Fel vagy leiratkozás a következö cimen:
A Duna elterelése és a 2. Hágai Per:

A fenti cimen a Magyar Lobbi MINDEN korábbi körlevele is olvasható.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Tisztelt lobbi társaim!

Elnézést kérek, hogy minden idömet a világ elsö szoláris-hidrogén erömüve köti le (lásd a New York Timesben május 5-én megjelent levelemet is), s ezért elhanyagolom az HL munkát. Most is csak azért jelentkezem, mert megjelent egy cikk az egyik magyar mérnök lapban, mely Bös-Nagymaros dolgában hihetetlen valótlanságokkat támogatja a Duna elterelését, ellenzi a Második Hágai Kört és általában a Mechiár-Horn álláspontot. Azért irok, mert bármennyire befogott vagyok, ezt a magyar közvéleményt félrevezetö, a magyar érdekeket semmibevevö irást nem lehet szó nélkül hagyni. Kérem a Magyar Lobbi résztvevöit, hogy ha van sajtókapcsoaltuk, juttassák el az alábbi irásomat az illetékes szerkesztönek.

Tisztelettel, LB

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

TARTALOM:

1) LIPTÁK BÉLA: ITT AZ IDEJE A MÁSODIK HÁGAI PERNEK
2) ÚJHELYI GÉZA, AZ AKKORI ERÖMÜ BERUHÁZÁSI VÁLLALAT VEZETÖJÉNEK VÉLEMÉNYE
3) AZ ALKOTMÁNYBIRÓSÁGHOZ BEADOTT PERANYAG ANGOL NYELVÜ VÁLTOZATA
4) MAGYAR NYELVÜ BEADVÁNY AZ ALKOTMÁNYBIRÓSÁGHOZ

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1) ITT AZ IDEJE A MÁSODIK HÁGAI PERNEK

Újhelyi Géza tollából (az akkori Erömü Beruházási Vállalat – ERBE egyik, akkori mûszaki vezetõjének tollából) egy cikk jelent meg a Mérnök Ujság 2OO8 májusi számában, mely helyesli a Duna elterelését, ellenzi a Második Hágai Pert és általában támogatja a Mechiár-Horn álláspontot. Mivel ez az irás félrevezeti a magyar közvéleményt, semmibe veszi a néhai Pannon Tenger deltájának (a Szigetköznek) tönkretételét és határfolyónk törvénytelen elterelését, nem lehet azt szó nélkül hagyni. Az egész tématör túl nagy abboz, hogy itt kimeritöen ismertessem azt, de aki érdeklödik a tények részletes ismeretére, megtalálja azokat a következö honlapon:

A MULT

1987-ben, Szalay Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a halálos ágyáról telefonált neklem és megkért, hogy – mint az USA Környezetvédelmi Kézikönyvének szerkesztője-, vegyem át tőle a Duna védelmének irányitását, mert, mint ahogy azt már csak suttogva volt képes akkor kimondani: ”egy nép végérvényesen csak azt veszitheti el, amit maga felad és mi a határfolyónkat nem adhatjuk fel.”

1992 október 24.-én Szlovákia Dunacsúnynál, – Magyarországon legyártott betontömbökkel – elrekesztette a Duna természetes medrét és a saját területén egy betoncsatornába vezette Magyarország határfolyóját. Én 1992 október 24.-én, 643 magyar természetvédővel átmentem Szlovákiába, odaálltam a bulldózerek elé, de puszta kézzel a bulldózereket megállitani nem tudtuk.

A magyar határőrség ottani parancsnoka megkérdezett: „Tudja, hogy engedély nélkül tilos a határt átnépniük?”

Én visszakérdeztem: „És Ön tudja, hogy a Magyar Alkotmány kötelezi a magyar kormányt az ország integritásának a megvédésére? Ön todja, hogy ha Ön most egy szakasz katonájával mellénk áll, akkor nem csak népünk becsülete, de a Pannon Tenger deltájából kialakult, a világon egyedülálló Szigetköz is megmenekül?”

Nem nézett a szemembe, bajuszos arcán vöröslött a szégyen, csendben válaszolt: „Én csak parancsot teljesitek.”

Később megtudtam, hogy határfolyónk megvédését az akkori külügyminiszter, Jeszenszky Géza helyeselte, (Ő tudta, hogy a Riói szerződés védi a világon egyedülálló Szigetköz élőlényeit és kötelezi az érintett kormányokat azok megvédésére), de Für Lajos hadügyminiszter megvétózta álláspontját. Így, miközben egy árva magyar helikopter keringett a fejünk felett, és miközben mi, a 643 (onnan tudom a számot, mert a határőrök megszámoltak) fegyvertelen természet barát, képtelenek voltunk megakadályozni a szörnyüséget, bekövetkezett a tragédia.

Megjegyzem még azt is, hogy békéscsabai tót családból származom, rézfedelü családi imakönyvünk még tót nyelven iródott, nagyapám még tót népdalokat dúdolt borotválkozás közben! A Lipták név annyit jelent tótúl, hogy Liptóból való. Olyan családokat neveznek ma is Liptáknak, akik büszkék voltak tót származásukra, nem voltak hajlandóak nevüket Liptóira, vagy Liptay-ra „magyarositani”, másszóval én a KT kidolgozásával az 1OOO éve egymást tisztelő, szerető és szimbriózisban élő népeim megbékülését is szeretném szolgálni.

A HÁGAI BIRÓSÁG DÖNTÉSE

1997-ben a Hágai ICJ kimondotta, hogy Csehszlovákia jogtalanul terelte el a Dunát, míg Magyarország jogtalanul mondta fel a bősi szerződést, s igy, mivel mindkét fél hibás, a biróság azt látja helyesnek, ha az érintett felek maguk igyekeznek megegyezést találni, de ha ez nem sikerülne 3 éven belül térjennek vissza Hágába egy „második” körre és akkor a biróság dönt helyettük.

