Fel vagy leiratkozás a következö cimen:

Sólyom László elutasitotta a Horn Gyula kitüntetésére vonatkozó javaslatot. Köszönet mindenkinek akik mult heti akciónk keretében irtak Sólyom Lászlónak. Tájékoztatásul ide mellékelem Horn nyilatkozatát is: "A karhatalmisták nélkül sokan ma nem lennének itt… — 1956-ban a munkásmilíciák feladata volt a közrend helyreállítása, a közönséges bűnözők ellen kellett fellépniük, megvédeni a lakosságot, lehetővé tenni, hogy az emberek kimehessenek az utcára" – mondta a Die Weltnek a ma 75 éves volt pufajkás hazaáruló, majd kormányfö.

Megjegyzem azt is, hogy a világ energia-gazdaságának véglegesen megoldó "szoláris hidrogén" technológiáról szóló könyvemen dolgozom, s ezért nem leszek képes annyi idöt áldozni lobbink akcióinak kidolgozására, mint korábban. LB

TARTALOM

AKCIÓNK
1) LEVÉL JAKUBINYI ÉRSEK ÚRNAK
HÁTTÉRANYAG
2) GERGELY ISTVÁN VÉDELMÉBEN
3) VÉLEMÉNYEK:VÁMOS GYÖRGY,FELMÉJER PÉTER,LANTOS TAMÁS
3a) LIPTÁK BÉLA: MEGBÉKÉLÉS ÉS A MAGYAR JÖVÖ
3b) TÖRÖK BÁLINT: A JÓT NEM SZABAD ELFELEJTENI

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AKCIÓNK

1) LEVÉL JAKUBINYI ÉRSEK ÚRNAK

Jakubinyi György Eminenciás Úrnak
Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség
510010-Alba Iulia, Str. M. Viteazul 21., jud. Alba
Tel. 0258-811.689, 0258-818.942 Fax: 0258-811.454

TO: albapress@gyrke.uab.ro,
albapress@apulum.ro

Eminenciás Uram! Tisztelt Érsek Úr!

Úgy értesültem, hogy Gergely István csiksomlyói esperes-plébánost át kivánják helyezni egy másik egyházközségbe. Arról is éretsültem, hogy Gergely István hívei, a csíkcsobotfalvi, csomortáni és somlyói hívek azt kérik, hogy hagyják meg Gergely Istvánt abban a közösségben, amelynek lelki atyja.

Eminenciás uram! Csatlakozni szeretnék Gergely István hiveinek kéréséhez, mert úgy látom, hogy az ö két évtizedes áldozatos munkája pótolhatatlan. Úgy látom, hogy szüksége van rá a csíkcsobotfalvi, csomortáni és somlyói híveknek, az általa létrehozott ifjusági csoportnak, a Csibészeknek, és szüksége van ra a környék keresztény magyarságának.

Nagyon remélve, hogy kérésem meghallgatásra talál Önnél, maradok

Öszinte tisztelettel,

AZ ÖN NEVE ÉS CIME

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HÁTTÉRANYAG

2) GERGELY ISTVÁNRÓL

Védjük Gergely Istvánt !

Megdöbbentö és aggasztó, hogy Gergely Istvánt, a megbecsült és szeretett csíksomlyói Esperes-Plébánost el akarják távolítani híveinktöl. Ezt az egyházi szempontból érthetetlen lépést csak bukaresti nyomással lehet megmagyarázni.

Gergely István – "Tiszti" – székely/magyar szimbólummá vált, mert az értéktelenített világban határozottan ki mer állni az alapvetö európai éretékekért: a hit és a nemzet értékeiért.

A Gergely István elleni eljárás támadás ezen értékek ellen, ami azt jelenti: mindnyájunk ellen, a magyarság ellen is.

Védeni kell Gergely Istvánt ! Védenünk kell az általa képviselt értékeket ! Védekeznünk kell a jogellenes támdások ellen !

Ez most a mi közös ügyünk.

xxxxxxxxxxxxxxxxxx

Gergely István – túl sokat tett érettünk, hogy elengedhessük!

