A LOBBI LISTÁRA VALÓ FEL- VAGY LEIRATKOZÁS, VAGY AZ ÉKEZETTEL IRT SZÖVEG HIBÁTLAN OLVASÁSA CÉLJÁBÓL NYISSA KI HONLAPUNKA:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

VEGYEN RÉSZT AKCIÓINKBAN!

E HETI AKCIÓNK
1) A 16 PONT SZÜLETÉSÉNEK EMLÉKMÜVÉÉRT
1a) ALÁIRÁS GYÜJTÉS A MEFESZ VEZETÖK
FORMALEVELÉHEZ
1b) A 16 PONT SZÖVEGE
1c) A MÜEGYETEM REKTORÁNAK LEVELE
1d) VÁLASZ A MÜEGYETEM REKTORÁNAK:
MEFESZ ALAPITVÁNY?
HÁTTÉRANYAG
2) 5O. ÉVFORDULÓ
2a) EMLÉKMÜ A MÜEGYETEMEN
2a-1) PAPP TIBOR
2a-2) MARIÁN BÉLA
2a-3) FOTHY GYULA
2a-4) JANKÓ BÉLA
2a-5) PRÁGAY DEZSÖ
2b) PERR GYULA ÉS MARIKA KERESÉSE
2c) ERASMUS EUROMEDIA DIJ
2d) 1956 FÉLRESIKLOTT UTÓÉLETE
2e) ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉS NEW YORKBAN
2f) MEGEMLÉKEZÉS AZ AMERIKAI SZENÁTUSBAN
2g) ISMERJÜK MEG ÖKET, TETTEIKET: EMLÉKEZZÜNK
2g-1) SZABÓ BÁCSI
2g-2) DUDÁS JÓZSEF
2g-3) SZIGETHY ATTILA
2g-4) ANGYAL ISTVÁN
2g-5) WITTNER MÁRIA
2g-6) PONGRÁTZ GERGELY
2g-7) MANSFELD PÉTER
2g-8) DANNER JÁNOS
2g-9) MARIÁN ISTVÁN
2h) A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKMÜVE
3) KISEBBSÉGHEINK
3a) VERESPATAK
3b) MAGYARORSZÁGI KISEBBSÉGEK
3c) NYÁRI TÁBOR GYERGYÓBAN
4) EGYÉB
4a) EURÓPA NOSTRA DIJ
4b) MAGYAR ÖSZTÖNDIJ ALAP
4c) IFJUSÁGI TALÁLKOZÓ

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

E HETI AKCIÓNK

1) 16 PONT SZÜLETÉSÉNEK EMLÉKMÜVÉÉRT

(LÁZÁR ÖDÖN, az Amerikai-Magyar Diakszovetség egykori fötitkara kéri, hogy aki a MEFESZ-UFHS-AMSZ volt vezetöi és tagjai közül egyetért az ö alább ismertetett levelével, az adja hozzá aláirását. Magjegyzem, hogy mindez ma már csak formalitás, mert a Rektor Úr, 2OO6 július 19-i, alább mellékelt levelében visszavonta korábbi helybenhagyását, s elutasitotta, hogy a régi barátok a maguk költségére emlékmüvet állitsanak. Ugyan korábban arról tájékoztatott, hogy a szoborra az egyetemnek nincs pénze, s az csak az én költségemre születhet meg, most kiderült, hogy egyszerre került pénz, de a mi szobor tervünk vagy az általunk javasolt felirat nem kell.)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

(Aki aláirásával csatlakozni kiván az alábbi levél aláiróihoz, irjon Lázár Ödönnek: Edmund.lazar@tele2.fr)

1a) ALÁIRÁS GYÜJTÉS A MEFESZ VEZETÖK FORMALEVELÉHEZ

Dr. Molnar Karoly, rektor
Budapest, Muszaki Egyetem

Tisztelt Rektor Ur,

az 1956-os Muegyetemi emlekmuvel kapcsolatos donteset mi a Magyar Egyetemistak es Foiskolasok Egyesuleteinek Szovetsege (MEFESZ) volt tagjai es az 56-os forradalom aktiv
resztvevoi, – megdobbenessel olvastuk.

Szerintunk Liptak Bela, az 56-os forradalom egyik muegyetemista resztvevojenek es kituno kronikasanak terve felel meg leginkabb az 56-os forradalom szellemenek. Nem
tudjuk kik az Egyetemtorteneti es Hagyomanyorzo Bizottsag tagjai, de velemenyunk szerint valoszinuleg egyik sem vett reszt (koranal fogva) az 56-os forradalomban.

Ez a bizottsag vajjon milyen alapon cenurazza az idevonatkozo szoveget, milyen jogon torli ki a hosi halat halt aktiv forradalmarok nevet az onok alltal javasolt szovjet stilusu emlekmurol, hogy helyette egy, 1956 október 23 utan alakult, elottunk ismeretlen bizottsag nevsorat orokitse ott meg.

Az alairok nagyresze anyagilag tamogatna az emlekmu epiteset, de csak abban az esetben ha az a Liptak Bela altal javasolt formaban keszul el. Ellenkezo esetben az alairok, igyekezni fognak megakadalyozni ezt, a forradalom szellemet serto, kommunista izu hatarozatot.

Rektor Ur valaszat kerjuk az Edmund.lazar@tele2.fr kuldeni.

Teljes tisztelettel:

Bela J. Bognar, Ph. D., Professor Emeritus, Wright State University

Bujdosó Alpár ’56-ban a soproni Erdo-és Bányamérnöki Foiskola egykori MEFESZ- elnöke, majd az UFHS külügyi alelnöke.

Cserkuti Jànos – 1956 – ban másodéves villamosmérnök nemzetör.

Fenyvesi Karoly, 56-ban egyetemi hallgato es nemzetor, Kossuth Lajos Tudomanyegyetem, Debrecen.

Jeszenszky Géza történész, 1956-os Toldy-diák, 1990-94-ben külügyminiszter

Kasza L. László

Kovács György, 1956-ban Debrecenben rárióbemondó, majd 1960-tól 62-ig a német diákszövetség elnöke.

Làzàr Ödön, az Amerikai-Magyar Diakszovetseg egykori fotitkara

Rona Peter az Amerikai-Magyar Diakszovetseg volt elnoke

Tar Pal, a Kisgazda Part Semmelweis utcai szekhaza orsegenek parancsnoka. Magyarorszag volt Washingtoni nagykovete.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1b) A 16 PONT SZÖVEGE
1956. október 22.

A MEFESZ építõip. mûszaki egyetemi diáknagygyûlés határozatának fõbb politikai, gazdasági és eszmei pontjai:

Az összes szovjet csapatoknak azonnali kivonását követeljük Magyarországról a békeszerzõdés határozatai alapján.

A Magyar Dolgozók Pártjában alulról felfelé, titkos alapon új alap-, közép-, és központi vezetõk választását követeljük, ezek a legrövidebb idõn belül hívják össze a pártkongresszust és válasszanak új Központi Vezetõséget.

A kormány alakuljon át Nagy Imre elvtárs vezetésével, a sztálinista Rákosi–korszak minden bûnös vezetõjét azonnal váltsák le.

Nyilvános tárgyalást követelünk Farkas Mihály és társai bûnügyében. Rákosi Mátyást, aki elsõ fokon felelõs a közelmúlt minden bûnéért és az ország tönkretételéért, hozzák haza és állítsák a nép ítélõszéke elé.

Általános, egyenlõ és titkos választásokat követelünk az országban több párt részvételével, új nemzetgyûlés megválasztása céljából.

Követeljük a munkásság sztrájkjogának biztosítását.

Követeljük a magyar–szovjet és magyar–jugoszláv politikai, gazdasági és szellemi kapcsolatok felülvizsgálatát és új rendezését a politikai és gazdasági teljes egyenrangúság és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján.

Követeljük az egész magyar gazdasági élet átszervezését szakembereink bevonásával.

Vizsgálják felül a tervgazdaságon alapuló egész gazdasági rendszerünket, a hazai adottságoknak és magyar népünk létérdekeinek szem elõtt tartásával.

Hozzuk nyilvánosságra külkereskedelmi szerzõdéseinket és a soha ki nem fizethetõ jóvátételek tényleges adatait. Nyílt és õszinte tájékoztatást követelünk az ország uránérckészleteirõl, kiaknázásáról, az orosz koncesszióról. Követeljük, hogy az uránércet világpiaci áron, nemes valutáért Magyarország szabadon értékesíthesse.

Követeljük az iparban alkalmazott normák teljes revízióját, a munkások és értelmiség bérköveteléseinek sürgõs és alapvetõ rendezését. Kérjük a munkások létminimumának megállapítását.

Követeljük a beszolgáltatási rendszer új alapokra fektetését és a termények okszerû felhasználását.

Követeljük az egyénileg gazdálkodó parasztok egyenrangú támogatását.

Követeljük az összes politikai és gazdasági pereknek független bíróságon való felülvizsgálatát, az ártatlanul elítéltek szabadon bocsátását, rehabilitálását.

Követeljük a Szovjetunióba kihurcolt hadifoglyok és polgári személyek azonnali hazaszállítását, beleértve a határon kívül elítélt foglyokat is.

Teljes vélemény-, szólás- és sajtószabadságot, szabad rádiót követelünk és a MEFESZ-szervezet számára nagy példányszámú új napilapot.

Követeljük a meglévõ káderanyag nyilvánosságra hozatalát és megsemmisítését.

Követeljük, hogy a sztálini zsarnokság és politikai elnyomás jelképét, a Sztálin-szobrot a leggyorsabban bontsák le, és helyébe az 1848–49-es szabadságharc hõseinek és mártírjainak méltó emlékmûvet emeljenek.

A meglévõ, magyar népnek idegen címer helyett kívánjuk a régi magyar Kossuth-címer visszaállítását. A magyar honvédségnek a nemzeti hagyományokhoz méltó új egyenruhát követelünk.

Követeljük, hogy március 15. és október 6. nemzeti ünnep és munkaszüneti nap legyen.

A Budapesti Mûszaki Egyetem ifjúsága egyhangú lelkesedéssel nyilvánította ki teljes szolidaritását a lengyel és varsói munkásság és fiatalság felé a lengyel nemzeti, függetlenségi mozgalommal kapcsolatban.

Az Építõipari Mûszaki Egyetem diáksága a leggyorsabban felállítja a MEFESZ helyi szervezeteit és elhatározta, hogy folyó hó 28-ra (szombat) Budapesten Ifjúsági Parlamentet hív össze, melyen küldöttségekkel részt vesz az ország egész ifjúsága.

Holnap, folyó hó 23-án délután. fél három órakor a mûszaki és egyéb egyetemek ifjúsága a Mûegyetem elõtti téren gyülekezik, onnan a Pálffy térre (Bem tér) a Bem-szoborhoz vonul, és megkoszorúzásával fejezi ki együttérzését a lengyel szabadságmozgalommal. E felvonuláshoz az üzemek dolgozói szabadon csatlakozhatnak.

Fenti határozat teljes, betû szerinti közlését ma este a rádió is, a magyar sajtó is visszautasította, a Szabad Ifjúság csak részleges közlését ígérte meg, fõleg az elsõ pont miatt. A határozat szövegének stencilen való azonnali sokszorosítását viharosan követeltük, de az arra vonatkozó utasítást Cholnoky rektor nem merte megadni.

A nagygyûlés kb. 2000 résztvevõjének spontán felvonulása még ma este folyamán az egyik nyomda elé és a határozat azonnali kinyomtatása – a résztvevõk viharos lelkesedése ellenére a megmozdulásnak nem kívánatos eltorzítása, illetve az esetleges összecsapás miatt – elmaradt.

Javaslatunkra a határozat végleges szövegét a plénum elõtt mikrofonba diktálták, a résztvevõk lejegyezték és egyelõre kézi-gépi másolását a fõváros széles rétegeiben hólabda-rendszerrel fogják terjeszteni.

A magyar sajtóban való teljes közléstõl nem tágítunk.

Folyó hó 24-én a MEFESZ a fenti határozat alapján országos vitát kíván indítani a magyar sorskérdésekrõl és követeljük azt, hogy a Magyar Rádió adjon a nagygyûlésrõl helyszíni közvetítést, és így a dolgozó nép elferdítés nélkül hallani fogja az ifjúság hangját, és eltökélt szilárd határozata addig be kell váltsa a helyszíni ígérgetéseket, a határozat teljes szövegének a napi sajtóban széles körben való közzétételére vonatkozólag.

E határozat az új magyar történelem hajnalán, 1956. október 22-én született, az Építõipari Mûszaki Egyetem aulájában, többezer hazáját szeretõ magyar ifjú spontán megmozdulásából.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1c) A MÜEGYETEM REKTORÁNAK DÖNTÉSE

Lipták Béla úrnak

President, Lipták Associates, P.C.

Tisztelt Professzor Úr!

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – hagyományainak megfelelően – méltó módon kíván megemlékezni az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójáról.

Professzor Úr előtt is jól ismert, hogy az Aula kövezetében márványtábla jelzi az 1956. október 22-i nagygyűlést, az aula falán pedig emléktábla örökíti meg hősi halottaink emlékét, köztük az Ön által is nagyon jól ismert Danner Jánosét is.

A forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján azoknak szándékozunk emléket állítani, akiknek eddig nem tettük – emlékezni szeretnénk az egyetem katonai parancsnokára, Marián Istvánra, akiről könyvében Ön is meleg szavakkal emlékezik, és a Műegyetem Forradalmi Bizottsága tagjaira.

Az emlékezés újabb helyét az Egyetemkert azon részén tervezzük kialakítani, ahol 1956. október 23-án egyetemünk hallgatói, oktatói, az ide érkező munkásfiatalok gyülekeztek, majd elindultak a történelmet alakító felvonulásra.

2006. július 7-én kelt levelében említettekkel szemben továbbra is fenntartom egyetemünk e tárgyban illetékes bizottságának azon véleményét, hogy az Ön által megküldött szobortervek egyikét sem tartja a célt elegendően kifejezőnek és Egyetemünk szerény körülményeinek megfelelő emlékhely kialakítását szorgalmazza. Az emlékhely középpontját, s ez jelképesnek is tekinthető, egy olyan kőszikla alkotja, melyet a szobrászok a Magyarországon fellelhető legellenállóbb kőfajtának tartanak.