Itt most nem megyek bele részletesebben a hágai döntés pontjainak ismertetésébe, annak politikai, természetvédelmi, energetikai, gazdasági, nemzetközi jogi és egyéb vonatkozásaiba, de annak aki a részletes dokumantációt olvasni kivánja, ajánlom a következöket:

EC Mission Report, November 1992, Independent experts on Variant C
EC Report, May 1993, Field inspection at Gabcikovo
EC Mission Data Report, November 2, 1993, Gabcikovo impact
„A Hágai Döntés”, Enciklopédis Kiadó, 1997

PERELJÜK A MAGYAR KORMÁNYT

Mikor 2000-ben a 3 év lejárt, mi (a Magyar Környezetvédelmi Alap és annak támogatói) beadvánnyal fordultunk a Magyar Alkotmánybirósághoz (melléklet), kérve, hogy kényszeritsék a Magyar Kormányt a második hágai kör kezdeményezésére. Érveink közt hivatkoztunk a Magyar Alkotmányra, mely kötelezi a mindenkori kormányt az ország integritásának megvédésére, hivatkoztunk a Rioi Szerződésre, mely kötelez bennünket a Földön egyedülálló élőlényfajták védelmére és a beadványhoz mellékeltünk egy Kieggyezési Tervet (KT) is, melyet a világ környezetvédői együttesen dolgoztak ki. A KT úgy menti meg a Szigetközt, hogy közben a hajózás és áramtermelés is megmarad.

Mint az alábbi levélben olvasható, a magyar Alkotmánybiróság perünk tárgyalását elfogadta.

2003-03-05
FAX 361-488-3129
DR. HOLLÓ ANDRÁS

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG
ALKOTMÁNYBIRÓSÁGA
988/E/2000

Tisztelt Lipták Béla Úr!

Tájékoztatom, hogy az Alkotmánybiróság a 988/E/2000. Sz. Ügyben az Alkotmányból és a nemzetközi szerződésekből eredő jogalkotói feladat elmulasztásának vizsgálatára irányuló eljárást folytat.

Az Alkotmánybiróság az eljárást az Alkotmánybiróságról szóló 1989. Évi XXXII. Törvény szabályozza. Az Alkotmánybiróság eljárása nem kontradiktórius jellegű, az Alkotmánybiróság döntését – az Önnek korábbi levelemben már emlitett törvényi rendelkezés szerint – a rendelkezésér álló iratok alapján hozza meg. Az Alkotmánybiróság szükség esetén dönthet személyes meghallgatásról, valamint szakértő bevonásáról. (A törvény szerint egyéb bizonyitási mód és eszköz az alkotmánybirósági eljárásban nem alkalmazható.)

Az Alkotmánybiróság az eljárás jelenlegi szakaszában az inditványozót hiánypótlásra hivta fel, más eljárási cselekményről nem határozott.

Budapest, 2003. Március 3. Dr. Holló András, előadó alkotmánybiró

Mint a fentiekböl látható, Dr. Holló András előadó alkotmánybitó úr (a 988-E-2000-es sorszámmal) elfogadta periratunkat és kitűzte (a per beadáskor pártonkivüli Cseh Sándor képviselő úr által szignált) beadványunk tárgyalását. Mivel addig nem adhatjuk be perünket a Strassburgi Európai Birósághoz, amig ki nem meritettük az érintett állam (ez esetben Magyarország) biróságai által adott lehetőségeket, ezért többször is tiltakoztunk a huza-vona miatt. Perünk több mint 3 évig nem került tárgyalásra, majd végül elutasitotta az Alkotmány Biróság.

Így most nyitva áll elöttünk az út a Strassburgi birósághoz és a második hágai kör elinditásához, elkészült a Kiegyezési Terv, mellettünk állnak nem csak a világ környezetvésdői, de még a Szlovák Tudományos Akadémia egy tagja is (nevét érthető okokból itt nem emlitem, de majd megismeri a világ amikor Hágában tanuskodik), de ez esetben győzni akarunk! Nem ismételhetjük meg 1997-t, amikor a Mechiár és Horn kormányok összedolgoztak ellenünk, természetvédők ellen, s a beton monstrumok sztálini gigantomániájába esett „szakértőket” felsorakoztatva félrevezették a biróságot.

A KIEGYEZÉSI TERV

A KT, miközben biztositja a hajózást, árvizvédelmet és áramtermelést, közben nem csak felszámolja a mederzárat és a szennyezett tározót, de egyben helyre is állitja a szigetközi árvidék (a néhai Pannon Tenger deltája helyén az utolsó jégkorszak óta kialakult árvidéknek, az elterelés óta 2-3 métert zuhant, talajviz-szintjét is) és egy integrált, az ENSZ-EU által támogatott tájrendezési koncepciót alkalmazva létrehozza azt a 3-nemzeti természetvédelmi parkot, mely nem csak a Szigetköz lakóinak tradicionális életformáját, de a világ eco-turizmusát is gazdagitaná.

Itt persze nincs hely a Kiegyezési Terv részletes ismertetésére, de aki tanulmányozni kivánja azt, megismerheti annak részleteit a Magyar Szemle 1999 júniusi számában megjelent tanulmányomból. Megjegyzem még azt is, hogy a KT „Parshall csatornás” megoldását nem csak a magyar sajtó ismertette, hanem az amerikai is. Ez olvasható a következö cimen:

Szintén ajánlom a World Commission on Dams (WCD) „Dams and Development” ISBN 1-85383-798-9 CD-jét, illetve a National Geographic 2OO2 márciusában megjelent „Danube River: cimü részletes cikket, mely ismerteti azt a természet kincset ami életveszélyben van és amelyet védeni lenne hivatott a Magyarország által is aláirt Riói Szerzödés, melynek célja a világ természeti világörökségének védelme.

Ezért a világ környezetvédő szervezeteivel úgy döntöttünk, hogy fontosabb a Szigetköz megmentése, mint egy kis késedelem, s ezért csak akkor inditjuk majd el a pert, amikor Magyarországnak felelős kormánya van. „Lassan járj, tovább érsz!” mondja a közmondás, én pedig csak azt mondom, hogy amikor a beton monstrumok megszállottjai már megöltek minden fát és kiirtottak minden halat, ők is rájönnek majd, hogy a pénz nem ehető.

UTÓSZÓ

Sajnálatos, hogy a Bös-Nagymarosi tüntetések idején a magyar társadalom a Duna elterelését csak, mint politikai kérdést nézte és föként az, hogy csak azért ellenezte, mert azt korábban támogatták az országot megszálló szovjetek és az öket kiszolgáló Horn Gyula féle kormány. Sajnálatos ez föként azért, mert a politikai indulatok felületesek és mulandóak. Ezért fontos, hogy egyrészt megértsük, hogy miért nem hitelt érdemlöek a fent emlitett cikk szerzöjének állitásai és talán még fontosabb annak megértése, hogy van megoldás, van lehetöség a kiegyezésre.

