Engem anyám megátkozott,
Mikor a világra hozott,
Hogy ne legyek boldog soha,
Egész ifiúságomba.

Szervusz, szervusz te jó barát,
Ki-ki tudja maga baját,
Én is tudom az enyémet,
Mind eligazítom őket.

Édesanyám sok szép szava,
Kit fogadtam, kit nem soha,
Megfogadnám, de már késő,
Hull a könnyem, mint az eső.

Hull a könnyem, mint az eső,
Fáj a szívem kívül-belül,
Fáj a szívem kívül-belül,
Bánat szorítja két felül.

Bánat, bánat de nehéz vagy,
De rég, hogy a szívemen vagy,
Eladnálak, de nincs kinek,
Bánatja van mindenkinek.

Ucca, ucca bánat ucca,
Bánatkővel van kirakva,
Azt is az én rózsám rakta,
Hogy én sírva járjak rajta.