Kalotaszeg

"Haza is kéne már menni…"
(Hajnali)
Haza is kéne mér menni,
Vajon mit fognak szóllani?!
||: Sötét az ég alja,
Babám kísérj el haza,
Megszolgálom néked valaha. :||
Erdő mélyi kis pacsirta,
Mind a két szemét kisírta,
||: Sírok én magam is,
Sír az én galambom is,
Földre lehajlik még az ág is. :||
Valamennyi gácsér-ruca,
Mind konkorú annak farka,
||: Valamennyi magyar lány,
Piros pántlika haján,
Szeret is az engem igazán. :||

"A hajnali csillag ragyog…"

(Hajnali)
A hajnali csillag ragyog
Én még a kocsmában vagyok
Jaj Istenem, hogy szégyellem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem,
Jaj Istenem, hogy szégyellem,
Hogy reggel kell hazamennem.
Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Ott a babám tudom szeret, tudom szeret
Gondolom hogy hazavezet,
Ott a babám tudom szeret,
Gondolom hogy hazavezet.
Utca, utca bánat utca
Bánat kővel van kirakva
Azt is az én rózsám rakta, rózsám rakta
Hogy én sírva járjak rajta,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta
Nem járok én sírva rajta, sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta,
Nem járok én sírva rajta,
Járjon az ki kirakatta.
Jaj de boros részeg vagyok
Hazamennék de nem tudok
Gyere babám gyújts gyertyára, gyújts gyertyára
Hazaérünk vacsorára,
Gyere babám gyújts gyertyára,
Hazaérünk vacsorára.

"Ablakomba besütött a holdvilág…"

(Hajnali)
Ablakomba besütött a holdvilág
Az én rózsám abban fésüli magát
Göndör haját száz felé fújja ja szél
Köszönöm babám, hogy eddig szerettél
Édesanyám, hol van az az édes tej
Mivel engem katonának nevelt fel
Adtad volna tejedet a macskának
Ne neveltél volna fel katonának
Tűzről pattant kismenyecske vagyok én
Hogyha tőlem csókot kérnek adok én
Adok biz én párosával százával
Nem törődöm én a világ szájával
Ha engem egy nagyságos úr elvenne
Az én nevem nagyságos asszony lenne
Nem bánnám ha minden nap is megverne
Csak a nevem nagyságos asszony lenne.

"Jaj de széles jaj de hosszú az az út…"

Jaj de széles jaj de hosszú az az út
Amelyiken Barna Jancsi elindult
||: A komája lefeküdt az erdőbe
Barna Jancsi kést nyomott a szívébe. :||
Kér volt neked Barna Jancsi azt tenni
A komádat egy kislányért megölni
||: Mert a komád sosem volt ellenséged
Barna kislány sosem lesz feleséged. :||
Az erdőbe most faragják azt a fát
Amelyikre Barna Jancsit akasztják
||: Fújja a szél gyolcs ingét s gatyáját
Mért ölte meg egyetlen egy komáját. :||

"Piros kancsó piros bor…"

Piros kancsó piros bor,
Mindjárt rám kerül a sor
||: Iszom a bort, ölelem a babámat
Öt szeretem nem az Édesanyámat. :||
Nincsen pénzem, de majd lesz
Mikor Pesten vásár lesz
||: Eladom a feleségem szoknyáját
Még az éjjel elmulatom az árát. :||
Nekem olyan ember kell
Ha beteg is keljen fel
||: Hozzon vizet, rakjon tüzet, vágjon fát
Páros csókkal várja haza asszonyát. :||
Nekem olyan asszony kell
Ha beteg is keljen fel
||: Keljen fel és főzze meg a vacsorát
Vacsorával várja haza az urát. :||

"Édesanyám ha bejön Kolozsvárra…"

(Hajnali)
Édesanyám ha bejön Kolozsvárra
Tekintsen a kaszárnya ablakára
||: Ott lát engem komisz baka ruhában
Göndör hajam rövidre van levágva. :||
Édesanyám mi van a kötényében
Három alma adjon egyet belőle
||: Egyet nekem, másikat a babámnak,
A harmadik maradjon meg magának. :||
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazajöttem mint egy váratlan vendég
||: Örömére jöttem haza nem búra
Idegenből vagyok kiszabadulva. :||
Édesanyám adjon Isten jó estét
Hazahoztam ezt a barna menyecskét
||: De nem azért hoztam el mert szeretem
Édesanyám könnyebbséget kerestem. :||