Ezért nem úgy kell nézni a kérdést mintha a választás a bösi erömü lerombolása és a tragédia véglegesitése között lenne. Meg kell érteni, hogy van lehetöség a KIEGYEZÉSRE anélkül, hogy beletörödnénk határfolyónk elterelésébe, elfogadnánk, hogy elpusztuljon a Szigetköz, vagy viz alá kerüljenek király sirjaink és olyan tározó jöjjön létre Nagymarosnál, amelyet „lehúzhatnak”, mint egy angpl WC-t a fent emlitett cikk irói vagy támogatói.

A kiegyezés nem csak két szomszéd nép barátságának, s a világon egyedülálló természeti kincsek megvédése miatt fontos. Fontos ez azért is, mert a világ közvéleménye készen áll a Második Duna Perre, támogat bennünket, s amikor a Hágai Biróság majd meghozza a döntését, akkor azt kénytelen lesznek Szlovákia is és a magyar vizügyi szakemberek is elfogadni, akkor abbamarad majd egymás terveinek ellenzése, s megindul a mindenki számára kivánatos, higgadtan és együtt kivitelezett Kiegyezési Terv épitése.

Lipták Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) ÚJHELYI GÉZA, AZ AKKORI ERÖMÜ BERUHÁZÁSI VÁLLALAT VEZETÖJÉNEK VÉLEMÉNYE

MÉRNÖK ÚJSÁG 2008 / MÁJUS

15 éves a bősi erőmű
″
Egy olyan objektumot nem építettünk meg, amelynek beruházási költségei kereken 11 év alatt megtérültek volna, nem is beszélve sok egyéb elõnyös tulajdonságról – hajózás, árvízvédelem, híd, infrastruktúra, megújuló energiatermelés, importfüggetlenség, öntözési lehetõség. 15 év távlata is igazolja, hogy a leállítási döntés az akkori készültségi állapotban az ország számára rendkívül káros volt. Sajnos az akkori hisztéria sok félrevezetett emberben még máig is hat, s ha valaki megpróbál józanul gondolkodni, azt azonnal hamis, szakszerûtlen, populista érvekkel próbálják lejáratni.

