MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGOT MINDEN MAGYARNAK !

NE CSAK OLVASSAD AZ HL FELHIVÁSAIT, DE VÉGY IS RÉSZT AKCIÓINKBAN!

NEM A SZAVAK, CSAK A TETTEK SZÁMITANAK!

FELIRATKOZÁS VAGY LEIRATKOZÁS MIKÉNTJÉRÖL:

Tisztelettel kérek mindenkit, hogy NE NÁLAM JELENTKEZZENEK, ha fel vagy lekivánnak iratkozni az HL cimlistájárra/ról. Nagyon kérem, hogy ezt mindenki maga intézze úgy, hogy rákattint a -re.

Amikor kinyilt a honlapunk, a lap bal oldalán lévõ ablakba beirja a saját villanypostai cimét és az ablak alatt rákattint a SUBSCRIBE gombra akkor, ha feliratkozni, vagy az UNSUBSRIBE gombra, akkor ha leiratkozni kiván, majd rákattint a SUBMIT (GO) szavakra.

EKEZETEKROL:

Aki nem tud ekezetes szoveget olvasni, mert gepeben nincs meg a magyar abc, az az alabbi honlap utasitasai szerint beallithatja a magyar betuket:

Akinek szamitogepeben benne van a magyar abc, de szervere (digi-postasa) nem rendelkezik azzal, az a minden penteken kiadott akcio-levelunket elolvashatja a Magyar Lobbi (HL) honlapjan:

Az, hogy egyesek kenyelmere megcsonkitsuk a magyar abc-t a Magyar Lobbi nem teheti!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

(Kérem, hogy akcióinkban akkor is vegyen részt, ha a háttéranyagot elolvasni nincs ideje. Az akciólevél elküldése csak 2 percet vesz igénybe, de ezen múlik közös fellépésünk ereje, mert ha az HL 1445 tagjának csak fele elküldi a levelet, akkor a cimzett politikus felfigyel, törödik a levelekben felvetett kérdéssel.)

AKCIÓNK:
1) LANTOS-PATAKI TÁRSELNÖKÖKET AZ 50. ÉVFORDULÓRA
2) ALKOTMÁNYMÓDOSITÁST A NEMZET EGYÜVÉTARTOZÁSÁRÓL

HÁTTÉRANYAG
3) JOGREND VAGY PÁRTÉRDEK
4) EGY KISSÉ LEMOSTUK A GYALÁZATOT
5) HOUSE RESOLUTION 479 (A 479-ES KONGRESSZUSI HATÁROZAT)
6) ERDÉLY, FELVIDÉK, DÉLVIDÉK
6a) MI DIÉTÁZUNK, A SZÉKELYEK KOPLALNAK
6b) KÖNYVEK A DÉLVIDÉKRE
6c) AZ EU BIZTOS VÁLASZA A VERESPATAK AKCIÓNKRA
6d) BÖS- NAGYMARTOS
6e) BENES ÉS A KOLLEKTIV BÜNÖSSÉG
7) MAGYAR ÁLLAMHATALOM ÉS A MÉDIA
8) MAGYAR ÁLLAMHATALOM ÉS A NEMZETI VAGYON
9) AZ ARANYBULLA
10) ALKOTMÁNYBIRÓSÁGI DÖNTÉS A RÁGALMAZÁSRÓL
11) KIÉ A BALATON?

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

AKCIÓNK:

1) LANTOS-PATAKI TÁRSELNÖKÖKET AZ 50. ÉVFORDULÓRA

TO: lantos4congress@lantos.org

Dear Congressman Lantos,

I would like to thank you for submitting House Resolution 479, which has reaffirmed the friendship and cooperative relations between the governments of Hungary and the United States and between the Hungarian and American people.

I congratulate you that the House of Representatives on December 6, 2005 passed this resulution, which honors the heroic struggle of the Hungarian freedom fighters of 1956, for mortally wounding the brutal Communist dictatorship and planting the seeds of the collapse of the Red Empire.

I also thank you for reminding the American people of the upcoming 50th anniversary of the Revolution and would like to ask that you accept the Co-Chairmanship, with Governor George Pataki, of the national committe for the celebration of this anniversary.

With much thanks and respectfully yours,

YOUR NAME AND ADDRESS

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) ALKOTMÁNYMÓDOSITÁST A NEMZET EGYÜVÉTARTOZÁSÁRÓL

(Akit részletesebben érdekel, hogy miért Szili Katalinnak cimeztük ezt a levelet, az az alábbi háttéranyagban olvassa el a 4. paragráfust)

TO: Katalin.Szili@parlament.hu, andras.kohegyi@parlament.hu

CC: ibolya.david@parlament.hu,
Elnok@mszp.hu,
szdsz@szdsz.hu,
v2006@fidesz.hu

Tisztelt Asszonyom!

Szeretném szépen megköszönni, hogy a "szégyen napjának" évfordulóján, december 5.-én felállásával megmutatta, hogy Ön nem Horn Gyula, hanem a 15 milliós nemzetben gondolkozó Kéthly Anna lelkületét hordozza szivében. Egy további nagy tettre szeretném megkérni:

Kérni szeretném, hogy választási platformjában foglaljon állást a Magyar Alkotmány reformjának szükségessége mellett. Itt az ideje, hogy a jelenleg érvényben lévö, 1949-ben iródott, s azóta toldott és foltozott alkotmányunk helyére egy nemzetünkhöz méltó dokumentum kerüljön. Ezért kérem, hogy pártjának választási platformjába vegyék fel egy alkotmányozó országgyülés összehivásának a tervét.

Az 1949-es alkotmány nem csak azért idejétmult, mert egy idegen csapatoktól megszállott országban született, de azért is, mert az alkotmánynak nemzeti létünk alapelveit kellene tömören és közérthetöen tartalmaznia, azokat az elveket, melyekben – párt vagy ideológiai különbségektöl függetlenül -, egyetért az egész nemzet. A Magna Carta idején ilyen volt a mi Aranybullánk, mely kimondott olyan alapelveket, mint a magyar nemzet együvétartozását, vagy azt, hogy magyar földet idegen nem birtokolhat. Ha 2004 december 5-re vagy a Ferihegyi repülötérre gondolunk, látjuk, hogy 784 év után sem avultak el ezek az elvek!

Amerika példájából is láthatjuk, hogy egy ilyen alkotmány, évszázadokon keresztül biztos és idöt álló iránytüje lehet a nemzet hajójának. Egy ilyen dokumentum létezése biztositaná a nemzet gondolkozásának egészséges formálódását is, de hivatkozási alapot is teremtene a jogrendnek. Ezért tisztelettel kérem Önt, hogy pártjának választási platformjába vegye fel a magyar nemzet alkotmányozó országgyülésének összehivását.

Tisztelettel,

AZ ÖN NEVE ÉS CIME

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

HÁTTÉRANYAG

(Ha önt érdekli a magyar Alkotmány Biróság 1994-es döntése a politikusok rágalmazását illetöen, megtalálja azt az alábbi 10. paragráfusben.
Ha ön rendelkezik magyar sajtókapcsolattal, megköszönöm, ha az alábbi irást elküldi az ismerös szerkesztönek vagy lapnak.)

xxxxxxxxxxxxxxx

3) JOGREND VAGY PÁRTÉRDEK
(Biró pereli az ujságirót)

Az egészségesen müködö demokráciák három pillére a szabadon választott törvényhozó testület (képviselöház), a mindenkori kormányhatalomtól független igazságszolgáltatás és a társadalmat megbizható hireivel tájékoztató szabad sajtó. A “demokrácia épülete” Magyarországon még nem támaszkodik biztonsággal erre a három pillérre, még vita kérdése, hogy mi is ennek a három intézménynek a szerepe, egymáshoz való viszonya, egyszóval még csak formálódik a Magyar demokrácia milyenségét meghatározó közmegegyezés.

Az alábbiakban, egy konkrét példával szeretném megvilágitani a helyzetet. A példa négy föszereplöje közül kettö jobb és kettö baloldali személy. (Én nem szeretem ezeket a meghatározásokat, mert pontatlanok és demagógiára adnak alkalmat, csak azért használom azokat, mert Magyarországon elterjedtek). Irásommal azt remélem bizonyitani, hogy mig a szerencsétlen eseménysorozat szereplöinek tettei érthetöek, de mivel csak az igazukat és nem az igazságot szolgálták, semmi meg nem oldódott, az országban a belsö feszültség nem csökkent. Nagyon remélem, hogy e sorok meggyözik az olvasót, hogy az igazi ellenség nem személyekben, nem a jobb vagy bal oldalakban keresendö, hanem a még kialakulatlan intézményrendszerben és jogrendben.