Ebbe a kemény homokkőbe kerülnek kézi véséssel a feliratok. Egyetemünk mindent megtesz azért, hogy 2006. október 23-ra az egyetem kertjében elkészüljön az az emlékhely, melynek felavatását célszerű módon egyeztetni fogjuk a Műegyetem rakparton felavatásra kerülő emlékmű időpontjával is.

Amint az országos és a műegyetemi programok végleges menete kialakul, természetesen tájékoztatni fogom Professzor urat, s az egyetemi honlapon, sajtón keresztül mindazokat, akik emlékezni szeretnének az 50 évvel ezelőtt történtekre.

Budapest, 2006. július 19.

Üdvözlettel, Dr. Molnár Károly

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

1d) VÁLASZ A MÜEGYETEM REKTORÁNAK:
MEFESZ ALAPITVÁNY

Kelt Stamfordban, 2OO6 július 21-én

Dr. Molnár Károly

A Budapesti Műszaki Egyetem Rektora

Fax: O11-361-463-222O

Tisztelt Rektor Úr!

Sajnálattal vettem tudomásúl, hogy megváltoztatni kényszerült 2OO5 decemberi álláspontját, s nem adhat lehetőséget, hogy mi MEFESZ vezetők, a magunk pénzén, úgy emlékezzünk meg társainkról ahogy azt mi jónak látjuk. Mint már irtam, a forradalmat nem kövek csinálták, s az Ön által emlitett Forradalmi Bizottság nem is létezett akkor amikor mi, MEFESZ vezetök megszerveztük a felvonulást. Ugyanakkor, az Önök által felsorolt nevek között nem látom Gillemot László rektor úrét, aki viszont sokat tett, melletünk állt 1956-ban. Azt is megjegyzem, hogy az ÁVHs provokációk elkerülésére, 23.-án a kapukhoz örséget állitottunk és senkit nem engedtünk be a kapukon, aki nem az egyetemhez tartozott. Ezt csak azért irom, mert Ön levelében a Műegyetem kertjében „gyülekező munkásfiatalokról” irt. Ugyanigy, a provokációk elkerülésére, évfolyamonként és kart karba füzve vonultunk, a mellettünk vonulókat személyesen ismertük.

A fentieket csak a történelmi hitelesség kedvéért irom. A Rektor Úr döntését elfogadom. Remélem, hogy az állami ünnepségeket az illetékesek úgy időzitik majd, hogy azok ne ütközzenek a mi, október 23.-án, délután 14:32-kor (az 5O év elötti indulással egy időben) kezdődő felvonulásunkkal. Természetesen mi volt MEFESZ vezetők az állami ünnepségeken is részt veszünk majd. Remélem azt is, hogy Rektor Úr engedélyt ad a MEFESZ vezetők és a történelmi évfolyamok tagjainak, az egyetem kertjében való gyülekezésre, mert ha sokan gyülnénk össze, akkor nehezen férnénk el a Budafoki úti kapunál a járdán.

Rektor Úr kérdezte, hogy a MEFESZ és a Müegyetem történelmi évfolyamainak tagjain kivül kiket szándékszom meghivni? Úgy tervezem, hogy meghivom Danner János családját, volt menyasszonyát Dr. Somkuti Gabriellát, Kiss Tamást aki a Szegeden megalakult MEFESZ hirét hozzánk felhozta, Bibó István, Marián István, Nagy Imre, Kopácsi Sándor, Maléter Pál családjait, Király Bélát, Rácz Sándort, Csoóri Sándort, Lezsák Sándort, Demszky Gábort, Vizi Szilvesztert, Wittner Máriát, Pozsgay Imrét, Horváth Jánost, Mécs Imrét, Sólyom Lászlót, Mádl Ferencet, Göncz Árpádot és Per Bang Jensent.

Végül lenne még egy kérdésem: Én örömmel járulnék hozzá egy olyan 56-os alapitványhoz, mely évente egyszer, október 23.-án, dijat adna egy vagy több olyan diáknak, kik a hazáért, 56 eszméiért sokat tettek az elmult évben. Nem tudom, hogy a Müegyetemen jelenleg müködő 56-os Alapitvány ilyen munkát végez-e? Azt sem tudom, hogy létezik-e egy ilyen célú, de országos MEFESZ Alapitvány? Ha van lehetőség egy, pártok és ideológiák feletti, – mondjuk Danner-Marián Alapitvány névre hallgató – alap létrehozására, megköszönném a teendök mikéntjére vonatkozó tájékoztatást.

Az alapitvány a diákok tetteit a 16 Pont alább felsorolt eszméinek érvényesitése szempontjából értékelné, tehát olyan tetteket dijazna, melyek szolgálják a külsö és belsö megbékélést, a nemzeti önbecsülés felébresztését, a totalitariánus gondolkozás maradványainak a felszámolását, az egyetértést azon nemzeti céljainkban, melyek nem a választási ciklus függvényei, hanem hosszú távúak, segitik az állami korrupció és pártérdekek visszaszoritását, szolgálják a kisebbségeinkkel törödö, népünk multjához méltó közoktatást, elömozditják egy nyitott társadalom intézményrendszerének kiépitését és igy tovább.

Megköszönöm, ha Rektor Úr tájékoztat egyrészt egy ilyen alapitvány létrehozásának mikéntjéröl, másrészt arról is, hogy október 23-án gyülekezhetünk-e a Műegyetem kertjében?

Tisztelettel, Lipták Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HÁTTÉRANYAG

2a-1) EMLÉKMÜ A MÜEGYETEMEN

Kedves Béla !

Megdöbbentô, hogy még mindig itt tartunk ! A rektor javaslata elfogadhatatlan. Inkább ne legyen semmi… (persze ez sem jó!)

Lázár Ödön leveléhez én is csatlakozom. 56.ban egyszerû munkás voltam Budapesten, szívvel lélekkel azonnal a diákok pártján álltam, hiszen ugyanúgy gondolkoztam, mint ôk.

Barátsággal PAPP Tibor

xxxxxxxxxxxxxx

Valaki azt idézte a levelében, hogy: "Nehogy ki távol sir e nemzeten, Megutáli is kénytelen legye!"

Szerintem nem erröl van szó! A nemzet készen állana szembenézni a multjával, elfogadni a szabadság a demokrácia játékszabályait.

Amiröl szó van az, hogy a rendszerváltás elit váltás nélkül ment végbe, s a régi uralkodó osztály változatlanul ragaszkodik a hatalomhoz, a zsákmányhoz. Ezen nem kell csodálkozni! A történelem mutatja, hogy uralkodó osztály még soha, sehol nem mondott le önként a privilégumairól. Ez áll most is a totalitariánus, hatalmi szóval intézett lépések, az önálló kezdeményezések és a közvélemény elutasitása megett. Ezért irtuk a fent idézett 16 Pontot.

Kár, de érthetö, hogy a Rektor Úr kénytelen az adott vizeken kormányozni az egyetem hajóját. Igy tehát, a müegyetemista nemzetörleány michelangelói szobrától, hanem államilag "engedélyezett" kötömb "térplasztikájától", vagy a Budafoki úti kaputól indulva, de 5O év után is kart karba füzve megyünk majd 23.-án a Bem szobrához. Jó lesz Veled együtt menni…. Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2a-2) MARIÁN BÉLA

a message dated 2006.07.14. 7:01:09 Eastern Standard Time, mbela@marketingcentrum.hu writes:
Kedves Béla bácsi!

Tegnap alkalmam volt találkozni néhány emberrel a Mûegyetemrõl, és élve a lehetõséggel rákérdeztem az Emlékmûvel kapcsolatos véleményükre. Ez egy nem hivatalos, „fehér asztal” melletti, magánbeszélgetés volt, így természetesen nem a Mûegyetem „hivatalos” álláspontját ismertetem, csak azt amit nekem elmondtak. Ennek lényege így foglalható össze:

(Kedves Béla! Nagyon köszönöm sikertelen igyekezetedet. LB)

1. a Mûegyetem vezetése szívügyének tekinti az 50-ik évforduló méltó megünneplését, és ehhez rendelkeznek megfelelõ szervezeti és anyagi eszközökkel is.

(Korábban (irásban) úgy tájékoztattak, hogy nem rendelkeznek az anyagiakkal, ezért ajánlottam fel egy évi nyugdijamat! LB)

2. mindenképpen akarnak építeni egy emlékhelyet a Mûegyetem kertjében, ott ahol 1956 október 23-án is gyülekeztek a diákok.

3. Ez nem egy „szovjet mintájú obeliszk” lesz, hanem egy találkozóhely. Középen egy emlékmû, az oldalán megemlékezõ feliratokkal, körülötte pedig padok, ahol a diákok le tudnak ülni, ahova találkozókat lehet szervezni, és ami szervesen beépül a Mûegyetem életébe.

(Az obeliszkre emlékeztetö kötömb rajzát a Rektor Úr mellékelte leveléhez. A többiben persze egyetértünk, én egy szomorú füzt is gondoltam, árnyéknak, szimbólumnak. LB)

(Magánvélemény: nekem ez kifejezetten rokonszenves, és nagyon is ’56 szelleméhez méltónak érzem az elképzelést. A konkrét tervet azonban még nem volt módom látni, annak építészeti értékeirõl – esetleges hibáiról tehát nem tudok véleményt nyilvánítani.)

4. Az emlékmû megépítésére van elegendõ pénze a Mûegyetemnek.

(Ez új, eddig nem volt. LB)

5. A figurális szobortól („síró lány”) elsõsorban azért idegenkednek az egyetem vezetõi, mert azt nem érzik az egyetem környezetébe illõnek, és tartanak attól, hogy a diákok leginkább csak élcelõdnének a szoborral kapcsolatban. Már csak azért is, mert a Mûegyetem kertjében ezidáig csak egyetlen figurális szobor található, egy elsõ világháborús emlékmû, amely egy sisakos, de amúgy meztelen fiú szobra …

(Az egyetemnek 3 tervet nyujtottam be, mindhárom az ország lejobb, michelangelói tehetségü szobrászának teve.

Az elsö volt a müegyetemista nemzetör leány (Marika, aki a Körtéren esett el.)

A 2. A MEFESZ iroda asztala a 16 Pontot sokszorositó stencilgéppel, mellette felborult szék

A 3. vaskos könyv kötetek oszlopa, a köteteken történelmünk dátumai (17O9, 1848…). Könyvoszlop tetején 1956 nyitott könyve, a nyitott lapon a 16 Pont.

Az emlékmü felirata, mint tudod, köszönetet mond a 16 Pont-ot megiró, a felvonulást megszervezö, szabadságunkért életüket adóknak. Ezt utasitották el. LB)

6. A Mûegyetem vezetése feltétlenül számít Béla bácsi részvételére az ’56-os megemlékezéseken, és azt szeretnék, ha Béla bácsi vezetné a menetet az új emlékhelytõl a Bem térig.

(Én nem akarok semmit se vezetni, de természetesen ott leszek családommal, szivesen elmesélem a 16 Pont születését, Danner Jancsi utolsó perceit, elmondom, hogy mit üzen 56 a mai ifjuságnak és együtt indulunk, mint akkor, délután 14:32-kor, 23.-án a Bem térre. LB)

7. Mivel az emlékhely megvalósítására van pénze a Mûegyetemnek, a beszélgetésen felmerült az is, hogy az erre összegyûjtött pénzbõl talán lehetne egy alapítványt létrehozni, amely minden év október 23-án odaítélne egy díjat annak a hallgatónak, aki tett valami fontosat a Mûegyetemért, a hazáért. Ez tehát nem egy tanulmányi jellegû díj lehetne, hanem kifejezetten közéleti.

(A mai Magyar Lobbi körlevélben Zádor Pali és Jankó Béla (MEFESZ társaim) felvetették ugyanezt, s nagyon tetszik a gondolat. LB)

Nagyjából ennyi hangzott el az üggyel kapcsolatban a beszélgetésen, amely egyébként a kissé provokatív kérdezõsködéseim ellenére is igen jó hangulatú és oldott maradt.

Tisztelettel és barátsággal: Marián Béla

(Ha nincs ellene kifogásod, leveled feltenném a jövö heti lobbi körlevélre.

Igyekezetedet megköszönve, Édesanyádnak kézcsókkal, Béla bácsi

PS: Megjegyzem, nem igaz, hogy a 16 Pontot osztó műegyetemista nemzetörleány mezitelen lett volna! Azt pedig nem hiszem el, hogy a mai diákok kinevetnék akkori diáktársukat, s inkább meg kököckával szeretnének emlékezni. LB)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2a-3) FOTHY GYULA

Kedves Béla!

Tán már alig emlékszel rám én voltam az Argentinai delegátus egy idöben. A szobor kérdéshez szeretnék hozzászólni:

A kommunizmus , ma is sok helyen elismert politikai párt. Ezért egészen más szine van, és sokkal nmindekit átfogóbb, akik az 56-os forradalomban küzdöttek, ha a szovjet orosz elnyomás elleni harcot hangsulyozzuk és ebbe MINDEN szabadságharcos bele volna értve. A nagyfoku nemzetközi elismerés is ezt illeti. Azokat is megnyeri , akik csak az emberi jogokért hajlandók küzdeni.

Az egyetem álláspontja ezért szerintem helyes, mert pártpolitikán felül áll, bármennyire is, ha szivem szerint szólok, az eredeti szöveggel értek egyet. De itt magasabb szinten kell az egyetértést keressük.

Ami a névsort illeti, fogalmam sincsen mennyire evidens a tagok zömének ez a proponált névsor.- Ki volt a Müegyetemi forradalmi bizottság elnöke? Az ö nevét tenném csak be , a megfelelö indoklásokkal és körültekintésekkel kisérve.

Eszerint Pesten majd találkozunk ölel FOTHY GYULA

xxxxxxxxxxxx

Hát persze Gyula, a baj nem is abban volt. Könnyen megegyeztünk volna. A baj abban volt, hogy 2OO5 decemberében rábólintottak minden megjegyzés, kifogás nélkül, aztán júliusig semmi, s most úgy néz ki, hogy kútba esett, mert az állam elöállt az adófizetö pénzével, mert nem akar beleszólást, önálló kezdeményezést.

Jó lesz látni 23-án, ölel, Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2a-4) JANKÓ BÉLA

Kedves Bela:

Orommel vettem korleveledet!Elnezest kerek a lassu valaszert de a fiam Michigeni haza epeitesenel mint segedmunkas mukodom (jo fizetessel 🙂 -sic
transit gloria mundi!)igy nem voltam "vonalon "eddig.