Szent István királyunk Szűzanyának tett felajánlása, és boldog emlékezetű Márton Áron püspökünk példamutató élete óta hisszük és tudjuk: a nemzeti- és a hitélet elválaszthatatlan számunkra.

Húsz évvel ezelőtt Isten kegyelme Csíkországba, Csobotfalvára olyan papot rendelt, amely hitében és nemzetében erősítette meg nem remélt módon székely híveit. Gergely István, a Tiszti néven ismert és szeretett pap soha nem látott erős közösséggé kovácsolta össze kisebb és tágabb közösségét. A társadalom szélére száműzött árva gyermekekből életképes, hasznos és virágzó közösséget formált. Hitet és magyar igét adott a Kárpátokon túl rekedt csángómagyaroknak, és csak történelmi léptékkel mérhető erővel és kitartással mutatott példát híveinek, a kommunista elnyomásban és a vadkapitalista időkben egyaránt. Aligha véletlen, hogy neve a Székelyföldön és a magyar világban egybeforrt az emberi tisztességgel, a keresztény értékekkel és a kitartással.

Húsz év alázatos és rendkívül termékeny munka után, Gergely Istvánt egyházi elöljárói, a gyulafehérvári érsekség által szaporított és éltetett katolikus magyar közösség kebléből áthelyezni szándékozik. Az egyházi döntésnek minden bizonnyal megvannak a maga kanonikus és egyházpolitikai érvei: hívő közössége azonban kétségbeesetten ragaszkodik jelképes és hivatott vezetőjéhez. Hiszen a bibliai példabeszéd óta ismeretes: aki a nyájat megosztani akarja, kergesse el a pásztort.

Nehéz, és emberi ítélet felett álló döntést hozni a lélek ragaszkodása és az egyházi elöljárók döntése között.

Éppen ezért Gergely István hívei, a csíkcsobotfalvi, csomortáni és somlyói hívek kérve kérik minden keresztény és magyar testvérüket: aláírásukkal és kiáltó kérésükkel folyamodjanak a Gyulafehérvári Érsekséghez: hagyják meg Tisztit, Gergely Istvánt annak a közösségnek, amelynek igazi értelemben vett lelki atyja. Szükség van Rá, szüksége van Rá híveinek, szüksége van Rá a Csibészeknek, és szüksége van Rá mindazoknak, akik magyar és keresztény igét hallottak tőle a két évtized áldozatos munkája alatt.

Testvéri szeretettel kérjük minden keresztény és magyar testvérünket: aláírásukkal támogassák a Gyulafehérvári Érsekséghez címzett fiúi kérésünket: Tiszti maradjon helyén.

2007. június 30.

Kezdeményezők:

György Attila, Csíkszereda-Csíksomlyó
dr. Soós Szabó Klára, Csíksomlyó
Antal Imre, Csobotfalva
Péter Imre, Csíksomlyó
Ferencz Csaba, Csomortán
Petres Gábor, Csomortán
Gál László, Csomortán
Gál Levente, Csomortán
Aláírók (2306 személy):

[Szerkesztői megjegyzés: a 2306 aláíró neve és lakcíme adatvédelmi okból nem kerül közlésre. Az aláírásgyűjtés eredményét lásd: Gergely István csíksomlyói plébános védelmében (2007).]

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) VÉLEMÉNYEK: VÁMOS GYÖRGY, FELMÉJER PÉTER, LANTOS TAMÁS

Vámos György, a Budapesti Zsidó Hitközség sajtóreferense:

„Milyen erkölcsi alapon vádol a pártelnök, amikor az általa vezetett párt jogelődje Izrael állam legádázabb ellenségei közé tartozott, és elsikkasztotta az NSZK-tól kapott zsidó kárpótlási pénzek jelentős részét? Milyen alapon vádaskodik a magánember, amikor zsidótól elkobzott villában lakik?" – foglalta össze aggályait a sajtóreferens.

xxxxxxxxxxxx

Feldmájer Péter, a Mazsihisz elnöke:

"Gyurcsány Ferencnek nemcsak erkölcsi alapja, hanem erkölcsi kötelessége is felemelni szavát az antiszemitizmus ellen, a Budapesti Zsidó Hitközség sajtóreferensének, Vámos Györgynek magánemberként tett minapi nyilatkozata pedig nem fedi sem a Mazsihisz, sem más zsidó szervezet álláspontját, azzal egyáltalán nem értünk egyet."

