Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy öregapó és az ő unokája.
Együtt éldegéltek az Óperenciás tengeren is túl, ott ahol a kurtafarkú malac sem túr; túl az üveghegyen, olyan messze, hogy odaig még az égigérő paszuly tetejéről sem lehet ellátni, tiszta időben, akár a Világlátó csodalancse segitségével, de még a mérföldlépő csizmával sem érni oda, hacsak nem visz magával az ember az élet vizéből egy jó nagy
flaskával. Szóval ott éldegéltek a messzi vadon melyen, amerre a madár se jár. Egyik nap, ahogy fölébred, azt mondja a fiú a nagyapjának:
Nagyapó; Mi rohadt (…) messze lakunk.