A Magyar Lobbiba mindenki ÖNMAGA iratkozhat fel! A feliratkozás az alább megadott cimen történik. E cimen megismerhetöek lobbinknak korábbi akciói is:

Akinek fel vagy leiratozással vagy honlapunkkal kapcsolatos kérdése van, az kérem, hogy a HungLobby@aol.com cimre irjon.

Most új akcióra kérem meg a Magyar Lobbi résztvevöit: Kérem, hogy segitsenek felhivni a világ közvéleményének figyelmét Nagy Imre újratemetésé évfordulójára, ma, szerdán, június 16.-án.
Azt kérem, hogy az Önök által olvasott ujságokhoz, magazinokhoz irjanak, emlékeztessék a világot.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

TARTALOM:

NAGY IMRE ÚJRATEMETÉSE
1) FALUDY GYÖRGY
2) JÁNOSSY KATALIN

EGYÉB
3) KÖNYVEK 1956-RÓL (Michael Korda and Michael Kaufmann)
4) SISA ISTVÁN : ÖRTÁLLÁS NYUGATON
5) ÖRTÁLLÁS PÉLDÁI
6) BARNÁS FERENC: A KILENCEDIK
7) SEGÉLYKÉRÉS ÁRVA GYEREKEK NYÁRI TÁBORÁRA
8) KOSSUTH ÁLMA VÁRAT MAGÁRA

“a tankok helyett bejöttek a bankok.”

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

NAGY IMRE ÚJRATEMETÉSE

1) FALUDY GYÖRGY: Nagy Imre

Hajnaltájban sétálni kezdtél
Föl és alá a pincebolt
Alatt, csak cvikkered hiányzott,
Egyébként minden rendben volt:
A perc lejárt, a lelked tiszta
S egy óra sem kell már, amig
Kossuth Lajost, Rákóczit, Dózsát,
Beérik kurta lábaid

Mi növesztett oly nagyra téged?
Bölcs bátorságod? Tisztességed?
Batthyányhoz hasonló véged?
Hogy te vagy fajtánk példaképe? Nem udom.

………..

Miért jöttél volna bujdosni nyugatra,
Hol pénz beszél s az ember ugat?
Eladnak ezek mindent és mindenki,
Az anyjukat is, meg önmagukat.

S van-e választás a hét hájjal megkent
Tömeggyilkos moszkvai banditák
S Washington gyáva, rothadástól gennyes
Hülyéi közt, mig ilyen a világ?

