A rombolás politikája
A kormány nemcsak súlytalanítja, hanem meg is osztja a határon túli magyarokat
2003. május 7. (7. oldal)

Lukács Csaba
Jelenleg ott tartunk, hogy a "nemzeti közép kormánya" egy nemzetstratégiailag
kulcsfontosságú kérdésben, a státustörvény módosításában előbb egyeztet a környező
országok (ellenérdekelt) kormányaival, aztán kikéri Brüsszel véleményét, majd az
eredményt beadagolja egy informális, az ellenzéki pártok előtt titokban tartott
megbeszélésen a határon túli magyarok képviselőinek. Ekkor jöhet a nyilvánosság: az
állítólag május elejére tervezett (mi van most, ha nem május eleje?) Máért, ahol a
sajtó és az ellenzék végre talán megtudhatja, mit tartalmaz a tervezett módosítás.

A fent megfogalmazottak egy része Kelemen András MDF-es országgyűlési
képviselő parlamenti interpellációja nyomán derült ki, aki Kovács
Lászlónál arról érdeklődött: a szocialista-liberális kormány regnálása
óta miért nem hívta össze egyszer sem a Máért mellett működő hat
szakértői testületet, melyben a parlamenti pártok szakemberei is
kifejthetnék véleményüket. A külügyminiszter nem kertelt: szerinte erre
nem volt szükség, mert előbb a szomszédos országok és Brüsszel
véleményére voltak kíváncsiak.
Eközben a Kárpát-medencében több mint ötvenezer pályázó várja hiába a
hatályos, az Országgyűlésben több mint kilencvenszázalékos többséggel
elfogadott, magyar törvény által biztosított oktatási-nevelési
támogatást a 2002-es évre. Tudom, nemrég Szabó Vilmos politikai
államtitkár az Illyés Közalapítvánnyal kiosztatott tizenkétmillió
forintot háromszáztíz pályázónak, de hát ez csepp a tengerben: a
tényleges igény a szakértők szerint két és fél milliárdra rúg. A 2003-as
támogatást csak a napokban hirdetik-hirdették meg, de hiába böngésszük a
költségvetést, erre nem találunk benne fedezetet.

Ejtsünk pár szót a kiszivárgott változtatásokról is: a hírek szerint nem
lesz benne az egységes nemzethez való tartozás kifejezés, és kikerül a
törvényből az úgynevezett nemzeti vízum is, amely a határon túli
magyarok anyaországi utazását könnyítette volna meg országunknak a
schengeni rendszerhez való csatlakozása után, és utalás sem lesz a
kedvezményes munkavállalási lehetőségre. Az elképzelés szerint a
diákkedvezményeket azok kaphatják majd, akik a magyar kultúrával vagy
irodalommal kapcsolatos tárgyakat tanulnak felsőfokon, így kikerülnek a
támogatási körből azok a határon túli magyar diákok, akik rendelkeznek
magyarigazolvánnyal, de például mérnöknek tanulnak román nyelven
(korábban ők is jogosultak voltak támogatásra, hiszen az oktatási
nyelvtől függetlenül a magyar értelmiségi réteget erősítik az iskola
befejezése után). A diáktámogatás és az oktatási nevelési támogatás nem
direkt módon történik majd, hanem a felsőfokú intézetek és az iskolák
mellett működő civil szervezetek kapják. Így még az is elképzelhető –
vallják sokan határon innen és túl -, hogy csak névleg magyar, de
szellemiségében a magyarság ellen tevékenykedő külföldiek részesülnek a
kedvezményekből, miközben a valóban magyar identitásúak kiszorulnak a
támogatottak köréből. A változás leglényegesebb eleme a nemzethez való
tartozás szimbólumának, a magyarigazolványnak az értéktelenedése, hiszen
korábban csak ennek birtokában lehetett támogatásért pályázni.