Teljesen egyet ertek Veled ha mi az "oregek" nem emlekezunk meg a hosi halalt ado vertanukrol es a szenvedett bortonvben hurcolt tarsainkrol akkor a tortenelem megint friss veraladozatot fog kivanni a fiatal magyar
fiuk-lanyok testebol…ahogy "kedves" Putin mondta " most mar nem tankkal hanem olajjal es gazzal kell az orosz "hegemoniat" elterjeszteni ".Ez megint
a kis Magyarorszag fuggetlensegest fenyegeti(Hungary receives 75% of her energy from Russia WSJ July 14) es szabadsagert mindeg a fiatalok eletevel kell fizetni…Mind az Orvosi kar volt diak titkara, mind az UFHS volt alapito elnoke allok Melled.

Gondolom a rectorod Obeliske egy megoldas es talan a Te otleted is megoldhato: annak a negy oldalara lehet a "siro kis leany" kepet faragni, a neveket arannyal bevesni,a 16 hat pontot ratenni, es vegul; is a '48,56' "konyv symbolumat" is ravesni. Gondolom ma mar laserrel mindent lehet koben,femben belerajzoni nade ezt Ti mint mernokok jobban tudjatok…Velemenyem szerint az egyetem mindenkepen fizessen valamit mert igy nem csak hogy "beleszallnak" de lekoteleznek egyben is.

Mi a belso klinikaban '92 Pragay Dezso kezdemenyere egy Kis marvagy mecsest allitottunk fol a nevekkel egyutt ahol minden evben egy megemlkezes volt.Ezt most az egyetem attette egy bronz tablara a dekani hital kulso falara a 48 halottak melle…;

Iskola tarasam KOrmos Zotyo a Corvinban hallt meg ot ott lattam Nov.4 -6 utojara es neveben egy osztondijat alapitottunk 94-ben aminek a kamatja minden evben '23-an ket,harom erettsegito diaknak nyujt jelentos adomanyt.
Igy az ottlet Egy '56 -os Muegyetemi Osztondij nemcsak hogy jo de kritikus mert csak az elok tudjak fenntartani az eszmeket! Igy minden even lenne egy megemlekezes es azt aki kapja a szabadsag szikrajat viszi magaban.Ezt
lehetne forgo szereuen a hosi halottak neveben adni…Erre lehetne forditani a felajanlott penzeket es az egyetem fizesse az " obelisk" jelentos reszet.

Dr. Visontai Jozsef (cisztercita osztalytarsam) lett Koranyinak az utoda igy talan o is segithetne a "targyalasokban" (Cime H 1028 Budapest II Bukkfa UT
11), a masik tarsam aki Veletek " mozgott" Karner Pista (H 115 Bp Tetenyi
ut 8).

Mi tervezunk Pesten lenni October 19 tol es Varallyay Gyula rendezi az UFHS megemlekezo uleset amirol gondolom mar Te is tudsz. O mar Pesten van.

Viszontlatasig szeretettel olel, Bela.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kedves Bélám!

Jó volt hallani Töled, s arról is, hogy Ti mit és miként csináltatok az Orvosin. Nálunk a Müegyetemen még kialakulatlan a helyzet, de az ösztöndij-tanácsod mindenképen tetszik, azt felvasszük a teendök közé, s megvalósitjuk.

A Várallyay Gyuszi szervezte gyülésen 2O.-án ott leszek a várban, 21-én a Kommunizmus Áldozatainak emlékmüvénél Csömörön, 22.-én a Müegyetem Aulájában, 23.-n a Budafoki úti kapunál, honnan 14:3O-kor indulunk a Bem térre. Remélem lesz idönk beszélgetni.

Szeretettel ölel, Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2a-5) PRÁGAY DEZSÖ

Kedves Béla!

Figyelemmel és felháborodással a Müegyetem irányába kísérem eröfeszítéseidet.

Az "És – 1956 félresiklott utóélete" címü leveled nem jött át. Kérlek küldd el még egyszer.

Baráti üdvözlettel
Prágay Dezsö

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kedves Dezsö,

Ezen a cimen találod:

Ölel, Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2b) PERR GYULA ÉS MARIKA KERESÉSE

isztelt Professzor úr!

Regõs Sándor vagyok, a gróf Klebelsberg Kúnó által 1922-ben alapított, 1948-ban betiltott, majd 1989-ben újjáalakult Ciszterci Diákszövetség Pécsi Osztályának elnöke és fõszerkesztõje az Pécsi Osztály évenként négyszer megjelenõ "Fehér/Fekete" címû periódikájának

A szeptemberi "Veni Sancte" számunkban szeretnénk foglalkozni Perr Gyulával, aki a Rend Pécsi Nagy Lajos Gimnáziumában érettségizett, és most posztumus
megkapta a gimnázium érdemérmét. Mivel a szeptemberi számban meg kívánunk emlékezni az 56-os forradalom 50. évfordulójáról is, erre jó alkalmat nyújtana Perr Gyula életének az a szakasza, amelyben fegyverrel
küzdött a magyar szabadságért.

Birtokomban van az a visszaemlékezés, amelyben Ön a Móricz Zsigmond téri harcokat, ezeken belül Perr Gyula szerepét is leírja. Kérem hozzájárulását, hogy ezt leközölhessem
lapunkban. Hálás lennék azért is, ha remélhetõleg igenlõ válaszában a mártírhalált halt Marika kilétét is közölné velem.

Megkülönböztetett tisztelettel: Regõs Sándor

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Kedves Sándor,

Természetesen örömmel járulok hozzá tervetekhez, s örülök, hogy törödtök Gyuszi és Marika emlékével.

Gyuszival egy idöben kapcsolatban voltam telefonon (amikot átrepült felettünk, felhivott), s Emilben: mal.eva@mail.datanet.hu

Sajnos Marika kilétét nem tudom. Annyira emlékszem, hogy pici tornászleány volt, s néha odajött a Fradi pályán nézni, amikor magasat ugrottam.

Az, hogy meghalt nem biztos. Mikor Zsindely Lacival letettük az orvosi rendelö padlójára, nagyon elvérzett állapotban ugyan, de néha eszméletre tért.

Igyekszem érdeklödni, s ha továbbiakat megtudok, jelentkezem, Béla bátyád

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2c) ERASMUS EUROMEDIA DIJ

Az 1956-os Intézet "Magántörténelem és a Kádár Korszak" cimü, multimédiás munkája nyerte az Eaasmus EuroMedia dijat.

Ez az internetes tartalomszolgáltatás egy olyan adatbázis, mely személyes visszaemlékezések alapján idézi a XX. század második felének eseményeit, történelmét. Az Oral History Archivum interjú alanyai felelevenitik a forradalom és a szellemi ellenállás éveiben kifejtett tevékenységuüket, a megtorlást, a börtönéveket, majd a szabadulás utáni nehézségeket.

http:/server2001.rev.hu/oha/index_hu.html

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2d) 1956 FÉLRESIKLOTT UTÓÉLETE

Székelyhidi Ágoston
Már az emlékév közepén járunk. Az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójának eddigi jeles eseményeit ellentét feszíti, és idegenkedés kíséri. Júniusban főpróbaféle zajlott ebből. Nagy Imre, az egykori nemzeti kormány miniszterelnöke kivégzésének évfordulóján hazai és külföldi ötvenhatos szervezetek nyilatkozatát a korábban halálra ítélt szabadságharcos, ma országgyűlési képviselő Wittner Mária szavai nyomatékosították: "A megtorlás utódpártjának rendezvényein nem veszünk részt, külön ünnepelünk." A kormány maga nem válaszolt. A érintett MSZP országgyűlési képviselőcsoportja viszont 1956-os bizottságot állított, a megtorlásban szintén halálra ítélt Mécs Imre vezetésével. Nyilatkozott ez a bizottság is: "Megbékélést és összefogást szeretnénk." Feltételekről nem esett szó.

Ebben a keretben sajátos viszonylatot teremtett az amerikai elnök budapesti látogatása. Bush látványos beszédben méltatta az 1956-os magyar forradalom világméretű jelentőségét, ugyanakkor megbízható szövetségesként üdvözölte az újraválasztott szocialista-liberális kormányt. Felidézte aztán apja, idősb Bush 1989-es budapesti elnöki szereplését is, ezzel a magyar rendszerváltozás hatását a hidegháborús világ meghaladásában. Ütközés és sérelem nélkül ez az alkalom sem pergett le. A vendéglátó kormány csak együttműködésre kész ötvenhatosokat mutatott be az amerikai elnöknek. Az MSZP vezette kormányzattal szembeszegülő hazai és külföldi ötvenhatosok hangadó csoportja ezt kirekesztésnek tekintette. Tiltakoztak, sőt a mai elnök bocsánatkérését is elvárták az 1956-os amerikai segítség elmaradásáért. Csak mélyült hát a belső és a külső megosztottság. Keserves kilátás, ha az ország így vág bele a közelgő helyhatósági választásba és az októberi ünneplésbe.

Bizony, 1956 félresiklott utóéletének vagyunk tanúi, részesei, áldozatai. Utóélet? De minek is az utóélete? A forradalom kiteljesedett élete mindössze a győzelem négy napjáig tartott. Október 23-ától 31-éig inkább a nagyszerű, de fokról fokra viaskodva bontakozó előéletről beszélhetünk. Nagy Imre miniszterelnök 26-án még maga is arra hajlott, hogy: "Elébe megyünk a népi mozgalomnak és a nemzeti érzéseknek, ezáltal szétverjük az ellenforradalmárokat, és megőrizzük a népi demokráciát." Végül 31-én az Országház erkélyéről a frissiben átalakított kormány fejeként mégis ő hirdette ki a győzelmet: "Az a forradalmi harc, amelynek ti voltatok a hősei, diadalt aratott. Ez a győzelem hozta létre a mi nemzeti kormányunkat, amely hazánk függetlenségének és szabadságának szilárd talaján áll." November 4-étől a forradalom teljes életének ezt a négy napját követte az utóélet ötven éve. Ebből harminchármat a megtorlás, az elfojtás, a felejtés tett ki. A többi tizenhét évet 1989-től máig a rendszerváltozás korszaka foglalja magába.

Négy nap teljes életre inkább a totális tagadás és valami maradék-igazságtétel jutott. Hiszen csak maradék igazságtétellel számolhatunk. Tény ugyan, hogy Magyarországon 1990 óta közjogilag független és demokratikus hatalmi rendszer működik, ez azonban nem 1956 győztes forradalmának törekvéseit folytatja. Az igazságtétel szorosabban a forradalom alapjának elismerésére, a résztvevők megtorlás utáni kárpótlására, az események sokoldalú történeti és eszmei ábrázolásának lehetőségére vonatkozik. Ez is inkább a hivatalosság és a szakmai nyilvánosság szűkebb körében érvényesül. Az együtt élő nemzedékek egésze nem tud közel kerülni 1956 emlékéhez, nem akarja és nem meri azt vállalni vagy elutasítani, személyes magatartásában nem szán neki szerepet. Holott 1956 méltó utóéletét a mindenkori együtt élő nemzedékek őszinte azonosulása jelentené. Erre most kínálkozik talán az utolsó esély.

Kin és min múlik az utolsó esély valóra váltása? Először a megosztottság feltárásán, másodszor a lezárásán. Természetesen az 1956 óta sorjázó nemzedékek magatartását is a személyes és a közösségi önazonosság alakítja. Itt, ebben az önazonosságban halmozódtak fel a megosztottság indítékai. A rendszerváltozás fordulata is ezen a síkon jelent meg, nevezetesen azáltal, hogy 1989. január 28-án Pozsgay Imre akkori pártállami miniszter először minősítette népfelkelésnek 1956 ellenforradalomnak gyalázott forradalmát. A nyilvános minősítés gyökeresen új politikai és szellemi folyamatokat gerjesztett. Az együtt élő nemzedékek tömegeit aztán főleg az önazonosság és a lelkiismeret új kérdései érintették.

Gondoljuk meg, hogyan is sodródott szembe egymással az említett két halálra ítélt ötvenhatos és mai országgyűlési képviselő. Nos, lelkiismereti alapon. Erről a személyes és közösségi lelkiismeretről egyébként először Horn Gyula beszélt az MSZMP Központi Bizottságának 1989. február 10-i zárt ülésén: "Nem szabad megengednünk azt, hogy 1956 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel. És ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést. Arról nem is beszélek, hogy az 1956-os dolog egy óriási gesztus az ellenzéknek, mert mint a nemzet lelkiismerete léphetnek fel 1956 kapcsán. Ez nekünk nem jó." Horn Gyula, a pártállam akkori külügyminisztere és a rendszerváltozás korszakának szocialista miniszterelnöke jól érzékelte mind a megosztottság okát, mind a következmény irányát. Felmérte, hogy elkezdődött a megtorlás újraértékelése, a győzelemtudat válsága, a széthulló hatalmi támasz pótlásának keresése. Tanulságos ez ma is.

Hasonlóan tanulságos vélemény érkezett a másik oldalról. Nagy Imre újratemetése előtt egy nappal, 1989. június 15-én a miskolci sportcsarnokban az ellenzéki Csengey Dénes szónokolt: "A lelkiismeret nem csak a hatalom birtokosaiban ébred mostanában. Azt hiszem, hogy a magyar népnek is van mivel elszámolnia: tudniillik a saját lelkiismeretével. Önök is belenyugodtak abba harminchárom éven át, hogy elfelejtik, mi történt 1956-ban. Belenyugodtak abba, hogy szabadság nincs, valódi közvélemény nincs, valódi nyilvánosság nincs. Ennek fejében nem kell túlságosan hangosan tapsolni, lesz vasárnap húsleves és rántott hús, lesz hétvégi telek, Trabant, Kékes televízió. Ezt az alkut a magyar nép megkötötte, a magyar értelmiség is megkötötte. Nagyon kevesen vannak, akik ezt nem tették meg – magamat sem veszem közéjük." Csengey Dénes akkor az MDF alapító elnökségi tagja volt, később a Nemzeti Kerekasztal fontos szereplője és az 1990-es vezető kormánypárt országgyűlési képviselője. Íróként különös átéléssel fejezte ki az önazonosság és a lelkiismeret dilemmáit. Épp ezekről tett vallomást a rendszerváltozás hajnalán.

