Vidrócki — Bekölce (Heves) 1953. VIII. Vitéz József 69 é.

Bekölcei hírës csárda
Zsandártúl van körülállva.
Azért van az körülállva,
Mert Vidrócki a kocsmába.

– No, Vidrocki, most gyere ki,
Kilenc zsandár var ideki!
– Kilenc zsandár mit ér nekëm?
Tizenkettő gyüjjön ide!

Be is lőttek az ablakon,
Piros vér folyik nagyon.
Szeretője jegykendője
Csupa piros ver lett tőle.

Mikor még én — Bekölce (Heves) 1953. VIII. Holló Istvávné, Csorba Mária 58 é.

Mikor meg en tizenheteves voltam.
Elindultam, hazasodni akartam.
Megkertem tizenket janyt, nem jott el,
Mind a tizenketto hibat lelt bennem.

Az elsonek kicsiny voltam, az volt a baj,
Masodiknak csalfa voltam, az volt a baj.
Harmadiknak, hogy a szemem kekellett,
Negyediknek kacsintasom nem tetszett.

Az otodik: – Mert nem jottel hamarabb?
A hatodik: – Mert nem jottel paripan?
A hetedik: – Csak oly csalfa nem volnal!
A nyoolcadik: – Csak csapodar ne volnal!

Kilencedik pipafustot nem szivel,
Tizediknek nagybajuszos legeny kell,
Tizeneggyediket anyja nem adja,
Tizenkettdik nem megy fejhez soha.

Igy hat nekem sose lesz felesegem,
Gyalazattal toltom egesz eletem,
Gyalazattal toltom egesz vilagom,
Oktoberben katoanak beallok.

Tiszának a másik oldalán — Mezõladány (Szabolcs) 1953. XI. Csuka István 65 é.

Tiszának a másik oldalán
Buzat arat egy szep barna kisjany.
De szeretnek atalmenni, megolelni, megcsokolni,
Karjaimmal kebelemre zarni.

Revesz uram, vigyen at a Tiszan,
Majd megfizet a jo Isten talan.
Piros pejparipat veszek, rajta ezust patkot teszek,
Csak meg a babammal beszelhessek.

Jaj, de szépen muzsikálnak — Mezõladány (Szabolcs) 1953. XI. Csuka István 65 é.

Jaj, de szépen muzsikálnak
Az en kefves galambomnak.
Feket fa, gyurusator,
Az en babam benne tancol.

Jaj, de szepen harangoznak
Az en kedves galambomnak.
Most viszik az eskuvore,
El se bucsuzhattam tole.

Ablakimba, ablakimba — Györgytarló (Zemplén) 1954. III. Tamók Juliska 18 é.

Ablakimba, ablakimba, kinyilott a rozsa,
Leszkajtott, elhervasztott anyam kivansaga:
Azt akarta, egy legenynek legyek menyasszonya,
Akit en az eletembe nem szerettem soha.

Jol van, anyam, legeyn meg a foldi kivansagod!
Leanykori pajtasimat oltoztesd gyaszba,
Volegenyem kezem helyet vigye a keresztemet
Te meg, anyem, holtom utan tartsd meg mennyegzomet!

Ha meghalok, ki fog engemet majd megsiratni,
Ki fog az en koporsomra szemfodelet venni?
Vadrozsa levele lessz a szemfoldelem nekem,
Egy szep, csinos, barna legeny majd megsirat engem.

Búza közé szállt — Mezõladány (Szabolcs) 1953. XI. Gonda Ferenc 65 é.

Búza közé szállt a dalos pacsirta,
Ha mar magat a magasban kisirta.
Buzavirag, buzakalasz arnyaba
Ratalalt a regi siratott parjara.

En is szallok, a lekem szall dalolva,
De leszallni nem szalhatok sehova.
Nem fogad be, hova szallnom kellene:
Kokenyszemu barna kislany kebele.

Megérett a búzakalász — Mád (Zemplén) 1953. XI. Bolda Ferenc 62 é.

Megérett a búzakalász, le lehet kaszalni,
Szegeny egy barna kislanynak (a) legeny utan jarni.
Nem jartam en eletembe, nem is fogok soha,
Van mar nekem szep szeretom, kokenyszemu barna.

Sej, haj, leszedik a szõlõt — Mád (Zemplén) 1953. XI. Bolda Ferenc 62 é.

Sej, haj, leszedik a szõlõt nemsokara,
Arvan marad a toke magara.
Te is arvan maradsz kisangyalom,
Sej, haj. Mert nekem el kell masiroznom.

Sej, haj, addig a lany mindig bazsarozsa,
Mig a lgeny maga jar utana.
De mikor a lany a lageny utan,
Sej, haj, olyan, mint a hervadt rozmaringszal.

Párosító es Lakodalmas Dalok

Nézz ki, anyám — Szögliget (Abaúj) 1952. VII. Özv Taskó Mihályné, Tátrai Apollónia 67 é.

Nézz ki, anyám, abalkodon,
Most visznek ki a kapudon.
Nezz utanam keservsen,
Latsz-e tobbet, bagy sem!

Edesanyam ra=ozsafaj,
Engem nyitott utoljara,
Barcak ne is nyitott volna,
Maradtam volna bimboba!

Edesanyam rozsafaja,
En voltam a legszebb aga,
De egy legeny leszakasztott,
Karjai kozt elhervasztott.