartott, honlapján magát „az
összmagyarság műholdas televíziójaként” hirdető médium, amelynek fő
célja a határon túli magyarság tájékoztatása, szóval a Duna Televízió
válaszra sem méltatta a koncert szervezőit, amikor azok felajánlották a
sugárzás lehetőségét. A csatorna alelnöke szerint az István, a király
„lerágott csont, nem érdekel senkit” – a senki jelen esetben több mint
háromszázezer embert jelent. Fura fintora a sorsnak, hogy a közvetítést
végül a másik közszolgálati televízió kulturális igazgatója érezte saját
ügyének, annak ellenére, hogy nem tartozik ahhoz a politikai táborhoz,
ahol ez az ügy igazán fontos. Igaz, Baló Györgyöt még a konzervatív
oldalon is azon kevesek között tartják számon, akik olykor képesek a
szakmai indokokat felülhelyezni saját politikai értékrendszerükön.
Egy olyan világban élünk, ahol az anyaországi döntéshozók egy része
megígéri a támogatást, aztán elfelejt fizetni. A harmincötmillió forintba
kerülő esemény – amely a helyszínen százezreknek, a tévéképernyők előtt
pedig minden bizonnyal milliók számára nyújtott feledhetetlen élményt –
nagyobbik része még nem érkezett meg a szervezők számlájára. Legyünk
tényszerűek, a Hiller-féle minisztérium támogatta, a szerződést már
aláírták, minden bizonnyal csak idő kérdése, hogy utaljanak. De a
határokon kívül élő nemzettársainkért felelős legmagasabb
kormánytisztviselő, Szabó Vilmos államtitkár nem támogatta az előadást és
ehhez az állásponthoz igazodtak a Határon Túli Magyarok Hivatalának
vezetői is. A témában illetékes közalapítvány kuratóriuma (három hónap
aktatologatás után) holnap dönt az ügyben és úgy tudjuk, a kurátorok
többsége nem kívánja megszavazni a támogatást. Akad olyan minisztérium
is, amelyik bár ígért pénzt, utólag nem emlékezik az adott szóra.

Ebben a világban többfordulós tárgyalássorozatot kell végigülni ahhoz,
hogy a romániai magyarok érdekvédelmére hivatott szervezet vezetői nagy
kegyesen megengedjék a koncert megszervezését.

Nem folytatom, pitiáner állami emberek kicsinyes tettei ezek. A lényeg,
hogy a csoda megtörtént, és sokan lettünk felejthetetlen élményekkel
gazdagabbak.

Discussion/Fórum