A Magyar Lobbi 2005. májusi akciólevele Jeszenszky Géza — Magyarország külügyminisztere (1990–94) és washingtoni nagykövete (1998–2002) — levelét közölte az Ufi című lap szerkesztőségéhez, a magyar-amerikai viszonyról.

Jeszenszky örömmel üdvözölte, hogy a hazai ellenzék az Egyesült Államokkal kapcsolatban visszatérni látszott az ésszerű politikához, amint azt az Ufi áprilisi, Magyarics Tamással, Megyesy Jenővel és Orbán Anitával készült beszélgetése is jelezte. Két félreértést kívánt tisztázni: egyrészt hangsúlyozta, hogy bár az Egyesült Államok időnként aggodalmát fejezte ki az Antall-, majd Orbán-kormány határon túli magyarokat felkaroló külpolitikájával kapcsolatban, ezek az aggályok a felelős magyar magatartás láttán megszűntek — a státustörvény ügyében az általa vezetett nagykövetség és Lőrincz Csaba helyettes államtitkár sikeresen eloszlatta a szomszédos országoktól és részben itthonról érkező bírálatok nyomán támadt fenntartásokat, s 2001 tavaszán Colin Powell külügyminiszter teljes mértékben elfogadta Martonyi János magyarázatát.

Másrészt felidézte Nancy Brinker nagykövet asszony esetét, aki nagy tervekkel és lelkes jóindulattal érkezett Magyarországra, de a korábbi kormányoldal helytelenül kezelte az őt ért, sok esetben megalapozatlan információkat. Jeszenszky szerint Brinker Harvard Klub-beli, nagy visszhangot kiváltó beszéde valójában dicshimnusz volt Magyarországról, a feltételezett antiszemitizmusról pedig — a kiadott szöveg tanúsága szerint — csupán baráti kritikaként tett említést; ám az egyedüliként tudósító Népszabadság csak a bíráló szavakat emelte ki, ami óriási felháborodást váltott ki, amit a kormány szócsövének tartott Magyar Nemzet és más újságírók éles, személyeskedő hangnemben tovább fokoztak. Jeszenszky szerint a Bush családhoz közel álló, társasági életben otthonos, nem hivatásos diplomata néhány szóval eljátszotta esélyeit Magyarországon, amit az akkori ellenzék ügyesen ki is használt. Végkövetkeztetésként Sallustiust idézte — amelyet megbízólevele átadásakor is idézett —: “Az országok biztonságának legjobb zálogai nem a hadseregek vagy a kincsek, hanem a barátok,” s feltette a kérdést: kinek van nagyobb szüksége a másik barátságára, Amerikának vagy Magyarországnak?

Az Ufi szerkesztősége nevében Ablonczy Bálint főszerkesztő-helyettes válaszában egyetértését fejezte ki azzal, hogy a magyar nemzetnek és egy esetleges jövőbeli polgári kormánynak is elsőrendű érdeke a jó viszony kialakítása az Egyesült Államokkal, s hogy Magyarországnak stratégiai érdeke tanulni saját hibáiból.

Forrás: Magyar Lobbi, 2005. május 20. (Jeszenszky Géza; Ablonczy Bálint, Ufi.)