1992. október 23-án indult meg az elsõ vízturbina a Bõs/Gabcikovo erõmûben. Az elmúlt 15 év alatt az erõmû 34,034 terawattóra (milliárd kWó) energiát termelt. Mivel a beépített teljesítmény 748,7 MW volt, az ebbõl számított csúcskihasználási jellemzõ (tcs) 15 év átlagában 3030 órára adódik!
Mint fentebb látható a Bõs/Gabcikovoi erõmû teljesítménye (a szlovák nyilvántartás szerint 748,7 MW) nagyobb az eredeti megállapodásban szereplõ 720 MW névleges teljesítménynél. A teljesítménytöbblet magyarázata az ún. „C” variánsként (ez volt az ún. „papírtigris”) megépült dunacsúnyi gátba épített 4 db Voith ún. Pit turbina teljesítõképessége, valamint néhány, ugyancsak pótlólag épített kisebb vízturbina teljesítõképessége miatti növekedés. Megjegyzem, ha a dunacsúnyi gát nem épült volna meg, a magyar fél is tervezte hasonló gépek beépítését a dunakiliti gátba.
Ezek a meztelen tények! Ezek ismeretében érdemes végiggondolni a következményeket is. A 15 év alatt megtermelt energia – a bõsi turbinák nagyobb vízesése miatt – egyharmada, még a Nagymaros nélküli átfolyó üzemmód mellett is, bennünket illetne. Sajnos ezt az igényünket is sikerült a szerzõdés felrúgásával ellehetetleníteni.
Az eredeti megállapodás szerint a kaszkádból termelt energia fele bennünket illetett volna! Ha ezzel számolunk, valamint a meg nem épített nagymarosi létesítményt is figyelembe vesszük, akkor a kaszkád teljesítménye kereken 158 MW-al lett volna nagyobb s ez az összteljesítményben 748,7 + 158 = 906,7 MW-ot jelentene. Ezzel számítva a termelés 15 év alatt: 15 év x 3030 tcs x 906,7 MW = 41, 21 terawattórára alakult volna.
Mivel ennek az energiának csak a felével rendelkezhetnénk, az elmaradt bevétel, a megújuló energia jelenleg érvényes 23 Ft/kWó árával és 15 évre számítva:
20,6 milliárd kWó x 23 Ft/kWó = 473,8 milliárd Ft elmaradt bevétel keletkezett.
Ez egyben azt is jelenti, hogy évente – ha Nagymaros megépült volna – az erõmûrendszerbõl évente kereken 1,4 terawattóra megújuló villamosenergia-termelés illetett volna meg, vagy ma illetne meg bennünket, s ennek értéke a jelenlegi áron, évente 31,28 milliárd Ft-ot jelentene. Ez 50 év alatt például már 1564 milliárd Ft bevétel kiesést jelent!
Az így kimutatott, évente elmaradó bevételek azonban a jövõbeni – Nagymaros nélküli – évente jelentkezõ hazai veszteségeknek csak egy részét jelentik. Feltétlenül meg kell említeni azt a horribilis veszteséget, amely a projekt leállításából keletkezett.
Erre vonatkozólag Kerényi A. Ödön írásából idéznék:
„A BNV-beruházás befejezésének elmaradása miatt keletkezõ kár szakértõi felmérések szerint, 1998-as árakon kerekítve közel 1,45 milliárd USD-ra becsülhetõ. Ennek összetevõi a feleslegessé vált beruházások, a törlesztendõ hitelek, az évi 1,2 milliárd kWh osztrák villamosenergia-export többlet önköltsége, a meg nem valósult erõmûvi kapacitások pótlásához szükséges beruházások, a meghiúsult berendezésszállítások kötbérei, az elmaradt termelés pótlásához szükséges többlet tüzelõanyag stb. Vessük ezt össze azzal a tényszámmal, hogy a villamosenergia-ipar privatizációjából a magyar állam mindössze 1,25 milliárd USD-t kapott. és ezen stratégiai iparág zöme külföldi tulajdonba került.”
Számszakilag nehezen kifejezhetõ viszont az a veszteség, ami bizonyos idõszakokban a Duna néhány hazai szakaszának hajózhatatlanságából adódik. Úgy gondolom, sokáig nem tartható a jelenlegi állapot, hiszen Magyarország korábban nemzetközi kötelezettséget vállalt a Duna magyarországi szakasza hajózhatóságának biztosítására. Azt hiszem, nyilvánvaló a vízi szállítás gazdaságossága és környezetkímélõ tulajdonsága is, hiszen éppen ez igazolja a nem kis költséggel kiépített 3500 km hosszú Duna–Majna–Rajna-csatornát, amelynek sajnos a magyar szakasz jelenti szûk keresztmetszetét.
A hajózhatóság a folyó lassú, de szinte folyamatos vízszintcsökkenése miatt, egyre hosszabb idõszakokban jelent majd nehézséget, s ezt csak gátépítésekkel lehet kézben tartani. Minden valószínûség szerint az Európai Unió részérõl is egyre nagyobb nyomás fog majd ránk nehezedni fenti problémák felszámolására.
A szigorodó környezetvédelmi követelmények miatt nagy hiba a vízenergiából keletkezõ megújuló energia, Magyarország számára való nem kihasználása. Ha a Bõs/Gabcikovoi erõmû 15 éves tényszámaiból vezetjük le, az eredeti BNV-projektbõl évente 1,4 milliárd kWó megújulóból fejlesztett villamos energia állt volna vagy állna az ország rendelkezésére.
Ez az ország jelenlegi éves fogyasztásának mintegy 4%-át jelentené, s egyben jóval megkönnyítené az uniós elõírások teljesítését is. Megkockáztatom, hogy e projekt nélkül nem tudom, mibõl fogja elérni az ország az EU jelenleg várható 20%-os megújuló aránya elõírásának betartását.
Ugyancsak nehezen beárazható, de könnyen belátható, hogy milyen értéket jelent egy olyan energiatermelõ egység, mely nincs kitéve a szinte várhatóan folyamatos drágulásnak kitett, döntõ mértékben importból származó tüzelõanyag és a folyamatosan szigorodó környezetvédelembõl adódó költségek növekedésének. Ez a tény rendkívül fontos, különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a víz, mint üzemanyag gyakorlatilag elhanyagolható üzemköltséget jelent. Még tovább fokozza ennek jelentõségét az a tény is, hogy a vízerõmûvek élettartama 100 év körül van.
Néhány jelenleg is üzemelõ hazai vízerõmû: Ikervár 121 éves, Gibárt 103 éves, felsõdobszai 101 éves, kesznyéteni 62 éves, tiszalöki 50 éves, kiskörei 33 éves.
A már megépített felsõ (Bõs–Gabcikovoi) gátrendszer még egy igen fontos pozitívumot hozott. Megépítése óta a Dunán sikerült elkerülni a korábban még bizonyos rendszerességgel jelentkezõ árvízi károkat, melyek esetenként biztos nem elhanyagolható nagyságú károkat okoztak.
A gátrendszer mellett szóló pozitívumok között, azonban azt is feltétlenül meg kell említeni, hogy egyáltalán nem igazolódtak be azok a félelmek, amelyek az ivóvízbázis tönkremenetelét jósolták! Ugyancsak nem jött be a hágai eljárásban a magyar tárgyalók részérõl jósolt ökológiai katasztrófa sem!
Az egyoldalúság elkerülése érdekében szólni kell azonban, a Duna elterelésébõl adódó negatívumokról. A Szigetközben a csökkent átfolyó vízmennyiség hatására nyilván jelentkezik természeti kár (kiszáradás, növénypusztulás), de ez messze nem olyan mértékû, mint azt korábban hangoztatták. Az igazság azonban az is, hogy ezen a tényen semmit sem változtatott a nagymarosi lépcsõ elhagyása, sõt éppen dunakiliti gát ellehetetlenítésén keresztül, az eredeti tervhez képest lényeges romlást jelentett! Ugyanis, amíg a dunakiliti mûtárggyal saját kezünkben tarthattuk volna a Szigetköz vízpótlását, addig a „papírtigrisnek” mondott dunacsúnyi gát ezt a lehetõséget is kivette kezünkbõl.
Többek között arról is elfeledkeznek a projekt ellenzõi, hogy a nagymarosi gát megépítésével egy híd, valamint egy rendezett kis dunai kikötõ is létesült volna. Meg lehet nézni az osztrák vízlépcsõfokozatok mellett létesült infrastruktúrát, mely bizony itthon is elkelt volna.
A táj megváltozásából adódó károkat szokták általában felvetni a vízlépcsõ ellenzõi, amikor költség-haszon elemzésre hivatkoznak. Az ezekben megjelölt, természetben keletkezõ károk azonban megmagyarázhatatlanul és védhetetlenül túlbecsültek s arról végképp elfeledkeznek, hogy a tájmegváltozásából adódó kár egyszer jelentkezik, míg a haszon folyamatosan keletkezik, és akár 100 évre is szól, ugyanakkor a haszonoldal jellegzetesen alábecslésre kerül.
A nagymarosi gát megvalósítására annak idején, az osztrák Donaukraftwerkével szerzõdtek. A nagymarosi gátrendszer a benne foglalt erõmûvel 158 MW teljesítményû lett volna s az ausztriai greifensteini objektum szolgált a megvalósítás példájául. A szerzõdés ára kereken 2,9 milliárd ATS volt. A megvalósítás leállításakor az építkezés már meglehetõsen elõrehaladott állapotban volt, így a szerzõdés felmondása jelentõs kötbérrel járt. Az osztrák fél a helyzetet ügyesen kihasználta s Nagymarosra megrendelt berendezéseket egy új, Bécsben létesített gátban (Freudenau 173 MW) használta fel, de ebbõl mi természetesen nem profitálhattunk. Nota bene, ezt a vízlépcsõt az Ausztriában tartott népszavazás támogatását követõen építették meg s ezzel Ausztriában 11 fokozat lett a dunai kaszkádrendszerben, amelynek jelenlegi összteljesítménye: 2197,4 MW.
Felmerülhet, hogy ha megépült volna a nagymarosi fokozat, azt mibõl kellett volna kifizetni. Erre egy másik szerzõdést kötöttek az akkori Magyar Villamos Mûvek és az osztrák Verbundgesellschaft között. Ennek értelmében a hitel visszafizetése villamos energiával történt volna. Ennek az akkori viszonyok közötti ára – emlékeim szerint – 0,56 ATS/kWó volt. Ez az ár igen méltányosan volt megállapítva, sõt lehetõséget adott az áram árnövekedésének figyelembevételére azzal, hogy lehetõvé tette az osztrák árak két évre visszamenõ figyelembevételét is, ami az árnövekedésekre biztosítékot jelentett.
Nos tehát, ha az eredeti 0,56 ATS/kWó árral is számolunk csak a nagymarosi áramtermelésbõl, az átlagos 3030 órás csúcskihasználási óraszám mellett évente:
158 000 x 3030 = 478,7 millió kWó-t lehetett volna termelni s ez 478 700 000 x 0,56 = 268 millió ATS-t visszatörlesztési összeget jelentett volna. Márpedig, ha az energia ára nem drágult volna akkor is
2 900 000 000/268 000 000 = 10,8 év adódik a visszatörlesztési idõre!
Mivel azonban az elmúlt 15 évben a villamos energia ára szinte folyamatosan növekedett Ausztriában is, számunkra ez azt jelentette volna, hogy a törlesztést jóval elõbb le lehetett volna tudni, meggyõzõdésem szerint már régen el is felejtettük volna. Gondoljuk meg: egy olyan objektumot nem építettünk meg, amelynek beruházási költségei kereken 11 év alatt megtérültek volna, s ugyanakkor akár 80–90 év alatt csak nyereséget termelt volna, nem is beszélve az elõbbiekben már említett sok egyéb elõnyös tulajdonságról – hajózás, árvízvédelem, híd, infrastruktúra, megújuló energiatermelés, import függetlenség, öntözési lehetõség, hogy csak a fontosabbakat említsük.
Visszatekintve, 15 év távlata is igazolja, hogy az akkori leállítási döntés, az akkori készültségi állapotban az ország számára rendkívül káros volt! Sajnos az akkori hisztéria, sok félrevezetett emberben még ma is hat, s ha valaki megpróbál józanul gondolkodni, azt azonnal hamis, szakszerûtlen, populista érvekkel megpróbálják lejáratni.
Egyszerûen nevetséges, hogy akkor, amikor éppen a környezetvédelmi szempontok miatt felértékelõdik a megújuló energia, s a vízenergia a világon mindenütt, nálunk Magyarországon viszont csak akkor számít megújulónak, ha az 5 MW-nál kisebb erõmûben termelõdik?!
Nonszensz az is, hogy a hajózás gondjait sekély járatú bárkákkal képzeli el néhány ember megoldani. Ha így megy, lehet még, a lóvontatású bárkák is elõkerülnek néhány pihentagyú ember gondolatvilágában.
Nagy kár, hogy ez az ígéretes létesítmény elsõsorban politikai okoknak esett áldozatul. Kár, hogy a politika még ma sem meri felvállalni a kérdés tárgyszerû rendezését, s azt, hogy szembenézve a tényekkel a szlovák féllel megállapodva, szakmailag is megalapozott, jövõbemutató megoldást keressen, egyrészt a hazánkat érõ folyamatos veszteségek megállítására, valamint a víz megújuló energiájának számunkra kedvezõ kihasználására.
Szilárd véleményem az, hogy a kérdés megoldására még ma is a legjobb megoldás a nagymarosi gát megépítése lenne. Jobb késõn, mint soha!