1958 és 1959

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

2) JÁNOSSY KATALIN

Harangszó Nagy Imre társaiért

Mészáros Márta Nagy Imre-filmje kapcsán reméltem, hogy szórványos médiaszerepléseim alkalmával sikerül komoly, lényeget érintõ kérdéseket kapnom, s azokra igaz és mély válaszokat adnom, mintegy az igazság más és több arcát hozzáadnom a film igazságához. Csalódnom kellett.
A szokványos kérdésekre tőmondatos látszatfeleleteket várnak – így semmiféle lehetőségem nem adódott valódi érzéseim, véleményem kifejtésére.
Hogyan is tudnám egyetlen mondatban elmondani, hogy "tetszett" a film? – mikor hosszan nézem nagyapám testi-lelki szenvedéseit, borzalmas halálát. Maga a szó – "tetszett" – számomra szinte értelmezhetetlen ebben a kontextusban, hiszen skizofrén helyzet elvonatkoztatnom személyes érintettségemtől, s valóban nehezen tudom objektíven nézni a filmet.
Hogyan tudhatnám röviden elmondani, milyen volt roncscsaládunk élete, mikor a darabokra tépett múltból próbáltunk kapaszkodókat teremteni, csupán az egyszerű létben megvetni lábunkat örökös gyászt hordozó nagyanyámmal, a börtönből tüdőbetegen hazatérő édesapámmal, fiatal, jövőtlen édesanyámmal, kisgyermekként velem együtt meghurcolt bátyámmal kétéves gyötrelmes romániai deportálásunk után! Szülők nélkül, egyedül hazatérni, iskolát kezdeni – gyerekfejjel (de nem tudatlanul, ahogy gondolják) rokoni szánalomból élnem.
Hogyan is tudnám egyetlen mondatba sűríteni gyermekkorom sötét hangulatát, melyben nem igazán a személyes atrocitások, hanem az állandó fenyegetettség volt a legszörnyűbb, hogy újra elveszthetem családomat, s az a súlyos kereszt, mely egész további életemben rajtam maradt.
Hogyan mesélhetném el röviden a – korántsem a filmbeli idillben, hanem igen spártai körülmények közt eltöltött romániai esztendőket, vérebekkel, katonákkal, világtól-hírektől elzárva, ahol csak fiatal anyák és kisgyermekek éltünk együtt, mit sem tudva apáink sorsáról, a jövőtől való állandó rettegésben. A máig éles, döbbenetes képet – nagyapám és a többiek halálhírének, a per ítéleteinek utólagos, durva közlését. Elmondható-e egyáltalán, hogyan hat ez egy tudatosodó gyermekre, milyen nyomokat hagy benne a napokig zokogó anyák képe?
Hogyan is lehetne felszínes kérdésekre elmondanom saját, teljesen befelé fordult életem miértjeit, azt az önmagamba való száműzetést, melyet kifelé palástolóan mosolyogva, de keményen és tudatosan sikerült kiépítenem? Vajon a mai fiatalok megértenék-e egyáltalán, hogyan alakult ez ki bennem, s hogy ez még ma is inkább elválaszt az emberektől?
Elmondható-e egyszerű szavakkal a '89-es exhumálás, a megrázó képek, melyek örökre belém égtek, ahogy szeretteink csontjainak látványával szembesültünk – vagy a szörnyű kérdés: mi zajlik le az akasztás pillanata és a halál közötti hét percben?
Hát ezek az én igazi emlékeim, képeim nagyapámról, a családomról valóban röviden.
Mindenesetre a feltett kérdések sora vezetett most arra a véleményre, hogy pár személyes gondolatomat le kell írnom a filmmel kapcsolatban. Mészáros Márta filmje történelmi tényeken alapuló játékfilm, amely időbeli kötöttsége és műfaja miatt sem tartalmazhat minden epizódot, mely nemcsak Nagy Imre, hanem többi sorstársa életének igazságát is ábrázolná. Az a félelmem, hogy az emberek számára csak a filmben helyt kapott tények jelentik majd az igazság teljes képét – pedig a játékfilm koncepciójának szempontjából kimaradt részigazságok hiánya komoly zavarokat képes okozni talán évtizedekre is meghatározóan. Szeretném tudatosítani a nézőkben, hogy ez nem dukumentumfilm: Mészáros Márta a játékfilm igényével, szabad rendezői felfogásban egy művész szemével láttatja Nagy Imre történetét.
Sajnos az olvasás hiánya ma jellemző, és a nézők többsége nem rendelkezik a szükséges háttéranyagokkal, bár ez a tudás elengedhetetlenül szükséges lenne a film igazi megértéséhez.
