Két Wass Albert-esemény 2005 decemberében: irodalmi est New Yorkban, és szoboravatás Verőcén, ahol Tőkés László, Beer Miklós váci megyéspüspök és Böjte Csaba beszélt — a kettős állampolgársági népszavazás első évfordulóján. Részlet a Magyar Lobbi 2005. december 16-i akció köréből.

Wass Albert-est New Yorkban

December 11-én, vasárnap délután a New York-i Magyar Református Egyház templomában ingyenes előadást tartottak a New York-i magyar színjátszás jeles szereplői, Szentgyörgyi Éva rendezésében — fellépett többek között Balázs Csilla, Czinkota Mihály, Deák Ferenc, Deák Klára, Fekete Krisztina, Krencsey Mariann, Lukács Kati, Márton Anna, Morvai Orsolya, Pálmai Barbara, Szabó Edit, Szász Franciska, Técsy Sándor, Tóth György, Varga Erzsi és Vasinka Kiss Noémi.

A Lobbi beszámolója szerint “ritka élmény volt hallgatni Erdély nagy írójának üzeneteit: azt is, hogy a hazaszeretet annyit jelent, mint szeretni a másik magyar embert — legyen az jobb- vagy baloldali, zsidó vagy keresztény —, és azt is, hogy van remény, mert »a víz szalad, de a kő marad«.” Külön örömnek nevezték, hogy sok fiatal volt jelen, akik talán először hallották Wass Albert nevét, és hogy megjelent minden New York-i magyar televízió és újság — “itt nem volt olyan, hogy ha ő ott van, akkor én nem megyek”.

Szoboravatás Verőcén

2005. december 5-én, a kettős állampolgársági népszavazás első évfordulóján avatták fel Wass Albert szobrát — Tóth Dávid szobrászművész alkotását — a róla elnevezett verőcei parkban. Frigyesy Ágnes tudósítása szerint a zord, esős időben többezres tömeg gyűlt össze.

Bethlen Farkas, Verőce polgármestere azzal a kérdéssel nyitotta az ünnepséget: “Vajon egy édesanya megtagadhatja-e gyermekét, testvér a testvérét, vajon magyar a magyar testvérét?” — majd a jelenlévőket új haza építésére biztatta. Beer Miklós váci megyéspüspök, az ünnepség fővédnöke így fogalmazott: “A mai évforduló nem csupán arról szól, hogy fájdalmat, csalódást okoztunk testvéreinknek, akik Trianon óta a határon kívülre rekedtek, hanem meg kellett tapasztalnunk, milyen mélyre süllyedt lelkileg a népünk” — s arra kérte a Teremtőt, adjon jó reménységet, “hogy Szent István népe újra magára találjon”.

Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében három évfordulót kapcsolt össze: Trianon 85. évfordulóját, a népszavazás első évfordulóját, valamint 1945. november 17-ét, amikor a Magyar Népi Szövetség tagjai — két ellenszavazat mellett — megszavazták, hogy Erdély kerüljön vissza Romániához. Megnevezte azt a két embert, aki akkor nemet mert mondani: Nagy Géza református kollégiumi tanárt és Katona Szabó István írót. Párhuzamot vont az akkori és a jelenlegi politikai elit között, és élesen bírálta az RMDSZ politikáját, felidézve Márton Áron példáját, aki a testvéregyházak képviselőivel memorandumot juttatott ki Párizsba a Magyar Népi Szövetség hűségnyilatkozatával szemben — kijelentve, hogy annak nem volt joga az egész erdélyi magyarság nevében nyilatkoznia. (Tőkés beszédében a tavalyi népszavazási kampányra és az RMDSZ szerepére nézve is súlyos minősítéseket használt; ezek az ő akkor elhangzott, saját szavai.)

Böjte Csaba dévai ferences szerzetes zárta más hangnemben a sort: “December 5-e után nincs más út számunkra, csak a szeretet útja. Hinnünk kell a szeretet végső győzelmében. Hinnünk kell, hogy a világunkat csak jósággal, szeretettel lehet jobbá tenni!” Végül Bartha József református lelkész, a Czegei Wass Alapítvány elnöke szólt a résztvevőkhöz, majd Beer Miklós és Tőkés László leplezte le és szentelte fel a szobrot.

Frigyesy Ágnes tudósítása nyomán

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. december 16.