Ujhelyi Géza

[Lábjegyzet. A szerzõnek, mint az ERBE egyik, akkori mûszaki vezetõjének rálátása volt a nagymarosi projekttel összefüggõ kérdésekre, mivel az objektum hazai energetikai engineering feladatait az ERBE látta el.]

Irodalom:

[1] Slovenske elektrarne – 15 rokov prevadkzy Vodneho diela Gabcikovo.mht
[2] Kerényi A. Ödön: Miért csatlakoztam dr. Mosonyi Emil akadémikus és dr. Mistéth Endre ny. miniszter felhívásához 1997. november 5-én? Kiegészítések 1–2.
[3] Slovenske elektrarne: Gabcikovo po patnastich rokoch.
[4] Ilka Alfred: 10 éve helyezték üzembe a bõsi vízerõmûvet.

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) ANGOL NYELVÜ BEADVÁNY AZ ALKOTMÁNYBIRÓSÁGHOZ
The Constitutional Court of the Republic of Hungary
1015 Budapest,
Donáti u. 35-45

Respected Constitutional Court !

I the undersigned Sándor Cseh M.P. exercising my right granted by the XXXII. Law passed in 1989 and § 1c and e, § 21, section 3 and 4 of the same Law place the following motion before the Constitutional Court.

The Constitutional Court should state that Parliament and the Government of Hungary failed in it’s legislative duty to formulate Laws based on Constitutional Laws No.18. and 70/d § and also included in International Treaties listed in this motion to stop the state of affaires resulting from illegally altering the flow of the river Danube at Dunacsúny in October 1992 endangering and adversely affecting the fauna and flora and all other living organisms in the Szigetköz.

REASONING

Slovakia (legal predecessor the Czehoslovak Republic) ignoring the International Treaties blocked the natural flow of the Danube at Dunacsúny and directed the flow to Skovak territory into an artificial channel for use at the hydro-electric plant at Bös on 22-24 October 1992. By this alteration in the delta of the old Pannon sea in Szigetköz and Csalloköz the unique fauna and flora which took thousands of years to develop appears to have suffered irrevocable damage and in the washland woods it is continuing to the present day.
Altering the flow of the river and allowing only a catastrophically small quantity into the old riverbed infringes the following laws:

1.) The Constitution of the Hungarian Republic which states (18 §) that everyone has the right to a healthy environment. 70/D § 1. People who live in the territory of the Hungarian republic have the right to the highest physical and mental health.
This right is implemented by by protecting the built up and natural
environment.
2.) The LXXXI law of the biodiversification of Rio in 1995.
3.) The Ramsay agreement, which deals with water fowl in waters of international impotance.
4.) The Espoo agreement of 1991 which examines possible environmental problems in adjoining countries.
5.) The Helsinki agreement of 1992 protecting international water flows and lakes.
6.) 55/1978 (XII.10) MT. Order of 31. May 1996 in Budapest which deals with the water flow management of international waters.
7.) The agreement of 28. October 1992 in London which ordered the return of the entire water flow of the Danube into the old riverbed.
8.) The Belgrade agreement of 1949 (XIII law) which dealt with shipping in the Danube.
9.) The Bucarest agreement of 1958 and the 1962 9th law dealing with fishing in the Danube.
10.) The judgement of the Hague International Court which stated that Slovakia had no right to block the original riverbed at Dunacsúny and direct the flow of the river between Dunacsúny and Dunakiliti to it’s own territory.