Az új helyzetnek leplezetlenül örülnek Bukarestben: a Cotidianul például
arról cikkezik, hogy magyartalanítják a státustörvényt. A lap szerint a
budapesti támogatásra mindazon más anyanyelvűek (románok, szerbek,
horvátok, szlovákok és ukránok) is támogatást kaphatnak, akik magyar
művelődéssel foglalkoznak, illetve magyar nyelvű iskolába íratják
gyerekeiket. Utóbbi még nem is volna baj, teszem hozzá, ám az mégiscsak
túlzásnak tetszik, hogy például a szélsőségesen nacionalista Vatra
Romaneasca szervezet magyar kutatási osztályának (melynek feladata a
magyar irredentizmus leleplezése) munkatársait Budapestről is
finanszírozzák.
A bukaresti napilap szerint a módosítási tervezetet a román kormány
éppen azért nem fogadja majd el, mert a kedvezmények a románok egy
részét is érintik. Ha ez így lesz, a tájba simuló Medgyessy-kormány
csöbörből vödörbe kerül, hiszen a módosítást többek közt épp a
szomszédokkal való gátlástalan kompromisszumkészség okán erőltetik.
Ellenzéki képviselők szerint a törvény tervezett módosításában a magyar
szakértelem nem, csak az ellenérdekelt felek kérései jelennek meg, így a
változás tömeges áttelepedési hullámot indíthat meg, főleg az EU-ból
tartósan kimaradó országok (Ukrajna és Szerbia) magyarsága körében.

A státustörvény kiüresedése mellett még van egy legalább ilyen kaliberű
"eredménye" a Medgyessy-féle nemzetpolitikának: a romániai magyarok (és
ez a veszély a horvátországi kisebbség esetében is reális) évek óta
nehezen fenntartott egysége. Beszéljünk nyíltan: az RMDSZ-ben a polgári
kormány idején is megvoltak az igen éles törésvonalak, de Orbánék az
egység fontosságát hangsúlyozva inkább az élni és élni hagyni elvet
részesítették előnyben. Így mindenki kakas lehetett a maga
szemétdombján: az anyaországból érkező támogatások egy részéből az RMDSZ
csúcsvezetése építhette a maga klientúráját, ám a fennmaradó rész fölött
a Markóéknak nem behódoló civil szervezetek és közéleti személyiségek
valósíthatták meg közösségépítő elképzeléseiket.

A tényeket, ha fogcsikorgatva is, kénytelenek voltak tudomásul venni a
szövetség csúcsvezetői, mert soha annyi támogatás nem érkezett Erdélybe,
mint a polgári kabinet idején, így a Sapientia Egyetem, a státustörvény,
a televízió határok nélkül program több százmillió forintja és a többi
támogatás fényénél az RMDSZ-politikusok is sütkérezhettek. A
Medgyessy-kabinet érkeztével aztán elefánt került a porcelánboltba: bár
jóval kevesebb pénz jut ma határon túli célokra, ezek fölött (a
hallgatásért cserébe?) kizárólag a Markó-csapat rendelkezhet. Összenőtt,
ami összetartozott: a határon túli magyarokkal foglalkozó budapesti
közhivatalnokok kinevezésénél Markó Béla szava volt a döntő, így a
pénzosztó csapok mindkét oldalán azok ülnek, akik csak és kizárólag az
egyre jobban pártosodó RMDSZ-csúcsvezetés érdekeit tartják szem előtt.
Markóék nyeregben érzik magukat: Tőkést megfosztották tiszteletbeli
elnökségi titulusától, közben Budapest hallatlan cinizmussal másnak adta
a már megnyert pályázatukra ítélt háromszázhúszmillió forintot;
egypártrendszerre emlékeztető alapszabállyal betonozták be magukat a
szövetség vezetőségébe; leszámoltak mindenkivel, aki nem állt be a
sorba.

Az élni és élni hagyni elv semmibevétele után az ellenzéki határon túli
magyarok számára nem maradt más út, mint meglépni az évek óta halogatott
lépést: politikai alternatívát kínálva az erdélyi magyarságnak
kideríteni, ki mögött van valós szavazóbázis. Ennek köszönhető a
fórummozgalom, és emiatt szaporodnak gomba módjára az erdélyi polgári
körök, egyre több romániai magyarnak van elege a Markó-monopóliumból.
A tét Bukarest számára is egyértelmű. A bukaresti Adevarul nemrég úgy
fogalmazott egy szerkesztőségi vezércikkben, hogy a székelyudvarhelyi
fórum nem a román állam, hanem a Romániai Magyar Demokrata Szövetség
biztonságát fenyegeti. Szerintük a mozgalom ellenreakciója annak a hét
éve folytatott RMDSZ-politikának, amelynek célja a mindenáron való
kormánypártiságban és Markó Béla örökös elnökségében fogalmazható meg.

Discussion/Fórum