Szankay Zoltán – régi UFHS-es, ekkor brémai politikai filozófus – arra hívta fel a Lobbi figyelmét, hogy Hannah Arendt szerint 1956 volt az amerikai forradalom óta az első „szabadság-forradalom”, és hogy Arendt sírja éppen ott van, ahol a Lobbi ötvenhatos konferenciáját tervezte. Részlet a Magyar Lobbi 2006. június 30-i akciólevelének anyagából.

A levél

Szankay Zoltán az UFHS (Union of Free Hungarian Students) idejéből ismerte Liptákot; akkoriban Buenos Airesben működött, és többször képviselte a szervezetet nemzetközi konferenciákon. 2006-ban már Németországban tanított, félig nyugdíjasan, egy politikai filozófiai kurzussal a brémai egyetemen.

Tíz évvel korábban néhány baráttal díjat alapított: a Hannah-Arendt-Preis für politisches Denken díjat, amelyet Bréma tartománya és a zöldek alapítványa, a Heinrich Böll Stiftung támogat. Az első évben a díjat Heller Ágnes kapta, aki a New York-i New School for Social Research Hannah Arendt-tanszékén dolgozott. A díj bizottságában hosszú ideig Vajda Mihály filozófus is részt vett.

Két kapcsolódási pont 1956-hoz

Az első Arendt tézise. „Nem tudom, ismered-e Arendtnak a forradalommal kapcsolatos írásait. Gondolom, hogy talán a legnívósabbak egyáltalán. Egyik fő pontjuk: 56 volt az amerikai forradalom óta az első »szabadság-forradalom« – vagyis hogy inkább az amerikai dimenziót hozta fel újra, mint a francia jakobinus változatot, mely a »szociális forradalmakban« folytatódott. Talán ki is lehetne hozni ezen írásoknak egy új kiadását.”

Ez a megkülönböztetés Arendt A forradalom című művének központi gondolata: a szabadság megalapítására irányuló forradalom (az amerikai) és a szükség, a „szociális kérdés” hajtotta forradalom (a francia, majd az orosz) szembeállítása. Arendt szerint 1956 a magyar munkástanácsokkal az előbbi hagyományba illeszkedett. Figyelemre méltó, hogy ugyanezt az érvet – hogy a magyar forradalom nem osztályérdekért, hanem magáért a nemzet szabadságáért folyt – Lipták Béla is megfogalmazta ugyanebben a hírlevélszámban, Arendt nevének említése nélkül.

A második egy egészen konkrét körülmény. „Arendt férje, Heinrich Blücher a Bard College-ban tanított. Ott is lett eltemetve. Ezen alapon Arendtet magát is ott temették el. Az ottani könyvtárban van is egy neki ajánlott rész.” Márpedig a Lobbi éppen a Bard College-ban tervezett ötvenhatos rendezvényt – és 2006-ban ünnepelték Arendt születésének századik évfordulóját is, New Yorkban több konferenciával.

Lipták válasza

„Hát már hogy ne emlékeznék!” – kezdte, majd a régi UFHS-esek után érdeklődött (Jankó Béla, Merényi Ali), és jelezte, hogy Várallyay Gyula október 21-re UFHS-összejövetelt szervez Pesten, amelyen megpróbál ott lenni, de nem biztos, mert ugyanaznap Csömörön emlékművet avatnak.

A lényeg azonban ez volt: „Sajnos nem ismerem Arendtnak az írásait, de ha Heller Ágnes… vagy a mi rendezésünkben tartana egy előadást, megköszönnénk. Azt is ajánlom, hogy Te vagy ő lépjenek kapcsolatba a Bardon a rendezőkkel, és igyekezzünk minden fórumon hangsúlyozni a magyar és amerikai forradalmak párhuzamát.”

A „sajnos nem ismerem Arendtnak az írásait” egy olyan embertől, aki egyébként éppen ugyanazt az érvet képviselte évek óta – ez a Lobbi működésének egyik jellemző pillanata. A háromezres lista időnként odaadta a tagjainak azt, amit maguktól nem találtak volna meg.

Forrás: Magyar Lobbi, 2006. június 30.