A Magyar Lobbi 2004. január 23-i akció körlevele felidézte a Washington Times (átvéve a londoni Daily Telegraphtól) 2004. január 18-i beszámolóját cseh arisztokrata családok Beneš-dekrétum alapján elkobzott vagyonuk visszaköveteléséről indított pereiről — annak illusztrálására, hogy a beneši dekrétumok öröksége ma is él és pereket generál.

A kommunista diktatúra négy évtizede alatt kastélyaiktól, birtokaiktól megfosztott cseh arisztokrata családok leszármazottai sorozatos precedensértékű bírósági győzelmeket arattak, amelyek akár milliárdos nagyságrendű kártérítési kötelezettséget róhatnak Csehországra. A “Beneš-dekrétumok” néven ismert rendeletek alapján a második világháború végén németek, osztrákok és magyarok millióit fosztották meg vagyonuktól és űzték el őket. A cseh kormány, amely igyekszik ellenállni a szétszóródott arisztokrata leszármazottak követeléseinek, nem titkolta megrökönyödését a restitúciós igények nagyságrendjén, amelyek az ország néhány legnépszerűbb turisztikai látványosságának és mintegy 240.000 hektár területnek a visszaadását is érintik.

A cikk kiemelt esete Franz Ulrich Kinsky-é, egy nyolcszáz éves cseh főnemesi dinasztia fő örököséé, aki 150 pert indított, összesen mintegy 195 millió dolláros értékben — köztük a prágai Óváros téren álló, ma a Cseh Nemzeti Galéria egy részének otthont adó rokokó Kinsky-palotáért. Az állam azzal érvel, hogy Kinsky szülei és a legtöbb más igénylő náci kollaboránsok voltak; Kinsky ezt határozottan visszautasította, elmondása szerint családja éppenséggel németellenes környezetben nevelkedett, és apját is a németek “tüntették el”. A csehszlovák (majd cseh) “nemesség” jogilag nem is létezik a mai törvények szerint — mondta Pavel Dostal kulturális miniszter —, de hozzátette: “ezek az emberek együttműködtek a nácikkal, ezért érthető, hogy nem akarunk velük tárgyalni.”

(Washington Times / London Daily Telegraph, Kate Connolly, 2004. január 18.)

Forrás: Magyar Lobbi, 2004. január 23.