(A Magyar Egyház-nak,
in memoriam Vágó Pál)

Hazátlanul bolyonghatsz,
hatvanhat éved súlya terhes,
aki a túlsó partra ér
közelebb kerül a végtelenhez.
Aki minden nap jelre vár,
fülét a csendre ne hegyezze,
orkánok, vérpiros hegyek
ölén zajjal van eljegyezve.
Táltos ő, fehér varkocsa
haragvó széltől bomlik.
Fejénél Napküllő, Madár.
A Seregek Ura volt itt
és megáldotta, hogy legyen
ébresztő hang, delejes álom,
ősöktől kapott értelem,
imára kulcsolt kéz, villám távol.
Azóta vár, szemeit égre nyitja,
sámándobokra, a nagy kagán
szavára. Jurtája, szive tiszta.
Csak akkor tér nyugatról vissza.

— Almavölgy, 2004. januar 30. —