Gyermek születék – Karácsony Oltszakadáton

Orbán László gyűjtése, Oltszakadát, Szeben megye

Gyermek születék Betlemben
Ez új esztendőben
Öröm már Jeruzsálemben

Örvendjünk hát és vigadjunk
Az angyalokkal tapsoljunk
Ez új esztendőben
Krisztus úrnak dicsőségére
Ez új esztendőben

Ím fekszik szalmás jászolyban
Ez új esztendőben
Holott nagy uraságában

Az ökör és jámbor szamár
Ez új esztendőben
Urának jászoljánál jár

A zsába béli királyok
Ez új esztendőben
Nagy kincset néki hozának

Kígyó néki nem árthatván
Ez új esztendőben
Lőn mi vérünk bűnt nem tudván

Test szerint hozzánk hasonló
Ez új esztendőben
De lelke bűn nélkül való

Született hogy megtisztítna
Ez új esztendőben
S bűntől megszabdítana

Ily örömért Istenünknek
Ez új esztendőben
Adjunk hálát felségének

Áldassék a Szentháromság
Ez új esztendőben
Mely mégis egy hatalmasság

Mindenkoron áldom az én Uramat

Sztárai Mihály, 1575

Mindenkoron áldom az én Uramat,
Kitől várom én minden oltalmamat.
Benne vetem minden bizodalmamat;
Mindenkoron dícsérem, mint Uramat.

Igen vígad és örvendez én lelkem,
Az Istennek segedelmét hogy kérem.
Nyomorultak meghallják, azt örvendem,
Vígadjanak Istenben arra intem.

A felséges Isten szemei vannak,
Igazakon, kik csak őbenne bíznak.
Mindazok, kik tőle oltalmat várnak,
Kérésükben mindig meghallgattatnak.

Igen közel az Úr Isten azoknak,
Töredelmes szívvel, akik óhajtanak;
Alázatos lélekkel akik járnak,
Sok ínségből bizton megszabadulnak.

Kérjetek és megadatik tinéktek

Tinódi Sebestyén (1546)

,,Kérjetek és megadatik tinéktek.''
Hisszük uram és követjük igédet,
Jézusunknak szent nevében így kérünk:
Tiszta szívet és szentlelket adj nékünk.

,,Keressetek szorgalmasan s találtok!''
Keresünk is jó Atyánk, hogy bűn s átok
Ránk ne törjön, meg ne fogjon, légy nekünk
Égi útunk, igazságunk, életünk.

,,Zörgessetek buzgón isten ajtaján!''
Elfáradtunk a világnak nagy zaján,
Nyisd meg, Urunk, az üdvösség hazáját,
Ott zengjük majd örök hálánk imáját.

Az én időm, mint a szép nyár

Régi magyar dallam, Szőnyi Benjámin (1717-1794)

Az én időm, mint a szép nyár
Menten eljár,
És eljő a hosszú tél.
Ámde az Úr szebb tavaszra
Feltámasztja,
Azt, ki benne hisz, remél.

Add, Uram, hát megfontolnom
Földi sorsom,
És eszembe hadd veszem:
Mily rövid e földi élet
S az ítélet
Mily váratlan itt leszen.

A kürtzengés már is hallik,
Már hajnallik,
Útban már az angyalok.
Életem csak egy tenyérnyi
S számon kéri
Jézusom, ha meghalok

Ím nagy Isten, most előtted

Kálmán Farkas (1838-1907)

Ím nagy Isten, most előtted szívem kitárom
Menedékem nincs sehol e földi határon.
Ha te nem jössz bánatomhoz biztató szóval,
Italom: könny, a kenyerem: keserves sóhaj.

Ha a világ nem tudná is számos bűnömet,
Teelőtted elrejtenem semmit sem lehet;
Látja lelked minden bűnöm, melynek átka sújt,
Vedd le rólam, ó, Úristen, vedd le ezt a súlyt!