"Erdélyország az én hazám…"

Erdélyország az én hazám nem Német
Oda vágyik gyenge szívem míg élek
Ott hagytam egy barna kislányt hervadni
Azt szeretném csak még egyszer meglátni
Ha megindul az a gőzös had menjen
Én utánam senki ne keseregjen
Ha valaki én utánam kesereg
Azt kívánom a jó Isten áldja meg
Édesanyám kend az oka mindennek
Mért nem adott a régi szeretőmnek
Adott volna engemet oda annak
Kit a szívem kiválasztott magának

"Befogom a hat ökröm a járomba…"

Befogom a hat ökröm a járomba
Elviszem a búzámat a malomba
||: Édes kicsi molnárom őröld meg a búzámat

Három éve nem láttam a babámat. :||
Akkor szép az erdő mikor zöld
Amikor a dalos madár benne költ
||: Dalos madár sejehaj szállj le ablakomra
Kisangyalom borulj a vállaimra. :||

Szeretnem a feleségem megverni
Ha nem akar megölelni csókolni
||: De mivel hogy sejehaj gyenge karja liliom
Úgy megölel, hogy megverni nem tudom. :||

Arról alól kéken beborult az ég
Az én búzám meg sem veri el a jég
||: Mert én biztosítottam, földjeimet eladtam
A mérai kiskocsmában elittam. :||

Nem őrlöm mert nem hagyja a szeretőm
Mert nem vártál reám három esztendőt
||: Három esztendő babám nem is olyan nagy idő
Elvárja egy igaz szívű szerető. :||

Bolond volnék ha búsulnék, ha sírnék
Ha szeretőt mindig egyet tartanék
||: Tartok biz én szeretőt szőkét, barnát, feketét
Bánom is én ha irigyel a szomszéd. :||

"Keserves…"

Csá Bodor a borozdába :||
Nincs kenyér a tarisnyába :||
Gyere babám hozz, hogy egyem :||
Megszolgálom én azt neked :||
Gyere babám hozz kis vizet :||
Hogy oltsam el az éhemet :||
Úgy el vagyok keseredve :||
Mint a Csontos Marci ökre :||
Van szénája van saruja :||
Csak nincs aki odaadja :||
Kettő-három terem rajta :||
Mégis terítve alatta :||
Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||
Én vagyok a falu rossza :||
Engem ugat minden kutya :||
Kusti kutya ne ugassál :||
Én sem vagyok rosszabb másnál :||
Nem úgy van most mint volt régen :||
Nem az a nap süt az égen :||
Nem az a nap, nem az a hold :||
Nem az a szeretőm ki volt :||
Mer aki volt már rég elhagyott :||
Szebbre vágyott mint én vagyok :||
Szebbre vágyott de nem kapott :||
Még olyat sem mint én vagyok :||
Eljárhatsz már kapum előtt :||
Nem úgy van mint volt az előtt :||
Engem anyám megátkozott :||
Mikor a világra hozott :||
Azt az átkot mondta reám :||
Ország világ legyen hazám :||
Ott sem legyen meghállásom :||
Csipkebokor a szállásom :||
Annyi bánat a szívemen :||
Kétrét hajlott az egeken :||
Ha még egyet hajlott volna :||
Szívem ketté hasadt volna :||
Bú ebédem bánat napom :||
Fekete gyász alatt lakom :||
Fekete gyász fehér üröm :||
Az életem nem nagy öröm :||
Húzzad édes muzsikásom :||
Mer' én neked megszolgálom :||
Vagy aratok vagy kapálok :||
Vagy az éjjel véled hálok :||
Ma eliszom a pénzemet :||
Holnap a becsületemet :||

"Tarka paszuly az ágy alatt…"

Tarka paszuly az ágy alatt
Jaj de régen nem láttalak
Ha nem látlak vasárnapig
Meghasad a szívem addig.
Édesanyám mondta nékem
Minek a szerető nékem
De én arra babám nem hajlottam
Titkon szeretőt tartottam.
Édesanyám sok szép szava
Kit fogadtam kit nem soha
Megfogadnám de már késő
Mer' az idegen az első.
Idegenét megfogadtam
Az anyámét elhallgattam :||
Titkon szeretőt tartani
Bajos azt elfelejteni
Már ez után olyat szeress
Akit könnyen elfelejthetsz.