A közelmultban lezajlott perek, melyekben a föszereplök Soós Gyula és Cserni János birók, Mécs Imre képviselö és M. Szabó Imre ujságiró voltak, szemléltetik a fentieket. Az alábbiakban elöször bemutatom a perek általam ismert föszereplöit, összefoglalom a perekkel kapcsolatos eseményeiket és végül megemlitek néhány tanulságot, köztük azt, hogy ugyanez az eseménysorozat egy már kialakult jogrendü országban mint példáúl az Egyesült Államokban, miért nem történhetett volna meg.

Mindezzel nem az amerikai intézményrendszer magasabbrendüsége mellett kivánok kiállani, (elvégre a mi 1222-ben iródott Aranybullánk ugyanazon gyökerekböl meritette örökérvényü elveit, mint akár a 7 évvel idösebb Magna Carta, vagy az annál 565 évvel fiatalabb Amerikai Alkotmány), de szükségét érzem, hogy mindannyian megértsük, hogy a társadalmi feszültséget nem csak személyek okozzák, hanem az intézmények müködését irányitó kiforratlan vagy a totalitariánus multból visszamaradt törvények és szabályok is.

A demokratikus társadalom egészséges müködéséhez szükséges a pártállami idök gyakorlatának teljes felszámolása. Természetesen szükséges lenne arra is, hogy ártoktól függetlenül lefektessünk olyan örökérvényü elveket, mint hogy magyar földet idegen nem birtokolhat, hogy csak választott képviselö kerülhet az Országházba, vagy hogy egy riportert nem lehet bebörtönözni véleményének kinyilvánitásáért. Persze a pártállami idök gyakorlatának teljes felszámolásához több szükséges. Szükséges egy alkotmányozó országgyülés összehivása, mely a ma is érvényben lévö 1949-es magyar alkotmány helyére, egy szabad és demokratikus országhoz méltó dokumentumot ad az országnak.

Mécs Imre

Mécs Imrét, Mécs László papköltö unokaöccsét, 1956 októberében, a 16 pont fogalmazásának idején, a Müegyetemen ismertem meg. A gyöztes forradalom és az azt követö szabadságharc alatt nagyjából ugyanazt tettük, azzal a különbséggel, hogy én 35 napnyi bujkálás után elmenekültem, ö pedig otthon maradt, s vállalta ennek következményeit. Imrét 1957-ben Kádár pribékjei letartóztatták, halálra itélték, majd itéletét életfogytinlagira változtatták. Én a 80-as évek elejétöl újra együtt dolgoztam Imrével, 1982-töl a Duna védelmén, 1985-ben együtt kerestük és találtuk meg Nagy Imre sirját, majd késöbb együtt dolgoztunk a szamizdát mozgalomban is. Imre a börtönböl való szabadulása után újra házasodott. Ma sok, ha jól emlékszem 7 gyermeknek az édesapja, legkisebbik gyermeke középiskolás korú lehet. Tehát Mécs Imre, túl a 70-en, még nem mehet nyugdijba, néki el kell tartania kiskorú gyermekeit, családját.

Amikor nyilvánosságra került Mécs Imre 1957 lúlius 4-én elhangzott vallomása, s abból kiderült, hogy ö, a szintén letartóztatásban lévö Forgács Ferenccel való szembesitésekor, Forgács Ferenc állitását megcáfolta és Forgácsra terhelöleg vallott, akkor a jobboldali sajtóban olyan állitások jelentek meg, hogy Mécs Imre “feladta” társait és hogy társai az ö vallomásának is köszönhették halálukat. Az ujságcikkek miatt Imre, rágalmazás vádjával beperelte Bertók László és Bencsik András ujságirókat és 2004 januárjában Cserni János biró néki adott igazat, fogházbüntetésre itélte öket. Fellebbezés után, idén júniusban, a Legfelsö Biróság, ezt a fogházbüntetést pénzbüntetésre csökkentette. Az alábbiakban lesz még pár szavam ezeknek a birósági döntéseknek jogi alapjairól is és arról az üzenetröl is, melyet egy olyan ország (a jogi kérdésekben kevéssé tájékozott )társadalma olvas ki belölük, mely országban az 56-os forradalom vérbefojtói még mindig büntetlenséget élveznek.

Én nem tudom miként viselkedtem volna Kádár pribékjeinek keze alatt. Azt sem tudom, hogy 1957-ben, amikor Mécs Imrét szembesitették Forgács Ferenccel melyikük mondott igazat. Azt viszont tudom, hogy akik ma elitélik Mécs Imre akkori viselkedését, azok jól tennék, ha elolvasnák Mindszenty hercegprimásnak a Rákosiék börtönében tett vallomását, s egyenlö mércével mérnék a brutális diktatúrák áldozatainak tetteit. Én elitélem a rágalmakat, az erkölcsi kioktatást, különösen olyanoktól, akik nem járták meg a kistarcsákat és a gyüjtöket. Ugyanakkor, a leghatározottabban kiállok a véleményformálás szabadsága mellett, elitélem a diktatúrából visszamaradt törvényeket, mert ellene vagyok, hogy bárkit a véleménye miatt bebörtönözhessenek.

Az egyensúly kedvéért meg kell itt még jegyeznem, hogy számomra többet mond az emberröl az amit szabadon és önként tesz, mint amit megkinzott rabként és az akasztófa árnyékában. Ezért nékem a korábbiaknál nehezebben elfogadható volt az, amikor a kossuthi és deák ferenci szabadelvüség jegyében született SZDSZ, az MSZP-vel lépett szövetségre, vagy az a hir, hogy Mécs Imrének jövö tavasszal, az MSZP pártlistáján biztositanak majd képviselöi helyet.

Tudom, hogy 56-óta, Horn Gyula pártjában sokminden megváltozott. Tudom hogy a véreskezü pufajkások közül már kevesen élnek, de azért én azt sem tudom elfelejteni, hogy amikor 1990-ben egy nagyatádi választási falugyülésen minket képviselöjelölteket bemutattak egymásnak és a mellettem álló Horn Gyula felnézett rám (mint kacsa a cseresznyefára), és a kezét nyujtotta, akkor engem olyan undor fogott el, hogy képtelen voltam kezébe belenyúlni. Nem vagyok jobboldali, de megértem azt aki ma is igy érez.

Persze az én érzelmeimnél itt egy sokkal fontosabb kérdésröl van szó. Arról, hogy helyes-e ha olyan képvislök is ülnek az Országházban, kiket nem a szavazók, hanem pártok vezetöi küldtek oda? Vajjon kinek az érdekeit, a választók vagy a pártvezetök érdekeit szolgálja-e majd az olyan személy, kinek tettei a szavazófülkékben nem fognak megmétettetni? Nem, ebböl a szempontból jobb az Amerikai rendszer, tehát az olyan választási rend, hol csak az lehet képviselö akit a nép titkos szavazással megválasztott. A pártlistán való Parlamentbe jutás összeegyeztethetetlen a demokráciával!

M. Szabó Imre

Álmélkodva olvastam a hirt, hogy a magyar jogtörténelemben példátlanúl, a sajtószabadság gyakorlásáért egy ujságirót beperelt egy biró. Az volt a riporter büne, hogy Cseri János biróról azt mondta: “Csak ezekkel a kirivó emberekkel van a baj, akik pártutasitásokat hajtanak végre. Ez a néhány ember lejáratja a birói társadalmat.” A baloldali sajtó olyanokat irt, hogy ez a riporter nacionalista, antiszemite..Késöbb aztán rájöttem, hogy én ezt az ujságirót ismerem, itt járt nálunk interjút késziteni. M. Szabó Imrének hivják, hosszan elbeszélgettünk, megismertem, elmondok róla egyet-mást.

Imrének nagyobbik családját a nemzet jelenti. Neki fáj, hogy idegenek újrarajzolhatták a határokat sokmillió honfitársa körül és ezzel idegenekké tehették öket apáik épitette falvaikban és városaikban, bevándorót csináltak azokból akik soha el nem hagyták szülöhelyüket. Ez nem más mint hazaszeretet! Nem igaz, hogy M. Szabó Imre nacionalista lenne, ö egy hazafi, egy patrióta, egy olyan ember aki szereti származása népét, kultúráját és mivel felelösséget érez ezért a népért, fellép azok ellen, akik szerinte ártanak az elszakitott magyarságnak. Ez nem nacionalizmus!

