Parittyámban a k? az Úr neve…
El?ttem szürke, sok-pácélu rémség,
Mögöttem árnyék-hadsereg,
Fölöttem orkán, fergeteg,
És öngyilkos kisértés!

De parittyámban k? az Úr neve!
Számon gy?zni bizó, büszke ének,
Barát, – ellenség hogy nevet,
Hahó! De mégis én megyek!
És semmit?l se félek!

Hisz parittyámban k? az Úr neve…
Már nem nevetsz ijesztés durva szobra.
Fölöttem fények erdeje,
S kezemb?l sújt az Úr neve
Páncélos homlokodra!