Jézusommal szenvedek most a kereszt alatt,
Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt:
Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat,
Szálljon reám irgalomból béke, bocsánat.

Szent fiadért, ki engemet vérén megváltott,
Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok!
Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez,
Hozzád térő gyermekednek, Atyám kegyelmezz!

:Egyedüli reményem
Kálmán Farkas (1838-1907)

Egyedüli reményem,
Ó, Isten, csak Te vagy,
Jövel és nézz meg engem,
Magamra ó, ne hagyj,
Ne légy tőlem oly távol,
Könyörülj hű szolgádon,
Úristen, el ne hagyj!

Uram, a nyomorultat,
A gyöngét el ne hagyd!
Az árvát elhagyottat
Gyámolítsd te magad!
A szegényt, ki remélve
Csak reád néz az égre:
Úristen, el ne hagyd!

Ha a nehéz időkben
Elcsügged a szívem,
Vígasztalást igédben,
Uram, te adj nékem!
Ha kétség közt hányódom
És mentségre nincs módom,
Te tarts meg, Istenem!

Eltévedtem, mint juh

Régi magyar dallam, Petrőczi Kata Szidónia (1658-1708)

Eltévedtem, mint juh,
Eltévedtem, mint juh,
A bűnösök útjára.
Ó, segíts, Jézusom,
Őriző pásztorom,
Hogy ne jussak romlásra.
Te ontál drága vért
Elveszett juhokért,
Viselj gondot a nyájra!

Én is juhod vagyok,
Én is juhod vagyok,
Nyájadnak legkisebbje,
Kit te megtéríthetsz,
Bűnből kivezethetsz
A szép, kies helyekre.
Kérlek azért hitből,
töredelmes szívből,
Fogadj, végy kegyelmedbe.

Ím, előtted állok,
Ím, előtted állok,
Ajtód előtt zörgetek.
Bár titkos bűnökkel
És nyilván levőkkel
Vétkeztem te ellened:
Kérlek mindazáltal,
Nagy irgalmassággal
Fogadd vissza gyermeked.

Bár a hit szívemben,
Bár a hit szívemben,
Oly kicsiny mint mustármag,
Mégis bármily gyenge
Szentlelked nevelje,
Nevelje fel nagy fának,
Hogy terjedjen ága
És legyen virága
Kedves néked, Urának.

Szállj le, Uram, hozzám,
Szállj le, Uram, hozzám,
Jöjj, ó, Jézus, sietve,
Vágyakozó szívvel,
Kiterjesztett kézzel
Várlak immár epedve,
Hogy veled mennyekbe,
Örömmel menjek be
Ábrahám kebelébe.

Mindenható Úristen

Szegedi Gergely (1569)

Mindenható Úristen
mi bűnös emberek
Gyónást és vallást teszünk,
Mint töredelmesek.

Mert mi igen vétkeztünk
Istenséged ellen,
Mint teremtő, megváltó
S megszentelő ellen.

Mint tengernek fövénye
Megszámlálhatatlan:
Azonképpen mi bűnünk
Nálunk mondhatatlan.

De minékünk megbocsáss
Te szent Fiad által,
Hogy mi idevezülhessünk
Ő irgalma által.

Hisszük, hogy meghallgattál
Mi könyörgésünkben,
Azért lelki örömmel
Mi ezt mondjuk: Ámen.

Jer, mindnyájan örüljünk

Kolozsvár (1751)

Jer, mindnyájan örüljünk
És szívünkben vígadjunk,
Mert született Úr Jézus nékünk.

Kit az Atya Úristen,
Könyörülvén emberen
Elbocsájta teljes időben.

Elhagyá gazdagságát,
Véghetetlen országát
Hogy érettünk adja Ő magát.

Ő életünk adója,
Szívünk vígasztalója,
Lelkünk megvilágosítója.

