Lukács Csaba riportja az amerikai magyarság identitásáról, a washingtoni, New York-i és chicagói március 15-i ünnepségek és beszélgetések nyomán. Részlet a Magyar Lobbi 2005. május 27-i akció köréből.

A tizenkét állomásos amerikai körút során mindenütt visszatérő téma volt a második generáció identitása: sokan úgy vélik, a 12-14 éves kor a kritikus időszak gyermekeik magyar kötődésének kialakításában, ezért házat vesznek Magyarországon vagy a Kárpát-medencében, netán vállalkozásba kezdenek, hogy legyen miért hazajárni, és igyekeznek néhány évet — lehetőleg a középiskola utolsó éveit vagy az egyetemet — otthon végeztetni gyermekeikkel. Sokan végső céljuknak az amerikai tapasztalattal és tőkével történő hazatelepülést tekintik.

Washington

A washingtoni magyarok március 15-i ünnepségét a Wesley Teológiai Szeminárium kápolnájában tartották, a nagykövetség meghívásával — az 1956-os megemlékezést hagyományosan a követség szervezi októberben. Sokan furcsállották, hogy a nagykövet a Capitoliumnál Kossuth szobra mellett Raoul Wallenbergét is megkoszorúzta, aki minden tisztelet mellett nem éppen negyvennyolcas hős. Torokszorító élmény hallani, ahogy az emigrációban felnőtt fiatalok akcentussal szavalják a Talpra, magyart!, majd a szünetben egymás közt azonnal angolra váltanak.

New York

A Kossuth-szobornál tartott konzulátusi koszorúzáson egy magánszemély fejenként tíz dollár útiköltség-térítést ajánlott fel az első száz megjelentnek — a felajánlott ezer dollár hamar elfogyott. A délutáni, bérelt iskolai teremben tartott nagy ünnepségen, ahol Bayer Zsolt és Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármester volt a díszvendég, a konzulátus képviselői már nem vettek részt.

Az ünnepség után a szerző egy Queens negyedben élő, illegálisan dolgozó fiatal magyarokból álló, harminc-negyven fős közösséggel találkozott — vendéglátójuk, a Győrből öt éve érkezett Pápai Szabolcs elmondása szerint mintegy negyvenezer illegális fiatal magyar munkás élhet a városban: a lányok többnyire bébiszitterkednek vagy takarítanak, a fiúk alkalmi munkát vállalnak. A csoport a december 5-i népszavazás után — amelyen ők maguk nem szavazhattak — gyűjtést indított, s a befolyt négyszázezer forintot és otthon gyűjtött ruhákat a győri rokonság eljuttatta Böjte Csaba dévai árváinak; most azt tervezik, hogy Erdélyben, a Gyimesekben vásárolnak házakat, ahol falusi turizmusból és ősi magyar állatfajták tenyésztéséből élnének. “Itt tanultuk meg, hogy tisztességesen is lehet pénzt keresni, de azt hiszem, idővel mindenki hazamegy” — mondta Pápai Szabolcs.

A Teaneckben élő Magyar Kálmán, aki 1975 óta szervez turnékat magyar néptáncegyütteseknek és -oktatóknak Amerikában, egy alakuló polgári kör ülésén tartott beszédében arra buzdított: “Hű amerikai állampolgárok, de felelős magyarok is vagyunk — keresni kell a kapcsolatokat az anyaországban és a Kárpát-medencében azokkal, akik a nemzet megmaradását mindenekfelett fontosnak tartják, mert ha nem teszünk valamit, itt is, ott is beolvadunk.” Elmondása szerint az Egyesült Államokban másfél millió ember vallja magát magyar gyökerűnek, de a tizedük sem beszéli ősei nyelvét — a magyar kulturális örökség templomai maradtak a legfontosabb közösségi terek, de sok helyütt már a pap sem beszéli a nyelvet.

Chicago

Chicagóban a Szabad Magyar Református Egyház fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelték — az erdélyi származású Balogh András lelkész elmondása szerint az alig ötventagú gyülekezet az elmúlt évtizedben hét gyermeket keresztelt, hét ifjút konfirmált, nyolc párt esketett, és négy testvérét kísérte utolsó útjára, miközben segítette az Arad környéki szórványiskolákat, a szilágysági Hadad község veszélybe került műemlék templomát, és támogatta Böjte Csaba árváit is. Amerikában a templomokat is eladják, ha kifogynak belőlük a hívek — a magyaroknak jelenleg hetven református gyülekezetük van, ám ezek döntő többsége elöregedő közösség.

A kettős állampolgárság öröksége

A tizenkét állomás mindegyikén elsőrendű, tátongó sebként jelentkezett a decemberi népszavazás elutasító eredménye — sok amerikai magyart is érint, hiszen a mai Magyarország területén kívül születettek nem kaphatnak magyar állampolgárságot. “Nem lett volna jobb a magyar államnak, ha Florida helyett otthon veszünk lakást, és ott költjük el a nyugdíjunkat? Nekünk az amerikai egészségbiztosító fizetné a gyógykezelésünket, nem volnánk a magyar társadalom terhére. Nem értjük, hogyan szavazhatott magyar ellen a magyar!” — kérdezte egy délvidéki származású denveri idős házaspár. Egy másik washingtoni házaspár, amely évente több ezer dollárral támogat kárpát-medencei magyar ügyeket, elmondta: sportoló gyermekeik magyar válogatottban szerettek volna versenyezni, de állampolgársági kérelmüket folyamatosan elutasítják, mert az egyik szülő Kárpátalján született.

Szász Jenő összegzése

A hazafelé tartó repülőn a szerző arra kérte Szász Jenő székelyudvarhelyi polgármestert, foglalja össze a tizenhat napos út tapasztalatait. Szász szerint kint talán még nehezebb magyarnak megmaradni, mint a Székelyföldön — Amerikában senki sem üldözi a magyart, de a gazdasági-társadalmi nyomás ellen nagyobb erőfeszítés kell, mint otthon a politikai presszió ellen. Javaslata: cseréljék ki a családok gyermekeiket nyaranta — az amerikai gyerekek angolul tanulnának a Székelyföldön, a székelyföldiek magyarul az óceán túloldalán —, s hogy a tengerentúli magyarok fél lábbal kapaszkodjanak meg itthon: vegyenek portát, termőföldet, indítsanak kisvállalkozást a Kárpát-medencében, hogy a kettős kötődés több nemzedéken át fennmaradhasson.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. május 27.; Lukács Csaba: “Egy lábbal itthon — Magyar identitás az Egyesült Államokban”, 2005. május 7.