A boldogi torony de messzire ellátszik,
Tetejibe, babám, piros rózsa virágzik.
Azt a piros rózsát százfelé fújja a szél,
Ha meguntál babám, szabad, hogy mást szeressél.

Sej, a kék szivárvány koszorúzza az eget,
Eltiltották tolem a szeretomet.
Eltiltották tolem, vagy az Isten elvette,
Annak adta oda, aki meg nem érdemölte.

Sej, amott ballag három fényes csillag,
Mind a három Boldog felé halad.
Szállj le csillag, szállj le három felé,
Sej, most ülök a kisangyalom mellé.

Sej, megmosom a cipomöt a sártól,
Irigyelnek engem a babámtól.
De hiába irigyelnek tole,
Sej, úgysem tudnak eltiltani tole.

A boldogi kertek alatt,
Három legény zabot arat.
Zabot arat a fekete lovának,
Szeretot keres magának.

Erre gyere, ne menj arra,
Jobb út van erre, mint arra.
Erre gyere szívemnek a párja,
Adj egy csókot utoljára.

Sárga kukoricaszár
Másodjára kapálatlan maradtál,
Szoke legény, barna lány
Öleletlen, csókolatlan maradtál.

Sárga csipkés a kötom,
Elhagyott a kökényszemu szeretom.
Ha elhagyott, nem bánom,
Nyílik még a tearózsa a nyáron.

Sárga szandám a csatos,
Elhagyott a szeretom a macatos.
Ha elhagyott, nem bánom,
Lesz helyette ezer annyi a nyáron.

A szeretom rózsaszín szoknyája,
Rászállott a harmat annak az aljára.
Gyere babám, szedd le róla a harmatot,
A szívemrol a nehéz búbánatot.

A szeretom karjai, karjai,
Nem akarnak hajlani, levelet írni,
Meg kell annak hajlani, levelet írni,
Ha megakar ölelni, csókolni.