Nyilvánvaló, hogy 1956 hazai utóletét sokáig megtorlás és megosztottság sújtotta, mégpedig hatalmi nyertesekkel és vesztesekkel. De lám, az 1989/90-es fordulat az első szabad választás konzervatív győzelmével sem zárta ki a kölcsönös megértést emberi és lelkiismereti síkon. Az addigi nyertesek és vesztesek abban a történelmi pillanatban megtalálhatták volna a közös kivezető utat. A folyamatok azonban más pályán mozogtak tovább. Tudhatjuk, hogy ennek irányát mindenekelőtt gazdasági érdekek és kényszerek szabták meg. Márpedig ahol ilyen erők uralkodnak, ott nyertes és vesztes között nem emelhet hidat egyedül az emberi és a lelkiismereti közeledés. Ott ezt a hidat főleg a politikai akarat és a véleményformálás építheti fel.

Magyarországon 1990-től a közjogi rendszerváltozás így a gazdasági érdekek és kényszerek elsőbbségével társul. Az addigi hatalmi nyertesek és vesztesek helyét most már gazdasági nyertesek és vesztesek foglalják el. Meg kell állapítanunk, hogy a korábbi és az új nyertesek és vesztesek jellegzetes csoportjai ugyanazon a két oldalon voltak és vannak. Egyik oldalon az 1956-os megtorlást irányító pártállam felső döntéshozóiból állt össze a korábbi és az új gazdasági nyertesek folytatólagos csoportja. Másik oldalon a forradalom híveinek és a megtorlás áldozatainak megbélyegzett csoportja vált jogfosztottá 1990 előtt, és maradt érdemleges anyagi forrás nélkül 1990 után. Ezért az örökletes megosztottságért a felelősség az 1956-os megtorlás oldalára hárul – az ősbűnt ott követték el. Az áldozatok, a megbélyegzettek, a jogfosztottak, a forrás nélkül maradtak oldalának magatartása ebből a helyzetből ered. Ha választ adnak, erre adnak választ.

Furcsa mód, ami összeköti a két oldalt, az a folytonosság. A nyertesek csoportja a folytonos előnyt őrizné, a veszteseké a folytonos igazságot. A tét ezért abban áll, hogy ez az előny és ez az igazság összefér vagy kizárja egymást. Itt persze nem az igazság szorul arra, hogy elsőként ajánljon engedményt. Még az emlékév küszöbén, 2005. december 24-én a Népszabadságban Pintér Zoltán politikatörténeti esszéje így jellemezte és sürgette a megoldást: "Mindenki a maga szerencséjének kovácsa, tartja a mondás. És mindenki kovácsa a saját szerencsétlenségének is. Az MSZP-re ez feltétlenül igaz: nem élvez teljes szabadságot a múlthoz való viszonyának meghatározásában, mivel megkerülhetetlen számára az MSZMP-vel, a magyar baloldal kommunista hagyományával való közösségvállalás. A Kádár-rendszerhez való hozzákötöttség nem áll összhangban egy nyugat-európai polgári demokratikus értékeket valló párttal, mivel az államszocialista kurzus éppen ezeknek az értékeknek a tagadására épült. Az alapvető ellentmondásra a szocialisták válasza a hallgatás, a múlt elemzésének elmulasztása volt."

Valóban az utolsó esélynél tartunk. A visszatekintő nyílt tisztázás elhallgatása és elmulasztása miatt az 1989/90-es fordulat óta a megosztottság nyertes és vesztes csoportjai köré táborok gyűltek fel. Ezek a táborok kölcsönös fenyegetést és félelmet keltenek egymásban. Mintha nem is demokráciában élnénk. Gyakran hivatkozunk Bibó István megfigyelésére, hogy demokrácia ott van, ahol nincs félelem. Így igaz. De kövessük csak az összefüggést: "A politikai élet végzetes félelmeinek az a tulajdonságuk, hogy pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek." Az 1956-hoz kötődő mai ellentáborok felduzzadását ilyen mesterségesen előhívott veszedelmek és félelmek is magyarázzák. "Felelősséggel tartoztok ti is az 1956-os megtorlásért és a forradalom híveinek megalázásáért" – vádolja a nyertesek mai csoportját a vesztesek csoportja. "Az 1956-os megtorlásért csak az elvakult gyűlölet teheti felelőssé a mai szocialista döntéshozókat" – hangzik a másik oldalról a visszautasítás és a szemrehányás. Olykor esetleg fordul az átkiabálás sorrendje. "Nem akarjátok észrevenni, hogy a mai szocialisták már az árkok betemetését kívánják?" – kérdezi ingerülten a nyertesek fiatalabb nemzedéke a vesztesektől. "Akkor is a megtorlás bűnének beismerésére és bocsánatkérésre várunk" – vágnak vissza igazuk tudatában a vesztesek szószólói. Közben a két hangadó csoport mögött a két táborban "pusztán a félelem erejénél fogva elő tudják hívni azt a veszedelmet, amitől félnek".

De azért az idei június egy kis reményt is táplál. Nagy Imre kivégzésének évfordulóján Szili Katalin országgyűlési elnök, az MSZMP egykori tagja és az MSZP alapítója a múlt "szégyenén" sajnálkozott. Ezzel megtörte az MSZP mai döntéshozóinak hallgatását az 1956-os megtorlás felelősségéről. Most már mi is lehet hátra? Ütközés és megoldás itt a mai döntéshozók felelősségvállalásában összpontosulhat, a folytonosság és az önállóság világos megfogalmazásával. Igaz, megértő válasznak is kellene érkeznie a másik oldalról. Az egykori áldozatok és vesztesek mai képviselői erre 1989 óta késznek mutatkoznak. Csak az az átkozott megosztó határ tűnjön el végre! Ezen határ felhúzásának mindig is a nemzet látta kárát, és a lebontás a nemzet javát szolgálná. A személyes és a közösségi önazonosság és lelkiismeret mai és holnapi világa pedig megszabadulna attól a görcsös kényszerességtől, hogy ez a megosztó határ szabályozza még a köszönést és a kézfogást is, vagy például egy írás megjelenésének helyét.

Mindenesetre ezt a konzervatív szemléletű jegyzetet a szerző a liberális értékrendű Élet és Irodalomnak küldi. A címzés és a fogadás ma még kockázatnak számít. De a tét nagyobb a kockázatnál. Emlékezzünk 1989-re, a korábbi megosztottság lezárásának és az új megosztottság hiányának kegyelmi pillanatára! Akkor ilyen kockázatra senki sem gondolt. Az akkori június Nagy Imre újratemetésével éppen hogy a megosztottság történelmi temetésének esélyét villantotta fel. Az idei emlékév kívánatos méltósága aztán miért ne biztatna a megosztottság lebontására, az utolsó esély keresésére? Miért is ne – együtt a megosztottság mindkét oldaláról, a jóhiszeműség jegyében? A többi majd elválik.

Székelyhidi Ágoston

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2e) ÉVFORDULÓS MEGEMLÉKEZÉS NEW YORKBAN

Commemoration of the

1956 HUNGARIAN REVOLUTION:

50TH ANNIVERSARY

New York City, Sunday, October 15, 2006

· Memorial Mass in St. Patrick’ Cathedral: 12:00 noon

· Gala Concert at Carnegie Hall: 2:15 p.m. – 5:30 p.m.

Greetings: Honorable George Pataki, Governor of State of New York

Program: Hungarian and American National Anthems

Takacs Quartett

Viktoria Vizin; Mezzo-Soprano, Budapest Opera

Andras Molnar; Tenor, Budapest Opera

Peter Molnar; Piano, London, Yale University

Yale University Philharmonic Orchestra

Balazs Adam; World premier of a composition

For this occasion the Hungarian Cultural Society of Connecticut, (H.C.S.C.) is organizing bus transportation from Connecticut to the above venues.

The bus will leave in the morning from Wallingford, Rt. 68 Commuter parking lot and will make one or two stops (as necessary) along the Connecticut Turnpike, Rt. 95. Exact time and locations for pick-up will be advised at a later date.

Bus will return to Connecticut after the conclusion of the festivities.

Cost: $25.00 per person. If interested, please sign up by returning this form together with your check by September 1st.

Make checks payable to H.C.S.C.

Joseph Kata

12 Sachem Circle

Meriden, CT 06450

Tel: 203.634.0602

E-mail: Joska.kata@cox.net

Your name:___________________________

Address:____________________________________

____________________________________

E-mail: _____________________________________

Phone No.;__________________________________

No. of persons:________

Note: Information for tickets to Carnegie Hall concert will be forthcoming.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2f) MEGEMLÉKEZÉS AZ AMERIKAI SZENÁTUSBAN

Szenátor Mike DeWine, Ohio szenátora az Amerikai Szenátusban beszéddel emlékezett Szabadságharcunk 5O. évfordulójára. A beszéd megjelent a Congressional Recordban és a szenátor megküldte azt Böjtös László t.b. konzulunknak.

Talán az AMSZ, a Magyar Koalició vagy egyéb szervezetünk felvállalhaná, hogy az évforduló alkalmából elhangzó beszédeket, tanulmányokat, elöadásokat összegyüjtse és hozzáférhetövé tegye.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g) ISMERJÜ MEG ÖKET, TETTEIKT: EMLÉKEZZÜNK!

2g-1) SZABÓ BÁCSI

Eörsi László:
Széna tériek 1956

Recenziók, interjúk

POGONYI LAJOS
Hová lettek a Széna tériek? Eörsi László történész az egykori felkelőkről

Milyen politikai célokért kockáztatták életüket a Széna téri felkelők? Hányan lehettek? Kik voltak a legmarkánsabb egyéniségek közülük, és kik voltak a vezetőik? Hová lettek mára, merre sodorta őket a történelem? Róluk beszélgetünk Eörsi László történésszel (49), az 1956-os Intézet munkatársával.

– Nemrég jelent meg Széna tér 1956 című könyve az 1956-os Intézet és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára gondozásában. A Széna tér mára kultikus hely lett. Kik voltak azok, akik a téren harcoltak, és kik voltak a csoport fontosabb vezetői?

– E tanulmánykötet az 1956-os fegyveres felkelésen belül a főváros budai központjának eseményeit, az ellenállás személyi összetételét tárgyalja. A túlnyomórészt halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokból rekrutálódott ellenállók spontán módon vették fel a harcot a sztálinista diktatúra és a megszálló szovjet csapatok ellen. A fővárosban számos felkelőcsoport alakult, ezek közül a Széna tériek – a corvinisták mögött – a második legnagyobb ellenálló központot hozták létre, amelynek vezetését Szabó János – „Szabó bácsi” – gépkocsivezető vette kezébe, de Bán Róbert műszerész és a jugoszláv állampolgárságú Ekrem Kemál művezető, Sillay Rudolf gépkocsivezető is igen fontos szerepet játszott a csoport irányításában.

– Milyen forrásokra támaszkodott munkájában?

– Átfogó tanulmány e tárgykörről még nem készült. Akárcsak korábban, ezúttal is a levéltári forrásokat, legfőképpen a kádárista büntetőeljárások kihallgatási jegyzőkönyveit, önvallomásait használtam fel. A rendszerváltás utáni visszaemlékezések jóval csekélyebb mértékben tükrözik a realitásokat.

– Emiatt szokták önt támadni. Többen koncepciósnak tartják ezeket az iratokat.

– Természetesen e dokumentumok is forráskritikával kezelendők, hiszen a vallomásokban bőven találhatunk taktikai elemeket is, amelyek esetenként nagyon megnehezítik a tények rekonstrukcióját. Mégis ez az irattípus a legmegbízhatóbb a múlt feltárásához. Kétségkívül paradoxon ez: a kádárista hatóságok azért tárták fel a tények tömegét, hogy előkészítsék a megtorlást, a történész pedig felhasználja ezt annak érdekében, hogy a valósághoz híven emlékezhessünk a forradalom fegyveres hőseire. A rendőrségi jelentések, összefoglalók, vádiratok, bírósági ítéletek jóval csekélyebb forrásértéket hordoznak, mivel az eredeti közléseket nagymértékben eltorzítják.

– Az eseménytörténeten kívül még mit tartalmaz a kötet?

– Csaknem a felét teszi ki a szereplők életrajza. Le kellett mondanom egy-egy momentum közléséről, például arról, hogy a hatóságok kiket szerveztek be ügynöknek, mert személyiségi jogaik védik őket. E rész „nyersanyagként” is felfogható további szociológiai feldolgozás számára. A Függelékben megtalálhatók a Széna téri felkelők legfontosabb életrajzi és peradatai, de csakis azoké, akiknek a neve a levéltári forrásokban megtalálható. Jelenleg 384 Széna téri felkelőről rendelkezünk levéltári adatokkal. Ezeken kívül helyet kapott a városrész halálos áldozatainak listája és a Széna tériek emléktáblái is. A kötet fényképeket is tartalmaz, amelyek közül legértékesebbeknek a résztvevők portréját tartom. Sajnos korántsem teljes a kollekció, több fontosabb szereplő portréja hiányzik.

– Hogyan határozza meg a Széna téri felkelők körét?

– Ők azok, akik október 26-27-ig a Széna téren és a Margit híd budai hídfőjénél, majd október 27. és november 10. között Szabó János parancsnoksága alatt tevékenykedtek. Egyes vélekedések szerint az egész budai oldal civil fegyvereseit a Széna téri parancsnokságról irányították. A valóságban Szabó bácsiék a legközelebbi csoportokkal, a várbeliekkel, a pasarétiekkel és a szabadság-hegyiekkel, valamint a Bimbó utcai és a Böszörményi úti rendőrkapitányságon működő nemzetőrséggel olykor együttműködtek ugyan, de nem diszponáltak felettük. A távolabbi civil erőkkel, mint például a Móricz Zsigmond körtériekkel semmilyen kapcsolatuk nem volt.

– Milyen politikai célok vezették őket?

– Talán ma már hihetetlennek tűnik: a felkelők döntő többsége valamiféle harmadikutas, jugoszláv mintájú, tehát független szocialista rendszer megvalósításáért kockáztatta az életét. Szélsőjobboldali megnyilvánulás éppoly ritkán fordult elő, mint liberális állásfoglalás. A horthysta, mindszentysta szimpatizánsok is elenyésző kisebbségben voltak.

– Összefoglalná, mi is történt?

