Bush elnök 2006. június 22-én Budapestre érkezett a forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. A Magyar Lobbi akciója a látogatás köré épült – és a legérdekesebb benne az, amit Lipták Béla megtiltott. Részlet a Magyar Lobbi 2006. június 16-i akciólevelének anyagából.

Az akció

„Az USA–EU viszony javítása érdekében Bush elnök június 21-én Bécsbe, majd forradalmunk 50. évfordulójának tiszteletére 22-én Budapestre érkezik. Ő azért is jön Budapestre, mert Magyarország Közép-Európa természetes középpontja, s szerinte az »Új Európa« fontos potenciális szövetségese az Egyesült Államoknak.”

Lipták érvelése szerint a látogatás célja nem csupán a tiszteletadás: a négyszemközti tárgyalásokon Bush valószínűleg körvonalazza majd az Egyesült Államok „új Európával” kapcsolatos koncepcióját – és mivel ez a terv még csak formálódik, van mód befolyásolni. „Legfontosabb érvünk az kell legyen, hogy a magyar nép ellen elkövetett igazságtalanságok jóvátétele és a szabad világ érdekei ma egybeesnek.”

A tagoknak azt javasolta, hogy leveleikben követeljék a kisebbségek autonómiáját, és hangsúlyozzák egy EU-n belüli, százmilliós Dunai Konföderáció szükségességét. Két hangsúlyt tett: az Egyesült Államok soha nem ratifikálta a trianoni szerződést, és a szabadság eszméiért senki nem áldozott annyit, mint 1956-ban a pesti srácok.

Amit kifejezetten megtiltott

Két korlátozás emeli ki ezt az akciót a szokásos levélkampányok közül. Az első a tartalomról szólt:

„Azt is javaslom, hogy leveleikben – amikor kisebbségeink érdekében szólnak – azt tegyék a teljes realitás figyelembevételével. Tehát szóljanak az autonómia, egyházi vagyon vagy a Bolyai egyetem visszaadásáról, de ne követeljenek határváltoztatást.”

A második a tüntetésekről. A Sándor-palota és az Országház elé készülőknek angol nyelvű, jól olvasható transzparenseket javasolt, ezekkel a szövegekkel:

• Thank you for not ratifying the Trianon Treaty
• Autonomy for all Hungarian Minorities
• Self Determination for all Hungarian Minorities
• Romania: Return Hungarian Church Properties
• Romania: Return the Bolyai University
• Support the Visegrad Four
• Support the Danubean Confederation
• Invest in Hungary / Invest in the „New Europe”
• Please visit the „House of Terror”

Az indoklás gyakorlatias volt: „amíg a belső termekben folynak a tárgyalások, a világsajtó képviselői a tárgyalótermeken kívül várakoznak majd, és – más anyaguk nem lévén – ismertetni fogják a tüntetők követeléseit”. Ebből következett a tiltás:

„Ahhoz, hogy figyelmük a magyar kisebbségekre és a térség gondjainak megoldására irányuljon, fontos, hogy a tüntetők transzparensei NE tereljék el ezekről a témákról a figyelmet! A magyar nemzet ÉRDEKE, hogy a tüntetések a magyar–amerikai barátság jegyében folyjanak le, és hogy azokon NE legyenek Irakkal vagy belpolitikával foglalkozó feliratok!!!!”

Barki Éva Mária aláírásgyűjtése

Ezzel párhuzamosan dr. Eva Maria Barki, Ausztriában élő nemzetközi jogász nyílt levelet írt a Budapestre készülő elnöknek, és elektronikus aláírásokkal igyekezett súlyt adni neki. A levél kulcsmondata: „Az Egyesült Államok a trianoni békeszerződést sohasem ratifikálta… Biztosak vagyunk benne, hogy nem fog üres kézzel jönni, és megragadja a lehetőséget kezdeményezni egy megoldást, amely jóváteszi a magyar nép ellen elkövetett igazságtalanságokat.” Az Erdély.ma portál saját oldalán támogatta a gyűjtést, sőt külön levélküldő honlapot is készített hozzá – erről Balázs D. Attila számolt be a Lobbinak.

