Aggasztó lendülettel siklott át a romániai közvélemény a székelyföldi
autonómiát hirdetõ plakátok szállítóit, kiragasztóit ért megfélemlítõ
akción. Fodor Imre és társai ügyészségi-rendõrségi kihallgatását a
legtöbb bukaresti napilap afféle egynapos szenzációnak tekintette, csak
a Ziua tartotta fontosnak, hogy tovább üsse a vasat, no meg az emberjogi
ügyekben fáradhatatlan Smaranda Enache és Gabriel Andreescu. Pedig a
vészjelek egyáltalán nem hiányoztak: a marosvásárhelyi táblabírósági
fõügyész az alkotmányos rend felforgatásaként igyekezett kategorizálni a
plakátügyet, 5-tõl 15 évig terjedõ börtönbüntetést emlegetett, és
megnyugtatásként csak annyit tett hozzá, hogy egyelõre még nem
tartóztatják le Marosvásárhely alpolgármesterét.
Az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál alighanem a Krónika
érdeklõdése késztette arra Cristian Jura elnököt, hogy kijelentse:
hivatalból indítottak vizsgálatot a plakátügyben. Néhány órával az
elnöki kijelentés elõtt belsõ forrásokból még arról értesültünk, hogy az
intézmény nem kezdett saját hatáskörben vizsgálódni.
És mintha a magyar reakció sem lett volna a hatósági fellépés
súlyosságával arányos. Az RMDSZ nem tudta letenni a pártos szemüveget.
Mindvégig úgy tekintette, hogy a politikai riválisán segítene, ha
határozottan és erõteljesen lépne fel. Volt, aki az SZKT ülésén fel is
tette a retorikus kérdést: miért az RMDSZ-tõl várják el, hogy kihúzza a
bajba jutottakat a pácból. A kérdezõ véletlenül sem gondolt a szövetségi
program elsõ cikkelyére, melyben az RMDSZ érdekvédelmi közösségként
határozza meg magát. Markó Béla elnök is a kormánypárttal való
együttmûködés szintjén próbálta rendezni az ügyet, és mint ilyen, a
partner jó hírére is vigyáznia kellett. Ráadásul ebben a politikai
alkufolyamatban mindennek megvan az ára, a szövetségnek azért is
fizetnie kell, hogy a belügyminiszter visszahívja az agarait.
A plakátügy rendkívül súlyos kórképet mutat. Azt üzeni a hatalomnak,
hogy különösebb következmények nélkül lehet megsérteni a legalapvetõbb
emberi jogokat, ha ezt olyan cél érdekében teszik, amelyik a lakosság
többségének a támogatását élvezi. Ez a hangulat pedig akár a diktatúra
újbóli meghonosodásának is a melegágya lehet.
Gazda Árpád