– A felkelők – mintegy százan – október 25-én harc nélkül elfoglalták az ottani metróépítkezés munkásszállóját, és bázisukká alakították. A szovjet páncélosok ellen barikádokat építettek, amelyeket a Déli pályaudvarról odatolt vagonokkal erősítettek meg, és tűzharcba szálltak a megszállókkal. A sikertelen tűzszüneti tárgyalásokat követően a szovjet-magyar csapatok október 28-án, a hajnali órákban ideiglenesen elűzték a térről Szabó bácsiékat. A fegyverszünet idején a csoport létszáma 800-900 főre duzzadt, ellenőrzési területe is sokszorosára növekedett, mivel Szabó bácsiék kezükben tartották a kerületi pártházat, a Statisztikai Hivatalt, a Bécsi kapu környékét, a Szovjetunióba került pártvezetők villáit, sőt a hűvösvölgyi ÁVH-s objektumot is. Új központjuk a Maros utcai, kiürült ÁVH-s létesítmény lett. Sajátos helyzetet teremtett a II. kerületi Nemzeti Bizottmány megalakulása és tevékenysége. A fegyverszüneti időszakban e forradalmi szervezet nyomást gyakorolt a felkelőcsoportra. Szabó bácsi el is fogadta ezt. November 4-én a csoport a Maros utcai bázist kiürítve ismét a Széna térnél próbálta feltartóztatni a szovjeteket, majd a továbbra is ellenállást vállaló részlegeik a budai hegyekbe vonultak. A nyílt terepen azonban még kevesebb esély volt a szovjet páncélosok megállítására. November 10-én már Szabó János is belátta az ellenállás kilátástalanságát.

– A retorzió nyilván a Széna térieket sem kerülte el.

– Kutatásaim szerint közülük kilencvenegyet ítéltek el jogerősen, közülük tizennyolcat tíz évre vagy annál hosszabb időtartamra, tizenötöt halálra. Egy embert részesítettek kegyelemben, Fónay Jenőt. A kivégzettek között találjuk a felkelőcsoport főparancsnokát, Szabó Jánost, legfőbb helyetteseit, Bán Róbertet és Ekrem Kemált, valamint a részlegparancsnokok közül Czimer Tibort, Laurinyecz Andrást és Rusznyák Lászlót. Kokics Bélát és Pópa (Papp) Józsefet a november 4-i fegyveres tevékenységéért akasztották fel. A többiekre – Folly Gábor, Garamszegi Alfréd, Kiss István, Kolonics János, Mansfeld Péter, Nagy József – elsősorban nem a Széna téri szerepük miatt szabták ki a legsúlyosabb büntetést.

– A rendszerváltás környékén sorra jöttek létre az '56-os szervezetek. Miért alakult úgy, hogy a kezdetben semleges szervezetek egyre inkább a jobboldali pártok mellé álltak?

– A felkelők utóélete többnyire szerencsétlen. A Kádár-rendszerben mindvégig diszkrimináció sújtotta őket és családjukat, majd csalódtak a rendszerváltásban is. Többen gyökeresen megváltoztatták 1956-ban vallott nézeteiket. A szervezetekbe tömörülő veteránok kevesellték az elégtételt, és „igazi” változásokat követelve mindinkább radikalizálódtak, mivel úgy értékelték, hogy a jobboldali pártok jobban szolgálják érdekeiket. A szélsőjobbig azonban zömében inkább csak az álötvenhatosok jutottak.

– Az ezredforduló környékén jött létre a Széna tér Baráti Kör, amely élesen bírálta Fónay Jenőt, a felkelők egyik volt alparancsnokát, a Pofosz elnökét.

– A Széna tér Baráti Kör tudtommal megőrizte anonimitását, tevékenysége valóban Fónay Jenő diszkreditálásában merült ki, aki korábban a Kádár-rendszer nyílt ellenzékéhez tartozott. Úgy tűnik, a Baráti Kör fellépése eredményesnek bizonyult, mivel 2002-ben Fónay lemondott a Pofosz éléről. Ez azonban egy 12 éves folyamat betetőzése volt, és valószínű, hogy Fónay belefáradt a szélsőjobboldallal való állandó hadakozásba.

– Enyhén szólva „érdekes” személyek kezdtek feltűnni az egykori Széna tériek körül. Ilyen volt Ekrem Kemál György. Őt a mártírhalált halt legendás szabadságharcos édesapjának egykori bajtársai 1989-ben felkarolták, és az '56-os Szövetség egyik vezetője lett, megkapta a Köztársaság Érdemkeresztet.

– Ezzel visszaélve a legszélsőségesebb körökkel kereste a kapcsolatot. Szabó Alberttel, a Világnemzeti Népuralmista Párt megalakítójával 1993-tól gyakran tartott politikai rendezvényt a Széna téri mártírok kopjafáinál, és a közvélemény kevésbé tájékozott részével elhitették, hogy az 1956-os forradalom és a fasizmus egy tőről fakad. Ekrem hamarosan – Szabóval és a rendszerváltás óta nyilas eszmeiséget hirdető Györkös Istvánnal – az újjáalakuló Hungarista Mozgalom társelnöke lett.

– Egy időben Széna téri harcosként mutatkozott be Bánkuti Géza, amerikai üzletember, aki az '56-os Magyarok Világtanácsának elnökeként nagy legendagyáros lett.

– Bánkuti – akit többen a nyugati magyarság egyik vezető személyiségének tartanak – jelentős szerepet játszott a forradalom és a Széna tériek utóéletében. Valóban hősi legendákat gyártott magáról, amelyeket sikerült elhitetnie a közvélemény egy részével, pedig még csak nem is volt soha a Széna téri csoport tagja, miként a Corvin közié sem.

– Bánkuti 1999-ben kiadott egy Szálasit és a nyilasokat dicsőítő, 1956-ról szóló könyvet, amelyet Szalay Róbert írt A forradalom igaz története címmel.

– Bánkuti magyarországi szerepvállalása 1992-ben kezdődött, amikor az emigránsok egy csoportjával elhatározta, hogy az 1994-es választásokon anyagilag és erkölcsileg a „nemzeti” oldalt támogatja. 1996-ban annak hírére, hogy Fónay Jenő Pofosz-elnök a 40. évforduló ünnepségére Horn Gyula kormányfőt és Gál Zoltán házelnököt meghívta, lemondta részvételét. De a szélesebb közvélemény e kötet megjelenésekor ismerte meg Bánkutit, amelynek előszavában hangsúlyozta, hogy a „forradalom ábrázolásában ezt a művet tartjuk hitelesnek az eddig megjelent tanulmányok között”. Ekkoriban nyilatkozta ezt is: „Mi […] már 1944-45-ben is harcolók, nem a kommunizmus megreformálásáért, hanem annak megdöntéséért fogtunk fegyvert…” Tevékenysége elnyerte az akkori Fidesz-FKGP-MDF-koalíció tetszését. A Magyarok Világszövetségének elnöki posztját megcélozva komoly összegekkel támogatta a „nemzettestvéreket”. Ám miután 2000-ben a Világszövetség elnökének nem őt választották meg, Bánkuti lényegében visszavonult a magyarországi közéletből.

– Kik azok a Széna tériek, akik nem csapódtak a különböző pártokhoz, gyanús szervezetekhez? Őket mára a feledés homálya fedi.

– Ők vannak, illetve voltak nagy többségben. Ugyanis közülük igen sokan hunytak el az utóbbi években. A volt Széna téri harcosok nagyobb része semmilyen szervezethez nem csatlakozott, hanem szerényen háttérbe húzódott.

Népszabadság, 2004. október 22.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-2) DUDÁS JÓZSEF

Dudás József (Marosvásárhely, 1912. szept. 22. – Bp., 1957. jan. 19.): szerelő lakatos, műszaki tanácsadó, az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik parancsnoka. Erdélyben a két világháború között tagja volt a Román Kommunista Pártnak. 1944-ben a németellenes tömörülés egyik szervezője. Így tagja volt annak a küldöttségnek, amely Horthy Miklós megbízásából 1944. szept.-ben létrehozta az első összeköttetést Bp. és Moszkva között. A háború után Bp.-en belépett a Kisgazda Pártba. 1950-ben letartóztatták, évekig a recski internáló tábor foglya volt. 1956. okt. 24-től fegyveres csoport tagjaként tevékenykedett. Csoportjából alakult okt. 28-án a II. ker. tanácsházán a Magyar Nemzeti Forradalmi Bizottmány, a felkelésből kinövő első kormányellenes politikai és fegyveres csoportosulás. 1956. okt. 30-án fegyveres csoportjával elfoglalta a Szabad Nép székházát és nyomdáját. Függetlenség c. napilapjában huszonöt pontos kiáltványt tett közzé Nem ismerjük el a jelenlegi kormányt c.-mel. Ugyanakkor hozzájárult, hogy az épületben a kormányhoz hű lapokat is szerkesszék és kinyomtassák. 1956. nov. 2-án egy fegyveres csoporttal megszállta a Külügymin. épületét. Ezt Nagy Imre hadserege visszafoglalta. ~ t letartóztatták, nov. 3-án szabadon engedték. A forradalom leverése után Újpesten szervezte az ellenállást. 1957. jan.-ban tartóztatták le. Gyorsított büntető eljárás után ítélték halálra és végezték ki Szabó Jánossal együtt. – Irod. Tamáska Loránd: Mikor halt meg D. J.? (interjú, riporter Hankó Ildikó, Magy. Nemzet, 1991. 270. sz.).

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-3) SZIGETHY ATTILA

Szigethy Attila Kapuváron született 1912-ben. A polgári iskola elvégzése után jegyzõ Kapuvárott lett, elõször a járásbíróságon, majd 1939-tõl a Körzeti Ipartestületnél. 1937-ben megnõsült, két gyereke született. A 30-as évek derekán csatlakozott a népi mozgalomhoz, részt vett az 1943-as szárszói konferencián. A német megszállás és a nyilas hatalomátvétel után több üldözöttnek nyújtott menedéket, õ bújtatta mások mellett Dobi Istvánt is. 1945-tõl a Parasztpártot képviselve több helyi intézményben töltött be vezetõ szerepet. 1947-ben országgyûlési képviselõvé választották, mandátumát 1957-ig megõrizte, noha a kommunista pártba nem lépett be. 1950-tõl 1954-ig a Gyõr-Sopron megyei tanács elnökhelyettese, 1954 õszétõl a Hazafias Népfront Gyõr-Sopron megyei alelnöke volt. Mint Nagy Imre reformjainak lelkes hívét elmozdították a megyei tanács élérõl. Erdei Ferenc közbenjárására nevezték ki a Kistölgyfai Állami Gazdaság igazgatójának. 1955-ben szerzett diplomát a Soproni Erdészeti Akadémián. 1956. október 26-án érkezett Gyõrbe, ahol az ekkor megalakuló ideiglenes nemzeti tanács elnöke lett. Értesülve a mosonmagyaróvári sortûzrõl Földes Gábort és Tihanyi Árpádot küldte a városba a további vérontás megakadályozása érdekében. Kezdettõl a forradalom konszolidációjáért, a békés megoldásokért küzdött. 28-án ultimátumot intézett Nagy Imréhez, követelve az ÁVH feloszlatását, a többpárti választások kiírását és a tárgyalások megindítását a szovjet csapatok kivonásáról. Október 30-án a vagongyári munkások és a honvédség mozgósításával szerelte le Somogyvári Lajos puccskísérletét. Este megalakult a Dunántúli Nemzeti Tanács, amely másnap megtartott elsõ ülésén õt választotta elnökévé. Küldöttségük Budapesten tárgyalásokat folytatott Nagy Imrével és Tildy Zoltánnal. Ezek nyomán november 2-án felszólították a gyõri üzemeket a munka felvételére. November 4-e után néhány napig bujkált, majd visszatért Gyõrbe, ahol igyekezett megakadályozni a forradalom vezetõinek letartóztatását. A forradalom leverése után Kádárék kormánymegbízottként vagy miniszterként kívánták megnyerni maguknak – eredménytelenül. 1957 februárjában a Hazafias Népfront delegációjával még Bulgáriába utazott, majd május 3-án letartóztatták, és 9-én megfosztották képviselõi mandátumától. A Gyõr-Sopron Megyei Rendõr-fõkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya indított ellene eljárást. Mielõtt ügyének bírósági tárgyalására sor kerülhetett volna, öngyilkosságot követett el.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-4) ANGYAL ISTVÁN

Angyal István 1928. október 14-én született a Békés megyei Magyarbánhegyesen egy kisiparos-kereskedő család harmadik gyermekeként. Négy polgári osztályt végzett, de tanulmányait zsidó származása miatt nem folytathatta. 1944-ben a nácik Auschwitzba hurcolták édesanyjával és az egyik nővérével együtt, akik a táborban meghaltak. (Nővérét szökési kísérlet miatt az egész tábor szeme láttára akasztották fel.) Hazatérése után a kommunista eszmék híve lett, bár soha nem lépett be a pártba. A Horthy-rendszer igazságtalanságai, a fasizmus szörnyűségei hozzájárultak ahhoz – mint sok különböző társadalmi réteghez tartozó kortársánál -, hogy lelkes támogatója lett az új, világmegváltó ideológiának, amely humanisztikus elveket, a nemzeti és faji megkülönböztetés, az osztályelnyomás megszüntetését hirdette. Leérettségizett, majd 1947-ben felvételt nyert a bölcsészkarra (magyar-történelem szakra), de 1949-ben a Lukács-vita kapcsán eltávolították onnan, mivel több felszólalásában szolidaritást vállalt a megtámadott filozófussal.

Egyetemi tanulmányainak kényszerű megszakítása után először a Budapesti Építőipari Lakatos Vállalatnál dolgozott, majd 1951-ben Dunapentelére került, ahol vasbetonszerelő szakmát tanult, és a Sztálin Vasmű építésénél végzett munkájáért két sztahanovista címet és elismerő okleveleket kapott. Nagy Imre 1953-tól kezdődő miniszterelnöksége idején csökkentették a nehézipari beruházásokat, s ezért sok dolgozót – köztük Angyalt is – "racionalizáltak". Ezután a Közlekedési Építő Vállalat különböző alvállalatainál dolgozott, 1955-től a forradalom kitöréséig már építésvezetőként.