Nacionalista az aki fajtáját a másikénál jobbnak, magasabbrendübbnek tartja (mint az árja, vagy a cionista) és ezért úgy gondolja, hogy a másik emberrel nem kötelessége ugyanúgy bánni, mint ahogy elvárja, hogy vele bánjanak. Az ilyen ember fajban gondolkozik! A fajelméletben gondolkozó szerit mindegy, hogy ki milyen ember, mert az egyént a származása alapján kell megitélni. A fajban gondolkozó nacionalista szerint lehet jó vagy rossz pont is egy bizonyos származás, a fontos az, hogy az egyént nem a tettei, nem az életútja, hanem a származása, tehát valami olyan alapján itéli meg, amiröl ö nem tehet. A nacionalista igazságtalan és nem a saját fajtájának a szeretete vezeti, hanem a mások iránti rosszindulat, lenézés, néha már gyülölet.

M. Szabó Imre nem nacionalista! Vannak viszont olyanok akik összekeverik a nacionalista és patrióta fogalmakat, illetve, – mint a kommunisták tették a multban -, vannak olyanok akik tudatosan nacionalistának nevezik a patriótát, mert az a céljuk, hogy az átlagemberek agyában összekeveredjenek e fogalmak. Ezzel remélik magukról, harácsolásukról elterelni a figyelmet és bemocskolni a hazaszeretö, a nemzet érdekeit védöket, példáúl a magyar zsidóság szemében –akik joggal félnek a fajgyülölö nacionalizmus újraébredésétöl-.

Felháboritó ez a taktika. Felháboritó, hogy a magyar népnek oly sokat adott magyar zsidóságot, – mely Kossuthnak példáúl zsidó ezredet állitott, s ugyanolyan magyarrá lett, mint a tótból vagy a svábból asszimilált bevándorló-, ily módon próbálják manipulálni, megfélemliteni a magyar nemzeti önbecsülés visszatértétöl. Felháboritó és szomorú! Ugyanakkor az pedig érthetö, hogy egyes zsidó anyák hisznek ennek a propagandának, elvégre ne felejtsük Szálasiék dunaparti osztagait se és ezért ne hibáztassuk a félrevezetett anyákat, akik egyszerüen csak féltik a gyermekeiket, s bedölnek a hazug propagandának, mely egyenlöségi jelet tesz a hazaszeretetö patrioták és a fajgyülölö nacionalisták közé.

Az sem igaz, hogz M. Szabó antiszemita lenne. Imre tölem Kaliforniába igyekezett, hogy ott interjút készitsen Teller Edével. Ede bácsi három könyvemhez irt elöszót, ismerem. Elbeszélgettünk róla és e beszélgetés alapján állithatom, hogy ö nem anti-szemita. Öszinte tisztelet ült az arcán, mikor arról beszéltem, hogy Teller szerint az egészséges lelkü ember nem cserélgeti a lojalitásait, hanem gyüjti azokat, mert a lojalitás olyan, mint a szeretet, száz százalék juthat abból, anyának, feleségnek, gyereknek, mert nem marad attól kevesebb, ha másnak is adunk belöle. Ö büszkén vallotta magát száz százalékos zsidónak is, száz százalékos amerikainak is és száz százalékos magyarnak is. “Ettöl csak 300%-os ember lett!” – bólintott Imre.

Soós Gyula és Cserni János birók

Cserni János a fiam lehetne, a 90-es években pár évig a FIDESZ tagja volt, de amikor biró lett belöle, döntéseiben egyre kisebb súlyt fektetett az információ szabad áramlásának, a tájékoztatás függetlenségének, tehát a sajtó és vélemény nyilvánitás szabadságának védelmére, s egyre több itéletet hozott a jelenlegi államhatalommal szemben álló, jobboldali véleményeiket néha már rágalmazó formában is hangoztató, ujságirók ellen. Erre a megfigyelésre alapozta M. Szabó Imre a véleményét, amikor azt állitotta, hogy a biró pártutasitásokat hajt végre.

Ezért Cserni János idén márciusban M. Szabó Imrét rágalmazásért beperelte. Tudtomal példa nélküli a magyar jogrend történetében, hogy egy biró ne itélkezzen, hanem pereskedjen, de ez történt. Idén júliusban Suray János, a székesfehérvári eljárás birája, elsöfokú itéletében , büncselekmény hiányában felmentette az ujságirót. Cserni biró ezután fellebbezett, követelve, hogy a biróság bünügyi eljárásban itélje M. Szabó Imrét felfüggesztett szabadságvesztésre és a hivatásától való eltiltásra.

Itt kénytelen vagyok egy kis kitéröt tenni, mert sokunk számára nem világos a bünügyi (criminal law) és a polgári jogvédelem (civil law) közötti különbség. A világ nagy demokráciáiban kialakult jogrend a szólás szabadságát fontosabbnak tartja, mint a rágalmazás eredményezte ártalmat, mert az utóbbit önmagát korrigálónak tartja a szó azon értelmében, hogy a hazug rágalmat a szabad sajtó úgyis nyilvánosságra hozza. Ezért a rágalmazásért cask pénzbüntetést szabnak ki a biróságok (civil libel), s a büntetöjogi eljárás (criminal libel) rágalmazási esetekben ismeretlen és alkotmányellenes, hacsak annak nincs olyan fizikai következménye, mint példáúl annak, ha valaki egy tömött szinházban elkijabálja, hogy tüz van.

Ugyanakkor Cserni biró úgy érvel, – és ebben teljesen igaza van-, hogy az érvényben lévö magyar jogszabályok szerint a sajtóban megjelenö vélemény nyilvánitás büntetöjogilag (criminal libel) büntethetö. Ez azért van igy, mert az 1949-böl való és azóta foltozott toldozott, de alapvetöen meg nem reformált alkotmány és büntetöjog van még ma is érvényben. Ez a jogrend akkor formálódott amikor a kommunista diktatúrának legnagyobb ellensége a szabad sajtó volt és ezért érthetö, hogy e törvénykönyv a büntetöjog eszközeit alkalmazta a sajtó megszabályozására.

Cserni birónak abban is igaza van, hogy a törvények megváltoztatása nem a biróságnak, hanem a törvényhozásnak, a Képviselöháznak a dolga. Az, hogy a törvényhozók az elmúlt 15 évben nem jutottak hozzá, hogy a sajtóval kapcsolatos cselekményeket kivonják a büntetöjogilag büntetendö cselekmények közül, ez nem Cserni biró büne! Ö az érvényben lévö törvénykönyvet használta. Neki igy igaza van, de az igazságot azt Dr Soós Gyula szolgálta akkor amikor Cserni biró perét elvetette. December 6.-án a Mikulás a magyar jogrendnek is ajándékot hozott: Dr. Soós Gyula, a Fejér megyei biróság elnöke elvetette Cserni János feljelentését és felmentette M. Szabó Imrét.

Tanulság

Mint láthattuk, a fenti eseménysorozatban szerepet játszó négy személy, a maga jobb vagy baloldali meggyözödésétöl függetlenül megérthetö, tisztességes emberek. A társadalmi feszültséget, az egymás gyalázását, az összefogást lehetetlenné tevö testvérharcot nem ök okozzák, hanem a magyar intézmények müködését irányitó, még kiforratlan vagy a totalitariánus multból visszamaradt törvények és beidegzödések.

A társadalom egészséges müködéséhez szükséges a pártállami idök gyakorlatának és jogrendjének teljes felszámolása. Szükséges lenne, hogy csak választott képviselö kerülhessen az Országházba, hogy egy riportert ne lehessen bebörtönözni véleményének kinyilvánitásáért vagy, hogy magyar földet ne lehessen idegeneknek eladni. Persze a pártállami idök gyakorlatának teljes felszámolásához szükséges egy alkotmányozó országgyülés összehivása, mely behelyettesiti a ma is használt 1949-es magyar alkotmányt, egy szabad és demokratikus országhoz méltó dokumentummal.

Ifj. Lipták Béla

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) EGY KISSÉ LEMOSTUK A GYALÁZATOT

December 5.-én, a “szégyen napjának” évfordulóján (annak a napnak az évfordulóján, melyen a félrevezetett magyar szavazó kitagadta testvéreit, megtagadta honfitársaitól azt a kettös állampolgárságot, melyet a horváttól a szerbig, minden nép megad) Orbán Viktor néma felállásra szólitotta fel képviselötársait, hogy igy, legalább szimbólikusan bocsánatot kérjenek elutasitott testvéreiktöl.

Erre az ellenzéki képviselök felálltak, a kormánypárté ülve magadtak. ÉS EKKOR MEGTÖRTÉNT A CSODA! Az elnöki székben ülö, szomorú arcú, félkezü asszony, lassan és lehajtott fejjel felemelkedett. Amikor Szili Katalin ezt megtette, a terem visszafojtott lélekzetü csendjében egyszercsak itt is és ott is felemelkedett székéröl egy-egy lehajtott fejü kormánypárti képviselö is.