Mi azért e felségben,
Emberré lett Istenben
Higgyünk mi nagy reménységünkben.

Jer, dícsérjük e szent napon a mi Urunkat

Batizi András (Várad, 1566)

Jer, dícsérjük e szent napon a mi Urunkat,
Bizony méltó dícséretünkre,
Nagy tisztességre,
Mert született ez nap nékünk idvességünkre.

Vígasságnak és örömnek ez a nagy napja,
Min örülnek mind az angyalok,
No azért mi is;
Adjunk hálát e gyermeknek, mint mi Urunknak.

Azért higyjen minden ember Jézus Krisztusban,
Mert kik bíznak ő érdemében,
Születésében;
Nem kárhoznak el, sőt véle örülnek mennyben.

Dícsértessék Szentháromság e mai napon,
Atya, Fiú és a Szentlélek:
Egy bizony Isten;
Dícséretet néki mondjunk örökké, Ámen.

Zengjen hálaének

Régi magyar ének, Eszterházy Pál (1635-1713)

Zengjen hálaének,
Minden ajkon zengjen!
Isten szent nevének
Hő imát rebegjen.
Mindaz, aki tudja,
Hogy az Úr kegyelme
Minden bánatunkban
Gyógyírt hoz sebünkre.

Isten szent szerelmét
Jézus hozta hozzánk.
Hogyne zengne mindig
Róla csak szívünk, szánk?
Ó, mi nagy dicsőség,
Jézus a mi éltünk!
Ó, csudálja föld s ég:
Krisztus szenvedt értünk!

Ím, bejöttünk nagy örömben

Szegedi G. énekeskönyve (1590)

Ím, bejöttünk nagy örömben
Felséges Isten,
A te szentidnek gyülekezetibe,
A te templomodba, Felséges Atya Isten.

Úgy kívánkozik mi lelkünk
Te szent igédhez,
Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez,
A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten.

Tartsd meg azért békességben,
Felséges Isten,
A szent gyülekezetet igaz hitben,
Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten!

Zengedeznek mi ajakink,
Felséges Isten,
Örvendetes szókban, dícséretekben,
Ékes énekekben, Felséges Atya Isten.

Áldott vagy te magas mennyben,
Felséges Isten,
Kit illet dícséret a szent templomban,
Anyaszentegyházban, Felséges Atya Isten.

A Krisztus feltámada

Szegedi Gergely énekeskönyve (1569)

A Krisztus feltámada
Nekünk idvességünkre,
És feltámadásával
Nekünk hoza életet:
Irgalmazz nékünk!

Ezen mi mind örüljünk,
Az Úristent dícsérjük,
És adjunk nagy hálákat
Édes Idvezítőnknek:
Irgalmazz nékünk!

Azért hát mi tiszteljük
Szívvel és nagy örömmel
Ez áldott ünnepnapon,
Ki értünk feltámada:
Irgalmazz nékünk!

Hála légyen tenéked,
Mi édes Idvezítőnk,
Hogy minket megmentettél
Minden ellenséginktől:
Irgalmazz nékünk!

Adjad te Szentlelkedet,
Hogy ezeket hihessük
É vallhassuk örökké
Mindeneknek előtte:
Irgalmazz nékünk!

Krisztus feltámada

Szegedi Gergely énekeskönyve (1596)

Krisztus feltámada
Igazságunkra,
Útat szerze mennyországba,
Örök boldogságra.

Krisztus feltámada,
Sokan kiáltjuk,
De a bűnnek undokságát
Mi meg nem útáljuk.

Tudva bűnben élünk,
Semmit nem félünk,
Azért a Krisztus halála
Nem használ minékünk.

Támadjunk fel testben
Azért a bűnből,
Mely miatt kirekesztettünk
A nagy dicsőségből.

Végyük nagy jó kedvvel
Krisztus jóvoltát,
Atya Isten előtt való
Kedves áldozatját.