"Búsulni sohasem tudtam…"

Búsulni sohasem tudtam
Míg szeretőt nem tartottam
||: De mióta azt fogadtam
Búsulni is megtanultam :||
Bú az élet mindig búval
Nem vagyok szabad magammal
||: Nem vagyok szabad magammal
Az én kedves galambommal :||
Élet, élet betyár élet
Mivel vagyok adós néked
||: Lerovom az adósságom
Ha meghalok azt sem bánom :||

"Ej nem szeretem az idők járását…"

Ej nem szeretem az idők járását,
Megfordítom kalapom állását
||: Nem árt annak sem eső, sem dara,
Ej, még a jég is lepereg róla. :||
Ej amott jönnek hárman a zsandárok,
Zörgetik az apró szemű láncot
||: Rám verik az apró szemű láncot
Ej kedves rózsám ne tarts hozzám számot. :||
Ej udvaromon van egy nagy almafa,
Tetejében három piros alma
||: Az az alma teli van féreggel,
Ej az én rózsám tökéletlenséggel. :||

"Kicsi madár mért keseregsz az ágon…"

(Hajnali)
Kicsi madár mért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon.
||: Nekem sincs sem édesanyám sem apám
A jóisten mégis gondot visel rám :||
Kiskoromban árvaságra jutottam
Életemben de sokat szomorkodtam.
||: Megtanultam hogy kell tűrni, szenvedni
Azt is tudom hogy kell szívből szeretni :||
Árva vagyok, még a nap se süt le rám
Árva vagyok mert nincs édesanyám.
||: Árvaságom még a nap is siratja
Sötét felleg, mi az éget borítja :||
Mostoha volt hozzám még,
Hozzám még a világ is,
Száraz földben elhervad a virág is.

"Nem tudja azt senki, csak a Jóisten…"

(Hajnali)
Nem tudja azt senki, csak a Jóisten,
Milyen bánat van az én bús szívemnek.
||: Ha kicsapna, tenger lenne belőle,
Nagy a világ, elborítná örökre :||
Titkon nyílik, titkon hervad a rózsa,
Bárcsak soha ne szerettelek volna.
||: Hagytam volna békét a szerelemnek,
Jobb lett volna az én árva szívemnek :||
Ha elmégy is édes rózsám, kívánom,
Hogy az út előtted rózsává váljon.
||: Még a fű is édes almát teremjen,
A te szíved holtig el ne felejtsen. :||

"Végigmentem, végigmentem…"

Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai temetőn
Elvesztettem, elvesztettem
Piros vászon zsebkendőm.
Piros vászon zsebkendőmet
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak hogy eddig, csak hogy eddig
Szerettelek azt bánom.
Végigmentem, végigmentem
A lónai, a lónai nagy utcán
Elvesztettem, elvesztettem
A szivarom s a szipkám.
A szivarom s a szipkámat
Nem annyira, nem annyira, sajnálom
Csak a régi, csak a régi
Szeretőmet azt bánom.

"Vajon ide bemenjünk-e …"

Vajon ide bemenjünk-e
Jó pálinkát árulnak-e
Vajon jól megmézelték-e
Hogy mi azt megihassuk-e
Tartozom én a kocsmában
Kilenc liter bor árával
Adósságom, hogy adjam meg
Hogy az asszony ne tudja meg
Én Istenem tégy egy csodát
Százasokból szénaboglyát
Tetejébe milliókat
Had mulassam ki magamat

"Szép holdvilág volt az este…"

Szép holdvilág volt az este
Ki van a szerelem festve
Kinek kékre, kinek zöldre,
Kinek tiszta feketére.
Szép holdvilág volt az este
Valaki ült az ölembe
Valaki ült az ölembe
Fekete virágos ingben.
Fekete virágos ingben
Boros pohár a kezében
Boros pohár a kezében
Szomorúság a szívében.

