Csíkszereda

1558-ban vásáros városi kiváltságokat kapott az erdélyi fejedelemtől, de fejlődési lehetőségeit korlátozta a környező falvak szorítása. Az energiákat őrlő vitának a határőrség megszervezése vetett véget a 18. század végén, amikor az osztrák főparancsnokság beköltözött a martonfalvi várba. A közigazgatási és a törvényhatóság Csíksomlyói letelepedése után idő kérdése volt csupán a súlyváltás Csíkszereda javára. A milléniumra fölépült az országban 50 új megyeház, közülük az egyik Csíkszeredában. 1913-ban már állt a gimnázium és az Igazságügyi Palota is. A mai Csíkszeredának több mint 45000 lakosa van és gazdagnak mondható közművelődési élete.

Látnivalók: A 19. század első felében fölépült Csíksomlyói ferences kisbazilika, a minden évi Pünkösdi-búcsú kegyelethelye, kincse a 16. századra datált csodatevő Mária-szobor. A Vártéren álló Megyeháza (1888-ban avatták), a pompázatos Igazságügyi palota és a fogház (1903-as terv), valamint a csíkszeredai várkastély, amely 1970-ben befejezett részleges restaurálása óta a mai múzeumnak és a megyei könyvtár két részlegének ad otthont — építése a 18. század elején (1714-től) kezdődött Stephan Steinville gróf, Erdély főhadparancsnokának felügyelete alatt. A város déli negyedében a zsögödi katolikus templom és 17. sz.-i szárnyasoltára, valamint Nagy Imre festőművész emlékháza a látnivaló.

Hargitafürdő: A várostól alig 21 kilométerre, 1350 méter magasságban kialakult telep a megye egyik legmagasabban lakott szegellete. Két turistaházban 120 vendég elszállásolására van mód. Télen a telepen két sípálya működik.

Forrás: Élő Erdély / Utazó, hhrf.org