In August 1992 the Minister President of the Government of the Republic of Hungary considering the illegal actions of the Czehoslovak Republic by continuing building work of the hydro-electric plant at Bős to alter the flow of the river necessitated abrogation of the treaty of 1977 by Hungary to remedy this state of affaires by appealing to the Hague International Court.
In contrast to this The Government of Hungary in 1997 just before the summing up of the case did not consider it necessary to emphasize the above points and although the Chief Judge of the Hague Court was of the opinion that in the circumstances Hungary was justified in abrogating the treaty of 1977, by majority decision the judgement went against Hungary, for abrogating the treaty.
The judgement of the Hague International Court on the other hand upholding the reasons stated by the Hungarian Government of 1992 condemned the (Czeh and) Slovak Republic for illegally building the dam, blocking and altering the flow of the Danube at Dunacsúny in 1997 and also stated that no further bulding work should be done (judgement 78,134.§.).
The Hague judgement also listed the objectives to be achieved in order of importance, protecting the environment was considered to be of paramount importance, everything else was to be subordinated to this.
The judgement of the Hague court also offers the possibility that because of the continuing disagreement between Hungary and Slovakia, as Slovakia does not wish even to enter into negotiations about the unlawful alteration of the flow of the Danube and as otherwise the present state of illegal conditions would become permanent and are unaccetable to Hungary it should reconsider the case and also involve the help of a third party as this possibility is also included in the earlier judgement.
In contrast to this the various governments of Hungary procrastinated and kept postponing any meaningful decisions about the unlawful actions of the Slovak government since 1997 thereby maintaining this 1.) unconstitutional state of affaires and tolerate the 2.) disregarding of International Agreements referred to above. The latest official postion on the subject made on 9th. December 1999 by the Government Commissioner of the Danube appears to condone and accept this unlawful state of affaires as a fait accompli the proposed plan seems to ignore the damage caused to the environment and contradicts the earlier Hungarian position aswell regarding the so called bottom dam which according to my information was decided against by Viktor Orbán in September 1999 but is now included in the plans.
The Danube in the Szigetköz area was never meandering in different directions but split into a number of smaller branches flowing in the same direction in the river beds, and these were altered every time a bigger flood took place. Because of the winding the flow of the water became slow and a number of small temporary lakes where the water flowed even slower were created and these acted as a settling place for the heavy metal and other sediments, helping to prevent the possibility of polluting the largest underground freshwater reservoire in this region of middle Europe. The supply of good quality fresh drinking water is of primary importance to live a healthy full life, and it can still be found here in it’s natural environment, although according to reliable prognosis the water shortage already experienced in other parts of the world will also reach Europe between the years 2020-2040 by which time water will become a more important strategic material than oil is at present so it’s pollution and damage should not be tolerated, because this would adversely affect the life of hundreds of thousands of people.

There already exists a possible technical solution (it was developed over the years with the help of NGOs a possible compromise plan) which would satisfy all the possible requirements of Intenational Treaties giving priority to environmental questions which I wish to bring to the attention of the Court and the Government, and which the Office of Government Commisioner for the Danube ignores despite it being included in a Goverment order 163/1997. (IX.30.) and does not inform the public in a satisfactory manner.

The Hungarian Parliament and Government should not only publish and make generally known the contents of the above mentioned International Treaties but should take every possible step including formulating and enforcing Laws to protect the still diverse environment. In my opinion and according to the above mentioned facts it fails in it’s duty to do so and I wish to put that on record.

Budapest, 2000. december 8.

Yours faithfully,

Sándor Cseh M.P.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) MAGYAR NYELVÜ BEADVÁNY AZ ALKOTMÁNYBIRÓSÁGHOZ

A Magyar Köztársaság
ALKOTMÁNYBÍRÓSÁGA részére
1015 Budapest, Donáti u. 35-45

Tisztelt Alkotmánybíróság!
Alulírott
Dr. Fodor András, 1024 Budapest, Buday László u. 6.
Dr. Kádár György, 1028 Budapest, Szilágyi E. utca 4. és
Marton József, 6726 Szeged, Sas utca 2/5. alatti lakosok,
magyar állampolgárok az 1989. Évi XXXII. törvény adta jogunkkal élve