„Remember Hungary 1956” – könyv az elnöknek

Laping Feri hírül adta, hogy a State Department magyar referatúrája – Gereben István révén – kért egy dedikált példányt a Remember Hungary 1956 című kötetből Bush elnöknek, kifejezetten azzal a céllal, hogy a repülőúton átlapozhassa. Lipták válasza ehhez fűzött egy megjegyzést, amelyet érdemes megőrizni:

„Nagy dolog lenne, ha Pestre menet a gépen átlapozná! Azért is, mert 56 szelleméről a képek többet mondanak, mint a szavak, de azért is, mert ha látja a pesti utcákon füstölgő 200 kiégett tankot – ez nagyobb szám, mint Irakban a teljes amerikai tank-veszteség –, akkor érzékeli, hogy az eszmék és az igazság ellen erőtlenek a hadseregek. Fontos, hogy ezt megértse, mert ennek révén azt is megértené, hogy a terrorizmus elleni harc csak akkor lehet sikeres, ha a világ látja, hogy azt az őszinte segíteni akarás és nem az érdek vezeti.”

A tüntetések körüli vita

A budapesti tüntetéseknek volt egy másik, Bush-ellenes ága is: a CIA-gépek magyar légtérhasználata miatt szerveződő tiltakozás. Egy „BLaci” aláírású levélíró így összegezte a helyzet fonákságát: „népünk okosai inzultálni készülnek, a másik csapat pedig arra kéri, hogy szóljon rá a románokra – azokra, akik viszont tálcán adnak neki, illetve Amerikának mindent, amit csak akarnak. Ezzel kapcsolatban mindenki gondolja, amit akar.”

Lipták válasza rövid volt: „Én is aláírtam, Laci. […] Persze ne aggódj, vannak normális emberek is Magyarországon. Más, megfontolt, a magyarság érdekeit és gondjait a világ elé táró feliratok lesznek a Sándor-palota meg az Országház előtt tüntetők kezeiben!”

Frissítés: mi történt június 22-én – és mi maradt el

A látogatás lezajlott. Bush elnök megkoszorúzta a Kossuth téri örökmécsest, majd a Gellért-hegyen mondott beszédet. A Lobbi a rákövetkező héten a visszhangot gyűjtötte össze, és a hangnem korántsem volt diadalmas.

A Washington Post tudósítása

Michael Abramowitz beszámolója (2006. június 23.) rögzítette a képet: „Bush elnök meghajtotta a fejét, és úgy tűnt, egy pillanatra csendben imádkozik, miután csütörtökön koszorút helyezett el az örökmécses előtt a Kossuth téren.” Az elnök beszédében párhuzamot vont Magyarország diktatúrából demokráciába vezető útja és az iraki vállalkozás között: „Irak fiatal demokráciája elszánt ellenségekkel néz szembe. Az ellenségek legyőzése áldozatot és folyamatos türelmet kíván – azt a fajta türelmet, amelyet Magyarország derék népe 1956 után tanúsított.”

A tudósítás azonban a magyar fenntartásokat is idézte, és ezek élesek voltak. Kellner Anikó, a CEU 34 éves doktorandusza arra emlékeztetett, hogy a nyugati hatalmak nem siettek Magyarország segítségére 1956-ban; hogy Bush most dicsér egy felkelést, amelyet az Egyesült Államok akkor nem támogatott, „nagyon kényes dolog – a magyarok akaratlan cinizmusnak láthatják”. Várady Tibor budapesti ügyvéd, aki a tüntetéseket szervezte: „Van itt egy ellentmondás. Az 1956-os forradalom szovjet megszállással végződött. A gond az, hogy ma George Bush a megszállást képviseli.” A másik oldalról Hirschler Richárd: „A legtöbb magyar ellenséges az Egyesült Államokkal szemben. Én kisebbségben vagyok. A hála nem politikai kategória.”