A kialakuló sztálinista rendszerből fokozatosan kiábrándult. Látta, hogyan alakul ki egy új kiváltságos réteg, melynek tagjai szocialista elveket hangoztatva mindennél jobban ragaszkodnak bársonyszékeikhez, lefüggönyzött autóikhoz, különboltjaikhoz. Személyesen is tapasztalta, hogy a rendszer lehetetlenné teszi a demokrácia kibontakozását, hiszen minden kérdésben a vezetők határozzák meg az aktuálisan kötelező nézetet, és a legcsekélyebb kritikai megjegyzés is súlyos retorziót vált ki. Később számára is nyilvánvalóvá vált, hogy a kialakult bürokrácia súlyos embertelenségektől sem riad viszsza hatalma megtartása érdekében.

Nem kerülte el a figyelmét a termelés terén hangoztatott dogmák hazugsága sem. Falun a beszolgáltatási rendszer, városban a bérpolitika óriási terhet rótt a dolgozókra, akik semmiképpen sem érezhették, hogy a föld, a gyárak, az üzemek az ő birtokukban vannak. Mindezen csalódások ellenére Angyal nem ábrándult ki a kommunizmus eszméjéből. A klasszikusok: Marx, Engels, Lenin tanai alapján haláláig bízott egy antietatista, alulról, demokratikusan szerveződő, igazságos társadalom létrejöttében.

Az SZKP XX. kongresszusa után, az olvadás időszakában, amikor számos addig ismeretlen tény napvilágra került, az értelmiség körében felerősödött a rendszerrel szembeni ellenállás. Angyal nézetei irodalmi esteken, színházakban, a Petőfi Kör gyűlésein, a barátaival (Gáli József, Eörsi István, Fejes Endre írók és Csongovai Per Olaf filmrendező) folytatott beszélgetések alatt formálódtak. Október 6-án részt vett Rajk és társai újratemetésén, amely izzó atmoszférájú demonstrációvá vált. Aznap este ott volt a József Attila Színházban Gáli József Szabadsághegy című darabjának bemutatóján is, ahol a rebellis hangulat a darab politikai aktualitásának hatására csak fokozódott. Egy visszaemlékező szerint Angyal már október 23-a előtt megérezte a forradalom közeledtét.

Október 23-án Esztergomban dolgozott, s ott hallotta, hogy az egyetemisták és a Petőfi Kör a lengyelországi demokratizálódással szimpatizáló felvonulást szervez. A fővárosba sietett, a Bem-szobornál csatlakozott a demonstrációhoz, majd a tüntető tömeggel a Parlament elé vonult. Gerő Ernő rádióbeszédét sztálinista puccskísérletnek vélte. Ezután barátaival a rádió épületéhez ment, mert képtelenségnek tartotta azt a hírt, hogy ott az ÁVH-sok a tüntetőkre lőnek. Az épület ostroma alatt a sebesültek elszállításában és a lőszerek lerakodásában segédkezett. A rádió elfoglalását a haladó szellemű ifjúság győzelmeként értékelte, amellyel megteremtődtek az "igazi" szocializmus kialakításának feltételei.

Október 25-én a belvárosban csatlakozott a Szovjetunió intervenciója ellen demonstráló tömeghez. Ez volt a "véres-zászlós" tüntetés. Csongovai Per Olaf segítségével (aki a legfőbb bajtársa lett a forradalomban) elérte, hogy a tömeg ne az Egyesült Államok követsége előtt hangoztassa követeléseit, hanem vonuljon a semleges Jugoszlávia követsége elé. A következő napokban forradalmi újságokat, röpcédulákat, verseket (Benjámin László: Elesettek, Zelk Zoltán: Feltámadás) terjesztett szerte a városban, és a Péterfy Sándor utcai kórházból – amely mindvégig a forradalmárok egyik bázisa volt – élelmiszert, kötszert szállított a felkelőknek, valamint a gyermekes családoknak. E tevékenységét a legsúlyosabb tűzharcok idején sem függesztette fel.

Így került kapcsolatba a IX. kerületi Tűzoltó-Berzenczey utcai fegyveresekkel, és csatlakozott hozzájuk. Véleménye szerint kizárólag védelmi harcot vívtak, támadást nem kezdeményeztek. Mindvégig a békés kibontakozás mellett szállt síkra, s mivel a szovjetek nem tartották be az október 28-án kihirdetett fegyverszünetet, kapcsolatba lépett politikai és katonai vezetőkkel is. Október 29-én délelőtt a Honvédelmi Minisztériumban, majd a Parlamentben néhány társával a felkelők és a lakosság képviseletében tárgyaltak Nagy Imrével és Janza Károly honvédelmi miniszterrel a fegyverszüneti feltételekről. Nagy Imre azonnali fegyverletételt követelt, a felkelők azonban kifejtették, hogy erre csak akkor hajlandóak, ha a szovjet csapatok kivonulnak a fővárosból. A tárgyaló felek végül abban állapodtak meg, hogy miután a szovjet egységeket kivonták Budapestről, a felkelők a magyar rendfenntartó csapatokat és az újraszerveződő rendőrséget támogatják. Ezen a napon Angyalék Kopácsi Sándorral, Budapest rendőrfőkapitányával és munkatársaival is tárgyaltak a rend fenntartásának és az új karhatalmi szervezet megalakításának lehetőségeiről.

A Tűzoltó utca környékén lévő fegyveresek egyre inkább hallgattak Angyalra, majd elfogadták parancsnokuknak. Ő pedig bázishellyé alakította a Tűzoltó utca 36. számú épületben lévő garázst, ahol összefogta a szervezetlenül és fegyelmezetlenül tevékenykedő felkelőket, s amikor megalakult a nemzetőrség, a fegyveres csoport legális keretek között működött.

Október 30-án Angyal Kádár Jánossal, Münnich Ferenccel és más MDP-vezetőkkel tárgyalt a Parlamentben. Egyetértettek abban, hogy együttes erővel kell fellépni a szocializmus védelmében, a kapitalista és a sztálinista restaurációval szemben. (A fellelhető források szerint Angyal nem látott különbséget a kapitalizmus válfajai, például a Horthy-rendszer és az angolszász demokrácia között.) Szó esett az aznapi Köztársaság téri lincselésről is, amely Angyal szerint ellenforradalmi tett volt, különösen hatásában, mivel sok kommunistát elfordított a forradalomtól. Angyalék a hasonló atrocitások megelőzésére felajánlották, hogy az Akadémia utcai pártház védelmére fegyveres őrséget állítanak. Kádár ígéretet tett arra, hogy a következő napon meglátogatja a fegyveres ifjúságot a Tűzoltó utcában és a Corvin közben. Erre azonban sem akkor, sem a későbbiekben nem került sor.

Angyal a politikai vezetők közül leginkább Kádárban bízott. November 1-jéig többször felkereste, s azt szerette volna elérni, hogy a párt első titkára a Tűzoltó utcai fegyveresek élén vegye át a forradalom vezetését. A többi politikai vezetőt ilyen szerepre alkalmatlannak vélte, mivel szerinte megalkuvásaik, körülményeskedéseik miatt nem tudták követni az eseményeket. Kádárt viszont az MDP feloszlatásáért tartotta hibásnak, úgy tudta, hogy ez a pártvezető egyéni döntése volt.

A tűzszünet idején is fáradhatatlanul szervezett, intézkedett, noha a felkelés idején tüdőgyulladásban és hörghurutban szenvedett. Alig aludt, koffeintablettákat szedett. Tevékenysége legfőképp a forradalom tisztaságának megőrzésére, vagyis az önkényeskedések megakadályozására, a köz- és magántulajdon védelmére, a lakossági ellátás biztosítására és a béke megóvására irányult. A forradalom végleges győzelme esetére sem igényelt a maga számára semmilyen pozíciót. Az volt a szándéka, hogy ha a viszonyok konszolidálódnak, folytatja polgári foglalkozását. Még a részére felajánlott IX. kerületi nemzetőr-parancsnoki kinevezést sem fogadta el.

November 1-jén, a semlegesség bejelentésekor a Parlamentben tartózkodott. Ezt a lépést elhamarkodottnak tartotta, de még ennél is helytelenebbnek látta a többpártrendszer bevezetését. Emiatt azonnal szemrehányást tett Tildy Zoltán államminiszternek. A pluralizmust – amellyel egyébként sem értett egyet – a forradalom idején a nemzeti összefogás elleni lépésnek tartotta. Mindezekért Nagy Imrét hibáztatta, akire már az október 29-ei egyoldalú fegyverletételi követelése miatt is neheztelt. A személyek megítélésében más esetekben is erősen szubjektív volt. A forradalom talán legveszélyesebb ellenségét Dudás Józsefben, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány elnökében látta, akit egyértelműen fasisztának, ellenforradalmi kalandornak tartott. Maléter Pált a fegyverszünet utáni gyors érvényesülése miatt karrieristának vélte.

A november 4-ei szovjet támadásra nem számított, pedig tudott a napok óta folyamatosan érkező szovjet csapatokról. Csoportjával november 8-áig harcolt a túlerővel szemben. A védelmi harc közben is folyamatosan gondoskodott a lakosság ellátásáról. Nem hitt a nyugati hatalmak vagy az ENSZ segítségében, de nem is kívánta a tőkés világ támogatását. A harc alatt szinte mindvégig reménykedett abban, hogy tárgyalni lehet a szovjetekkel, s emiatt többször is súlyos veszélybe került. Úgy vélte, hogy a szovjetek tévedésből vagy félreértésből lövik a felkelőket, akik az igazi szocializmus megvalósításáért küzdenek. November 7-én az októberi forradalom tiszteletére a Tűzoltó utca környékén a nemzeti lobogó mellé kitűzette a házakra a vörös zászlót is. A szovjeteket azonban természetesen nem hatotta meg ez a gesztus, talán még dühödtebben folytatták a harcot. Angyalnak be kellett látnia, hogy kilátástalan a további fegyveres ellenállás. Amikor megtudta, hogy a szovjetek név szerint keresik, elhagyta a környéket, mivel tartott egy újabb deportálástól.

November 8-ától a Péterfy Sándor utcai kórházban folytatta tevékenységét: röpiratok, felhívások szövegezését, sokszorosítását, terjesztését. Mindezt elhúzódó betegsége ellenére hihetetlen energiával végezte. Többször próbált kapcsolatba lépni az új kormánnyal, főleg Kádár Jánossal, hogy számon kérje rajta korábbi megállapodásaik megszegését, és hogy jobb belátásra bírja. Röpcéduláiban a politikai vezetők közül leginkább őt tette felelőssé a kialakult tragikus helyzetért, a forradalom leveréséért: "Az árulók között utolsó a sorban: Kádár János! Bűnei ezerszer nagyobbak, mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság! A halottak nevében, a magyar és orosz nép halottai nevében egyaránt vádoljuk és vonjuk felelősségre Őt és gazdáit…"

A hatóságok figyelni kezdték, helyzete mind veszélyesebbé vált. Barátai emigrálásra próbálták rábeszélni – sikertelenül. "Ez a hazám, itt a helyem. Élni is halni is" – vallotta. "Boldogító dolognak" tartotta, hogy annak a "népnek a fia", amely a "világszabadság zászlóját viszi ma is, mint 1848-ban vitte". Másrészt rossz véleménnyel volt azokról, akik külföldön folytatták politikai tevékenységüket: "Vagy ellenségévé [lettek] a népnek, vagy basáivá, bégeivé, ha hazatértek […] Nem akarok a Rákosik és a Horthyk sorsára jutni" – írta a börtönben.

November 16-án reggel az új karhatalomhoz tartozó egységek razziát tartottak a kórházban, és az alagsorban kezdték összeszedni a fiatalokat. Amikor Angyal – aki ekkor a II. emeleten orvosi felügyelet mellett pihent – ezt meghallotta, társai szabadon bocsátását követelve lerohant. Erre őt is megmotozták, és a többiekkel együtt a Budapesti Rendőr-főkapitányságra vitték.

Ezzel megkezdődött két évig tartó fogsága. Az első napokban még tartott benne a forradalmi hevület, nem vesztette el a győzelembe vetett hitét: egy röplapot, amelyet már rabságában írt, kidobott az ablakon egy rendőrnek, abban a reményben, hogy az majd terjeszteni fogja. November végén és december elején írta meg önvallomásait, amelyek igen fontos kordokumentumok. (A november 25-én írt Saját kezű vallomását 1991-ben jelentette meg a Pesti Szalon Könyvkiadó. Az 1956 decemberében írt önvallomásai a Múltunk folyóirat 1995. decemberi számában lesznek olvashatók.) Ezekben az írásokban hitet tett a forradalom jogossága mellett: "A termelőeszközök […] hazánkban 1945-től, majd pedig az államosítástól kezdődően folyamatosan a munkásosztály és a parasztság egyetemes tulajdonába mentek át formailag, most pedig 1956-ban ténylegesen is birtokába vette azt forradalmi harccal." A szovjet beavatkozást a következőképpen ítélte meg: "A szovjet tankok jogos nemzeti büszkeségünket, szocialista öntudatunkat, emberi egyenrangúságunkat sértik."

Emelt fővel állt a nyomozók, majd a bíróság előtt. Meg sem kísérelte félrevezetni a hatóságokat, mivel úgy gondolta, hogy az igazság feltárása hasznára válik a forradalom utóéletének. A per hátteréről semmilyen adattal nem rendelkezünk, csak feltételezhetjük: Kádár Jánosnak lehetett döntő szava abban, hogy mind a Tutsek-tanács (1958. április 17-én), mind a Cieslár-tanács (1958. november 27-én) halálos ítéletet hozott. Angyal nem kért kegyelmet. Védőjének kegyelmi kérvényét "az elkövetett cselekmények, valamint a vádlott személyében rejlő kiemelkedő társadalmi veszélyességére, valamint arra figyelemmel, hogy bűnösségét az egész eljárás során nem ismerte el" a kegyelmi tanács egyhangú határozattal elutasította. Az ítéletet 1958. december 1-jén végrehajtották.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-5) WITTNER MÁRIA

Wittner Mária

(1937)

Budapesten született, apját nem ismerte, anyja dajkaságba adta. Kétévesen karmelita zárdába került. 1948-ban ismerte meg anyját, aki rövid idő múlva állami gondozásba adta. Gimnáziumi tanulmányait félbehagyva gyors- és gépíróként helyezkedett el Szolnokon, majd a Kunhegyesi Járási Tanácson. 1955-ben fia született, fél évvel ezután Budapestre költözött. Alkalmi munkákból élt.