Az ingatlanspekuláns miniszterelnök, – aki egy éve megszervezte a testvéreink elutasitására biztató hazug propaganda kampányt -, ijed zavarral forgolódott székében, látszott rajta, hogy erre nem számitott! (Ugyanaz a csodálkozás ült a képén, mint amikor itt New Yorkban "magyar állampolgárságot minden magyarnak" feliratú táblákkal fogadtuk az épület fökapujánál fökapunál, s ö Simonyi nagykövettel együtt elmenekültek elölünk és a hátsólépcsön settenkedtek be az épületbe.) Végül, amikor Gyurcsány úr már látta, hogy mögötte is, mellette is, minden képviselö felállt, akkor, – a megvert kölyök bárgyú és csodálkozó vigyorával – és egy rá annyira jellemzö, de sokat mondó apró vállráditással, ö is feltápászkodott.

Nagy dolog történt e napon. Nem csak az elszakitott testvéreink érzelmein ejtett seb fájdalma enyhült, de a csonka ország lakóinak a szétszakitottsága is egy kicsit gyógyulni kezdett. Szili Katalin gesztusa megmutatta, hogy az MSZP-ben is vannak hazafiak. Hogy nem csak a pufajkás Horn Gyula utódai, nem csak a nemzeti vagyonból meggazdagodó spekulánsok, de a hazát és annak népét szeretö Kéthly Anna utódai is ott vannak soraikban. Szili Katalin megmutatta, hogy valakit nem az tesz nemzetellenessé, hogy szocialista! Hazaáruló attól lesz valaki, hogy szemét ember!

LB

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

5) HOUSE RESOLUTION 479 (A 479-ES KONGRESSZUSI HATÁROZAT)

(Köszönet Lantos Tamásnak a határozat benyujtásáért és köszönek az Amerikai Magyar Szövetségnek az ebben való segitségért.)

In the House of Representatives, U.S., December 6, 2005

Whereas on October 23, 1956, university students marching through the streets of Budapest were joined by workers and others until their numbers reached some 100,000 Hungarian citizens protesting against the communist government of Hungary and its domination by the Soviet Union, whereupon the Hungarian Security Police opened fire on the crowd and killed hundreds;

Whereas the Hungarian government under Prime Minister Imre Nagy released political prisoners, including major church leaders, took steps to establish a multi-party democracy, called for the withdrawal of all Soviet troops from Hungary, announced Hungary's withdrawal from the Warsaw Pact, and requested United Nations assistance in establishing Hungarian neutrality;

Whereas the Soviet Union launched a massive military counteroffensive against the revolt on November 4, 1956, sending tens of thousands of additional troops from the Soviet Union and launched air strikes, artillery bombardments and coordinated tank-infantry actions involving some 6,000 tanks which, remarkably, the outnumbered and under-equipped Hungarian Army and Hungarian workers resisted for several days;

Whereas Prime Minister Imre Nagy was seized by Soviet security forces despite assurances of safe passage for him to leave the Yugoslav Embassy in Budapest where he sought asylum, and he was taken to Romania and was subsequently tried and executed;

Whereas an estimated one thousand two hundred Hungarians were tried and executed by the post-1956 Hungarian government;

Whereas an estimated 200,000 Hungarians fled their country in the aftermath of the Soviet suppression of the Hungarian uprising, and over 47,000 of these people eventually were able to settle in the United States, where they have contributed to the cultural diversity and the economic strength of this country;

Whereas the uprising of the Hungarian people in 1956 dramatically confirmed the widespread contempt in which the Hungarians held the Soviet Union and the underlying weakness of the communist system imposed by Soviet authorities in Central and Eastern Europe, as well as the strength of popular support for democratic principles and the right of the Hungarian people to determine their own national destiny;

Whereas on October 23, 1989, the Republic of Hungary proclaimed its independence, and in 1990 the Hungarian Parliament officially designated October 23 as a Hungarian national holiday, indicating that the legacy of the 1956 Revolution continues to inspire Hungarians to this day;

Whereas the people of Hungary are beginning a year-long celebration to mark the 50th anniversary of the Hungarian Revolution of 1956;

Whereas on March 12, 1999, the Government of Hungary, reflecting the will of the Hungarian people, formally acceded to the North Atlantic Treaty and became a member of NATO and on May 1, 2004, Hungary became a full member of the European Union; and

Whereas Hungary and the United States continue to expand their friendship and cooperation in all realms: Now, therefore, be it Resolved, That the House of Representatives—

(1) commends the people of Hungary as they mark the 50th anniversary of the 1956 Hungarian Revolution which set the stage for the ultimate collapse of communism in 1989 throughout Central and Eastern Europe, including Hungary, and two years later in the Soviet Union itself;

(2) expresses condolences to the people of Hungary for those who lost their lives fighting for the cause of Hungarian freedom and independence in 1956, as well as for those individuals executed by the Soviet and Hungarian communist authorities in the five years following the Revolution, including Prime Minister Imre Nagy;

(3) welcomes the changes that have taken place in Hungary since 1989, believing that Hungary's integration into NATO and the European Union, together with similar developments in the neighboring countries, will ensure peace, stability, and understanding among the great peoples of the Carpathian Basin; and

(4) reaffirms the friendship and cooperative relations between the governments of Hungary and the United States and between the Hungarian and American people.

Passed the House of Representatives December 6, 2005.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6) ERDÉLY, FELVIDÁK, DÉLVIDÉK

6a) MI DIÉTÁZUNK, A SZÉKELYEK KOPLALNAK

(A kaliforniai magyar öregcserkészek egy "keresztgyerek mozgalmat" tartanak fent, melynek révén sokgyermekes erdélyi csakádokat segithetünk. Az alábbi levelet az általunk támogatott, Hargita megyében élö székely családtól kaptuk, kiknek 6 gyermeke Attila, Árpád, Csongor, Bernát, Szilvesztet és Anna. Ha ön csatlakozni kiván a keresztszülö mozgalomhoz, jelentkezzen Tóth Attilánál: a.toth@cox.net, tothampv@juno.com, T: 310-377-5021 )

Kedves Lipták Család!

Elsö pár soraimban tudatom, hogy mi jól vagyunk amennyire a helyzet engedi. Remélem jól vannak? Továbbá tudatom, hogy megkaptam a csomagot amit küldtek, de nagyon ronda állapotban. Az eredeti csomagolás össze volt szakadva, vagy az egerek rágták össze. Egy nejlon zacskóba vlot beletéve. De azért nagyon köszönjük.

Elnézést kérek, hogy eddig nem irtam, de nagyon el voltunk foglalva a viz által okozott károkkal és szeméttel. El kellett pucolni a sok mocskot, szemetet. Hála Istennek a házba, vagyis a lakásba nem lett kár, de viszont a termés nagy részét megrongálta. A zöldséget elvitte, káposzta, murok, krumpli semmi nem maradt. A kenyér gabonát úgy lemosta, hogy nem lehetett learatni. Én házilag sütöm a kenyeret, mert igy gazdaságosabb.

Próbálunk helyre állni, de nagyon nehéz. Segélyt is kapott a falu, de mi nem kaptunk egy kötös sem. A vezetöség egyszer a naggyát elhordta, ami maradt azt kiosztották olyanoknak, akik nincsenek rászorulva. A vezetök rokonai és barátai kaptak mindent. Ahogy szokták mondani:"Aki közel áll a tüzhöz az füttözik" és most igy van.

De hát a Jóisten egészséget ad, majd csak átvészeljük. A Bernát úgy megijjedt, hogy epilepsziát kapott, kezelésre kellett járni vele. Ugy megyünk neki a nagy télnek, hogy semmivel, a termés oda lett. Most többet nem irok, maradok a legnagyobb tisztelettel és szeretettel. Sok puszit küldünk az egész családnak a legnagyobbtól a legkisebbig,

……

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6b) KÖNYVEK A DÉLVIDÉKRE

Jó úton halad a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) 2005. november elején elindított nagyszabású könyvgyûjtési akciója a délvidéki és kárpátaljai magyarság részére. A könyvgyûjtési akció központjaként kijelölt budapesti Magyarok Házába, az egész Kárpát-medence területérõl már több tízezer könyv és számos felajánlás érkezett. Külön eredményként értékeljük, hogy az anyaországon kívül, a többi elszakított területen mûködõ szervezeteinken keresztül Erdélybõl és a Felvidékrõl is folyamatosan érkeznek felajánlások.

Az eddig összegyûlt mintegy 62.000 könyv, a jeles bizonyítéka annak, milyen eredményekre képes az oly sok megpróbáltatást átélt magyar nemzet, ha együtt – a trianoni határokat semmibe véve – összefogva küzd egy nemes célért. A magyarság megmaradásában szerintünk kulcsfontosságot játszó egységes magyar nemzetben való gondolkodás az, ami nélkül nem értünk volna el ilyen eredményeket.