Dicsőség mennyekben
Az Úristennek,
Atya, Fiú, Szentléleknek,
Mindörökké. Ámen.

Mi Urunk édes Atyánk

Rimay János (1573-1631)

Mi Urunk édes Atyánk,
Add nékünk Szentlelkedet,
Szent Fiadért áraszd ránk
Gazdagon kegyelmedet,
Hogy tisztán megismerjük
Te igaz törvényedet
És hamis tudománytól
Megőrizzük ígédet.

Krisztus, ki híveidnek
Küldtél mennyből Szentlelket,
Kiket Atyád tebenned
Választott és eljegyzett,
Öntsd ki Lelked reánk is,
Buzgón könyörgünk néked,
Hogy általa ígedben
Ismerhessünk meg téged.

Vígasztaló Szentlélek,
Légy mi kedves vendégünk,
Ki sok kinccsel gazdag vagy,
Lakozzál együtt vélünk.
Szólásra készíts nyelvcet,
Adj tanulásra kedvet,
Hajts fület a hallásra,
Gyújts szívet megtartásra.

Örök, nagy hatalmú mennyei szent Isten

Tinódi Sebestyén (1505-1556)

Örök, nagy hatalmú mennyei szent Isten,
Minden dolgaimban benned van reményem,
Te vagy oltalmam, vígaszom nékem.

Hogyha bánat árja szemeimre zúdul:
Szívem fájdalmára balzsamot ád az Úr,
S felszárad a könny, a seb begyógyul.

Kínok hogyha gyötrik lelkemet halálra:
Sóhajom akkor is Istenemet áldja,
Hiszen föltámaszt egy szebb világra.

Fáradt vagyok, lenyugszom

Dallama: Vallásos népdal

Fáradt vagyok, lenyugszom,
Álmos szemem bezárom,
A Te szemed jó Atyám,
Vigyázzon az éjjel rám!

Minden kedves rokonom,
Oltalmadban maradjon,
Mindenkit ez éjjelen
Szereteted megvédjen.

Betegeket gyógyíts meg,
Szárítsd le a könnyeket,
Őrizz engem, jó Atyám,
Ezen sötét éjszakán!

Csalárd színnel fénylő világ

Debrecen (1698)

Csalárd színnel fénylő világ!
Csak kívül szép, mint a virág:
Mint tündöklő arany, ezüst,
Elenyészik, mint tűzi füst.

Ebben minden változandó,
Ígérete nem állandó,
El hát tőle könnyen váltam,
Azt megnyertem, amit vártam.

Vének, ifjak és gyermekek,
Mind gazdagok, mind szegények,
E világnak fényességét,
Ne óhajtsátok szépségét.

Jézus drága érdemére,
Minden nézzen erejére:
Hogy láthasson boldogságot,
Holta után mennyországot.

Búcsút vennem el kell mennem

Debrecen (1791)

Búcsút vennem el kell mennem e földről nékem:
Fényességben, dicsőségben lesz ülőszékem,
Jézusom kebelébe,
Rejtezem szent ölébe,
Fájdalmidtól, siralmidtól szűnj meg hát lelkem!

Ott vígságom, boldogságom vég nélkül lészen,
Angyalokkal, boldogokkal örömöt vészen;
Én lelkem lesz vígságban,
Mert ő ártatlanságban,
Jézusának, főurának már szolgál készen.

Sátoromat, hajlékomat sírba helyezem,
Szép pálmámat, koronámat, fejemre teszem;
Amiért könyörögtem,
Azt örömmel elvettem:
Mennyországba, boldogságba, mert felvitettem.

Hát kedvesim, szerelmesim már ne sírjatok!
A válásban, búcsúzásban megnyugodjatok!
Tőlem ugyan elváltok,
De míg utánam juttok:
Az Úr lelke és kegyelme legyen rajtatok!

CD: Maczkó Mária / Énekkel dicsérlek