Alkotmányjogi panasz -t
nyújtunk be sürgÞsséggel a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságához a Duna 1992. októberében Dunacsunynál történt elrekesztése óta a Szigetközben kialakult és tartósan fennálló, az élÞvilágot veszélyeztetÞ, káros és tarthatatlan helyzet miatt, az alábbiakban felsorolt magyar alkotmányos és törvényi, valamint nemzetközi jogi kötelezettségek végrehajtásának elmulasztásában megnyilvánuló alkotmánysértések megszüntetését kérve.
A Duna elterelése és az Öreg-Dunába engedett katasztrofálisan kevés vízmennyiség a következő jogi kötelezettségeket sérti:
1) A Magyar Köztársaság Alkotmányát, amely kimondja:
a) 5.§: „A Magyar Köztársaság állama védi (…) az ország … területi épségét, valamint a nemzetközi szerzÞdésekben rögzített határait.”, márpedig a határfolyó önkényes elterelése egyoldalú határmódosítás.
2) A Rioi Biodiverzitási Egyezményt: „1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetésérÞl”, a Ramsari Egyezményt: „Egyezmény a nemzetközi jelentÞségø vadvizekrÞl, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyérÞl, 1993. évi XLII. törvény”, valamint az 1991. évi Espoo-i Egyezményt az országhatárokon átterjedÞ környezeti hatások vizsgálatáról, és az 1992. évi Helsinki Egyezményt az országhatárokat átlépÞ vízfolyások és nemzetközi tavak védelmérÞl.
3) A Hágai Nemzetközi Bíróság e tárgyban hozott Ítéletét, amely kimondja, hogy Szlovákiának nem volt joga a Dunacsunynál létesített mederzárral önkényesen a saját területére terelni a Duna Dunacsuny és Dunakiliti közötti szakaszát.
Ezért kérjük a tisztelt Alkotmánybíróságot, hogy
1) Állapítsa meg az alkotmánysértés és a nemzetközi szerzÞdések, egyezmények megszegésének a tényét.
2) Kötelezze a Magyar Köztársaság Kormányát arra, hogy a Szigetközben kialakult helyzet rendezésére olyan megoldást válasszon, amely megfelel az élÞvilág érdekeinek és a fent nevezett Törvényeknek, nemzetközi szerzÞdéseknek és rendeleteknek, valamint a Hágai Ítéletnek, azaz utasítsa a Magyar Kormányt arra, hogy:
A) A Duna Dunacsunynál történt jogszerøtlen és az 1977-es SzerzÞdéssel is összeegyeztethetetlen elterelését legalább Dunakiliti fölött minden rendelkezésére álló eszközzel (beleértve a Szlovákiával való ilyen értelmø tárgyalásokat is) megszüntetni törekedjen.
B) Csak olyan megoldást és olyan Szlovákiával való megegyezést kezdeményezzen és fogadjon el, amely a Duna Dunakiliti feletti szakaszának 100%-osan az eredeti mederbe való visszaterelésén, és a Dunakiliti alatti szakasz vízellátásának környezetbarát módon, a XXI. század technikai-technológiai színvonalán (tehát mederzár, keresztgát és víztározó tó nélküli) olyan megoldáson alapul, amely elsÞdlegesen a Szigetköz és a Csallóköz, a volt Pannon-tenger deltájának élÞvilágát és természetes állapotának a megőrzését szolgálja, és csak az ehhez szükségesnél több vizet adja át energiatermelésre Szlovákiának, és nem vízmegosztáson alapul.
C) Vonja vissza az 1999. december 9-én Szlovákiának átadott megállapodás-tervezetet, amely figyelmen kívül hagyja az összeállításakor hatályos, az elÞzÞekben felsorolt nemzetközi szerzÞdéseket és magyar törvényeket és a magyar érdekeket.
D) A Szlovákiával a Dunáról folytatandó bármilyen soron következÞ tárgyalások során a természet és a környezet, valamint a magyar ivóvíz kincs védelmére irányuló szempontokat autentikus szakvélemények alapján hatékonyan érvényesíteni törekedjen a természet "leigázását" célzó szempontok háttérbe szorításával.
E) Kezdeményezze a Hágai Nemzetközi Bíróságon a korábbi Ítélet szellemében a második kört, amennyiben Szlovákia nem fogadja el a fentieket tárgyalási alapnak
Indoklás
1) Szlovákia (jogelÞdje a Cseh és Szlovák Köztársaság) 1992. október 22-24-én önhatalmúlag, minden nemzetközi szerzÞdést figyelmen kívül hagyva Dunacsunynál a Duna természetes medrét elzárta, és a bÞsi erÞmø vízellátása ürügyén saját területén egy mesterséges csatornába terelte a Dunát, amely határfolyó mintegy 150 km hosszban Magyarország és Szlovákia között. Azon túlmenÞen, hogy e lépést møszakilag semmi nem indokolta, hiszen BÞs vízellátása Dunakilitinél is biztosítható, ezzel az önkényes határmódosítással súlyosan megsértette a Magyar Köztársaság területi integritását, amit a Magyar Kormányok alkotmánysértÞ módon azóta is eltørnek, ill. az 1999. december 9-én a Duna Kormánybiztosa által Szlovákiának átadott megállapodás-tervezet ezt legalizálni készül, márpedig a Magyar Köztársaság Alkotmányának 5.§-a szerint: „A Magyar Köztársaság állama védi a nép szabadságát és hatalmát, az ország függetlenségét és területi épségét, valamint a nemzetközi szerzÞdésekben rögzített határait.”
2) Az immáron tartósan fennálló és eltørt, valamint most legalizálni szándékolt állapot ellentétes a Magyarország által is aláírt Ramsari Egyezménnyel (Egyezmény a nemzetközi jelentÞségø vadvizekrÞl, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyérÞl, 1993. évi XLII. törvény), valamint a Rio de Janeiróban aláírt Biológiai sokféleség egyezménnyel (1995. évi LXXXI. törvény), amelyekkel Magyarország kötelezettséget vállalt a vadvizes élÞhelyek, és a „biológiai sokféleség” in-situ védelmére. Ezzel szemben a Duna elterelésével a Szigetközben és a Csallóközben, a volt Pannon-tenger deltájában a Földön egyedülálló állat- és növényvilág már eddig is visszafordíthatatlannak tønÞ módon károsodott, és az ott korábban évezredek során megtelepedett ártéri erdÞkben élÞ fajok létfeltételeinek romlása, végsÞ soron a flóra és fauna fajainak (1. melléklet) ritkulása és pusztulása jelenleg is folytatódik.
