Zetelaka (Zetea)

Ne fussunk úgy át az alig 212 portát számláló Zeteváralján , hogy egy pillanatra ne kísértsen meg az innen keletre, a Madarasi-Hargita csúcsa (1799 m) alá fölkúszó út, amely a környékbeli, egyik legjobban felszerelt menedékházhoz visz. A 111 telket számláló Ivót (Izvoarele) elhagyva két felé ágazik a jól karbantartott hegyi út. A jobbra tartó a menedékházhoz visz (1683 m), amelynek vendéglátásában akár több napot is eltölthetünk – télen kitűnő amatőr sípályákat építenek itt ki -, majd Szentegyházára ereszkedik le. A balra tartó pedig fölvezet az Ivó-patak fejébe (forrása közelébe)a Fertő-tető déli oldalára, ott átbukkan a Nagymadaras patak völgyébe és levisz Csíkmadarasra. A 12-es Toplica (Maroshévíz)-Brassó-i országútra. A vállalkozóbb túrázók a Zete várát sejtető tetőre is fölkapaszkodhatnak pusztán a kilátás gyönyöréért is. Zetelaka után a megfogyatkozott (alig több mind 600 főt számláló) Küküllőkeményfalva (Tarnovita) házsora között haladunk tovább a 3 kilométerre lévő, Bradesti (Fenyédre). A ma három és fél ezer lelket számláló község lakosainak zömét az országút két oldalán a keletebbre megtelepedett és kitartóan gyarapodó Meresti (Máréfalva) adja (600 kapu több mint 2000 lélekkel). A mindvégig magángazdálkodásban maradt sovány föld is adott annyi reménységet az itt megtelepülőknek, hogy el ne vándoroljanak, így aztán a fenyédi és keményfalvi fogyás két cenzus között a máréfalviak kitartásával a községben mégis gyarapodásnak mutatkozik. Máréfalván áthaladva a faragott, festett, galambdúcos kapuk a látványosság.

Forrás: Élő Erdély / Utazó, hhrf.org