A cikk azt is megírta, amit a hazai sajtó nem hangsúlyozott: a budapesti út utólagos betoldás volt a Fehér Ház programjába, mert az eredetileg tervezett ukrajnai látogatás elmaradt. Az elnök és a first lady kevesebb mint 62 órával azután, hogy elhagyták Washingtont, már vissza is tértek.

Jeszenszky Géza: „Kell egy barát”

A volt külügyminiszter június 24-i írása a legmértéktartóbb és talán a legfájóbb értékelés. Elismerte, ami jó volt: „jólesett, hogy Bush elnök a világot megismertette Petőfi Nemzeti dalának örök érvényű üzenetével”, és hogy a világ vezető hatalma „jó barátnak és szövetségesnek mondott bennünket” – ami három hónappal Putyin és egy nappal a Gazprom elnökének látogatása után nem volt kevés.

De felsorolta azt is, ami elmaradt. Vízumügyben nem történt semmi. „A hegyi beszéd meghívottjai között jó néhány honfitársunkat nem láttam, aki sokat tett a két ország viszonyának elmélyítése érdekében, jóval többet, mint némely ottlévő.” És a fő hiány: „lehetett volna néhány elismerő és bátorító szava a határainkon túl a demokráciát és a nyugati értékeket legkövetkezetesebben képviselő, ugyanakkor minden erőszakos cselekménytől tartózkodó magyar közösségekhez. És ha már az 1956-os forradalom előtti tisztelgés volt a látogatás fő üzenete, illett volna szélesebb körben találkozni a forradalom hiteles tanúival, résztvevőivel.”

Jeszenszky írásának alcíme foglalja össze a tézist: „Néhány jól eltalált mondattal Bush segíthetett volna, hogy a magyar jobboldal kigyógyuljon egyik legnagyobb hibájából, Amerika-ellenességéből.” Azt is megjegyezte, hogy elmaradtak a Nyugat-Európában szokásos randalírozó tömegek, és hogy azok is csalódtak, „akik azt várták, hogy az amerikai elnök hamut szór a fejére, és bocsánatot kér 1945-ért, 1956-ért”.

Az Amerikai Magyar Koalíció beszámolója

A Koalíció vezetői több eseményen is részt vettek. Lauer Edith tiszteletbeli elnök, Szekeres Zsolt kincstárnok és Lauer Rice Andrea ott voltak a Sólyom László és Gyurcsány Ferenc által a Parlamentben adott ebéden, ahol Lauer Edith átadta a Koalíció Bushnak címzett levelét Daniel Fried külügyi államtitkárnak – abban Teleki N. Maximilian elnök arra kérte az elnököt, hogy „tartsa prioritásként a magyar kisebbségek demokratikus törekvéseit”. Lauer Edith mint maga is ötvenhatos, az amerikai magyarok nevében köszönte meg az elnöknek, hogy eljött; Bush válasza: „Köszönöm mindazt, amit a nemzetünkért tesznek.”

A Gellért-hegyi beszédből a Koalíció ezt emelte ki: „Mintegy 200 000 magyar menekült száműzetésbe a szabadságot keresve. Sokan az Egyesült Államokban találtak menedéket. Ezek a bevándorlók számtalan módon járultak hozzá hazám gyarapodásához, és Amerika mindig örülni fog annak, hogy kitártuk a kapuinkat a szabadságot kereső magyarok előtt.”

A könyv a repülőn

Az előző számban hírül adott akciót Gereben István erősítette meg: „Hírleveledben hivatkozott, Bush által a repülőgépen lapozott Remember Hungary-t Laping és én juttattuk el Bush kezébe.” Lipták válasza: „Nagyot tettetek, mert az amerikai forradalom után a miénk volt az első, mely nem osztályok érdekeiért – mint a francia –, hanem magáért a nemzetért, annak szabadságáért folyt, s Feri könyvéből ezt láthatta Bush.”

Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 16. és 2006. június 30.