1956. október 23-án részt vett a tüntetésen, a Rádió ostroma során csatlakozott a felkelőkhöz. Október 24-én a Corvin közben megismerkedett Havrila Béláné Sticker Katalinnal, akivel a következő napokban a sebesültek ellátásában segítettek. Később a Vajdahunyad utcai csoport tagja, társaival 30-án a fegyverszerzés céljából elfoglalta a X. kerületi rendőrkapitányság épületét. A november 4-ei szovjet invázió során az Üllői úton aknarepeszektől megsebesült, a Péterfy Sándor Utcai Kórházban ápolták. November 9-én megpróbálta elhagyni az országot, de letartóztatták. A kihallgatás után elengedték, újból disszidált, néhány hetet Ausztriában töltött. Hazajövetele után segédmunkásként dolgozott. 1957. július 16-án letartóztatták, 1958. július 23-án halálra ítélték. Ítéletét másodfokon 1959. február 24-én életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatták. 1970. március 25-én szabadult.

Először varrodában, majd takarítónőként dolgozott. 1980-tól rokkantnyugdíjas. A rendszerváltozás óta aktívan részt vesz több ötvenhatos veteránszervezet munkájában.

Kitüntetése: a Magyar Köztársaság Nagykeresztje (1991)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-6) PONGRÁTZ GERGELY

1932-ben Szamosújváron született. A forradalom alatt részt vett a fegyveres harcokban, a budapesti Corvin köznek egy ideig főparancsnoka volt. 1956 novemberében külföldre távozott, hosszabban élt az Egyesült Államokban. Jelenleg Kiskunhalas mellett él, nyugdíjas, gazdálkodó.
Egyszer látom, hogy nyílik az ajtó, az őrnagy bedugja a fejét és int. Odamegyek az ajtóhoz. Azt mondja nekem, hogy "Öt perc múlva legyen itt az édesanyjával és a kishúgával! Hozzák a cuccaikat!" Valóban, jött az őrnagy, kimentünk az épületből, egyenesen a főkapuhoz, ahol egy százados géppisztollyal állt őrségben. Tisztelgett, és mi meg kisétáltunk. Csornán a laktanya nem a városban van, hanem kint van a földeken. Elhagytuk a kerítést, olyan százötven méterre, megáll az őrnagy, a vállamra teszi a kezét. "Látja ott azt a fényes vonalat? Az a vasút. Az első állomáson ne álljanak meg, mert ott az éjjel razzia lesz. Három kilométerre van a második állomás. Oda menjenek el, várják meg a vonatot, és azzal menjenek tovább." Szembe fordított magával, és azt mondta: "Maga most kimegy Nyugatra. Tudja, hogy milyen nagy felelősség van magán? Ahogy viselkedik, úgy fogják megítélni a magyar forradalmat és a felkelőket. Minden lépésére, minden szavára vigyáznia kell. Ezt ne felejtse el soha!" Kerestem ezt az őrnagyot, de nem találom. Pedig jaj, de szerettem volna megtalálni!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-7) MANSFELD PÉTER

Már korábban is megírtuk, hogy a forradalom ötvenedik évfordulójára több '56-os témájú filmet is készítenek. Ezek közül a legizgalmasabbnak a Mansfeld Péter életét feldolgozó alkotás tűnik. A szereposztás elkészült, a forgatás pedig a tervek szerint február végén már el is kezdődik.

A 16 éves forradalmár lelkületű fiatalember, akit csak néhány nappal 18. születésnapja után végzett ki a hatalom, izgalmas téma, mégis csak most elõször merik megfilmesíteni történetét A rendező-forgatókönyvíró az a Szilágyi Andor lesz, aki A Rózsa énekei c. 2003-as alkotással már bizonyította, hogy ért a történelmi hátterű történetek emberi oldalának bemutatásához. Ezúttal is parádés szereposztás áll majd a direktor rendelkezésére.

A Mansfeld címszereplője Fancsikai Péter lesz, aki a Tibor vagyok, de hódítani akarok c. tinivígjáték főhőseként februárban már könnyen sztárrá válhat. Az ifjú tehetséget tavaly a Sorstalanságban láthattuk, mint az idősebb Kollmann fiú. Koltai Lajos filmjében mutatkozott be Szabó Dani (mint Moskovich) és Dér Zsolt (mint Rozi) is, ők mindketten fontos szerephez jutnak majd a Mansfeldben, akárcsak az újonc Bárdi Gergő vagy Egri Bálint (ő a Tibor vagyokban a címszereplő legjobb barátjaként bukkan majd fel).

Mansfeldnét a legutóbb A Passió Máriájaként látott román színésznő, Maia Morgenstern fogja alakítani. Ő több magyar filmben játszott már, legutóbb épp A Rózsa énekeiben. A másik nagy visszatérő Rolf Hoppe: a veterán német színész kerek negyedszázaddal ezelőtt Szabó István Mephistojában hozta a frászt a nézőkre – az egykori Tábornagy ezúttal Mansfeld Péter védőügyvédjének szerepében bukkan majd fel. A magyar színészek közül a legfontosabb szerepe Nagy Ervinnek (Fenyő főhadnagy), Pindroch Csabának (Blaski), Cserhalmi Györgynek (Bánkuti ezredes) és az Amerikát is megjárt (Bőrnyakúak) Fenyő Ivánnak (Szautner hadnagy) lesz.

Mint azt a Moziplussz megtudta: a 40 naposra tervezett forgatás február 28-án veszi kezdetét. A FilmArt Kft. gyártásában készülő alkotás producere Hábermann Jenő, operatőre pedig Medvigy Gábor.

Részletek Eörsi László Mansfeld Péterről szóló, a Rubiconban megjelent cikkéből:

"Mansfeld viszont – a vizsgálat alatti renitens viselkedését folytatva – azon fáradozott, hogy minél inkább kihívja maga ellen a bíróság és az ügyész rosszindulatát. A bíráit bosszantotta azzal, hogy láthatóan büszke volt Széna téri múltjára: "Szabó bácsinak […] esküt tettem arra, hogy életem végéig védem a hazát." A politikai jellegű kérdésekre így felelt: "Azt nem tudom megmondani, hogy Szabó bácsi végcélja mi volt. Azért mentem a Szabó bácsihoz, mert mindenki odament. […] Az ellenforradalom célja, hogy az 1945-ben megalakult forradalmi kormányt megdöntse. […] Tudomásom van arról, hogy Szabó bácsit mire ítélték."

November 17-én Mátsik György ügyész a perbeszédében fenntartotta a vádiratban foglaltakat (…) Blaskira és Mansfeldre egyaránt halálbüntetést, a többiekre súlyos börtönbüntetést indítványozott. Ettől a vérgőzös beszédtől még Mansfeld is megijedt, de nem annyira, hogy ne védte volna továbbra is az ugyanolyan veszélyben lévő barátját, bár Blaski ezt addig sem viszonozta. Az utolsó szó jogán ezt mondta: "Valóban I. r. vádlott-társam nem tudott arról, hogy mi mit akarunk csinálni. Mostani cselekvőségünket az ellenforradalom hatása következtében követtük el. Csak a nyomozás során szereztem tudomást arról, hogy tulajdonképpen kicsoda is volt Szabó bácsi. Kérem a bíróságot, hogy vegye figyelembe fiatal koromat, és szeretnék dolgozni még, ha nem ítélne halálra." (…)

Mansfeld az utolsó szó jogán nagy részben megváltoztatta addigi vallomásait, és halálos ítéletének kihirdetése után kegyelmet és perújrafelvételt kért. (Blaskinál megmaradt az életfogytiglan.) A népbírósági tanács azonban egyhangúlag nem ajánlotta kegyelemre. Kíméletlenségük magyarázata nem a vádpontokban rejlik. Azt nem tudták elviselni, hogy Mansfeld még teljes reménytelenségében is szembe mert szállni velük. Ezért tűnhetett javíthatatlan, átnevelhetetlen "ellenforradalmárnak" a szemükben. Az ítélet végrehajtására 1959. március 21-én, tizenegy nappal a 18. születésnapja után került sor."

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2g-8) DANNER JÁNOS
(1929‑1956)

Nem ismertem őt, de ismertem unokabátyját, Danner Lászlót (1925‑1945), mert osztálytársam volt nyolc éven át a Baross Gábor Gyakorlógimnáziumban. Mindketten mártírok: Laci Orelban, hadifogolytáborban pusztult el, Jánost az 1956. évi forradalomban golyó ölte meg.
Nem ismertem őt, de ismertem, sőt ismerem menyasszonyát, Gabit, kartársamat hajdani könyvtárosságomban, és iskolatársamnak, a két osztállyal alattam járó Schilling Lajosnak húgát. Tőle kaptam adataimat is.

A Danner család neves kereskedőfamília volt Szegeden. A dinasztiaalapító Danner Péter (1826‑1893) fűszer- és paprika-nagykereskedését 1845-ben létesítette. Van adat, mely szerint 1866-ban Pfann Józseffel bérelte a Várostól a sörházi javadalmat. Fia, id. Danner János (1857‑1942) 1890-ben, házasságkötésével egyidejűleg vette át apjától a Danner Péter fia cég vezetését. 1900-ban tagja a városi köztörvényhatósági bizottságnak, a mai önkormányzat elődjének.

Az 1911. évi címtár szerint Danner Péter özvegye és János fia a Tisza Lajos körút 12. sz. házában, Mihály fia a Horváth Mihály u. 7. sz. alatt lakott. Mihálynak a Széchenyi tér 7. sz. alatt, Jánosnak még 1947-ben is Danner Péter fia cégnévvel a Tisza Lajos körúton volt üzlete. Az 1942-i címtár szerint itt dolgozott id. Danner János fiával, Danner Sándorral (1884‑1984), s itt lakott még a díjnoknak föltüntetett ifj. Danner János (?‑1984) is. Danner Mihály fia, Danner László (1901‑1960), az osztálytársam apja, ekkor már a Teleki u. 1. alatt lakott.

Az említett ifj. Danner Jánosnak volt egyetlen fia a legifjabb Danner János, akinek emlékezetét most megidézem. Szegeden született 1929. május 12-én. Szülei korán elváltak, János az apjánál maradt, nagyanyja nevelte. Édesanyjának második férje, Deér József (1905‑1972) lett; 1933-tól a szegedi egyetem magántanára, 1936-tól nyilvános rendkívüli tanára, a középkori magyar történelem kiváló kutatója. Kitűnően megírt könyve, a Pogány magyarság, keresztény magyarság (1938) könyvritkaság, könyvtáram féltett kincse.

Deér professzor Pestről járt le előadásokra; Isten tudja, mint akadtak egymásra Danner Jánosnéval. Mindenesetre feleségével Pesten laktak; János gyermek- és ifjúkorában, főként a nyári szünetben, gyakran járt látogatóban édesanyjánál. Deért egyébként 1940-ben kinevezték a kolozsvári egyetem nyilvános rendes tanárává. 1944-ben visszatért Pestre, 1948-ban Svájcba távozott, Bernben hunyt el. Felesége, János anyja, nem követte férjét az emigrációba. Budapesten hunyt el 1970-ben.

Danner Jánost tehát jómódú polgári, értelmiségi környezet nevelte, s örökölt képességein kívül ez is hozzájárult átlagon fölüli műveltségéhez, olvasottságához. Érdekelte az irodalom, a filozófia, a zene, a film; erősen foglalkoztatta a modern gondolkodás, elsősorban Ortega munkássága, a modern lélektan, főként Jung irányzata. Nagyon szerette Márai Sándort; az Egy polgár vallomásának hőse, Garren Péter kicsit az ő eszményképe is volt. Költői alkatából következett, hogy szeretett verseket nem csak olvasni, de mondani is. Menyasszonyához írt levelei, amelyekből szemelvényeket ismerek, mélyen gondolkodó és mélyen érző fiatalembert mutatnak.

Vallásához hű volt, ez, magyarázza, hogy menyasszonya szerint az 1947. március 19-i diáktüntetésnek, amely a hitoktatás fakultatívvá tétele ellen tiltakozott, egyik szervezője volt. Még sokan emlékeznek, hogy e napon tizenegy középiskola mintegy ezer diákja vonult a Dóm térről a rendőrség elé, „Le a vallásellenes köztársasággal” s hasonló jelszavakat skandálva. A tüntetés másnap folytatódott, ám ekkor már a kommunista párt rájuk uszította a gyári munkásokat, s ők kerékpárlánccal és botokkal estek a diákoknak. Végül a párt irányította rendőrség is beavatkozott, sok diákot letartóztatott.

Köztük Danner Jánost. Vágás István, aki ismerte őt, azt állítja, hogy nem volt ugyan szervezője a tüntetésnek, de csaknem kétméteres alakja kimagaslott a diákok közül, és a köztük elvegyülő polgári ruhás nyomozók egykettőre „kiemelték”. Rendőri felügyelet alá helyezték; két éven át hetenként jelentkeznie kellett a rendőrségen. Vágás István szerint csak ezután mélyedt el jobban a katolikus bölcseletben, a tomista filozófiában. Közben 1948-ban érettségit tett. A rendőri felügyelet miatt egyetemi fölvétele szóba sem jöhetett, de sikerült fölvetetnie magát a kereskedelmi főiskolára. Befejezése után 1951-ben a Technoimpex szállítmányozási osztályán lett exportreferens. Ekkor már fölvették a műszaki egyetemre, előbb az esti, majd nappali tagozatra. 1956 őszén ötödéves építészmérnök-hallgató volt.

Október 23-án részt vett a Rádió ostromában, 24-én hajnalban ő jelentette telefonon a Rádió elfoglalását Marián Istvánnak, a műszaki egyetem katonai tanszéke vezetőjének, a műegyetemista nemzetőrök parancsnokának.

Danner János Mariannák személyi titkára lett a halála előtti utolsó napokban. Részt vett a Corvin közi harcokban.

November 1-jén Danner János, Marián István és Varga Sándor műegyetemi hallgató értekezleten vett részt a Honvédelmi Minisztériumban. Marián és Varga hamarabb elment egy másik megbeszélésre a műegyetemre, gépkocsijukat hátrahagyva Dannerra. Amikor késő este a gépkocsival négyesben (a gépkocsivezető mellett Danner János, hátul két társuk) elindultak a HM-ből a műegyetemre, egy ismeretlen gépkocsi űzőbe vette az övékét. S amikor kocsijuk megállt a műegyetem Duna felőli főbejáratánál, üldözőik sortüzet zúdítottak rájuk. Danner János azonnal meghalt, ketten megsebesültek. A gyilkosok kocsijukon elszáguldtak.