"Bú ebédem bánat napom…"

||: Bú ebédem bánat napom
Fekete gyász alatt lakom :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||
||: Annyi nékem az irigyem
Mint a fűszál a mezőben :|| Hadeha
||: Egyik terem másik veszen
A sok irigy mind megvesszen :||
||: Fehér virág a fejemen
Fekete gyász a szívemen :|| Hadeha
||: Fekete gyász, fehér üröm
Az életem nem nagy öröm. :||

"Hallod babám mit dunnyog a szúnyog…"

(Hajnali)
Hallod babám mit dunnyog a szúnyog, a szúnyog,
Még az éjjel lábad között dunnyog a szúnyog.
Ej haj gyenge vagy még legénynek
Ej gyenge még a tököd szőre kefének.
Ej haj gyenge vagy még leánynak
Ej gyenge még a pinád szőre szitának.

"Udvaromba aranyvályú, aranykút…"

Udvaromba aranyvályú, aranykút,
Abból iszik arany kakas, aranytyúk
Arany kakas mind azt kukorékolja
Az én rózsám Kolozsváron katona
Dombon van a kolozsvári kaszárnya
Akármerről fújja a szél találja
Fújja a szél kakas száll a tetején
De sok kislány siratja a kedvesét.
Három kislány kimegy a temetőbe
Mind a három letérdepel a földre
Egy közülük felsóhajt a nagyégre
Mért is lettem katona szeretője.

"Szántani kén', tavasz vagyon…"

Szántani kén', tavasz vagyon,
A szerszámom széjjel vagyon.
Ekevasam Vasváron van,
Járomszegem Szegeden van.
A tengelyem Dengelegen
A kerekem Kerepesen.
S négy szép tulkom a vásárbÁ,
Isten tudja, hol az ára.

"Bujdosik az árva madár…"

Bujdosik az árva madár,
S minden ország szélén leszáll.
Hát az olyan árva, mint én,
Hogy ne bujdokolna szegény.
Olyan házat csináltatok,
Ablakot rá nem vágatok.
Abba reám földet hánynak,
Ott, tudom, nem taszigálnak.
Úgy elmennék, de nincs kivel,
Kenyerem sincsen, amivel
Kérnék kölcsön, de nem kapok,
Mert tudják, hogy árva vagyok.

"Kimegyek a hegyre…"

Kimentem egy hegyre, lenéztem a völgybe,
||: Ott láttam a babám tiszta feketében :||
Tiszta feketében, pohár a kezében
||: Köszöntesd reám babám, hadd igyam belőle :||
Mintsem rád köszöntném, inkább el&oum l;nteném
||: A tengernek habját kanállal kimerném :||
Annak fenekéről drága gyöngyöt szednék
||: Abból a babámnak gyöngykoszorút kötnék :||
Kössed rózsám, kössed, te csak mindig kössed,
||: Mert az én galambom nem leszel már többet :||

"Eső, eső, ház ereszén lecsorog…"

Eső, eső, ház ereszén lecsorog,
Az én babám, csak kesereg, csak zokog.
Kedves babám, ne hullasd a könnyedet,
Találsz te még olyat, mint én, eleget.
Búra, búra, búbánatra születtem,
Édesanyám búban nevelt fel engem,
Búban nevelt, búban éltem idáig,
Búban éled koporsóm lezártáig.

"Új a csizmám, galambom, el akarom viselni…"

Új a csizmám, galambom, el akarom viselni,
De a császár nem akarja engedni.
Engedd, császár, nem a te pénzed ára.
Ezt a kedves galambom vette vásárfiára.
Ha felülök galambom, a fekete gőzösre,
Isten tudja, hol szállok ki belőle
Majd kiszállok valahol a harcmezőn
Ott lesz nekem, galambom, majd a gyászos temetőm.