xxxxxxxxxxxxxx

Lantos Tamás:"Koszorús ezredes példátlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ez a példa nélkül álló, kockázatos hőstett (…) eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal eltolódott. (…) Ez tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. (…) Mindezekért nagy tisztelettel és büszkén szólok Koszorús Ferenc hősies, hazafias erőfeszítéseiről. Sok ezer család él ma, akik életüket egy ember hősies cselekedetének köszönhetik. (…) Ebben az évben, a magyar holokauszt ötvenedik évfordulóján, amikor a világ eltöpreng a történelem leckéjén, büszkén méltatom Koszorús ezredest, a hazafit, a humanistát és a hőst."

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3a) LIPTÁK BÉLA: MEGBÉKÉLÉS ÉS A MAGYAR JÖVÖ

Mult októberben, Budapesten két alkalommal láttam jelét az anti-szemitizmusnak. Egyszer a Corvin moziból kilépve egy borotvált fejü fiatalembernek zsidózó mondata ütötte meg a fülem és egy más alkalommal a Bartók Béla úton egy plakátra firkálva láttam egy nöi nevet és a név elött azt, hogy zsidó.. Két hét alatt ennyi anti-szemitizmust tapasztaltam, s ugyan ez is sok, ezt is szégyenlem, de ez hasonló a New Yorkban tapasztalható zsidózáshoz. Ugyanakkor azt is megfigyeltem, hogy Budapest házfalai sajnos tele voltak graffitival, de a feliratok között nem volt egyetlen zsidó ellenes felirat sem!

Ezért úgy gondolom, hogy a posztkommunisták azon állitása, hogy a kormány az antiszemitizmus megfékezését szolgálja, mesterségesen gyártott propaganda. Szerintem az irástudók felelőssége és kötelessége, hogy egyrészt tájékoztassanak az igazságról, másrészt ne csak kódszavakkal célozgassanak, hanem mondják ki a teljes igazságot, mert csak igy lehet feloldani a mesterségesen gerjesztett feszültséget.

Ideje lenne már annak is, hogy megértsük: A nácik NEM 6OO,OOO zsidót gyilkoltak le, hanem 6OO,OOO magyar embert, szomszédainkat, honfitársainkat! Ideje lenne annak is, hogy megértsük: a megbékéléshez szükséges a tények elfogadása is, de a bocsánatkérésre és a megbocsájtásra való készség is. Persze, ami a legfontosabb, az a kölcsönösségnek és annak az elfogadása, hogy a másik emberben észrevegyük a jót, azt ami vele összeköt és nem azt ami elválaszt töle.

Patrióta és Nacionalista

A hazaszeretet nem más, mint honfitársaink szeretete. Nem csak a zsidó vagy keresztény, jobb vagy baloldali, szabadelvü vagy konzervativ magyaroké, de minden magyaré. A mai Magyarországon sokan nem értik ezt! Sokan a másik magyart kirekesztö lélekkel lengetik a zászlóikat, éneklik a Himnuszt és közben mélyen meg vannak gyözödve arról, hogy öket a hazaszeretet vezeti. Pedig más a nacionalizmus vagy sovinizmus, mint a hazaszeretet. A hazaszeretet olyan, mint amit a nagypapa érez az unokái iránt, kiterjed az minden unokára, nincs annal előfeltétete.

Nacionalista vagy soviniszta más! A soviniszta olyan aki fajtáját a másikénál jobbnak, magasabbrendübbnek, kiválasztottnak tartja (mint az árja, vagy a cionista). A nacionalista úgy gondolja, hogy a másik faj, vallás vagy kultúra alacsonyabb rendü mint az övé, s ezért annak tagjaival neki nem kötelessége ugyanúgy bánni, mint ahogy elvárja, hogy vele bánjanak. Az ilyen fajban gondolkozó embernek mindegy, hogy ki milyen ember, neki csak az számit, hogy kinek kik voltak az ösei. Az ilyen ember az egyént nem a tettei vagy életútja, hanem a származása alapján itéli meg, tehát valami olyannak alapján, amiröl az illetö nem tehet, ami felett befolyással nem rendelkezik.