Személy szerint én a történetben kétszeresen is érintett vagyok, mivel nagyapámon, Nagy Imrén kívül édesapám, dr. Jánosi Ferenc is résztvevője, szenvedő alanya volt a pernek (hetedrendű vádlott, 8 év börtönnel sújtva) – egyedül nevesítve a filmben. Fájó szívvel, szinte értetlenül szemléltem, hogy ő is és a per többi résztvevője is mennyire árnyalatlanul, súlytalanul és – mondhatnám – antipatikus figuraként jelenik meg a vásznon. Számomra megdöbbentő, hogy a nagyapámmal egy időben, együtt kivégzett, hozzá teljesen hasonló gyötrelmeken keresztülment Maléter Pál és Gimes Miklós említésre sem került – holott remélem, hogy egyidejű haláluk, sorsközösségük még az utolsó pillanatokban erőt adott számukra. Nem említtetett meg Losonczy Géza, Szilágyi József, akik még előbb szörnyű halált szenvedtek el – pedig sorsukkal fenyegették a többi vádlottat: több mint öt órán át részletezték előttük Losonczy Géza boncolási jegyzőkönyvét, halotti anyakönyvét, Szilágyi József halálos ítéletét, komoly pszichikai ráhatásként: ti is erre a sorsra juttok, ha nem működtök együtt! A filmben érthetetlennek tűnik Nagy Imre társainak a perben való viselkedése, illetve egy értelmezés kézenfekvő: a megalkuvó behódolásé. Pedig ez ennyire leegyszerűsítve nem igaz. Hiszen hányan tudják vajon a nézők közül, hogy volt már 1958 februárjában egy csonka tárgyalás, melyben a társak még nem vallották mind bűnösnek magukat, nem ismerték el a vádakat? Éppen ezért is rekesztetett be ez a per, mert alkalmatlan volt a kirakatszerepre, nem valósítván meg a hatalom koncepcióját. Utána négy hónap telt el – a vádlottak számára ugyanolyan szörnyű körülmények közt, magánzárkában, mindentől elzárva, mint Nagy Imrének.
Mi minden történhetett e fiatal (30-40 közötti) emberek testében, lelkében? Hogyan próbálták őket zsarolni rabságban tartott feleségeik, gyermekeik életével – sajnos erről ma már lehetnek elképzeléseink. Hogyan próbálták őket fizikailag is megtörni? Édesapám erről soha nem volt hajlandó beszélni, gondolom, óvni próbálta a mi lelkünket. (Annyit tudok csupán, hogy ép fogsorral vitték a börtönbe, míg hazatérve több foga is hiányzott, s erre ő nem adott magyarázatot.)
A kegyetlen megfélemlítés sikerült, ők a vádakat elismerték. Így is valamennyien súlyos, 6-8-10 éves börtönbüntetéseket kaptak, amiről szintén nem esik szó a filmben, még egy felirat erejéig sem.
De vajon ki mondhatna ítéletet felettük, aki önmaga nem járta végig e pokol útjait? Nagyapám volt a legidősebb közöttük, aki immár se önmaga, sem a nemzet igazságát nem adhatta fel, de önfeláldozóan üzente édesapámnak – "Feri, ne hősködj, rád bízom a családot!" -, hatalmas lelki terhet és felelősséget is rakva ezáltal reá.
Mi, az utókor, a szabadság ege alól nem ítélhetjük meg őket, hiszen értünk is harcoltak és bűnhődtek. Édesapám három év letöltött börtönbüntetés után tüdőbetegen szabadult, és igen hamar, az 1968-as csehszlovákiai bevonulásunk alkalmával kapott szívinfarktusban, 52 évesen meghalt. Tizenhat évesen vesztettem el őt.
Mi pedig mindannyian, az egész ország, éltünk tovább a félelem légkörében, hallgattunk, nem rohantunk a mártíromsághoz vezető úton, mindannyian tudtuk, pár kimondott szó is oda vezethet. Éppen ez a Kádár-rendszer legnagyobb bűne, a lélekölő, gerinctörő félelem, az alattomos, sokszor láthatatlan terror. Mivel mi általában nem szívesen beszélünk erről, gyermekeink nem is érthetik szüleik múltját, életét. Nem az áruhiány, a plazák, a valóságshow-k, a fényes reklámok hiánya volt bántó, ahogyan a fiatalok felszínesen gondolhatják, hanem a terror, majd a rendszer aljas szálai, amelyek behálózták a társadalmat, ügynökké silányítva sokakat, megfosztva bennünket a világra való szabad kitekintéstől, a véleményformálás szabad gyakorlásától.
A rendszerváltás óta eltelt 15 évben oly sokan kaptak már '56-os tetteikért kitüntetéseket, elismerést erre feltétlenül érdemesek, de néha talán olyanok is, akiknek helytállása és bűnhődése meg sem közelíti a Nagy Imre-per vádlottjaiét. Ők valamennyien (köztük édesapám, dr. Jánosi Ferenc is) halottak már, s posztumusz díjakat valamiért nem szokás osztani. Bánt és szomorú a lelkem, hogy éppen ebben a filmben (melyet nem egyhamar követ majd másik) ilyen megalázóan szerepelnek. Erre a leegyszerűsített szerepre ők nem szolgáltak rá. Messzemenően értékelem Mészáros Márta alkotását, s gondolataimat nem bírálatnak szánnám, de hozzátenni igyekszem az igazság teljes képéhez.
Szeretném, ha a harang nem csupán nagyapámért, Nagy Imréért, hanem társaiért is szólna!
Jánosi Katalin
dr. Jánosi Ferenc lánya, Nagy Imre unokája