"Az én kispejlovam…"

Az én kispej lovam nem szereti a szénát, meg a zabot,
Hej, de amióta, amióta a zöld árpára szokott.
Az én kisangyalom szoktatta a lovamat az árpára,
Engem pedig fiatalon, engem pedig maga mellé az ágyra.
Ej, te hamis kislány, mért szoktattál magad mellé az ágyba
Nem gondoltál arra, hogy engemet elvisznek katonának.
Besoroztak engem, el is visznek a Regátba hadimunkára,
Azt a kutya mindenit, azt a betyár mindenit a világnak!

"Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt…"

Mind azt mondják, hogy nem kapok szeretőt
Kapok bizony minden ujjamra kettőt.
A madárnak is van párja, nagy a világ határa,
Terem legény minden leány számára.

"Ha elindul az a vonat…"

Ha elindul az a vonat, hej, de az a vonat, hadd menjen,
Én utánam senki ne keseregjen.
Ha valaki hej, de én utánam kesereg,
Az áldja meg, aki engem teremtett.
Édesanyám volt az oka, volt az oka mindennek,
Mért nem adott engem a szeretőmnek.
Adott volna, jaj, de engem oda csak annak,
Kit a szívem kiválasztott magának

"Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom…"

Gyöngyvirágos a türei Nagytemplom
Te vagy benne legszebb virág, galambom.
Úgy elnézlek, te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom, hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.
Kékvirágos a mérai temető,
Engem temessenek bele legelőbb.
Engem elől, azután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.
Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem.
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.

"Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni…"

Csak titokba', csak titokba' akartalak szeretni
De ki kellett, de ki kellett annak világosodni
Megtudta az édesanyád, hogy én téged szerelek,
Kiátkozott a faluból, hogy én hozzád ne menjek.
Két szivárvány, két szivárvány koszorúzza az eget,
Falumbeli büszke legény csalta meg a szívemet.
De én azért nem átkozom, a jó Isten áldja meg,
Zsebkendőjét könnyeitől soha ne szárassza meg.

"Hajtsd ki, babám, az ökröket…"

Hajtsd ki, babám, az ökröket,
Legeltesd meg szegényeket.
Bársonyfűre ne hajtsd őket,
Mert elveszik a szűrödet
Ha elveszik a szűrödet,
Mivel takarsz be engemet,
Van nekem egy cifra bundám,
Bétakarlak véle, rózsám.
Azt mondja a kakukkmadár,
Nem sokáig élek én már.
Sírba viszen a búbánat,
Rózsám, meghalok utánad.
Ha kivisznek az udvarra,
Borulj le a koporsómra,
Ejtsél reám egy pár könnyet,
Rózsám, megérdemlem tőled.

"Engem anyám megátkozott…"

Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott.
Fájdalmában kiáltotta,
Hogy ne legyek boldog soha.
Még akkor is megátkozott,
Mikor bölcsőmben ringatott.
Azt az átkot kérte reám,
Ország világ legyen hazám.
Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom.
Ott se legyen megállásom,
Csipkebokor a szállásom.
Én okoztam a fájdalmát,
Én hordozzam a nagy átkát.
Megfogott az anyám átka,
Mert nem voltam jó leánya.
Hegyek völgyek álljatok meg,
Hogy panaszoljam el nektek:
Annyi bánat a szívemen,
Kétrét hajlott az egeken.

"Hová mész, te három árva…"

Hová mész, te három árva? 😐
Messzi földre, szolgálatra. 😐
Adok nektek arany vesszőt, 😐
Verjétek meg a temetőt. 😐
Keljen, keljen édesanyánk, 😐
Mert elszakadt a gyászruhánk. 😐
Nem kelhetek, gyermekeim, 😐
Homály borítja szemeim. 😐

"Ha kimegyek a türei Nagyhegyre…"

Ha kimegyek a türei Nagyhegyre,
Ráülök én a Nagykő tetejére,
Körülöttem lányok szedik az ibolyát,
Kalapomba abból kötnek bokrétát.
Kiskertemben van egy kis fa, nem látszik,
Minden éjjel tizenkétszer virágzik.
Apró annak, a levele, jószagú,
Kedves babám, mért vagy ilyen szomorú.
Kelj fel babám, mert meg akar virradni,
Mert én tőled el akarok búcsúzni.
Fel is kelek, mert nem tudok aludni,
Fáj a szívem, a szerelem gyötöri.