A nacionalistát nem a szeretet, még csak nem is a saját fajtájának a szeretete vezeti, hanem a másik ember lenézése, néha már gyülölete. Persze vannak akik tudatosan nacionalistának nevezik a patriótát, mert az a céljuk, hogy az átlagemberek agyában összekeveredjenek ezek a fogalmak. Igy tettek a multban a kommunisták, igy igyekeztek bemocskolni és összekeverni a hazaszeretö, egy nemzetet, egy kultúrát védöket a fajgyülölö nacionalistákkal.

A patrióta alapvetöen különbözik a nacionalistától. Számára tiszteletre máltó, ha valaki ragaszkodik apái tradicióihoz, nyelvéhez, kultúrájához. A patrióta megérti, hogy mindenki a magafajta emberek között érzi jól magát, a saját népdalait szereti hallani, népviseletét látni. A patrióta tudja, hogy gyenge az a jellem, sehonnai az az ember, aki cserélgeti lojalitását, elvégre az egészséges lelkü ember nem cserélgeti, hanem gyüjti lojalitásait. A patrióta tudja, hogy úgy ahogy az ember egyszerre tudja szeretni az anyját is, meg a feleségét is, úgy példáúl a zsidó származású magyar is vállalhatja mindkét lojalitását, s ettöl csak gazdagabb ember lesz.

Kettön Áll A Vásár

William O.McCagg neves történésznek (nem volt sem magyar, sem zsidó) kutatási területe a magyar zsidóság volt. Szerinte még sohasem volt olyan etnikum, amely olyan hathatósan járúlt volna hozzá hazája felvirágoztatásához és olyan kegyetlen elbánásban lett volna része, mint a Magyar zsidóságnak. Nekünk keresztényeknek öszintén, a családtagnak kijáró együttérzéssel kellene tudatunkba vésni, hogy igenis, voltak akik eltürték vagy részt is vettek zsidó honfitársaink megalázásában, megkinzásában. Arra is szükség lenne, hogy öszinte hálával gondoljunk azokra a zsidó származású honfitársainkra, akik rendkivüli módon járultak hozzá hazánk felvirágzásához.

Itt az ideje, hogy mi keresztények kevesebbet emlegessük a Kún, Szamuelli, Rákosi, Gerö, Farkas, Révai vagy Péter Gábor neveket és többet az Angyal Pistákat. Amikor ezt mondom, akkor sokak szemén látom, hogy azt sem tudják kiröl beszélek, ki is az az Angyal Pista?! Pedig bizony tudni illene! Tudni illene, hogy volt egy Auswitzböl hazatántorgott zsidó munkásgyerek, akiből 1956-ban a Tüzoltó utcai szabadságharcosok parancsnoka lett. Bizony tudni illene azt is, hogy amikor Angyal Pistát utolsó útjára vonszolták Kádár pufajkásai, akkor ennek a magyar hazafinak, azok voltak az utolsó szavai, hogy "éljen a szabad Magyarország"!

A Zsidó Származású Magyarok Dolga

Persze a zsidó származású magyarokra is vonatkozik, hogy kettőn áll a vásár: Az lenne a szép, ha ök lennének akik felhivnák a figyelmet arra, hogy a magyar felsöháznak és tábornoki karnak zsidó tagjai, Kossuthnak zsidó ezrede volt, ök védenék meg népüket a “Hitler utolsó csatlósa” szerü vádaktól. Az szolgálná igazán a megbékélést, ha ök a Szálasiak és Bakyak helyett a Koszorús Ferenceket, és Baránszky Tiborokat emlegetnék többet. Ök emlékeztethetnének arra, hogy Magyarország volt az egyetlen német szövetséges, mely fegyverrel védte meg fövárosa zsidó polgárait, s hogy a páncélos ezredest, aki 1944 július 6-án kiparancsolta a nácibarát csendöröket Budapestről, úgy hivták, hogy Koszorús Ferenc.

