Választás helyett szavazás
2004. június 8. (7. oldal)

Lukács Csaba
Most sem sikerült magyar polgármestert választani Marosvásárhelyen, de a kolozsváriak megszabadultak Funartól – summázhatjuk a vasárnapi romániai helyhatósági választások eredményét.

Az RMDSZ sikerr?l beszél, de a kolozsvári eredmény els?sorban a román szavazók politikai józanodásának köszönhet?, a marosvásárhelyi kudarc mögött pedig ott lapul a tény, hogy az RMDSZ jelöltje közel tíz százalékkal kevesebbet kapott annál, mint amekkora a magyarok részaránya a városban. A vásárhelyiek nem felejtették el ugyanis, hogy a polgármesterségre aspiráló Kelemen Attila nemrég a román nemzeti ünnepen együtt koccintott a román és a magyar kormányf?kkel a budapesti Kempinski luxusszállóban, Erdély elcsatolására emlékezve. A tulipán újra megbukott Székelyudvarhelyen is (a független színekben indulni kényszerül? Szász Jen? harmadszor nyert az RMDSZ-szel szemben), és a legtöbb településen azért tudtak gy?zni, mert a romániai magyaroknak még mindig nem járt ki az, ami a román többségnek már a rendszerváltás óta természetes: a választás szabadsága.
Országosan közel tizennyolcmillió szavazó ugyan negyvenöt párt és kisebbségi szervezet több mint négyszázezer jelöltjéb?l választhatott, ám magyar szervezet egyetlenegy indulhatott el a polgármesteri székekért, a városi és megyei önkormányzatok tanácsosi helyeiért folytatott küzdelemben: az RMDSZ. Azokon a településeken, ahol többségben él a magyarság, ez a helyzet sok választót az egypártrendszerre emlékeztetett, hiszen a legtöbb esetben néhány RMDSZ-alkalmazotton és baráti körükön múlik, kit jelölnek a különféle tisztségekre. Másnak kevés esélye van a babérra, a román választói törvény ugyanis a már hatalmon lév?ket védi: új szervezet csak értelmetlenül szigorú és antidemokratikus procedúra teljesítése után indulhat, a független jelöltek pedig sokkal több szavazatot kell összegy?jtsenek, mint (párt-) listán induló társaik.
Az RMDSZ az elmúlt id?szakban nagyon sokat tett saját monopolhelyzete bebetonozására. A Magyar Polgári Szövetség hiába gy?jtött össze ötvennégyezer tagot, az RMDSZ által is megszavazott választási törvényre – és egy jogtalanul meghozott kései kormánydöntésre hivatkozva – nem indulhatott a helyhatósági választásokon. Kés?bb – szintén RMDSZ-nyomásra – a kényszer? megoldásként kitalált német fórumos listákat is kizárták, így a szövetségb?l kiábrándult magyarok vagy román pártok színeiben, vagy függetlenként kellett induljanak, ha éppen nem óvták meg ?ket. Az RMDSZ egyedül maradt ugyan a politikai porondon, de ezzel sok helyen saját szavazóbázisát, a magyarokat is elriasztotta a szavazóurnáktól, ennek köszönhet? a Székelyföldön tapasztalt rendkívül alacsony részvétel. Szerencsére – bölcs el?relátással – a kormánypártok id?ben eltörölték a részvételi küszöböt.
A választás szabadsága pedig jót tett volna a romániai magyar közéletnek. Az egészséges versenyhelyzet ugyanis nem csak a gazdaságnak jó, a politikai életben – ha van választék – egyrészt jobb teljesítményre sarkallja a feleket, másrészt aktivizálja az egy pártból (jelesül az RMDSZ-b?l) kiábrándultakat is, azokat, akik különben nem mennének el voksolni.
A vasárnapi eredmények azt jelzik, hogy a romániai magyarság körében tapasztalható csalódottságnak és kiábrándultságnak köszönhet?en megtörténhet: ?sszel az RMDSZ-re szavazók aránya nem éri el az öt százalékot és a szervezet nem jut be a parlamentbe.

Discussion/Fórum