A HVIM mint a legnagyobb, határokon átnyúló Kárpát-medencei ifjúsági szervezet, alapvetõ kötelességének tekinti a délvidéki magyarság egyik legégetõbb problémájának, az anyanyelvi oktatás helyzetének a javítását. Különös figyelmet fordítunk a szórvány vidékekre, mivel ottani nemzettársaink helyzete a legkilátástalanabb és intõ példát/következményt jelentenek a még megmaradt magyar többségû területeknek. Az akcióval kapcsolatban bõvebb információt a konyvgyujtes@hvim.hu e-mail címen vagy a +36 70 236 79 86 telefonszámon kaphatnak.

Ezennel szeretnénk felhívni azoknak a rászoruló délvidéki (szerbiai és horvátországi) magyar oktatási intézmények/szakok figyelmét, akik részesedni szeretnének az összegyûjtött könyvcsomagokból, jelentkezzenek a lent megadott címen. Annak érdekében, hogy a könyvsegélyeket átvevõ intézmények minõségi magyar irodalomhoz jussanak, az összegyûjtött könyveket szelektálni, illetve több kategóriába csoportosítani fogjuk.

Egyuttal kérünk mindenkit, hogy továbbítsák felhívásunkat helyi könyvtáraik, médiumaik, iskoláik stb. felé, annak érdekében, hogy minél szélesebb körben támogathassuk a délvidéki magyar fiatalságot.

A könyvgyûjtési akciónk elõreláthatólag a 2006-os év elsõ felében fejezõdik be.

Drótpostacím: delvidek@yahoo.com

Mobiltelefonszám: +381 63 888 09 57

Honlap: www.hvim.org

A délvidéki HVIM nevében:

Kispalkó Szilveszter, Szenttamás és László Bálint, Szabadka

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6c) AZ EU BIZTOS VÁLASZA A VERESPATAK AKCIÓNKRA

Reply to CAB letter ref A22565

2005.12.05

FROM: Claude.Rouam@cec.eu.int

Dear Mr. Liptak

Thank you for your recent e-mail to Commissioner Dimas concerning the proposed gold mine in Rosia Montana, Romania.

The European Commission is well aware of the situation in Rosia Montana and, even if the final decision concerning this proposed gold mine is a Romanian competence since Romania is not yet an EU member, we are discussing the project on a regular basis with the Romanian authorities.

The Romanian authorities have informed us that an application for an environmental permit has been submitted by the mining company in December 2004 and that following this application, a full Environmental Impact Assessment (EIA), compliant with the EU directive on Environmental Impact Assessment and with the transboundary requirements of the ESPOO convention, is being undertaken.

We have underlined to the authorities that the final decision on a permit to start working on the project should be taken only when this analysis is concluded.

We have furthermore stressed that all relevant EU legislation should be duly taken into account for the Rosia Montana Project, including:

The Seveso II directive (Directive 2003/105/EC of the European Parliament and of the Council, 16 December 2003), which entered into force on 1 July 2005 and where the scope is extended to cover risks arising from storage and processing activities in mining.

The proposed directive on the management of waste from extractive industries, on which the Council and Parliament has reached political agreement, and which establishes specific limit values as regards Cyanide concentration in tailings ponds.

The reference document on Best Available Technology (BAT) for waste-rock and tailings management, which has been adopted So let me reassure you that we are following the developments carefully and appreciate your concern in this matter.

Yours sincerely,
Claude ROUAM

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6d) BÖS- NAGYMAROS

(Mint azt sokszor leirtam, a magyar kormánynak már régen a Hágai Birósághoz kellett volna fordulnia. A Kiegyezési Terv készen áll, azt támogatja a világ közvéleménye, akit a részletek érdekelnek olvassa el az alabbi honlapot

A két államfő szűk körű megbeszélést folytatott, amelyen mindketten egyetértettek a bősi erőmű rendezésének szakmai előmozdításában, bár Szlovákia kitart az erőmű üzemeltetése mellett, míg Magyarország nem kíván duzzasztót építeni a Dunán. A magyar államfő kiemelte: egymás történelmének valós tényekre támaszkodó megismerésére kell törekedni.

Sólyom ezt követően találkozott Mikulas Dzurinda kormányfővel és Pavol Hrusovsky házelnökkel is, akikkel rövid megbeszélést folytatott. A múltat be kell vallani, tehát az lenne jó, hogyha nyíltan történészek, értelmiségiek, mindenki átbeszélné, hogy kinek mi a sérelme, meddig lehet elmenni kölcsönösen abban, hogy a másiknak az érzékenységét akceptáljuk, mi az, ahol a magunk igazát megpróbáljuk mindenképpen alátámasztani. Szóba kerültek a Benes-dekrétumok is, ezt a szót nem mondtuk ki, de a kollektív büntetés elvi lehetetlensége szerepelt. Voltaképpen Dzurinda elnök úrnál értem el azt, hogy ő kimondta, hogy ez, mint elv tarthatatlan, elfogadhatatlan – ezt a szót használta – mondta Sólyom László.

Egyetlen kérdésben nincs azonos állásponton a magyar és a szlovák államfő, s ez Bős–Nagymaros kérdése. Mindketten kifejtették, hogy a vitát minél hamarabb le kell zárniuk a szakembereknek, mert lejárt a decemberi határidő. A magyar államfő azt javasolta, hogy legyen egy rövid végső határidő, amely után – ha nincs döntés – esetleg egy harmadik felet kapcsolnak be.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6e) BENES ÉS A KOLLEKTIV BÜNÖSSÉG ELVE

Sólyom: biztató elmozdulás történt Pozsonyban
NOL • Népszabadság Online • 2005. december 8.

Sólyom László Mikulás Dzurinda szerint a kollektív bűnösség elve – mint minden, ami a kollektív szóval kezdődik – ma már elképzelhetetlen – idézte csütörtökön az MTI-nek nyilatkozva a szlovák miniszterelnök egyik kulcsmondatát kettejük tárgyalásairól a hivatalos látogatáson Pozsonyban tartózkodó Sólyom László.

Mint a magyar köztársasági elnök elmondta, az eszmecserén a szlovákiai magyarok kollektív bűnösségét 60 évvel ezelőtt kimondó
Benes-dekrétumokról nevesítve ugyan nem esett szó, de ő a szlovák miniszterelnök kijelentését jóhiszeműen értelmezte, és "a magyar-szlovák kapcsolatok történetének jelentős elmozdulásaként" értékelte. Pozsony eddig következetes kitartással tagadta, hogy a szlovákiai magyarok II. világháborút követő jogfosztása miatt oka lenne megkövetni az akkori jogsérelmeket elszenvedő szlovákiai magyarságot.

"Második külföldi utam nem véletlenül vezetett Pozsonyba. Mondhatnám, hogy jelképes jelentése van, mert demonstrálni szeretném, hogy a Szlovákiával fennálló viszony számunkra nagyon fontos, hiszen a szomszédunk, amellyel ezeréves történelmi múlt köt össze minket" – jelentette ki Sólyom László. A Magyar Köztársaság elnökét szlovák kollégája, Ivan Gasparovic hívta meg. A hivatalos megbeszéléseket követő sajtótájékoztatón Gasparovic jelezte, hogy a magyar államfő a bősi erőmű ügyének másfél évtizede rendezetlen kérdését is felvetette.

A felek kitartanak országaik ismert álláspontja mellett – Szlovákia nem változtat Bősön, Magyarország nem épít erőművet a Dunán -, de tarthatatlannak látják, hogy a hágai döntés óta folyó szakértői tárgyalásokban nem igazán mutatkozik érdemi elmozdulás. A két elnök megbeszélésén a megoldás elvi lehetősége ugyan felmerült, de ezt nem részletezték. "Garsparovic is támogatja, hogy a Bőssel kapcsolatos tárgyalásokat mielőbb lezárjuk, mégpedig megegyezéssel" – mondta Sólyom, és hangsúlyozta: "A történelmi múlt kötődésein túlmenően Magyarország és Szlovákia, mint Európai Unió- és NATO-szövetséges, a regionális együttműködés jelenére és távlataira épít, ami nagyon ígéretes jövővel kecsegtet. Korántsem mellőzhető, hogy Szlovákiában több mint félmillió magyar él" – mondta Sólyom László.

A két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatait, uniós
együttműködésének helyzetét mindketten kedvezőnek látják. Az államfők megbeszélésén nem kevés szó esett a szlovákiai magyar és a magyarországi szlovák nemzeti közösségeket érintő kérdésekről. "Az elnök úrnak tolmácsoltam a magyarországi szlovák kisebbség egynéhány kérdését" – fogalmazott Sólyom László. A szlovákiai magyarok jogállásáról szólva Ivan Gasparovic a Magyar Koalíció Pártjának (MKP)kormányzati pozíciójáról, parlamenti és regionális képviseletéről szólt igen méltányosan, példaértékűnek nevezte azt és a szlovákiai magyarokkal való bánásmódot.