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

3) KÖNYVEK 1956-RÓL (Michael Korda and Michael Kaufmann)

When There Was Tyranny,
And They Took It On

By MICHAEL KORDA

How we see — and more to the point — how we remember history is a hotly debated issue just now. Does "Pearl Harbor" capture the event? Does it parallel the memories of those who were there? For that matter, did "Saving Private Ryan" present a believable version of D-Day?

Somehow both movies, at any rate to me, failed to deliver that combination of grittiness, discomfort and fear that marks the personal participation in great historical moments — let alone the mix of ideology, political belief and rationalization taking place in the heads of those involved.

I have to admit that I wasn't present at Pearl Harbor. Nor was I at D-Day, although having edited Cornelius Ryan's "The Longest Day" and accompanied my father when he did the art direction for Darryl F. Zanuck's motion picture of the book, I feel as if I was.

But I was present at the Hungarian Revolution of 1956, from first to last. I drove to Budapest at its outset to deliver medical supplies and stayed to do my bit in the David vs. Goliath struggle of the Hungarian Freedom Fighters (as they soon came to be called)
against the Soviet armed forces and their Hungarian communist allies.

Winston Churchill once said that nothing is more exhilarating to a young man than the sound of bullets whistling past his ears. If true — and I fear it is — I cannot complain. I heard enough bullets whistling past my ears in the streets of Budapest to last me a lifetime, and not a few larger projectiles too. So, apparently, did Bela Liptak, who recounts his own remarkable experience in "A Testament of Revolution" (Texas A&M, 206 pages, $29.95).

Now that Budapest can once again be seen as Central Europe's attempt to duplicate the glories of 19th-century Paris on the Danube, the Hungarian Revolution feels truly distant. It is almost impossible to remember, even for those who witnessed it, the combination of naked force, ideology and twisted idealism that communism represented. Schoolroom instruction in Marxism-Leninism, collective farms, Stakhanovism: All of it was once intensely real. Then there was the notion — held not only by true believers but by fearful Americans and Europeans — that communism would eventually triumph over capitalism and democracy.

And, of course, it did triumph, in Eastern Europe at any rate, for nearly 45 years. And when the Eastern Europeans finally rose up against their Soviet masters — exactly as Conservatives in Britain and Republicans in the U.S. had predicted they would do one day — the Western world looked the other way and let the Soviet Union reconquer a part of its empire that almost slipped from its grasp.

The opportunity of disabling, even dismantling, Soviet power was there in October and November of 1956. But the spectacle of schoolboys and factory workers building barricades and blowing up Soviet tanks in the streets of Budapest, far from encouraging the West to confront the Soviets, made everybody run for cover, including John Foster Dulles, the bellicose U.S. secretary of state. So the world had to wait three decades for the Soviet Union to die peacefully of its own inefficiency and contradictions.

Mr. Liptak's book helps us to revisit that moment in 1956 when we missed our chance. He describes the full dramatic arc: from the exhilarating beginning, as the giant statue of Stalin was pulled down; through the bitter and unequal street fighting and the grim succession of political betrayals by which the Soviet Union eventually prevailed; to the escape across the border into Austria that sent so many Hungarians — the lucky ones, since a harsher fate awaited many of those who stayed — into a long exile in Western Europe, Canada and the U.S.

"A Testament of Revolution" is fortunately not one of those journalistic attempts to provide a complete "human" picture, nor is it an academic history. Mr. Liptak wrote down his experience in a refugee camp in December 1956, while the events were still fresh in his mind, and what he describes still has the ring of truth to it. For the reader unfamiliar with the history of Hungary, he has added a brief and reasonably objective account of his country's travails, which go back more than 1,000 years. Of course he tends to see his country's history through rose-colored glasses — but then, who does not?

