A Száztagú Intéző Bizottság marosvásárhelyi nyilatkozata és a párizsi béke

Hatvan évvel ezelőtt, 1945. november 17-én kezdődött Marosvásárhelyen a romániai Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ Száztagú Intéző Bizottságának sorsdöntő ülése. Az itt elfogadott nyilatkozat, amely magán viselte a huszadik századi magyar önfeladás minden jegyét, döntő módon hozzájárult a második világháborút lezáró párizsi békeértekezlet végkimeneteléhez.

Alig fél évvel Berlin bevétele után meglepetéssel kezdődött az MNSZ Intéző Bizottságának marosvásárhelyi ülése. A magát szövetségnek nevező, de pártként fegyelmező szervezet huszonegy tagú Végrehajtó Bizottsága egy kiáltvány szövegét tárta a Száztagú Intéző Bizottság elé. A nyilatkozat lényege kimondta, hogy az erdélyi magyarság a romániai demokrácia keretében látja jövőjét biztosítva. Történt ez több mint egy évvel a második világháborút lezáró párizsi békeértekezlet aláírása előtt.

Az évforduló alkalmából az MVSZ sajtószolgálata Katona Szabó Istvánt, a Magyar Érdekvédelmi Szövetség ügyvezető elnökét kérdezte, aki az MNSZ Száztagú Intéző Bizottságának hatvan évvel ezelőtti, marosvásárhelyi ülésen, mint az erdélyi magyar ifjúság képviselője vett részt. Alább közzé tesszük az általa elmondottakat.

Az erdélyi magyarság önfeladásával egyenlő nyilatkozat tervezet felolvasása után hárman bírálták annak szövegét. Előbb a nagy tekintélyű református tanár, Nagy Géza, az MNSZ Tanügyi Bizottságának elnöke szólalt fel, és kérte, hogy a nyilatkozat szövegéből töröljenek minden szót, amely a határokra vonatkozik. Ezután Szabó István /Katona/, a Móricz Kollégium ifjúságot képviselő küldötte kért szót és támogatta Nagy Géza javaslatát. Végül Csőgör Lajos, az orvosegyetem rektora következett, aki javasolta, hogy a szöveget vizsgálják fölül.
Az ülésvezetők szünetet rendeltek el. Ezalatt a Végrehajtó Bizottság viharos ülést tartott, amely a kiszivárgott hírek szerint a tettlegességig fajult. Szünet után a teljes létszámmal összeülő Intéző Bizottság elé enyhén módosított szöveget tártak, amely kijelentette, hogy az erdélyi magyarság kérdése nem határkérdés, hanem a romániai demokrácia megerősödésének kérdése.
Nagy Géza újból a nyilatkozat tervezet ellen szólalt fel. Szabó István /Katona/ bejelentette, hogy amennyiben nem módosítják a szöveget, kilép a testületből. Csőgör Lajos elfogadhatónak nevezte a szöveget.
Az MNSZ kemény magjának, a kommunista MADOSZ-osoknak egyórás pergőtüze következett, amelyen mindazokat, akik kifogást mertek támasztani a nyilatkozat tervezete ellen, megbújt fasisztáknak nevezték. Ezután következett a nyílt szavazás. A száz küldött közül mindössze hárman-négyen mertek az önfeladás ellen szavazni. Közöttük Nagy Géza és Szabó István /Katona/.

Az MNSZ terrorisztikus eszközökkel elfogadott nyilatkozata ellen felszólalt Márton Áron püspök, aki figyelmeztetett arra, hogy az MNSZ nem képviseli az egész erdélyi magyarságot. Hasonló álláspontra helyezkedett a romániai szociáldemokrata párt magyar tagozata is. Az ő hangjukat azonban elnyomták.

A párizsi Békeértekezleten pedig Tatarescu, román külügyminiszter perdöntő érvként lobogtatta a romániai Magyar Népi Szövetség Száztagú Intéző Bizottságának marosvásárhelyi nyilatkozatát, és bizonyítottnak mondta, hogy az erdélyi magyarok Romániában szeretnének élni.

A II. világháborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak a párizsi békeszerződések keretében Magyarországgal 1947. február 10-én írták alá a békeszerződést, amely a trianoni csonkítást megtoldotta azzal, hogy Csehszlovákiához csatolta a Duna jobbpartján levő színmagyar Dunacsány, Horvátújfalu és Oroszvár községeket.

Discussion/Fórum