Sólyom László szavai szerint "egyetértettünk abban, hogy a múlt vitás kérdéseit a kölcsönös megértésre és a kölcsönös ismeretekre alapozva le kell zárni. Nagyon fontos egymás történelmének sokkal behatóbb ismerete, az, hogy sztereotípiák helyett valós tényekre támaszkodjuk".

Az elnökök tárgyalása után Sólyom László a kormánypalotában rövid megbeszélést folytatott Mikulás Dzurinda miniszterelnökkel. Ezután a szlovák parlamentben mintegy negyedórás találkozója volt Pavol Rusovsky házelnökkel, aki a magyar vendég tiszteletére ünnepi ebédet adott: az eszmecsere fehér asztal mellett folytatódott.

Sólyom László délután az egyetlen pozsonyi magyar oktatási
intézménybe, a fél évszázadnál régebben fennálló Duna utcai magyar alapiskolába és gimnáziumba látogat. A látogatás első napjának programja a pozsonyi várban Ivan Gasparovic Sólyom László tiszteletére adott díszvacsorájával ér véget.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

7) MAGYAR ÁLLAMHATALOM ÉS A MÉDIA
PUCSS A MAGYAR RÁDIÓBAN

Idézet egy t.kurátor feljegyzéseibõl:

„Aggasztó hírek érkeznek a közszolgálati feladatú Magyar Rádióból. Nehezen hihetõ, de mégis valószínûnek tûnõ hírek szerint mai (dec. 6-án, Mikuláskor tartott) kuratóriumi ülésünket követõen lázas munka folyt (volna?) a Rádióban.

Állítólag azonnali hatállyal megszüntették (volna?) a munkaviszonyát:

1. Perjés Klárának, a Kossuth Rádió adófõszerkesztõjének,

2. Kis Györgyinek, a Petõfi Rádió fõszerkesztõjének,

3. Szijjártó Istvánnak, a Magyar Rádió gazdasági igazgatójának,

és "szakmai" nyugdíjba küldtek (volna?) még 100-150 rádiós dolgozót arra való hivatkozással, hogy idõsek már az új technikák elsajátításához.

Állítólag az alelnökök közös döntését hírek szerint megerõsítette (volna?) a kuratórium elnöksége, még pedig arra hivatkozva, hogy a szeptember 19-i kuratóriumi határozattal (amelyet a társadalmi kurátorok jóhiszemû többsége is megszavazott) az elnökség felhatalmazást kapott (volna), hogy ilyen, egyébként nyilvánvalóan a mindenkori elnök munkáltatói hatáskörébe tartozó döntésekhez egyedi hatásköröket biztosíthasson az alelnökök számára.

__________________________________

No ez, az, ami a saját határozott véleményem szerint egyrészt szemérmetlen visszaélés lenne a társadalmi kurátorok jóhiszemûségével, másrészt azzal együtt is durván törvénysértõ, mivel olyan hatáskört adna az elnökség, amellyel õk sem rendelkeznek, de még a teljes kuratórium sem rendelkezik.

Egyéb hírek:

1. Az alelnökök állítólag a fentiekhez hasonlóan jogszerûtlen felhatalmazással visszaélve átszervezik a Petõfi Rádió mûsorszerkezetét.

2. Az alelnökök állítólag a fentiekhez hasonlóan jogszerûtlen felhatalmazással visszaélve a Bartók Rádió mûsorszerkezetét is átszervezve, a vitathatatlanul magas színvonalú mûsorok számát jelentõsen visszaszorítva, azok kárára kívánják sugározni parlamenti csetepatékat (a mazochista kisebbség számára), és hasonlóan itt helyeznék el a nemzetiségi mûsorokat is. Utóbbiak sugárzására a Bartók frekvenciája a csekély területi lefedettség miatt egyébként sem igen alkalmas.

Egyesek szerint a fentiek csak egy valószínûtlen rémálomban (és Magyarországon, 2005. decemberében, a sajtószabadság nagyobb dicsõségére) elképzelhetõek. Talán holnap többet tudunk! Hiszen az országos napilapok minden fontos igazságról tudósítanak minket!

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

8) MAGYAR ÁLLAMHATALOM ÉS A NEMZETI VAGYON

(A Ferihegyi repülötér nem a magyar kormány tulajdona, annak eladásához nincs joga. Az Országgyülés kötelessége ezt a szégyent megakadályozni. Nem engedhetjük, hogy unokáink rovására hozzák egyensúlyba az évi költségvetést.)

Budapest Airport eladva!

A British Airport Autority veheti meg a Budapest Airport Rt.-t, 464,5 milliárd forintért – jelentette be Veres János pénzügyminiszter és Mészáros Tamás, az ÁPV Rt. elnöke.

A ferihegyi nemzetközi repülõteret üzemeltetõ Budapest Airport Rt. 75 százalék mínusz egy szavazatnyi részvénycsomagjára, a repülõtér 75 évre szóló üzemeltetési jogára összesen hárman pályáztak. A vételár megfelel az elemzõi várakozásoknak, akik 400 milliárd körüli bevételt jósoltak az államkasszának a reptér eladásából.

Szerdán a Budapest Airport üzemi tanácsának elnöke úgy nyilatkozott: bármelyik vevõjelölt gyõzzön, a munkavállalók mindenképpen hátrányos helyzetbe kerülnek. Ugyanis az ajánlatokban teljes kiszervezés és jelentõs létszámleépítés is szerepel. Kovács Zoltán hangsúlyozta: minden törvényes eszközt igénybe vesznek majd véleményük nyilvánosságra hozatala érdekében.

A Budapest Airport eladásával rekordot döntött idén az állam privatizációs bevétele. Az eddigi legjobb év 1995 volt a Horn-kormány alatt, akkor 481,04 milliárd forintért magánosított az állam. Most, csak a reptér eladásából több mint 464 milliárd forint származik. A Medgyessy-kormány idején, 2003-ban a Postabank közel 102 milliárd forintos eladása számított a legnagyobb privatizációs ügyletnek, de a várt 20 milliárdos bevétellel szemben az Antenna Hungária részvényeinek értékesítése is majdcsak 47 milliárd forintot hozott az államkasszába. Jelenleg egyebek mellett a Magyar Posta, a Magyar Villamos Mûvek, valamint a MÁV is állami tulajdonban van. Ezek eladása egyelõre nincs napirenden.

Haladéktalanul összeül a Budapest Airport Rt. sztrájkbizottsága, amint kézhez kapják a munkáltató hivatalos értesítést az rt. üzemeltetési jogainak eladásáról. Kovács István, a sztrájkbizottság elnöke a Hír Televíziónak elmondta: a Budapest Airport eladásáról szóló szerzõdés végleges aláírása elõtt még egyeztetni kívánnak az ÁPV Rt.-vel. Ha követeléseik nem teljesülnek, készek nemzetközi fórumok elé vinni a magyar reptér magánosításának kérdését.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

9) AZ ARANYBULLA

(Köszönettel Lablonczay Sándornak)

Csodaltos mu ez az Aranybulla.

Amint irtam egy korszelelm es egy kozakarat okmanyba fektetese egy alkotmany ami orok idokre ervenyes mert a nemzet karakterehez igazolodik. Hihetetlen de ma is aktualis majdnem minden lenyeges sora.

Az hogy am Afganisztanba es Irakba kuldenek magyar katonakat az ember a vereben a velejeben a zsigereiben erzi hogy alkotmanyellenes. Es lam mit tesz Isten a magyarok Istene az Aranybullaban talalhato az hogy kiraly nem rendelkezhet magyar katonakkal az orszag hatarain tul. Ha kulfoldre szandekozik kalandozni tegye a maga szakallara ertsd vigyen fizetett katoasagot zsoldosokat. Viszont elismerjuk kotelessegunket az orszagban harcolni idegen elnyomok ellen.

Tehat az Aranybulla szerint is az 56-os szabadsagharcosok alkotmanyosan torvenyesen cselekedtek es ellenseguk alkotmanyellenesen.

Szinten bun es alkotmanyellenes volt felmillio magyart a Don hullahazaba hurcolni vagy a zsidokat akik szinten az alkotmany vedelmet eredmeltek.

Honnan tudom ezt? Az Aranybulla mondja.

Idegeneknek eladni a magyar toket foldet gyarakat uzemeket minden becsuletes magyar reszere szamara gaztett, Honnan tudom ezt : Az Aranybulla mondja majdnem szoszerint igy. Tehat a globalizacios gaztettek hekatombaja MIND ALKOTMANYELLENES es illegalis, ervenytelen. Honnan tudom ezt Az Aranybulla mondja.

