A Magyar Lobbi 2007. január 13-i akciólevelének „Második hágai per” című tétele. Két részből áll: Molnár József cikke a FigyelőNeten a bős-nagymarosi ügy tíz év utáni állásáról (2007. január 11.), és Lipták Béla saját kommentárja, amelyben — először ilyen összefogottan — leírja az Alkotmánybírósághoz benyújtott perének három jogalapját, és azt, hogy a per elnapolása miért jó hír. Előzmények: A második hágai körért és Alkotmánybírósági per a Duna elterelése ügyében.

Hol tartott az ügy tíz év után

Molnár József cikkének összefoglalása, sajtóanyag lévén.

A hágai ítélet óta eltelt tíz évben mindkét ország mereven védte a saját érdekét, mert a per eredménye kétértelmű volt: Szlovákia ragaszkodott az erőmű teljes hidroenergetikai potenciáljának kihasználásához — vagyis a második vízlépcsőhöz —, Magyarország pedig elzárkózott tőle, mivel az ítélet erre nem kötelezte.

A cikk szerint biztató jel Dominik Kocinger szlovák kormánymegbízott kijelentése, hogy „kénytelenek tudomásul venni, hogy Magyarország nem kíván tárgyalni az eredeti terv szerinti magyarországi vízlépcső felépítéséről”. A magyar oldal új érvelése a Víz Keretirányelvre és a Natura 2000 programra épít; Kovács György, a Bős-Nagymarosi Tárcaközi Bizottság titkára szerint Szlovákia kezdetben mereven elzárkózott az ötlettől, mára engedékenyebb — „talán egy kicsi fénynek számíthat az alagút végén”.

Amit a hajózási érv elhallgat

Bárdos Deák Péter, a Védegylet Duna körének szakértője két ponton vitatja a szlovák érvelést:

„Egyszerűen nem igaz az, hogy ha megduzzasztják a Dunát, akkor 100 százalékosan hajózható lesz.” — a jégzajlás, az árvizek és a Kárpát-medencére jellemző köd egyes napokon amúgy is lehetetlenné teszi a hajózást.

„Kevesen tudják, hogy a Duna teljes szakaszán egybefüggő, nagy természetes vízparti élőhelyek csak Magyarországon maradtak meg. Ha átmegyünk Ausztriába, ott már végig van betonozva a folyó széle.”

Miért éri meg húzni az időt

A cikk legkeményebb megállapítása, hogy a halogatás Szlovákiának kedvez, mert egyoldalúan és jogellenesen üzemelteti a bősi erőművet. Egyes számítások szerint a Duna elterelése óta mintegy 350 milliárd köbméter vizet használtak fel jogtalanul áramtermelésre, amelynek fele az ítélet szerint Magyarországnak járna. A két ország megállapodott egy közös hatástanulmányban — de a magyar becslés szerint az másfél év, a szlovák szerint öt év munka.

„Rosszabb, hogy Szlovákia a Duna vízmennyiségének alig 20 százalékát engedi a régi mederbe, pedig 50-60 százalékra lenne szükség, hogy a Szigetköz rehabilitálható legyen, ám ekkor az áramtermelés nem lehetne nyereséges, így ez Szlovákiának nem érdeke” — Bárdos Deák Péter

Lipták Béla kommentárja

Először is a Kiegyezési tervre emlékeztet: éppen erre a konfliktusra — a hajózás és az áramtermelés környezetbarát megoldására, a Duna „angol WC” szerű működtetése nélkül — dolgozták ki, és a kulcsa a mederzárat megszüntető Parshall-csatorna.

Utána következik a per története, tömören:

„Mindenkinek tudnia kell, hogy a hágai Duna-per első körében a bíróság 3 évet adott arra, hogy a két kormány megegyezzen, vagy ha ez nem sikerül, úgy visszatérjen Hágába, hogy a bíróság meghozhassa a végleges döntést. Mikor a 3 év letelt, s a magyar kormány nem kérte Hágában a per 2.-ik körét, mi pedig pert indítottunk az Alkotmánybíróságnál.”

A per három jogalapja

1. „A mindenkori magyar kormányt kötelezi az alkotmány az ország integritásának megvédésére, és mivel a határfolyó az ország része, ennek a kötelességének a kormány nem tett eleget.”
2. „A magyar kormány aláírta a Riói Szerződést, mely kötelezi, hogy az olyan ország, mely rendelkezik a világon egyedülállóan létező élőlényekkel, azokat védelmezze. Ennek a kötelezettségének a magyar kormányok nem tettek eleget, nem védték meg a Szigetköz 53 olyan élőlényét, melyek sósvízűből váltak édesvízűvé és a világon egyedül a Szigetközben élnek (azok közül több már nem él).”
3. „A magyar kormány nem élt a hágai bíróságnak a Duna-per első körében hozott döntése által kapott jogával, nem kezdeményezte a hágai per második körét.”

Miért az Alkotmánybíróság — és miért jó hír az elnapolás

A magyarázat a stratégia lényege:

„Azért fordultunk az Alkotmánybírósághoz, mert addig az EU strasbourgi bíróságához nem lehet fordulni, amíg az érintett ország minden jogi fórumát ki nem merítettük, tehát amíg Magyarország összes jogi fóruma el nem utasított. A pert először elfogadta tárgyalásra az Alkotmánybíróság, aztán évekig minden évben újra és újra elnapolta a tárgyalás időpontjának kitűzését, és most VÉGRE megszületett a döntés: a Gyurcsány-kormány alatt működő Alkotmánybíróság végleg elnapolta perünk tárgyalását, s ezzel megkaptuk a ZÖLD LÁMPÁT perünknek a hágai bíróság előtt való benyújtására.”

— Lipták Béla