Arthur Schneiernek, a mai new yorki rabbinak, 1941-ben nagyapjával menekülnie kellett Ausztriából, s mivel Amerika (kvóta okokból) nem fogadta be őket, Magyarorzágra jöttek, ott éltek. A rabbi igy tanult meg magyarúl és szerette meg népünket. Ö hangsúlyozta, hogy a magyar zsidóságot ért tragédia egy katonailag megszállott országban történt, hogy a német megszállás elött egyetlen Magyar zsidót nem vittek Auswitzba. Azt is kimondta, hogy a nem-zsidó magyarság között akadtak akik veszélyt vállaltak zsidó honfitársaik védelmében.

Az öszinte szókimondáshoz az is hozzátartozik, hogy nem csak a kommunista vezetésben voltak sokan a zsidók, de a videkre deportáltak, az ÁVH börtöneiben, söt a különbözö kirakatperek kivégzettei között is jócskán akadtak zsidó származású magyarok. Hogy a magyar zsidóság hogyan érzett, mit gondolt a Rákosi diktatúráról mutatja az is, hogy 1949 és 1956 között 85,000 magyar zsidó ( az akkori összzsidóság mintegy 40 %-a) hagyta el az országot.

Mondjuk Ki A Teljes Igazságot

Igen, itt az ideje, hogy kimondjuk a teljes igazságot és itt az ideje, hogy kimondjuk egymásról a jót is. Itt az ideje, hogy ugyanúgy megemlékezzünk azokól is, akiket 1944-ben zsidóságuk miatt hurcoltak el és azokról is akiket kollektiv bünösségük miatt 1946-ban kitelepitettek a Felvidékröl, vagy azokról akiket 1951-ben származásuk miatt deportáltak. Itt az ideje, hogy elitéljük az emberi szenvedés minden okozóját. Itt az ideje, hogy az erkölcsi kárpótlást megadjuk minden ártatlanul megalázott honfitársunknak. Itt az ideje, hogy történelmünk szereplöit oda soroljuk ahová valóak: a Szálasikat és Rákosikat együtt a hazaárulók közé, a Koszorus Ferenceket és Angyal Pistákat pedig nemzetünk hösei közé.

Itt az ideje annak is, hogy megtisztitsuk szókincsünket a kódszavaktól. Ha azt akarjuk mondani, hogy zsidó, mondjuk azt. Ha azt akarjuk mondani, hogy liberális vagy szabadelvü (mint volt Eötvös, Deák, Kossuth és Széchenyi), mondjuk azt. A világos beszéd, a szókimondás nem udvariatlanság, az az öszinteség jele, mig a kódszavak használata a sunyi és gyáva célozgatásé.

És végül itt az ideje annak is, hogy megnyugtassuk a zsidó származású magyar anyákat, hogy nincs félnivalójuk a magyar hazaszeretet, a magyar nemzeti öntudat újraébredésétöl. Itt az ideje, hogy kiközösitsük sorainkból a gyülölködést és testvérharcot szitókat, hogy visszahozzuk a kulturális pluralizmus légkörét, mely Magyarországot a szabadelvü Deák Ferenc idején fellenditette. Itt az ideje, hogy visszahozzuk azt a befogadó és toleráns légkört, mely lehetövé tette, hogy a világon elsönek nálunk mondasson ki a vallás szabadsága. Igen, itt az ideje, hogy a magyarság újra valódi arcával mutatkozzon be a világnak. Itt az ideje, hogy a “betört ablakú kirakatok és az őrizetlen irószövetségi gyüjtöládák népe” a ma már szabad hazájában átvegye a szót és az “aki magyar velünk tart!” lelkületével megkezdje épiteni a jövö Magyarországát.

