Csendes, csárdás és ugrós csárdás

Hajnallik, hajnallik,
de nem jól hajnallik.
A Sámsonyi határ felo"l
szomorú hír hallik.

Megöltek egy kocsist
hatvan forintjáért,
belökték a Tiszába
ja piros pejlováért.

Tisza bé nem vette,
partjára vetette.
Arra ment egy hajóslegény,
hajójába tette.

Arra ment az anyja,
költi, de nem hallja.
Kelj fel, kelj fel, kedves fiam,
hadd vigyelek haza!

Arra ment rózsája,
költi, azt már hallja,
kelj fel, kelj fel, édes rózsám,
hadd vigyelek haza!

Nem mehetek haza,
mer' meg vagyok halva,
zsebbevaló fene-piros késem a
szívembe van szúrva.