3) 1992. augusztusában a Duna elterelése elÞtt a Magyar Köztársaság kormányának Miniszterelnöke világosan megindokolta, hogy a Csehszlovák Köztársaság jogellenes magatartása – a BÞs-Nagymarosi vízerÞmø rendszer megépítésére vonatkozó 1977-es SzerzÞdéssel össze nem egyeztethetÞ elterelésre irányuló munkák folytatása – miatt vált szükségessé az 1977-es SzerzÞdés felbontása magyar részrÞl, és ennek a jogos álláspontnak a szellemében fordult jogorvoslatért a Hágai Nemzetközi Bírósághoz. Ezzel szemben 1997-ben a Magyar Köztársaság akkori kormánya az Ítélet elÞtti záró érvek között ezt a jogos álláspontot nem tartotta fontosnak hangsúlyozni, és bár Hágában a fÞbíró és néhány kollégája a magyar érvek összességének ismeretében az 1977-es SzerzÞdés felbontását jogosnak ítélte, a Nemzetközi Bíróság szavazattöbbséggel mégis elmarasztalta a Magyar Köztársaságot a SzerzÞdés felbontása miatt.
4) A Hágai Nemzetközi Bíróság ítélete másrészrÞl – a Magyar Köztársaság 1992-es Kormányának indokait igazolva – elmarasztalja a (Cseh és) Szlovák Köztársaságot a Dunacsúnynál 1997 óta álló elrekesztÞ gát jogtalan megépítése és a Duna jogtalan elterelése miatt. (2. melléklet: Ítélet 78. §), valamint megállapította, hogy nem kell semmilyen új møvet építeni (Ítélet 134.§). Ezzel szemben a Magyar Köztársaság kormányai 1997 óta elmulasztották és halogatják a hatékony intézkedést ennek a Szlovákiát elmarasztaló ítéletnek a végrehajtása érdekében, és ezzel az 1) pontban említett Alkotmánysértésnek és a 2) pontban említett nemzetközi szerzÞdések megszegésének állapotát tørik el és valósítják meg. Legutóbb az 1999. december 9.-én a magyar Dunai Kormánybiztos által átadott Álláspont is elfogadott ténynek látszik tekinteni a Duna jogtalan elterelését.
5) A Hágai Ítélet lehetÞséget kínál arra, hogy megegyezés hiányában a Magyar Köztársaság újabb állásfoglalást kérjen a Nemzetközi Bíróságtól, és mivel a Szlovák Köztársaság a dunacsúnyi elterelés állapotának megszüntetésérÞl nem kíván tárgyalásba bocsátkozni, a megegyezés elfogadhatatlan, mert a Magyar Köztársaság alapvetÞ érdekeinek feladását: a már említett alkotmánysértés és nemzetközi szerzÞdésszegés állandósítását jelentené. Az eltelt idÞben a természet- és környezetvédelmi tudatosság fejlÞdése alapján joggal feltételezhetÞ, hogy bizalommal fordulhat a Magyar Köztársaság kormánya újból a Nemzetközi Bírósághoz a jelenleginél kedvezÞbb nemzetközi jogi háttér elérése céljából – erre és harmadik fél bevonására maga az Ítélet is lehetÞséget ad.
6) Az 1999. december 9-én Szlovákiának átadott megállapodás-tervezet ellent mond a természet érdekeinek és a korábbi magyar álláspontoknak is abban, hogy a fenékgátakra épülÞ megoldási javaslatban – az ún. 7-gátas megoldási javaslat, 3. melléklet 4. ábra, amely információink szerint annak ellenére szerepel az anyagban, hogy 1999. szeptemberében Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette annak elvetését – Magyarország elfogadja, hogy a Duna ökológiai viszonyait duzzasztással, a vízmennyiség jelentÞs növelése nélkül is javítani lehet. Ez eddig kizárólag a szlovák érvelésben szerepelt, Magyarország pont az ellenkezÞjét hangsúlyozta Hágában. SÞt mi több, a Duna soha nem volt kanyargós a Szigetközben, hanem ágakra szakadva folyt, és a medreket minden nagyobb árvíz átrajzolta. A kanyargósítással keletkezÞ majdnem álló vizø tavak szennyvíz-ülepítÞként viselkednek, elÞsegítve, hogy a hordalékból kirakódjanak nehézfémek és egyéb szennyezÞ anyagok, amelyek a térség alatt húzódó, Közép-Európa legnagyobb ívóvíz-készletét veszélyeztetik oda bekerülve. Az egész-séges élet egyik elengedhetetlen feltétele a jó minÞségø ivóvíz, amely jelenleg még itt természetes előfordulási helyén rendelkezésre áll, habár mértékadó prognózisok szerint 2020-2040 között éri el Európát a világ más részein már jelentkezÞ ivóvíz-hiány, és ekkor az ivóvíz fontosabb stratégiai anyaggá válik, mint jelenleg a kÞolaj, így tönkretétele, elszennyezése nem tørhetÞ, mert emberek százezreinek az egészséges életfeltételeit veszélyezteti, márpedig egyrészt
a) az Alkotmány 18.§ szerint: „A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez”,
b) és az Alkotmány 70/D.§ kimondja:
(1) A Magyar Köztársaság területén élÞknek joguk van a lehetÞ legmagasabb szintø testi és lelki egészséghez.
(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a ….. , valamint az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg.
Másrészt a Hágai Ítélet fontossági sorrendet állapított meg a különbözÞ célokat illetÞen, és a természet és a környezet védelme a legfontosabb szempont, minden mást ennek alá kell rendelni.
7) A jelenlegi állapot sérti még az alábbi nemzetközi megállapodásokat, szerzÞdéseket, törvényeket és rendeleteket is:
a) A határt megállapító trianoni, párizsi szerzÞdéseket, az azok értelmezésére és alkalmazására létrejött megállapodásokat, ill. a határt konkrétan megállapító 1956. évi október hó 13. napján Prágában aláírt szerzÞdést. – 1958. évi 15. tvr.
b) A Dunára és a többi határvízre vonatkozó, a határvizek vízgazdálkodási kérdéseinek szabályozásáról Budapesten 1976. évi május hó 31-én aláírt egyezményt – 55/1978 (XII. 10) MT. sz. rendelet
c) Az 1992. október 28-án létrejött és a teljes vízhozamot a fÞmederbe visszaengedni rendelÞ londoni megállapodást.
d) A dunai hajózást szabályozó 1948. évi Belgrádi Egyezményt – 1949. évi XIII. tv.
e) A dunai halászatot szabályozó 1958. évi Bukaresti egyezményt – 1962. évi 9. tvr.
8) Létezik olyan møszaki megoldás ( a Nemzetközi NGO-k segítségével több év alatt kidolgozott Kiegyezési terv, 3. melléklet), amely az összes fenti követelményt kielégíti, a természet szempontjainak ad elsÞbbséget, és amelyre ezúton felhívjuk a tisztelt Bíróság és a Kormány figyelmét, de a Dunai Kormánybiztos hivatala a 163/1997. (IX. 30.) Korm. rendeletben foglaltakkal ellentétben figyelmen kívül hagyja ezt is, és nem kielégítÞen tájékoztatja a Dunával kapcsolatban a közvéleményt.

Discussion/Fórum