"Nagypénteken mossa holló a fiát…"

Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót-békát rámkiált.
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem én életembe!
Édesanyám, mi zörög a zsebébe?
Ha apró is, adjon egyet belőle.
Veszek véle, csináltatok márványkőből koporsót,
Négy sarkára ráveretem a jajszót.
Édesanyám kiáll a kapujába,
Sirat engem fekete gyászruhába.
Édesanyám, ne sirasson engemet,
Másnak adtam cserébe a szívemet.

"Kispejlovam megérdemli a zabot…"

Kispejlovam megérdemli a zabot,
Kétszer kerülte meg Magyarországot,
Harmadszor is, sejehaj megkerülhette volna,
Ha Görgey igaz szívű lett volna.
De Görgey nem volt igaz vezérünk,
Világosnál letétette fegyverünk
Ha Görgey, sejehaj, igazszívű lett volna,
A magyar ember senki rabja nem volna.

"Édesanyám mi van a kötényében…"

Édesanyám mi van a kötényében?
Piros alma, adjon egyet belőle.
Úgy sem soká ehetem az almáját,
Mert viselem a Román király csákóját.
Úgy sem soká ehetem a kenyerét,
Mert viselem a Román király fegyverét.

"Ha kimegyek a temető dombjára…"

Ha kimegyek a temető dombjára,
Ráborulok édesapám sírjára.
Édesapám, keljen fel a sírjából,
Mert katona lett egyetlenegy fiából.

"Édesanyám rózsafája…"

Édesanyám rózsafája
Engem nyílott utoljára
Bár sohase nyílott volna, nyílott volna
Maradtam volna bimbóba, hateha
Én vagyok az, aki nem jó
Felleg-ajtó nyitogató
Nyitogatom a felleget, a felleget
Sírok alatta eleget, hateha.

"Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának…"

Ne vigyetek, ne vigyetek engemet katonának,
Nincs akire, nincs akire itt hagyom a babámat.
Terád bízom, jó pajtásom, barátom,
Éljed vele világodat, világodat nem bánom.
Nem forog, nem forog a dorozsmai szélmalom,
Levelet írt, levelet írt az én kedves galambom.
Mit ér nekem a száz aranyos levele,
Ha én maga, ha én magam nem beszélhetek vele.

"Azt gondoltam, hogy nem leszek katona…"

Azt gondoltam, hogy nem leszek katona,
Gondot viselek az édesanyámra,
De már látom, semmi se lesz belőle,
Reábízom a jóságos Istenre.
Marsadjusztéromban állunk egész nap,
Gyenge vállam feltöri a cakompakk,
De a szívem nem töri fel semmi sem,
Haptákban is rád gondolok, kedvesem.
Nem hiszed, hogy elmegyünk a csatába,
Majd elhiszed úgy alkonyat tájába,
Hej, homályos lesz akkor a két orcám,
Mikor tőled el kell válnom, szép rózsám.
Jaj, Istenem, hogy nézhetek el eztet,
Háborúba viszik a szeretőmet,
Sír az apa, sír a testvér s szerető,
Mikor lesz már teli az a temetető.

"Temetőbe' szól az ének…"

(Hajnali)
Temetőbe' szól az ének,
Temetőbe kit kísérnek.
Akárki, már nem fél biz' a',
Nálam százszorta boldogabb.
Itt viszik az ablak alatt,
De sok ember sírva fakad,
Mért nem visznek engemet ki,
Legalább nem sírna senki.
Kísérj ki babám a sírig,
Az örök nyugodalomig,
Vess reám egy lapát földet,
Talán megérdemlem tőled

"De szeretnék az égen csillag lenni…"

(Hajnali)
De szeretnék az égen csillag lenni,
Minden éjjel az ég alján ragyogni,
||: Éjféltájban megkerülném az eget,
Onnan nézném, hogy a babám kit szeret. :||
El kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni a babámat, nincs kire.
||: Reád bízom jó barátom, virágom,
Éljed véle világodat, nem bánom. :||
Besorozott a német katonának,
Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak,
||: Lovat adott, keselylábú paripát,
Avval menek, kisangyalom, tehozzád. :||
Még az úton lefelé sem mehetek,
Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek,
||: Nem keresek, van már nékem egy barna/csalfa,
Homlokára göndörödik a haja. :||
Irigyeim nem hagyják, hogy szeressem,
Nem hagyják a szememet, hogy rávessem,
||: Meg van szokva két szemem az intéssel,
Gyönge karom szép leány öleléssel. :||

