Lérem, lérem, utolérem!
Száz kutyával összetépem!

Kert tetején lókoponyák, odvas szemén füst lobog át:
pata-zörgős lesz az éjjel… csutakos vihart szór széjjel…
Mássz pajtásom gerendára! Felkopott a Holdnak álla:
bölény bődít, ördög szarva a felhőkbe fűzve-varrva!

Kasza üget, hódol a rét, fák törzse bevérzett hétrét!
Köddel leszek összekötve: száraz szalma ézes rögbe…
Ordas tépte kérget rágok, csonttá fagynak a virágok,
zúg a szél! Forró gyehenna csapásain körmét húzza!

Szél sózza, vagy megpörkölje! Róka-szemű éj ne födje!
Dördül bé s állkapcsa bömböl, tépett hús lóg gerincedből!
(a zúzmarát izzadt holtak homlokán az ég kopogtat)
Utána futnék, bár messze jár már gyilkos kaszahegye:
Lérem, lérem, utolérem! Száz kutyával összetépem!
Mért nem szabad utolérnem? Sárkánytövis ég szívében…