Nem szabad tobb tisztseget egyszerre viselni Torvenytelen alkotmanyellenes. Honnan tudom ezt? Az Aranybullabol.

Senki nem lehet egyszerre nador ersek orszagbiro. Tehat Demszky kepviselosege es polgarmestersege semmis targytalan torvenytelen alkotmanyellenes.

Vagy barmelyik politikus egyideju EU es magyar tisztsegviselese alkotmanyellenes torvenyszeges. Honnan tudom . A velombol az agyambol a zsigereimbol. Es az Arnybullabol.

Es ami a leglenyegesebb a jus resistandi. Az onkenynek torvenyes ALKOTMANYOS jogunk van mindenutt es minden modon ellelnallani.

Honnan tudom ezt. nemcsak a velombol szivembol eszembol de az Aranybullabol.

Nem kell uj alkotmany.
Ott van az igazi es orok alkotmany az Aranybulla.

Azt keretik kelletik betartani.

js
xxxxxxxxxxxxxxx

AZ ARANYBULLA
II. András király 775 éve adta ki az Aranybullát, amely nemcsak az Árpád-kori magyar jogtörténetben jutott meghatározó szerephez, hanem a késõbbi idõkben is, noha az oklevél alkotmányjellege csak késõbb alakult ki. II. András idején nem tartották döntõ fontosságúnak, bár a kor belpolitikai válságán próbált úrrá lenni.

Különös módon a kortársak, sõt az õket követõ magyar krónikások szerint sem volt túl fontos esemény az Aranybulla 1222. évi kiadása. Sem Kézai Simon 1280 körül írt Gesta Hungaroruma, sem a XIV. századi Képes Krónika nem említi II. András uralkodása kapcsán, csupán egy szûk réteg tudott róla. Nagy Lajos XIV. századi törvényeiben azonban már nemcsak hivatkoztak rá, hanem – a nemesek birtokjogával foglalkozó cikkely kivételével – az egész szövegét át is írták.

Részlet az Aranybullából

Az Aranybulla XIV. századi másolata
„Mivelhogy mind országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István király által elrendelt szabadsága, némely királyoknak a hatalmaskodása folytán, akik olykor saját indulatukból akartak bosszút állni, olykor pedig gonosz emberek hamis tanácsaira hallgattak, vagy olyanokéra, akik saját hasznukat keresték, igen sok dologban kisebbedést szenvedett, ezek a mi nemeseink felségünket és a mi elõdeinknek, az õ királyaiknak felséget kéréseikkel és sok sürgetéssel zaklatták országunk újjáalakítása végett.
Mi tehát az õ kéréseiknek mindenben eleget kívánván tenni, ahogy tartozunk, különösen pedig mivel közöttünk és õközöttük ezen okból már gyakran nem csekély elkeseredésre jutott a dolog, amit, hogy a királyi méltóság megõriztessék, illik elkerülni – ez pedig senki más által nem történhetik jobban, mint õáltaluk – megengedjük mind nekik, mind országunk más embereinek a szent király által engedett szabadságot.”

II. András uralkodása idején a belpolitikai válságnak két fontos oka volt, és ezeknek a megszüntetésére tett javaslatokat az Aranybulla legtöbb cikkelye. Az elsõ ok a királyi birtokok jókora részének eladományozása volt amely már Imre király uralkodása idején (1196-1204) megkezdõdött, és II. András korában felgyorsult. Ez afolyamat veszélyeztette a királyi szerviensek – a „király szolgái”, a késõbbi magyar köznemesség egyik alapját képezõ társadalmi réteg – kiváltságait, szabadságát. Ez volt a politikai érdekeit érvényesíteni tudó legfontosabb társadalmi csoport, amelynek a legfõbb jogait és kötelességeit az Aranybullában rögzítették. Természetesen más kiváltságos csoportok is csatlakoztak a királyi szerviensek politikai mozgalmához: egyéb királyi várnépek, a hatalomba vagy annak közelébe több mint egy évtized után viszszakerülõ Imre-párti fõnemesek, de a fõpapság tagjai közül is többen részt vettek az Aranybulla elõkészítésében.
A korszak válságának másik jelentõs összetevõje: a politikában a külföldi, még Gertrúd királynéval a Magyar Királyságba érkezett, jórészt német – meráni – nemesek, a gazdasági életben pedig az idegen – izmaelita és zsidó – kereskedõk túlságosan nagy befolyásra tettek szert. Igaz ugyan, hogy 1213 után, a Gertrúd királyné meggyilkolását követõ idõszakban a német nemesek nagy része kiszorult a vezetõ politikai és egyházi tisztségekbõl, de a gazdasági életben az idegen kereskedõk befolyása változatlan maradt. A királyi szerviensek politikai érdekérvényesítésén kívül az idegenek érdekeinek a túlzott erõsödése elleni fellépés is meghatározó módon megjelenik az Aranybullában.
Az oklevél végül – jogaik védelme érdekében – szabad kezet ad a kiváltságos rétegeknek a királlyal szemben: „Azt is elrendeltük, hogy ha mi vagy a mi utódaink közül valaki valamely idõben ezen rendelkezések ellen akarna cselekedni, ennek az oklevélnek az erejénél fogva, mind a püspöknek, mind a többi jobbágyuraknak és országunk nemeseinekegyüttesen és külön-külön, a jelenben és a jövõben mindörökké szabadságukban álljon, hogy a hûtlenség minden vétke nélkül nekünk és a mi utódainknak ellenállhassanak és ellentmondhassanak” – mondja ki az oklevélben a király.

Nem egyszerû átvétel
Sokáig tartotta magát az a nézet, hogy az 1222. évi Aranybulla átvétel valamelyik európai ország jogi szövegébõl, leginkább a korabeli angol jogból. Példaként az 1215-ös Magna Charta Libertatumra hivatkoznak, amelyet (Földnélküli) János angol király (1199-1216) adott ki. Ez azonban egyáltalán nem bizonyítható. (A történészek közül sokan és sokszor összehasonlították már a két törvény szövegét, jogi alapjait.) A mai vélemények szerint – a sok hasonlóság ellenére – nem egyszerû átvételrõl van szó. Mindezt az is alátámasztja, hogy a korabeli angol belpolitikai viszonyok egész mások voltak, mint az itthoniak. A szövegek hasonlósága inkább abból ered, hogy mind a korabeli Angliában, mind a Magyar Királyságban a társadalmi mozgások egy irányba mutattak. Ez akkor látszik legjobban, ha összehasonlítjuk a két törvény két legfontosabb egyezését.
Az elsõ az, hogy mindkettõ bevezetõ szövege a régi királyok által a nemeseknek adományozott „szabadságról” szól. (A Magna Charta Libertatum értelemszerûen az angol királyokra hivatkozik, az Aranybulla szövege pedig Szent Istvánra.) A másik az oklevelek befejezésében fedezhetõ fel. Mindkét törvény leírja, hogy a nemesek szabadon, büntetés nélkül ellenállhatnak a királynak – akár az oklevél kiadójának, akár valamelyik utódjának –, ha az valamilyen módon megsértené
a törvényt. Az 1215-ben kiadott Magna Charta Libertatum ugyan sokkal hosszabban írja le az „ellenállási jog” részleteit és a szabályozását, mint az Aranybulla, de ez inkább csak formai különbség. (Az Aranybulla 1231-es megerõsítésében már nem a nemesség kollektív jogaként szerepel az „ellenállási jog”, hanem úgy, hogy azt az esztergomi érsek gyakorolhatja a nemesség nevében. Ez a változás azt mutatja, hogy a Magyar Királyságban éppúgy megerõsödött az egyház befolyása, mint a többi, a pápa elsõségét elismerõ keresztény európai királyságban.) Ami bizonyos, jogi értelemben a két korabeli ország nincs túlságosan messze egymástól, a társadalmi mozgások is hasonlók, bár nyilván vannak eltérõ vonások.