"Nagy gazda volt az én apám…"

(Hajnali)
Nagy gazda volt az én apám,
Nagy birtokot, hagyott énrám.
||: Hat ökörnek kötelét, három vasvilla nyelét
Kilenc szekér szénaboglyának helyét. :||
Nagygazda volt az én apám,
Nagy birtokot hagyott énrám.
||: A nagy hombárt üresen, a sok adót fizessem,
Széles földjét hogy keservesen nézzem. :||
De én azt elpazaroltam,
Magamnak semmit sem hagytam,
||: Hagytam biz' én eleget, jó kapa, kaszanyelet,
Temetőben sírnak való jó helyet. :||

"Fehér fuszulyka virág…"

Fehér fuszulyka virág
Ne jöjj hozzám napvilág
||: Inkább gyere sötétben
Hadd üljek az öledbe :||
A sarkantyúm taréja
Elveszett az éjszaka
||: Gyere rózsám keresd meg
Ha megkapod pengesd meg :||
Édesanyám a kendőm
Kéreti a szeretőm
||: Eredj lányom add oda
Én is úgy adtam oda. :||

"Ha te csóka csicsóka…"

Ha te csóka csicsóka,
Fészket rakott a fára
||: Diófa tetejére
Az én rózsám kertjébe. :||
Kolozsvári kapuba
Kiállott egy kislányka
||: Göndör haja csepp szája
Én leszek a babája :||
Kolozsvári kaszárnya
Kiállott egy regruta
||: Sárga cukrot ropogtat
Engem oda csalogat. :||

"Erdély körül van kerítve…"

Erdély körül van kerítve
Mégis kimegyek belőle
||: Olyan szép lányt hagyok benne,
Hogy holtig fáj a szívem érte. :||
Lányok, ti erdélyi lányok,
Kössetek százféle virágot
||: Tűzzétek fel a mellyetekbe,
Hogy arról jussak eszetekbe :||
Anyám öreg édesanyám,
Kedves felnevelő dajkám
||: Engemet idő előtt szültél
Mégis katonának küldtél :||
Megy a vonat Belényesre
Ripeg-ropog a kereke,
||: Az van az oldalára írva,
Hogy haza ne várjatok soha. :||

"Megátkozott engemet édesanyám…"

Megátkozott engemet édesanyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám
||: Csipkebokor legyen az én szállásom
Ott se legyen nékem megmaradásom. :||
Csipkebokor szúrta meg a kezemet,
Barna kislány csalta meg a szívemet,
||: Barna kislány ne csald meg a szívemet
Én akarom megcsalni a tiedet. :||

"Addig megyek míg a szememmel látok…"

Addig megyek míg a szememmel látok,
Ameddig egy sűrű erdőt találok
||: Sűrű erdő közepébe kaszárnya
Odaleszek édes rózsám bezárva :||
Messze földre bujdosott a galambom
Meg se látom vagy még hírét se hallom
||: Csak az esik a szívemnek nehezen
Hogy még nem is beszélhetek én vele. :||
Holdvilágos csillagos az éjszaka
Kisangyalom gondolsz-e rám valaha
||: Tanúm az ég és a fényes csillagok,
Hogy én babám mindig csak rád gondolok. :||

"Csujogatások…"

Piros alma lóg a fán,
Csak egy csókra fáj a szám
Ha a csókot megkapnám,
Nem fájna többet a szám.

A mérai faluvégen
Három csillag van az égen,
Ahol az a csillag ragyog,
Én is odavaló vagyok.

Az én szoknyám rózsaszín,
Vette nekem egy legény,
Ha még egyet vett volna,
Két rózsaszín lett volna.

A mérai tiszta víz
Olyan édes, mint a méz,
Aki iszik belőle,
Vágyik a szerelemre.

A mérai határon
Nem volt eső a nyáron,
Nem nőtt meg a kenderünk,
Kurta lett a pendelyünk…