Édesanyám, hol van az az édes tej,
amelyikkel katonának nevelet fel?
Adtad volna tejedet a macskának,
ne neveltél volna fel katonának.

Édesanyám kiállott a kapuba,
úgy siratja, hogy a fia katona.
Édesanyám ne sirasson engemet,
sirasson a kisangyalom, ha szeret.

Édesanyám menjen haza, ne sírjon,
ha hazamegy, rögtön levelet írjon.
írja meg, hogy az én babám kit szeret,
kivel tölti el azt a három évet?

Édesanyám, ne sirasson engemet,
menjen haza, növelje fel öcsémet.
Nem megyek én, nem növelek több árvát,
hat krajcárér', hogy szolgálja a császárt.

Búja lehet annak a kismadárnak,
kit örökre kalickába bézárnak.
Hát annak az ügyes magyar legénynek,
kit az ősszel katonának elvisznek!

Mikor mentem én Szovátról kifelé,
lányok kísértek a vágóhíd felé.
Kezed adtam mindegyiknek sorjába',
Csak a babám maradt legutoljára.

Szervusz babám, add ide a jobb kezed,
mer' én téged igazál szerettelek.
S úgy nőttünk fel, mint a réten a sáté,
szervusz babám, nem lehetünk egymásé.