Lipták Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3b) TÖRÖK BÁLINT: A JÓT NEM SZABAD ELFELEJTENI

A német megszállás alatt lévő Magyarországon 1944 júliusában Koszorús Ferenc ezredes hősies akcióval megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását (Fotó: Mti)

Auschwitzot megjárt barátom, Győri György írta visszaemlékezésében (melyben külön fejezetet szentelt a magyar zsidómentésnek): "A jót soha nem szabad elfeledni, akkor sem, ha a rossz erősebb volt nála, és írni, írni kell a jóról is, nemcsak a rosszról." Ez jutott eszembe az elmúlt hetekben, amikor a holokauszt emléknapja alkalmából sokan és sok helyen megemlékeztek arról a borzalomról, amely 1944-ben a magyar zsidóságot érte. A jóról talán csak egy orgánumban olvashattunk, pedig már 2001-ben megjelent Charles Fenyvesi Mikor az angyalok túljártak a világ eszén – Akik zsidókat mentettek a háborús Magyarországon című könyve. Mottóját így fogalmazta meg a szerző: "Anyám, Schwarcz Róza emlékének, aki e könyv megírására ösztönzött, örökül hagyva tiltakozását a feledés igazságtalansága ellen." Mégis, a holokauszt-megemlékezések idején sokszor elhangzott az az igaztalan vád, amely szerint az egész magyar társadalom minden részvét nélkül tűrte honfitársainak deportálását. Közeleg az évfordulója a
legnagyobb zsidómentő vállalkozásnak, a Koszorús-akciónak, amely 1944. július 6-7-én megakadályozta a budapesti zsidóság elhurcolását és elpusztítását. Vegyük sorra, mi mindenről kellene, lehetne írni, szólni!

Mindenekelőtt azt kell megjegyeznünk, hogy a német megszállás, 1944. március 19. előtt Horthy Miklós kormányzó és a Kállay-kormány ellenállása miatt még a zsidók elkülönítésére vonatkozó hitleri követelés sem talált meghallgatásra. A jeruzsálemi Eichmann-per főügyésze, G. Hausner szerint a megszállás egyik oka éppen az volt, hogy "a magyar kormány >>nem hajlandó leszámolni<< a nagyszámú magyar zsidósággal". Ezt a véleményt támasztja alá az a tény is, hogy Veesenmayer, a későbbi birodalmi
megbízott 1943-ban kétszer is járt Magyarországon. Jelentéseinek az a lényege, hogy nácibarát hatalomátvételre nem lehet számítani, mert a magyarországi szélsőjobboldalnak külső segítség nélkül nincs elég ereje a változás kikényszerítésére. Vagyis katonai beavatkozásra van szükség.

A megszállás utáni helyzetről pedig Szita Szabolcs holokausztkutató leírja Halálerőd című könyvében, hogy az ellenállási mozgalomnak a Honvédelmi Minisztériumban részt vevő tisztjei 1944. május 1-jén kiharcolták a németeknél, hogy a munkaszolgálatos századok számát 210-ről 575-re emeljék. Ezzel elérték, hogy mintegy 150 ezer javakorabeli zsidó férfit mentesítettek a deportálás alól. A szerző megállapítja:

"A magyarországi munkaszolgálat történetének egyik különös fordulata volt, hogy a Honvédelmi Minisztérium (…) 1944 nyarára olyan kormányzati intézménnyé vált, amelynek egyes szervei szerepet vállaltak a zsidó életek megmentésében."

A magyar társadalom a zsidókkal való együttérzés számtalan jelét adta. Molnár Ernő a győri munkásmozgalom történetével foglalkozó művében idézi Pohárnok Jenő nyilas újságíró kifakadását: "A gettóba vonuló zsidókat, batyus vonulásuk útján sok érzékeny lélek titkos sajnálkozása kísérte (…) az utcán többen is kifejezték sajnálatukat, bűnnek állítják be a zsidók elkülönítését." A Soproni Szemle egyik
1957-es számában ez olvasható: "A gettóból munkaszolgálatra kiemelt férfiak menetét a soproni utcákon sok nem zsidó sírása kísérte." És miről árulkodik ez a kiskunhalasi helyi lapban megjelent kis hír: "A zsidóknak tejet adó gazdákat vagyonelkobzással büntetik."? Török Sándor, a Keresztény Zsidók Szövetségének egyik vezetője egy interjúban elmesélte, hogy az őrzésükkel megbízott rendőrök egy
reggel kijelentették: "Nehogy azt higgyék, hogy most az egész ország részt vesz abban, ami a zsidókkal történik. Vegyék tudomásul, hogy mi magukkal érzünk, és elítéljük azt, ami van."

