Bartal Klári

Belémrugdostak gyávák és gazok,
Így lett, hogy én is keményebb vagyok.
Olyan is rúgott, akit más ütött,
De csont helyett már vasba ütközött.

Hiába csattan rajtam a pofon,
Én jól tudom, hogy nem az fáj nagyon.
Szomorú az, hogy ridegebb vagyok,
S hogy néha én is ütni akarok.

De nem lehet az gyáva soha sem,
Kit megtapostak mindíg bűntelen.
Érjen bár ezer rúgás, vád, szitok,
Foggal-körömmel EMBER maradok.

Br.torp, 2005.augusztusán Bartal Klári