Európai jogalkotási sor
III. Ince pápa (1198-1216) a középkor egyik kimagasló jelentõségû egyházfõje volt. Az õ pápasága idején hívták össze 1215-ben a Lateráni zsinatot. Gerics József hívta fel arra a figyelmet, hogy a Lateráni zsinatot követõ években felgyorsult az európai királyságokban a jogalkotói munka. A különbözõ jogrendszerû országok megpróbálták a kánonjog (egyházjog) elemeit beépíteni a világi jogba, a törvénykezésbe. Ebben az idõszakban a latin kereszténységû országokban fellendülés kezdõdött, többek között a jog is lényegesen megváltozott, átalakult. Az akkori Európa joggyakorlata többé-kevésbé azonosan fejlõdött a latin kereszténységû államokban, a Magyar Királyságban is. (Erre utal az is, hogy az eredetileg hét példányban íródott oklevél közül az egyiket elküldték III. Honoriusz pápának.) Az Aranybulla ebbe a jogalkotói sorba illeszkedik bele, de sajátosan, egyéni módon megjelenõ magyar törvény, amely az adott belpolitikai helyzetet veszi alapul.
Az Aranybulla a magyar politika és jogalkotás szerves része volt a korabeli európai fejlõdésnek. Csak ebben az összetettségben érthetõ meg a magyar középkor egyik fontos törvénye, amelyet az újkorban is – egészen 1916-ig, IV. Károly, az utolsó magyar király idejéig – a koronázáskor a királyok megerõsítettek, igaz, az 1687-ben eltörölt „ellenállási jog” nélkül.

Terplán Zoltán

A három bulla

II. András
II. András király 1222-ben adta ki harmincegy cikkelybõl álló törvényét. A mai magyar köztudatban ez az oklevél az Aranybulla,bár eredetileg a szó jelentése az volt, hogy egy bizonyos királyi oklevelet arany függõpecséttel – „aranybullá”-val – hitelesítve adtak ki. Ez az oklevéladási gyakorlat a XII. századtól kezdve alakult ki a Magyar Királyságban.

A magyar történettudomány azonban három „aranybullát” ismer, bár ezek közül csak az elsõnek kiadottat, az 1222. évit írjuk nagybetûvel. A második aranybullát is még II. András uralkodásának idején, 1231-ben adták ki. A királynak ebben az oklevélben meg kellett erõsítenie, illetve néhány pontban meg is kellett változtatnia az eredeti szöveget, és így kellett újra kihirdetnie. A harmadik aranybulla II. András fiának, IV. Béla királynak az uralkodása idején, 1267-ben íródott, teljesen más belpolitikai viszonyok között, a mongol (tatár) támadást, illetve IV. Béla és fia, István közötti belháborút követõen. T. Z.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

10) ALKOTMÁNYBIRÓSÁGI DÖNTÉS A RÁGALMAZÁSRÓL

DECISION 36/1994: 24 JUNE 1994

ON DEFAMATION OF PUBLIC OFFICIALS

AND POLITICIANS

The petitioners sought an ex post facto review of art. 232 of Act IV/1978 on the Criminal Code.

Article 232 (as amended) made it a criminal offence to defame the honour of an authority or an official person, punishable by imprisonment of up to two years’ public labour or a fine. The commission of the offence in public rendered the person liable to up to three years' imprisonment. According to art. 137 (as amended), "official person" included politicians, judges, senior civil servants and other public officials.

The petitioners submitted, inter alia, that art. 232 conflicted with the freedom of expression in Art. 61 of the Constitution. The definition of the crime of libel and slander in arts. 179 and 180 of the Criminal Code were sufficient for punishment for criticism of the exercise of power and it was unnecessary therefore to define a separate crime of defamation of authorities and official persons in art. 232. Further this article criminalised the open debate of public issues thereby restricting the freedom both of expression and of the press.

Held, upholding the petitions:

(1) While it was per se constitutional to provide criminal law means to protect the honour or reputation of authorities and public officials, nevertheless the sphere of the constitutionally-protected freedom of expression was broader in relation to them as a result of which art. 232 of the Criminal Code was unconstitutional. In examining the criminal law restriction on the freedom of expression, the "test of necessity" had to be applied to art. 232. This meant the examination firstly of whether the restriction on the freedom was inevitably necessary in the case of behaviour defined in that article, e.g. for the protection of some other fundamental right or freedom or constitutional goal; and secondly whether the restriction was proportional i.e. neither arbitrary nor disproportionate for the achievement of the desired goal, in respect of the system of criminal law means in general or art. 232 in particular. In addition to the individual's freedom of expression, consideration was needed for the broader duty of the State (imposed by Art. 61) to secure the conditions for the free formation and maintenance of democratic public opinion. Such freedom protected opinion, whether individual or public, irrespective of the value or truth of its contents, and possessed only external constitutional boundaries, e.g. the right to human dignity guaranteed by Art. 54 .

(2) Generally speaking, due to the distinctive role of human dignity, criminal law protection could not be considered as disproportionally severe in case of behaviour offending the honour of an individual with the proviso that such means of limiting the scope of the freedom of expression were strictly construed. Having taken into consideration the constitutional protection of human dignity, honour and reputation, the right to freedom of expression and the constitutional interest of open criticism of public affairs, the restriction on the freedom could only be narrower in scope in protecting those exercising public authority. Thus it followed from the outstanding constitutional value of the freedoms of expression and of the press in public matters that it was unconstitutional for the State under art. 232 of the Criminal Code to threaten with severer punishment the person who expressed an opinion of the operation of an authority or a public official, however offensive, compared to one expressed of a private person. The extensive criminal law protection granted to authorities and public officials therefore constituted an unnecessary and, vis-à-vis the desired goal, disproportionate restriction on a fundamental right.

(3) While the constitutional wording of the freedom of expression did not expressly differentiate between a statement of fact and a value judgement, nevertheless when setting the bounds of this freedom it was necessary to distinguish between them. On the one hand a value judgement, someone's personal opinion, was always covered by the freedom of expression irrespective of its value, truth, emotional or rational basis. But human dignity, honour and reputation constituted the outer limit of the freedom realised in value judgments, and criminal law means to protect them generally could not be regarded as disproportionate and thus unconstitutional. On the other hand the freedom of expression was not so unconditional with respect to statements of fact and did not extend to communication of false facts capable of offending honour, if the communicating person made a false statement intentionally or negligently. Such freedom could only be exercised with responsibility and in the interests of avoiding communication of false facts since it involved certain liabilities for those shaping public opinion by profession. Article 232 of the Criminal Code did not comply with the abovementioned constitutional criteria since it was too broad and restricted the freedom of expression in case of behaviour already affecting the essential content of the fundamental right and thus violated the prohibition in Constitution Art. 8(2).

IN THE NAME OF THE REPUBLIC OF HUNGARY!

In the matter of a petition seeking an ex post facto review of the unconstitutionality of a legal norm, the Constitutional Court — with dissenting opinions by Tersztyánszky and Zlinszky, JJ. — has made the following

DECISION.

1. The Constitutional Court declares that it is not in conflict with the Constitution to provide protection by means of the criminal law for the honour or reputation of authorities and official persons. The constitutionally unpunishable sphere of expression protected by the freedom of expression is, however, broader in relation to persons exercising public authority and politicians acting in public than as regards other persons.

2. The Constitutional Court declares that art. 232 of Act IV/1978 on the Criminal Code is unconstitutional and therefore annuls it effective from the date of publication of this Decision.

3. In the application of arts. 179 and 180 of the Criminal Code it is a constitutional requirement that the sphere of expression, constitutionally protected by the right to freedom of expression, and thus unpunishable, is to be broader in relation to persons and institutions exercising public authority and politicians acting in public than as regards other persons.

An expression of a value judgement capable of offending the honour of an authority, of an official person or of a politician acting in public, and expressed with regard to his or her public capacity is not punishable under the Constitution. A statement of facts or a rumour capable of offending the honour of the authority or the persons referred to above or an expression directly referring to such a fact is punishable only if the person who states a fact or spreads a rumour capable of offending one's honour or uses an expression directly referring to such a fact, knew the essence of his or her statement to be false or did not know about its falseness because of his or her failure to pay attention or exercise caution expected of him/her pursuant to the rules applicable to his or her profession or occupation, taking onto account the subject matter, the medium and the addressee of the expression in question.

The Constitutional Court orders that the final judgments rendered in criminal proceedings conducted on the basis of art. 232 of the Criminal Code be reviewed if the convicted person has not yet been relieved of the unfavourable consequences of his conviction.

The Constitutional Court publishes this Decision in the Hungarian Official Gazette.

REASONING

LÁBADY and SZABÓ, JJ., delivering the Opinion of the Court: [….]

III

[….]

1. [….] It follows from the positions taken so far by the Constitutional Court on the constitutional value of the freedom of expression and the freedom of the press and the significant roles they fulfill in the life of a democratic society, that this freedom requires special protection when it relates to public matters, the exercise of public authority, and the activity of persons with public tasks or those in public roles. In the case of the protection of persons taking part in the exercise of public authority, a narrower restriction on the freedom of expression corresponds to the constitutional requirements of a democratic state under the rule of law. Open discussion of public affairs is a requisite for the existence and development of a democratic society which presupposes the expression of different political views and opinions and the criticism of the operation of public authority. As the experience of societies with democratic traditions show, in these debates governments and officials are attacked by unpleasant

Discussion/Fórum