Írni kellene Mester Miklósról, aki az ellenállás megbízottjaként mint kultuszminisztériumi államtitkár mentette a zsidókat egészen a nyilas puccsig. Tevékenységét Stern Samu, a Pesti Izraelita Hitközség elnöke 1945. február 14-én elismerő nyilatkozatban köszönte meg. Ebben hangoztatta, hogy az államtitkár "a nehéz időkben kizárólag igazságszeretettől, tiszta humanizmustól vezetve, bátran és eredményesen szolgálta az üldözött magyarországi zsidóság igaz ügyét.

Szólni kellene Soos Gézáról is, aki a Magyar Függetlenségi Mozgalom sokoldalú zsidómentő tevékenységét irányította. Megszerezte, lefordíttatta és eljuttatta az Auschwitzi jegyzőkönyv eredeti példányát többek között a kormányzóhoz, és ezzel jelentős mértékben hozzájárult a deportálás leállításához. Írni kellene Dávid Erzsébetről, sok debreceni üldözött megmentőjéről, akit a város megmaradt zsidósága "második Eszterünknek" nevezett (utalva a bibliai Eszterre, aki megakadályozta a perzsa birodalomban élő zsidók kiirtását). Halálos ítélet várt rá, és megmenekülését csak annak köszönhette, hogy a város börtönét lebombázták, így – ha sebesülten is, de – megmenekült.

Nem sorolhatjuk itt föl mindazokat, akik méltók a megemlékezésre. De írni, sőt beszélni kellene a parlament és a televízió nagy nyilvánossága előtt az 1944. júliusi Koszorús-akcióról, Budapest zsidóságának megmentéséről. Erről azonban nemcsak a baloldali, de a jobboldali politikusok sem szoktak megemlékezni. A Magyar Örökség bírálóbizottsága sem tartotta méltónak a kitüntetésre, sőt még a deportálás megakadályozását is Bakay Szilárd javára írta a tábornok laudátora, pedig ez a szintén kiváló katonatiszt csak egy hónappal később lett a főváros helyőrségének parancsnoka.

A magyar politikai elit szégyene, hogy a magyar Országgyűlés helyett 1994-ben, a deportálás leállításának ötvenedik évfordulóján a washingtoni képviselőházban Tom Lantos emlékezett meg Koszorús Ferencről. Az amerikai képviselő egyebek között ezeket mondta: "Koszorús ezredes példátlan tette az egyedüli ismert tény, hogy egy tengelyhatalom katonai erővel akadályozta meg a zsidók elhurcolását. Ez a példa nélkül álló, kockázatos hőstett (…) eredményezte azt, hogy Budapestnek a nácik általi végleges birtokba vétele három és fél hónappal eltolódott. (…) Ez tette lehetővé a híres Raoul Wallenbergnek is, hogy sikeres és eredményes mentő küldetését megvalósíthassa. (…) Mindezekért nagy tisztelettel és büszkén szólok Koszorús Ferenc hősies, hazafias erőfeszítéseiről. Sok ezer család él ma, akik életüket egy ember hősies cselekedetének köszönhetik. (…) Ebben az évben, a magyar holokauszt ötvenedik évfordulóján, amikor a
világ eltöpreng a történelem leckéjén, büszkén méltatom Koszorús ezredest, a hazafit, a humanistát és a hőst."

Ránki György szerint "a pesti zsidóság megmentésében végül is Horthyé a döntő érdem". Ezt annyiban egészíteném ki, hogy a főszerep a mentésben Koszorús Ferencé és beosztottjaié. Charles Fenyvesi szerint: "Az a kétszázezer magyar zsidó, aki megúszta a deportálást, és így túlélte a vészkorszakot, valamiképp a keresztényeknek köszönheti életét."

Ez mind igaz. Ennek ellenére hangsúlyozzuk, hogy a magyar történelem egyik mélypontja a vészkorszak. Éppen ezért a keresztény magyaroknak ma is együtt kell érezniük a zsidó magyarokkal. Mert a jóra nemcsak emlékezni kell, hanem gyakorolni kell ma is.

Török Bálint

Discussion/Fórum