Az eredeti szöveg ékezetek nélkül íródott; itt változatlan formában, csak bekezdésekre tagolva közöljük.

Kedves magyar olvasok,

Az uj cserehati esemenyek, illetve cselekmenyek megtanitanak arra, hogy ne higyjunk semmifele pozitiv fejlemenyben azokban az orszagokban, melyek a trianoni szerzodesben a szetszaggatott Magyarorszag vegyes lakossagu reszeit csalasokkal, hazugsagokkal magukhoz ragadtak. Nagy remenyunkre szolgalt egy feddhetetlen jellemnek es nagy intellektusnak mutatkozo uj roman elnok feltunese a politika szinpadan, de sajnos oly erosen begyokeresedtek a nacionalista erzelmek a “cel szentesiti az eszkozt” alapelvu roman szellemben, hogy jelenleg s meg nagyon sokaig ez s nem a demokracia szelleme fogja eldonteni a tobb mint 2 millio magyar sorsat es tulelesi lehetoseget.

A “Basel hilft” akcio pontosan beleillik azoknak az ellenorizhetetlen akcioknak a sorozataba, mellyel a roman korok elertek a magyar varosok arculatanak megvaltoztatasat (Kolozsvar a 83%-rol 32%-ra sullyedt magyar aranyaval, Marosvasarhely a majdnem 50%-os veszteseggel, az autonom magyar “Mures” provincia 92%-os magyar tulsulya 63%-ra sullyedt az europai elvek szerint megengedhetetlen teruleti reformmal), az uj gyarak letesitese, amelyeket nem a helyi lakossag munkaerejevel mukodtetnek, hanem a regatbol betelepeitett romanokkal. A magyar fiatalsag nem is rughat labdaba, mert nem kap felvetelt a kulonbozo technikai palyakra kikepzo intezetekben. Ha abban a kivetelben reszesul, hogy megis megszerzi a szukseges kepesitest, nem kap alkalmazast magyarlakta teruleteken. A kozigazgatasi keruletek ujraszabasa, a magyar teruleteknek surun lakott roman teruletekkel valo osszekotese mind arra szolgalt, hogy a magyar potencialt statisztikailag is gyongitse. (Hol vagyunk a Council of Europe 1201-es ajanlatatol?) Nem volt eleg a roman katonai es egyeb militista szervezetek magyar teruletre valo betelepitese, a raffinalt, a csalas muveszeteben elenjaro roman szellem “zeusi szikraja” olyan kozegbe repult, amely moralisan veszelyezteti az elnyomott magyarsag hirnevet es lehetosegeit.

Mint mindig, a roman igazsagszolgaltatas meg fogja talalni a modot az igazsag elkendozesere, a helyzet tanuainak es szereploinek elhallgattatasara, es hamis vadakkal a magyarsag denuncialasara a rosszul tajekoztatott kulfoldi lapokban. Nem arrol fognak irni vilagszerte, hogy Bukarestben (Nyugati Palyaudvar) a koborgo gyerekek szazai otthontalanul csak kabitoszerekkel kepesek vegetalni, s milyen nagy szukseg lenne oket egyhazi intezmenyekben, pl. az ortodox apacak “Szeplotlen Sziv” szeretetevel korulveve, kulonbozo otthonaiban a fovarosban, ill. ennek kornyeken elhelyezni — hanem arrol, hogy a magyarok a szelidlelku szent apacakat, arva gyerekek potencialis vedelmezoit, durvan, irgalmatlanul kirakjak a nekik adomanyozott otthonukbol. Senki sem fogja emliteni a par 100 km tavolsagot az arva gyerekek lakohelye s a letesitendo intezmeny kozott. Nem emlitik azt, hogy az arvahaz egy, a kozvetlen magyar kornyek nem ortodox vallasu, akadalyozott gyerekeinek ajandekozott iskola megszuntetesevel fugg ossze, akiknek emberi fejlodesehez az elvett intezmeny alapvetoen szukseges.

A roman politika mar Trianon ota a betolakodonak ajtoresbe helyezett laba mintajara szerzi a jogokat az osmagyar lakossagtol. Ilyen ugy volt az allami, kesobb az egyhazi oktatasi intezmenyek eltulajdonitasa; nehez idokben, a haboru utan, a nincstelen magyarsag altal osszegyujtott, felepitett s berendezett intezmenyeknek a baratsag s egyuttmukodes szirenhangjaival kisert kozos hasznalata, amely mindig az eredeti tulajdonos, a magyar fel kirugasaval, illetve jogfosztasaval vegzodott. Az elmult 77 ev szamtalan peldat szolgaltatott a romanok “joakaratu” targyalasairol a magyar “kisebbseggel”. Szamtalan precedens tanusitja, hogy ezek a targyalasok csak azt a celt szolgaltak, hogy a vilag elott bebizonyitsak a romanok demokratikus, emberi jogokat respektalo igyekezetet, melyek kizarolag egy adott pontra idozitve csak bizonysagot akartak szolgaltatni a magyarok “szelsosegessegerol”, akik csupan emberi jogaikert kuzdottek. Jo kapcsolatokat epitettek ki nyugati diplomatakkal, akik a lezajlott targyalasokrol csak roman megvilagitast kapva tajekoztattak szervezeteiket — akiket ezeket a kesobbiekben korrupcio vadjaval nem egyszer visszarendeltek.

A dolgok lenyegerol minden sajto es politikai forum megfeledkezve ugy targyalja az idegenbe szakitott magyarsagot, mintha a jelenlegi allamba bevandorlo egzisztenciat kereso idegen nep volna, s elfelejti, hogy a magyarok tobb mint ezer even at voltak ennek az orszagnak urai, s csak egy korrupt, csalasokon es hazugsagokon alapulo bekediktatum kovetkezteben kerultek sajat hazajukban idegenek (egykori menedekjogban reszesitett menekultjei) uralma ala, un. “kisebbsegi sorsba”, es sohasem koveteltek tobbet, mint amennyit a bekediktatum nekik megigert: “onrendelkezesi jogot.”

Mi a tanulsag a multbol es a kilatastalan jelenbol? Szabad-e nekunk magyaroknak hinni az igergetesekben? Mit ertunk el azzal, hogy kulonbozo “status quo” elvu politikai iranyzatoknak engedelmeskedve befogtuk a szankat, s kulonbozo papirokat alairtunk, lemondva minden kovetelesunkrol? Mennyivel valt helyzetunk elviselhetobbe? Letszamunk, anyagi lehetosegeink, muveltsegunk, szakismereteink, nemzetkozi presztizsunk mennyire emelkedett?

Ki all mellettunk? Europa, ENSZ, USA? Eros magyar kormany? Felre az illuziokkal!

Mi vagyunk jogilag az utolsok utolsoja! Mi vagyunk a nepek orszagutjan koborgo kutyak, akikbe mindenki belerug. Nincs aki megvedjen: sem belul, sem kivul. Nincs hitunk, nincsenek tortenelmi es politikai ismereteink? Ha nem akarunk elpusztulni, ossze kell szedjuk magunkat, es oszinten szembeszallni az uralkodo “Hazugsaggal”.

Dr. K. Kajdi-Avar