Lipták Béla LB aláírással közölt írása Konrád György New York-i könyvbemutatója nyomán, a Magyar Lobbi 2007. április 27-i leveléből.

Tagnap amikor Sanders Iván a magyarsághoz és a zsidósághoz való ragaszkodásról, lojalitásról kérdezte Konrád Györgyöt, – az “A Guest in My Own Country” szerzöjét, aki könyve angol forditásának megjelenése alkalmából van New Yorkban -, akkor az iró hasonlattal válaszolt. “Olyan ez, mint két asszonyt szeretni!” mondta. Igen, lehet, hogy ez a kettösség bonyodalmakat okoz, lehet hogy a két asszony féltékeny lesz egymásra és ez feszültségeket teremt, dehát ez az ö problémájuk, elvégre mit tegyen az ember, ha egyszer igy van, ha mindkettöt szereti?

Sokat megélt az iró, a kisfiu aki Berettyóújfaluból, annak “nyakas magyar zsidó” közösségéböl elindulva, késöbb a Pen Klub elnökévé, majd féltucat nyelven olvasott világhirü iróvá lett, kinek új könyvéröl ezen a vasárnap szól majd a New York Times könyvkritikája. A két asszonyt szeretni tudó Konrádot nem csak az ösi tradicióihoz ragaszkodó zsidó közösség formálta, de formálta a Berettyó is és formálták az ott, velük békében és kölcsönös megbecsülésben élö nyakas magyar kálvinisták is. Ök is formálták, mert ök is tudták, hogy az embert a kulturális gyökerei teszik, ok is ragaszkodtak a maguk ösi népdalaihoz, apáik és nagyapáik szokásaihoz, továbbadták a bölcs közmondásoknak és gyönyörü faragásoknak, himzéseknek a messzi multból érkezö üzenetét, azt, hogy te nem vagy akárki, te tartozol valahova, hogy neked vannak gyökereid, becsüld meg azokat! Nem számitott, hogy szombaton vagy vasárnap mentek az Isten házába, nem számitott, hogy ott mit is fohászkodtak, mit is énekelrek, az számitott, hogy elfogadták és tisztelték egymást, s az, hogy együtt szerették a tavasszal megáradó Berettyót, a mindannyiunk Teremtöje által alkotott szép vidéket, tudták, hogy egy az Isten és együtt szerették a magyar rögöt, mely idövel mindenkit magyarrá tesz. A Berettyó megtanitotta öket arra is, hogy minden áradás elmúlik, hogy a viz szlad, s a kö marad.

Kondádot hallgatva Teller Ede jutott az eszembe, mert ö 3OO százalékos embernek tartotta magát. Ö megvetette az olyan embert, aki cserélgeti lojatitásait, aki “minél inkább amerikai, annál kevésbbé magyar, vagy minél inkább magyar, annál kevésbbé zsidó”. Ö 1OO százalékos magyar is, zsidó is, amerikai is volt. Szerinte az egészséges lelkü ember nem cserélgeti, hanem gyüjti a lojalitásait! Szerinte is, mint Konrád szerint is, a lojalitás olyan mint a szeretet. Ö is nöi párhuzamot használt annak kifejezésére, hogy a matematika nem érvényes az emberi lélekre. Arra, hogy anyánk iránt érzett 1OO százalékos szeretetünk nem csökken attól, hogy késöbb feleségünket, majd leányunkat is 1OO százalékosan szeretjük.

Konrád azt mondta, hogy “örülnék, ha több lojalitásom is lenne, az a kár, hogy nekem csak kettöt adatott meg szeretni”. Mig hallgattam, nekem az járt az eszembe, hogy a több jojalitás gazdagabbá teszi az embert, gazdagabbá, megértöbbé, mert ö is, Teller is többszáz százalékos emberek.

LB

Forrás: Magyar Lobbi, 2007. április 27., 4b.