Menyasszonya előtt nem kétséges, hogy ávósok voltak. Vágás István kétkedik ebben. Bár azokban a napokban az ávéhások voltak „az ellenség”, de november elsején már ők támadó, üldöző vállalkozásba aligha mertek fogni. Vágás szerint vetélkedő fölkelő csoportok, talán Dudás Józsefnek a fegyverviselést monopóliumuknak tartó, anarchista emberei lőttek rájuk.

Pontosan ezt már aligha fogjuk megtudni. Ám Danner János éppoly hőse az 56-os forradalomnak, mint azok, akik ellenség golyójától estek el.

Szegednek Schwartz Lajos és Kováts József mellett ő a harmadik 56-os mártírja. Ne feledkezzünk el róla sem.

Szegedi Napló, 1991. április 24.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
2g-9) MARIÁN ISTVÁN

Eörsi István

Muszaki Egyetem katonai tanszéke – kiváltképp Marián István alezredes-parancsnok fellépésével – a fegyverszünet idején szinte teljesen magához ragadta a kezdeményezést. A rend mielobbi helyreállítása és a fegyveres támadások elhárítása érdekében létrehozták a 35-40 fos Budai Egyetemi Forradalmi Albizottságot, amelyben "külsos" tisztek is helyet kaptak. Marián helyettese Nagy György ornagy, a törzsfonök Szász Jeno százados lett. Marián mellett muködo titkársági tagok egyetemisták közül kerültek ki: Nemes Katalin, Vígh Tibor és Varga Sándor. A további reszortok (a hírszerzo, a szervezo, az ellátó, a fegyverzeti, a gépjármu csoport, illetve a sajtóosztály) vezetoit Marián jelölte ki, másrészt vállalkozás alapján választott. A hírszerzok a szovjet csapatmozgásokat derítették fel; 20-25 darab adó-vevo készülékkel rendelkeztek, 30-40 nemzetor rádióhallgató-szolgálatban volt. Marián irányítása alá tartoztak az egyetemhez tartozó diákotthonok, így a kétezer fonyi vári Központi Diákotthon, a Bartók Béla úti (négyszáz fo), a Frankel Leó úti és a Bercsényi utcai diákszállók, valamint a SZOT-iskola. Az egyetemistákat középületek védelmére vezényelték, de elfoglalták Völgy utcai ÁVH-s nyomdát is. A Muegyetem kilenc harckocsit és néhány páncéltöro löveget szerzett. Marián a páncélosokat az egyetem udvarán helyezte el, és azokat a kizárólagos parancsnoksága alá rendelte. Célja: a Szabadság híd – Petofi híd – Móricz Zsigmond körtér által határolt háromszög lezárása, barikáddal, aknamezovel történo megerosítése. Itt biztos támaszpontot akart kiépíteni arra az esetre, ha az újabb szovjet csapatmozgások a fováros ellen irányulnak. Az egyetem professzorai, Gillemot László rektor és Taky Ferenc a legmesszebbmenokig helyeselték Marián intézkedéseit.

A november 3-i rendor-fokapitányságon tartott értekezleten a tízfonyi Nemzetorség Foparancsnokságába az Egyetemi Forradalmi Bizottság Marián Istvánt delegálta. Az egyetemi egységek foparancsnoka Görgényi Dániel lett. Marián azt jelentette Király Béla tábornoknak, a Nemzetorség foparancsnokának, hogy az ezerötszáz fonyi egyetemista ezred két nap múlva harcra kész állapotban lesz. Fogadalmat tett, hogy az utolsó csepp véréig fog harcolni. Király Béla állandó szigorú harckészültséget írt elo.

4-én, amikor a szovjetek bevonultak a városba, Marián és a Muegyetem katonai tanszékének több tisztje felkereste Király Bélát, akinek parancsára gépkocsikkal a hegyekbe vonultak. mintegy száz hallgatóval. A zugligeti laktanyában berendezkedtek, majd Marián négy egyetemista rajt a János-hegyhez és a zugligeti végállomás környékének biztosítására vezényelt, de jöttek újabb jelentkezok is. Késobb Marián a kíséretével a Petofi Katonai Akadémiába autózott, ekkorra Görgényi tábornok már telefonon parancsba adta a különbözo egyetemi nemzetorségeknek, sot a felkelocsoportoknak is, hogy tegyék le a fegyvert. (Az utóbbiak parancsnokai közül többen keresetlen szavakkal küldték el.) Marián innen hívta fel a Muegyetemet és annak kollégiumait. Minden egyetemi egységnek megparancsolta, hogy a fegyvereket gyujtsék össze, és adják át a szovjet csapatoknak, tegyék ki a fehér zászlót, mert a nagy túlerovel szemben biztos pusztulás vár rájuk. A következo szavakkal zárta beszédeit: "Akkor vagytok hosök, ha meritek vállalni az életet, élnetek kell."

Marián István alezredest életfogytiglannal büntették, de az 1963-as "nagy amnesztiával" kiengedték. Görgényi Dániel tábornok pedig nem sokkal a november 4-i intervenciót követoen a karhatalmat szervezte és a Partizánszövetség felfegyverzését sürgette.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2h) A KOMMUNIZMUS ÁLDOZATAINAK EMLÉKMÜVE

Fényképek az alábbi honlapon:

Elsõként a világon emlékmû a kommunizmus 100milliónyi áldozatának tiszteletére!

A Budapest melletti Csömörön a Gloria Victis Közhasznú alapítvány /www.gloriavictis.hu / emlékmûvet állít a világkommunizmus 100milliónyi áldozatának tiszteletére, és az 1956- forradalom 50. évfordulójának emlékére. /Avatás:2006 október 21./

Az elmúlt hónapok intenzív propagandájának köszönhetõen önzetlen adakozók százai támogatták az ügyet /pl. Lichtenstein hercege, vagy Taiwan elnöke /, ám a 17millió forintos összköltségnek egy tetemes része még hiányzik. Az alapítvány minden adományt hálás szívvel fogad, az EURÓBAN kiállított csekkeket az alábbi címre kéri tisztelettel: Gloria Victis Közhasznú Alapítvány/Fábián Pál titkár

H-2141Csömör Szérûskert út 8. Telefon:+36-20-4444-200,

E-mail: fabian.pali@freemail.hu.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) KISEBBSÉGHEINK

3a) VERESPATAK

Gyurcsányt Verespatakra figyelmezteti a Greenpeace
2006. július 14. 9:46

MNO
A romániai Verespatak aranybányája ügyében szervez demonstrációt pénteken délelõtt Budapesten a Greenpeace – jelenti a HavariaPress.

A természetvédelmi szervezet pénteken délelõtt tíz órára hirdette meg megmozdulását a Miniszterelnöki Hivatal Kossuth téri épülete elé. A szervezet egy Verespatakon vásárolt földterület adományozásáról szóló oklevelet ad át Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek egy különleges ceremónia keretében. A Földadományozással az aktivisták fel kívánják hívni a miniszterelnök és a kormány figyelmét arra, hogy a Verespatakon tervezett ciántechnológián alapuló aranybánya megépítésének engedélyezése nagy mértékben veszélyeztetné a magyarországi lakosság egészségét, illetve a környezetüket.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3b) MAGYARORSZÁGI KISEBBSÉGEK

A szombaton 17 óráig közzétett adatok szerint 170 735 választó kérte kisebbségi névjegyzékbe vételét.

A beérkezett adatok szerint a legtöbben, 88 645-en a cigány, 40 941-en a német, 13 525-en a szlovák, 9 930-an a horvát, 3 679-en a román, 2 625-en a lengyel, 2 046-an a szerb, 2 001-en a ruszin, 1 979-en a bolgár, 1 904-en a görög, 1 435-en az örmény, 871-en a szlovén, 842-en az ukrán nemzetiség jegyzékébe kérték felvételüket.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3c) NYÁRI TÁBOR GYERGYÓBAN

Tisztelt Lipták Úr!
Kérem, amennyiben lehetõséget lát rá, tegye közzé alábbi invitációnkat a Lobby Hírlevelében! Szeretettel várnak minden érdeklõdõt a táborba és egyúttal szíves segítségét is köszönik: a Szervezõk

II. EMI-tábor Gyergyószentmiklóson!

Idén augusztus 9. és 14. között ismét megrendezi erdélyi nemzeti táborát az Egyesült Magyar Ifjúság és az Erdélyi Magyar Ifjak.

A Gyergyószentmiklós melletti Négyes Kempingben történelmi és magyarságismereti elõadások, közéleti viták sorjáznak majd, lesz nemzetpolitikai és újságíró-kerekasztal, szó esik az erdélyi egyetem és az autonómia esélyeirõl, a dél-tiroli példáról, a moldvai és a gyimesi csángókról, Erdély XX. századának sorsfordítói történéseirõl, a nemzeti jogvédelem lehetõségeirõl, s a kárpát-medencei magyar élet megannyi más vonatkozásáról.

Az ötvenedik évfordulóra tekintettel kiemelt szerep jut az 1956-os magyarországi és erdélyi események megidézésének, többek között Wittner Mária és Rácz Sándor révén. Elõadást tart illetve a viták résztvevõje lesz sokak mellett Borbély Zsolt Attila, Böjte Csaba, Csath Magdolna, Duma András, Duray Miklós, Eva Maria Barki, Friedrich Klára, Gaudi-Nagy Tamás, György Attila, Kiszely István, Lezsák Sándor, Mikola István, Raffay Ernõ, Szakács Gábor, Szilágyi Zsolt és Toró T. Tibor.

Esténként a tavalyinál is gazdagabb könnyûzenei mûsorban a magyarországi Ismerõs Arcok, Kárpátia, Misztrál és Romantikus Erõszak, valamint az erdélyi Kõvirág, Role és Transylmania együttesek szórakoztatják a táborlakókat, de népzenében és táncházban sem lesz hiány.

A táborban borkóstolót tart – jeles erdélyi, felvidéki és délvidéki borászok mellett – Tiffán Zsolt Villányból és a 2005-ös Év Borásza, Vincze Béla Egerbõl. Mindemellett rovásírás-oktatás, könyvbemutatók, jurtaállítás, filmsátor, íjásztalálkozó, lovasíjászat, ökumenikus áhítat, tábortûz várják az érdeklõdõket.

Az EMI szervezett buszokat indít Budapestrõl a táborba, a buszos utazás résztvevõi a táborzárást követõ hétfõi napon a Gyimesi-szorosba, az ezeréves határhoz is ellátogatnak.

Érdeklõdés és jelentkezés a 06205208803-as és a 06204857213-as telefonszámokon, valamint az emi@freedom.hu e-mail címen. További információk és részletes program a www.emitabor.hu honlapon.

„Aki magyar, velünk tart!”

Egyesült Magyar Ifjúság és Erdélyi Magyar Ifjak

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) EGYÉB

4a) EURÓPA NOSTRA DIJ

Az EU legrangosabb diját, Európa Nostra diját a felújitott Uránia Nemzeti Filmszinház nerte el.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4b) MAGYAR ÖSZTÖNDIJ ALAP

Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy a Magyar Ösztöndij Alap megkapta a tax-exempt status-t az IRS-töl és az Ohio Államtól. Ezután minden adomány levonható az évi adóból .

Hálásak vagyunk azoknak akik a mult hat évben támogatták a kisebbségben élõ diákjainkat. Alapunk ösztöndijasai Magyaroszágon kivül, Erdélyben Felvidéken, Délvidéken és Kárpátalján élnek és tanulnak. Szintén támogattunk
négy diákot második diplomájuk elérésében német egyetemeken, két diákot Angliában és egyet Skóciában. Hat év alatt összesen 33 diákot támogatott alapunk több mint 80 ezer dollár átutalásával. Az ösztöndijak szükséglet szerint voltak és lesznek odaitélve. Alapunk hozzájárult a tandij, lakás/ellátás, utiköltség, könyvek és egyéb tanuláshoz szükséges kiadásokhoz, négy esetben vettünk számitógépet. Ha az adakozók kivánják, a diákok köszönõ levelet küldenek az adományért.

Hat év alatt több száz diáktól kaptunk levelet és mielõtt valakit felveszünk helyi barátaink segitségével ellenörizzük a diák családi helyzetét. Fõleg elsõ diploma elvégzését támogatjuk és elvárjuk, hogy a diák jó magyar legyen, jó tanuló legyen és szülei szegények legyenek. Célunk az, hogy a végzés után minden diák hazájában maradjon, vagy oda visszamenjen dolgozni. A 2006/07-es tanévre 30 ezer dollárt irányoztunk elõ. Az elmult hat évben legnagyobb támogatást amerikai barátainktól, nyugdijas magyaroktól és volt diákjaimitól kaptuk. Áldja meg õket a Magyarok Istene. Szervezetek közül az Amerikai Magyar Szövetség és a Sunshine Lady Foundation támogatja alapunkat.

Reméljük az adómentesség segiteni fogja alapunkat a jövõben.

Támogatásukat kérjük a következõ névre küldeni:

Hungarian Scholarship Fund 7919 E. St. Rt. 55
Casstown, OH 45312 USA

Hálás köszönettel és tisztelettel.
Dr. Bognár Béla és April

Kelt, 2006 julius 1.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4c) IFJUSÁGI TALÁLKOZÓ

Tisztelt Lipták Béla úr !

A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, együttmüködésben a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége Ifjusági Szervezetével idén is megrendezi Ifjusági Találkozóját, amelynek célja, hogy a világban szétszóródott magyar fiatalok megismerjék a Kárpát-medence kulturális örökségét, történelmét, erosítsék nemzeti identitásukat, ápolják hagyományaikat és baráti kapcsolatokat építsenek ki a különbözö régiókból érkezö magyar fiatalokkal.

Helyszín: Kopács, Baranyai-háromszög
Idöpont: 2006. július 29.-augusztus 5.

részletes info. PDF formátumban jelentkezési és egészségügyi kérdöiv World formátumban

Egyben Tisztelettel Kérjük Lipták Béla úrat, hogy a hírt a nyári ifjusági találkozorol lehetõséigei szerint, postázza más általa ismert listákra avagy továbbítsa ismerõseinek, barátainak

Minden egyéb információt az alapitvány honlapján olvashat.

Alapítványi honlap: www.mfhnalap.org

Discussion/Fórum