Otherwise Mr. Liptak writes with marvelous precision, sticking to the events as he witnessed them, without romantic gloss. Among the figures in his story, most striking by far are the people who found the courage to rise up against their oppressors and to confront tanks with homemade Molotov cocktails. Mr. Liptak was one of them, and his account fills one with admiration, not only for his courage but also for his calm objectivity, achieved only a month or so after the revolution had been put down with brutal, overwhelming force.

Unlike recent movies of historical events, Mr. Liptak's book is painstakingly truthful, describing events as they were, not as one might have wished them to be. "A Testament of Revolution" will leave no doubt in any reader's mind that the communist puppet governments of Eastern Europe were tyrannical and thuggish and that the Hungarians, whatever their other defects and problems as a nation, deserve full credit for their courage in taking on Goliath while the rest of the world stood by.

Perhaps more than anybody else, the Hungarian Freedom Fighters demonstrated that Goliath had feet of clay. It was a lesson that came too late for them but that set the stage for the long decline into confusion, self-doubt and irrelevance that would eventually bring the hapless Mikhail Gorbachev to abandon the Soviet Empire in Central Europe and with it any hope of preserving communism in Russia itself.

Mr. Korda, editor in chief of Simon & Schuster, is the author, most recently, of "Country Matters."

URL for this Article:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

RE: „A Testament of Revolution” by Béla Lipták

By Michael T. Kaufman, New York Times:

Lipták's A Testament of Revolution peels away more than four decades of intervening history to give readers a vivid, firsthand look at the brief, doomed struggle of Hungarian freedom fighters against Russian oppressors.

Written in 1956 in an Austrian refugee camp, where the author had fled to escape reprisals for his role in the short-lived rebellion, Lipták's memoir sketches the conflict between university students, factory workers, and Hungarian nationalists on one side and the hated Hungarian secret police and Russian army troops on the other.

With an engineer's eye for detail, Lipták draws the reader hour-by-hour into events, relating verbatim dialogue still fresh in his mind. Strikes in nearby Poland sparked the formation of an independent union of university students in Hungary that October. Matters escalated as factory workers joined Hungarian students to express solidarity with Poland.

What began as a bid for greater freedom of speech and more participation in the national government quickly developed into insurrection and armed repression. Hungarian secret police and Russian troops moved together to suppress the students. Readers will bear witness as armed but untrained citizens pledge to follow the lead of any student wearing a nationalist tricolor armband–and they will recoil in horror as many of these revolutionaries fall in undeclared street battles.

In a memoir that is both history and a saga of his coming of age, Lipták relates his transformation from carefree university student to impromptu revolutionary leader. His story unfolds with unsparing honesty as he lays bare his conflicts, faults, failures of judgment and courage, and struggles with the enemy and with himself.

A Testament of Revolution is the story of one man and Every Man caught up in events beyond his control, as waves of individual integrity and patriotism foundered on the rocky shoals of oppression and international politics.

The spirit of that time, the growing crescendo of boldness, the solidarity of struggle, the rapture of apparent triumph and the despair of defeat and flight are all brought movingly to life.

Michael T. Kaufman, New York Times

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

4) A NYUGATI MAGYAR EMIGRÁCIÓ BEMUTATÁSA AZ OTTHONIAKNAK

Részletes ismertetése Sisa István "Örtállás Nyugaton" c. könyvének az alábbi honlapon található:

"Az emigráció magyarságmentő tevékenysége nélkül az idegenbe szakadt magyar kisebbségek sorsa még keserűbb lenne, mint ma" ¬ írja Sisa István 1990-ben a budapesti Hotel-ben. Az emigráció alkonya cím alatt, majd így folytatja ¬ "Mi legalább közreműködve az utódállamokból menekült magyar vezetőkkel, időnként sikeresen ráirányítottuk a nemzetközi közvélemény figyelmét a Vasfüggöny mögötti magyarüldözésre. Egyúttal számtalanszor tetemre hívtuk a magyarországi kormányt is nemzetvesztő politikája miatt."

Xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

5) AZ ÖRTÁLLÁS PÉLDÁI

MAGYAR ZÁSZLÓ A NEW YORKI SZABADSÁGSZOBOR KEZÉBEN

A NEW YORKI SZOVJET ENSZ ELLENI ROHAM

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

6) BARNÁS FERENC: A KILENCEDIK

címû regényét mutatja be A Norridge-i Református Egyház termében
8260 W. Foster Ave.; Norridge, IL 60706 2OO9, június 2O-án
Szombaton este 6-kor

Bõvebb információért látogassátok meg az író honlapját:

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
7) SEGÉLYKÉRÉS ÁRVA GYEREKEK NYÁRI TÁBORÁHOZ

Ha a sziveden viseled a Karpat-medenceben elo magyar gyermekek sorsat,
ha szeretnel reszt vallalni a tobb, mint 300 szegeny, arva es
raszorulo gyermek taboroztatasaban, akkor kerlek, tamogasd akar par
ezer Forinttal a nyari satortaborunkat!

2009. junius 29-julius 5-ig – azaz nemsokara – Erdelybol Bojte Csaba
es Tiszti arvai, Moldvai Csangok, Karpataljai, Felvideki, Vajdasagi es
hatarokon beluli hatranyos helyzetu gyermekeknek nyujtunk eletre szolo
elmenyt Csobankan a Bojte Csaba altal letre hozott „Elet Haza”
kozvetlen szomszedsagaban, a Cserkeszparkban.

Nekik ez a nyaralasuk, melyhez szukseg van a Te segitsegedre is, mivel
a tabor koltsegvetese – meg a sok onzetlen segitseg ellenere is – igen
magas. Cseppekbol all a tenger, igy minden kis segitseg jol jon az
utolso hajraban, a meg hianyzo keret osszegyujtesere!

De nem csak penzben tamogathatod a tabor kis resztvevoit. Szivesen
fogadunk barminemu elelmiszert, gyumolcsot, edesseget (ahogy tavaly is
tette jo par betero segitonk). Mindemellett hozhatsz jatekokat,
konyveket, ruhakat, agynemuket. Minden kis segitseg jol jon. Vagy csak
terj be hozzank egy kis mosolyra, megeri!

Onzetlen tamogatoink es lelkes szervezoink jovoltabol lesznek kezmuves
foglalkozasok, metazas, evezes, lovaglas, focibajnoksag, strandolas,
szamhaboru, akadalyverseny, tabortuz, nagy beszelgetesek, lesz bohoc,
babszinhaz, csango tanchaz, szinhazi eloadas, Visegradon lovagi torna,
hajokazas a Dunan, elmenyfurdo Esztergomban.

Julius 1-en Ferenczi Gyorgy enekel a taborlakoknak, es remeljuk, hogy
Berecz Andras is el tud jonni egy este meset mondani a
„gyermekeinknek”.

Ha van kedved, lehetoseged reszt vallalni ebben a nemes tettben, akkor
az adomanyodat a Budapesti Egyetemi Lelkeszsegi Alapitvany (BELA)
szamlajara varjuk: CIB 11100104-18060023-10000001, megjegyzes
„Szovetseg az Eletert"

Az alapitvany kozhasznu, igy tamogatasod leirhato az adobol, ha ezt
igenybe venned, utalaskor mindenkepp kuldj egy e-mailt kovetkezo
e-mail cimre: belaalapitvany@gmail.com a kovetkezo adatok megadasaval:
tamogatas osszege, nev, szuletesi datum, lakcim, anyja neve, adoszam.

Kerlek segits, hogy a raszorulo aprosagoknak is lehessen boldog nyaruk!

Halas koszonettel a Szervezok neveben:

Jarmy Orsi
jarmy.orsi@gmail.com
70/2222-794
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
8) KOSSUTH ÁLMA VÁRAT MAGÁRA
Én ember és ember között faj-, nyelv-, vallásfelekezet miatt soha sem tettem, s nem is fogok tenni különbséget; az antisemitikus agitatiót, mint a XIX-ik század embere szégyellem, mint magyar restellem, mint hazafi kárhoztatom.

Kossuth Lajos

Discussion/Fórum