A délvidéki Magyar Polgári Szövetség elborzadva vette tudomásul, hogy a szerb hatalom milyen embertelenül viselkedik a temerini magyar fiatalokkal szemben. Meggyõzõdésünk, hogy amit az öt fiúval tesznek, az már valóban támadás és fenyegetõ üzenet az egész magyarság ellen. Az újvidéki másodfokú bíróság jogerõre emelte az elsõfokú bíró döntését. Mindez világossá teszi a vajdasági magyarok elõtt, hogy hiába minden, hiába a jóindulatunk, a megértésünk, az igyekezetünk. Minél igyekvõbbek vagyunk, annál inkább taposnak és üldöznek bennünket. Kár tovább hitegetni önmagunkat. Be kell látni, hogy nem nyerhetünk egyenlõ bánásmódot még az igazságszolgáltatás elõtt sem. Úgy tûnik nincsen esély arra, hogy a szerbség elfogadjon bennünket egyenrangúként, ami azt jelenti, hogy új túlélési taktikát kell alkalmazni.

Feltesszük a kérdést, hogy hogyan jutott el az ítélkezõ bíró odáig, hogy egy piaci verekedést gyilkossági kísérletként ítéljen meg? Nem gyilkossági kísérlet-e az, ha az eljárás során nem veszik figyelembe az enyhítõ körülményeket, és 10 – 15 éves börtönbüntetésre ítélnek embereket, akiket – mint hallottuk – már alig várnak a mitrovicai börtönben, hogy úgymond "kicsinálják" õket?

A szülõk szerint a médiában az igazságot rosszindulatúan elferdítõ cikkek jelentek meg. A bíróság nem vette figyelembe a szakértõi véleményeket, amelyek enyhítõ körülményeket jelentettek volna. Nem találtak bizonyítékokat, fegyvert, sõt még indokot sem arra, hogy vajon miért akartak volna a magyar fiúk kilesni, majd elõre megfontolt szándékkal, aljas módon meggyilkolni a szerb embert.

Ellentmond a vád feltevéseinek az a tény is, hogy még barátnõik is velük voltak. Másrészt ha öt, ereje teljében lévõ férfi – elõre eltervezve – meg akar ölni egy végül is nem túl erõs fizikumú személyt, akkor az ma valószínûleg már nem élne, másrészt bizonyára nem is Temerin legforgalmasabb piacterét választották volna helyszínnek. Mindezek ismeretében, az ügy bírói és ügyészi megítélése még alapvetõ logikai összefüggésében sem állja meg a helyét. Ami a legszembetûnõbb – a szülõk elmondása alapján -, az az, hogy nem sikerült kieszközölni még azt sem, hogy a sértett jellemét is felvázolják, aki tudvalevõen idõnként társadalomidegen módon viselkedett, és nem egyszer került összeütközésbe a rendõrséggel. A vádat és a bírósági ítéletet fõként a fiúkból – a vizsgálati fogság idején – "kicsikart" vallomásokra alapozták annak ellenére, hogy a nyilvánosság is hallott a börtön falai közötti verésekrõl, kegyetlen bánásmódról.

A délvidéki Magyar Polgári Szövetség a józan kivárást választotta. Nem vettünk részt abban a politikai tömeghisztériában, amelyben sok szerbiai párt – többek között, sajnos, magyar is – közvetlenül a történtek után, a valós tények ismerete hiányában igyekezett elsõként elítélni a temerini fiúkat. Meggyõzõdésünk, hogy a drákói büntetés kiszabását az is bátorította, hogy magyar a magyart alávalónak, becstelennek, bûnözõnek nevezte, és szinte példás büntetést követelt.

Hét Nap, 2004. július 7-e: "A Vajdasági Magyar Szövetség mély megdöbbenéssel és felháborodással értesült a Temerinben történt szégyenteljes és brutális esetrõl. A leghatározottabban elítéljük a történteket, és követeljük az elkövetõk méltó megbüntetését.".

Új Szó, 2004. július 10-e: "Kasza ismételten a leghatározottabban elítélte a temerini bûntényt, amikor magyar nemzetiségû egyének, bûnözõk bántalmazták szerb polgártársukat". Stb.

Mára már úgy tûnik, hogy valójában az öt magyar fiú az eset igazi kárvallottja. Másfél éve szenvednek a börtönben – egyikük 10 évet kapott egy pofonért -, és tovább romlik a helyzetük.

Nem adjuk fel, és mindent megteszünk azért, hogy napvilágra kerüljön a teljes igazság. Köszönjük külföldi barátaink felajánlott segítségét, és csatlakozunk a Magyarok Világszövetségéhez abban, hogy közösen nemzetközi jogi megítélés elé vigyük az ügyet, amint megteremtõdnek annak jogi feltételei.

Rácz Szabó László
a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke

Discussion/Fórum